Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-19 / 267. szám, szerda

28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 19. www.ujszo.com Készített egyedi kerti szobrokat, számos virágtartót, megformázta a bőség szaruját, font több 100 négyzetméternyi kerítést, árnyékolót, térelválasztót Lalák Gyula, a naszvadi fűzfavessző-szobrász Naszvad. Fűzfavessző-szob­rász. Talán ezzel a szóval lehet legpontosabban kife­jezni a naszvadi Lalák Gyu­la mesterségét. Eredeti szakmáját tekintve aszta­los, de már évek óta a fűzfa- és egyéb vesszőfélék meg­munkálásával keresi ke­nyerét. V.KRASZN1CA MELITTA Kosárfonónak még csak vélet­lenül sem nevezhetjük, mert állí­tása szerint életében nem csinált egyetlen kosarat sem, és nincs is szándékában. Készített viszont vesszőből egyedi kerti szobrokat, hőlégballont, csizmát, kalapot, íi£3r IMSM számos virágtartót, megformázta a bőség szaruját, font több 100 négyzetméternyi kerítést, árnyé­kolót, térelválasztót. A létra nem kellett, a fonott térelválasztó igen Munkáit látva önként adódik a kérdés: honnan jött az ötlet, miért fordult éppen a vesszőfonás felé? ,A véledennek köszönhetem, hogy ma itt tartok - kezd mesé- lésbe az ötvenes éveit taposó La­lák Gyula. - A kilencvenes évek Lalák Gyula fűzfavcssző­«m/\krác7 elején létrakészítő kisiparos let­tem. Építkezéseken dolgoztam, ahová szükségünk lett volna hosszú, egyenes létrára, ám sehol nem kaptunk. Én felajánlottam, elkészítem. Olyan jól sikerült, hogy évekig ezzel foglalkoztam. Ám a konkurencia megerősödé­sével rá kellett jönnöm, komoly befektetés nélkül nem maradha­tok fenn a piacon. Az utolsó dara­bokat árusítottam az Agrokomp- lexen, ahová, hogy kissé feldob­jam a standomat, egy saját készítésű fűzfavessző-térelválasz­tót is kihelyeztem. És mit ad Isten, a látogatók többsége nem a létrák, hanem a térelválasztó iránt érdek­lődött. Az utolsó nap odajött hoz­zám egy zsolnai vállalkozó és munkát ajánlott: fonjam körül a Az egyik leglátványosabb fűzfavessző-szobor: a kalapos hölgy telkét ilyen fűzfakerítéssel. Beval­lom, nem igazán mértem fel, mire vállalkozom. A helyszínen derült ki, egy 200 méter hosszú, két mé­ter magas kerítést kell fonnom, további térelválasztó sövények­kel, árnyékolókkal együtt. Négy hónapba tellett, mire élkészül­tem, másfél kamionnyi vesszőt használtam fel. Máig ez a legna­gyobb volumenű munkám.” Félresikerültföldgömbből hőlégballon A kerítések és térelválasztók ké­szítése máig tevékenységének „iparos” része, ez jelenti számára a megélhetést. Büszkeséggel viszont az egyedi formájú művészi alkotásai töltik el, amelyek bevallása szerint játékosságból születnek. „Sokszor a vessző formája, görbülete ad egy­Kedves Olvasók, Új sorozatot indítottunk. Szerdánként érdekes szakmák művelőit vagy hétköznapi foglalkozások nem mindennapi képviselőit mutatjuk be a Szü­lőföldünk című mellékletben. Sok kivételes embert ismerhetnek meg, de ha önök tudnak valakiről, aki ritka mesterséget űz, vagy úgy űzi a szakmáját, hogy érdemes bemutatni, kérjük, írjanak nekünk. A borítékra írják rá: „Mesterségek, mesterek". Jövő héten Györy Szilveszter rózsanemesítöt mutatjuk be. Alkotásai megmozgatják az emberek fantáziáját (Kis Kata felvételei) egy új ötletet, máskor egy levált csizmatalp, van, hogy rajzolgatok és kisül belőle valami, de például egy félresikerült földgömbből végül hő­légballon lett - magyarázta a mes­ter. - A vesszőt nem lehet megerő­szakolni, hiába tervezek el valamit, ha az anyag másként ’gondolja’. Megtörtént, a kidobásra ítélt görbe vesszőket összenyaláboltam, hogy félretegyem az útból, ám azok olyan különleges formát adtak, ami meg­indította a fantáziámat. így született a bőségszaru. Vannak olyan szob­rok, amelyekhez már tipizált fémvá­zat kell készítenem, de egyediségü­ket így sem veszítik el, mert mind­egyiket másként díszítem fel. Példá­ul a kerti szoborként szolgáló lány­alakból már talán egy tucatot is készítettem.” Az alapanyagot Lalák Gyula saját maga vágja, gyűjti, keze­li. A munkákat színviláguk is egye­divé teszi, hiszen minden vesszőfaj­ta más és más színű, sőt idővel vál­toztatják is árnyalatukat. A vessző kezelésére csak természetes anya­gokat használ, amelyek konzervál­ják és az idő viszontagságaival szemben ellenállóvá teszik a fát. A vesszőket elsősorban a Duna men­tén gyűjti: amelyik vessző a kosárfo­nóknak már vastag, ő azokat keresi. Lalák Gyula az elmúlt évek során több kiállításon vett részt