Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-19 / 267. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. november 19., szerda 5. évfolyam, 47. szám Aggodalmat okoz a külföldi agrártoke A mátyusföldi mezőgazdászok országos viszonylatban is az elithez tartoznak A kórság neve: magyar—szlovák (v)iszony A helyzet kiéleződött a Duna mindkét partján. Az eltelt két évtizedben láthattunk cifrábbat is 29. oldal 31. oldal Közelítenek a világelit felé Sikeresen szerepeltek az ausztriai vb-n a gutái teremkerékpárosok Körmöcbányán megkezdték az eurós startcsomagok elkészítését. Az 500 koronáért forgalomba kerülő eurócsomagban 16,60 euró értékben lesznek fémpénzek (összesen 45 darab, a legtöbb, 8-8 darab húsz- és öt- vencentesből lesz), egycentestől kéteurósig mindenféle. A startcsomagokat december elsején kezdi forgalmazni a Szlovák Posta és a Szlovák Nemzeti Bank. A körmöcbányai pénzverdében 1 200 000 darab csomagot készítenek elő, minden egyes csomagot külön megmérnek. (Ján Krošlák felvétele) JEGYZET Buli van a tévében...! EŐRYANDRÁS „Apa, gyere, buli van a tévében!” - szól rám Aprócska, a távirányítók és egyéb trükkös szerkezetek korlátlan hatalmú bitorlója. Nézem, és valóban: a zászlóégetés már nem pálya, a tömeg egy magyarért ezer szlovákot követel. Á városi tévé csatornáján ötszázadszor adják le a rendőrattakot (bevallom, égy hete még jobban játszották), eggyel odébb pedig cinikus politikusok darálják a magukét, újra és újra elismételve: a konfliktus azzal kezdődött, hogy a másik fél... Ha elég sokszor elmondják, igazsággá válik. „Rossz gombot nyomtál meg, kicsim” - rakom helyére a dolgot, átirányítva figyelmét Tom és Jerry örök, soha véget nem érő harcára. Mégsem annyira erőszakos, mint egy szimpla, hétköznapi hírműsor. Egy másik kép a közelmúltból: négy komoly, tiszteletre méltó úriember ül az újságírókkal, illetve a kamerákkal szemközt. A szlovák rendőrség legmagasabb beosztású vezetői; hárman közülük szemrebbenés nélkül állítják: megdönthetetlen bizonyítékokkal rendelkeznek arról, hogy a rendőrattak indokolt volt. A negyediknek - bár előre megfogalmazott hivatalos álláspontot tolmácsol - ide-oda cikázik a tekintete. Mint az olyan embernek, aki nem ért egyet azzal, amit éppen mond - tanítja a médiapszichológia. Súlytalan hivatalos álláspontok röpködnek az éterben, a szóvivők és a sajtó képviselői igazán elemükben érzik magukat. Amikor már elég feszült a helyzet, békítőshow-t sugároznak. Várom, hogy a végén be- játsszák a „Szeressük egymást, gyerekek...” kezdetű opust; nagyon ott volna. „Baj lesz ebből - közli velem Koszovói több ízben megjárt szlovák riporter kollégám -, ott is azzal kezdődött, hogy a nemzetiségileg vegyesen lakott Ko- sovska Mitrovicában elhíresztelték: az albánok belefojtottak három szerb gyereket a várost két részre osztó Ibar folyóba. Mire kiderült, hogy felültetés volt az egész, már szóltak a fegyverek, hulltak a civil áldozatok. Mindmáig nem fejezték be a tömegsírok feltárását...” Ez itt nem a Balkán, nyugtatom meg, itt két európai nemzetről van szó. Magam is jártam ott; s hogy oly sokkal európaiabbak lennénk, mint amazok tőlünk délre, nem tapasztaltam. A gyűlölet mindenütt vak. Ott ül a tévé előtt, mint minden este, meghajolva hetven éve súlya alatt. Egyre döbbentebben nézi a híradót, s nem érti, hogy az emberiség miért nem tanul az egyszer már elkövetett hibákból. Ilyen itt már volt; aztán jött a deportálás, zötyögés a hideg marhavagonokban Morvaország felé, a kitelepítés, majd a hazatérés, egymás keresése. Jó pár évtizedbe tellett, míg a szétszakított családok egymásra találtak; közben felnőtt egy generáció, mely máig keresi a gyökereit. Odaát, a másik szobában, mint gépfegyver, kattog a számítógép billentyűzete. Gyalázkodó üzenetek jönnek-mennek, a nyughatatlan unoka igazán elemében érzi magát. Ha már nincs miért, legalább legyen valami vagy valaki ellen. Valahol a nagy Duna mentében politikusok ülnek össze, hogy megtárgyalják: meddig lehet elmenni a nagy figyelemelterelő hadműveletben anélkül, hogy tekintélyüket és szavahihetőségüket végleg aláásnák. S hogy úgy nézzen ki: a nép akaratából történik itt minden, ők csak azt képviselik. A szócséplés diadala - a végén közlik velünk, hogy megegyezés született a megegyezés fontosságáról. Ebbe majd valamennyien beleegyezünk, s a kedélyek lecsillapodnak. A buli a tévében persze folytatódik - más szinten, más szereplőkkel, de a lényeg ugyanaz marad. Oszd meg és uralkodj - s a haza fényre derül... Káosz a köbön; én meg haikut küldök az éterbe: Szabadság-e, mondd, ha nincs kivel, hová és nincs többé miért...? Jóbarát válaszol a Nagy-Fátra egyik napsütötte csúcsáról: Vándor, lássad be, illúzió lehet itt kérdés, válasz is.”