Nyitrán, Pozsonyban, Trencsénben, Duna- szerdahelyen. Mestersége azonban „szájhagyomány” útján is terjed, volt megrendelőinél gyakran érdek­lődnek utána. Honlapot is nyitott (www.lalak.szm.sk), amelyen meg­tekinthetők eddig alkotásai. November 28-ig látható Bresták Sándor képzőművész értékmentő tárlata Érsekújvár üzenetét tolmácsolja A népdalversenyekről általában komoly szakmai elismeréssel térnek haza Harmincéves a Szepsi Asszonykórus Bresták Sándor festőművész egyik kedvenc alkotásával (Csuport István felvétele) SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Komárom, Ógyal- la, Pöstyén és Szene, majd pedig a magyarországi Zebegény után a szülővárosához szól Bresťák Sán­dor amatőr festőművész. Az Anton Bemolák Könyvtár­ban november 4-én nyűt tárlatát akár értékmentőnek is nevezhet­nénk, mivel Érsekújvár olyan te­reit és utcáit tárja eíénk, amelyek napról napra változnak. „Ez már a hetedik kiállításom Érsekújvárban, az elsőt 1980-ban, az utolsót tavaly karácsonykor láthatta a közönség. Eddig közel ezer képet festettem, még mindig akad olyan, amit nem állítottam ki. Külön öröm számomra, hogy újabb kollekcióval lephettem meg a látogatókat” - mondta Bresťák Sándor, akit helytörténész barát­ja, Strba Sándor köszöntött 55. születésnapján. A gratulálok kö­zött volt Szilágyi Márta, a könyv­tár igazgatója is. „A képzőművész az elmúlt harminc év gazdag ter­méséből válogatott, zsánere a táj­képfestészet. Városábrázolásában gyakran visszatérő motívumai a templomok, a Szentháromság­szobor, a Kálvária, amelyeket a rá jellemző aprólékosságai örökít meg” - jegyezte meg Strba a tár­latnyitón. Akiállító 1978-tól tagja az érsekújvári Képzőművészetet Kedvelők Klubjának, 1983 és 1986 között a zebegényi Szőnyi István képzőművészeti szabadis­kola hallgatója volt Magyarorszá­gon, ahol grafikával és plain air festészettel foglalkozott. Tanára Kórusz József festőművész volt, akinél sokszorosító grafikát ta­nult, rézkarcokat, metszeteket, il­letve mély- és magasnyomással készülő grafikákat készített. Kor- ga György festőművésznél az olaj- festészeten belül a plain air festé­szeti technikát gyakorolta. Gálik Éva, a kiállítás védnöke szerint Bresťák alkotásai mélyről fakadó, természetes reakciók korunk vál­tozásaira, és erőteljes emberi val­lomásnak számítanak. A bravúros festői rutin hatja át a képeket, és a jellegzetes érsekújvári témák mel­lett a festő nosztalgikus vidéki motívumokkal is dolgozik. Az alkotó lehetőséget ad bete­kinteni egy-egy eldugott kis ut­cába, esti fénynél sétálhatunk át a történelmi városközponton, a fő­téren. A nem mindennapi él­ményben november 28-ig lehet részük a látogatóknak a megyei könyvtár Törökszalasztó utcai ki­állítótermében. ÚJ SZÓ-1NFORAAÁC1Ó Szepsi. A város azon települé­sek közé tartozik, ahol hét éneklő­csoport is aktívan működik. Ezek közül a napokban az Asszonykó­rus ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját. A többi közreműködő 110 sze­replője és a zsúfolásig megtelt kul- túrház volt a bizonyítéka annak, hogy a nagyszabású ünnepség jól sikerült. A szervezők az elmúlt 30 év fényképeiből és az Asszonykó­rus okleveleiből kiállítást is ren­deztek. A résztvevő éneklőcsopor­tok köszöntésképpen magukkal hoztak egy-egy daícsokrot. Az est fénypontja az Asszonykórus első megjelent CD-je, és annak bemu­tatója volt. A Bódva vize de széles című címadó dalt a közönség kísé­retében énekelték, s a szervezők egy hatalmas tortával is megaján­dékozták az ünnepeiteket. A Szepsi Asszonykórust 1978-ban alapította Nagy Ildikó, az alapiskola immár nyugdíjas pedagógusa. A Bódva-völgye ha­gyományos népdalait viszik szín­padra. Az eltelt harminc év alatt sok sikert és elismerést mondhat magáénak a kórus nem csak itt­hon, hanem külföldön is. A szám­talan díj közül 2008-ban például a Bíborpiros szép rózsa fesztivál fő­díját, 2003-ban arany fokozatát, 2001-ben pedig a Nívódíját vitték el. Rendszeres résztvevői a Vass Lajos Népzenei Versenyeknek, ahol 2007-ben Budapesten a ver­seny Kárpát-medencei Döntőjé­ben nagydíjat, 2003-ban és 2004-ben pedig arany fokozatot kaptak, 2006-ban Dunaszerdahe- lyen az említett megmérettetés elődöntőjében pedig arany foko­zatot szereztek. A bősi Tavaszi szél vizet áraszt versenyről Nívódíjjal, a pozsonyi versenyről pedig Arany Páva Díjjal, 2000-ben I. helyezett­ként tértek haza. Az Asszonykórus lemeze már megvásárolható a szepsi Infocentrumban. (kov)

Next

/
Thumbnails
Contents