Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-04 / 255. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 4. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Októberben szűkült a különbség a két nagy párt támogatottsága között - olvasható a Népszabadságban, a Szonda Ipsos felmérése alapján készült összefoglalóban. A választóko- rúak 32%-a állt a Fidesz mögött, 18%-avoltMSZP-s, most az ellenzéki párt 31-20-ra vezet. A szocialisták a fővárosban erősítettek Az MDF és az SZDSZ a 3, ill. a 2%-ot hozta. A szocialista párt tábora legutóbb több mint egy éve érte el a 20%-ot. Budapesten a szeptemberi 19%-ról 25-re emelkedett az MSZP támogatottsága. A Fidesz a szokásos (25%) eredményt produkálta, holtverseny van a két párt közt. Hatalmas árkok választják el egymástól a két oldal szimpatizánsait. Nem szívelik a másik térfél politikusait, s elégedetlenek a túloldal teljesítményével. (mti) A média elsiklani látszik a legfontosabb etnikai tényező fölött, ez a hispán vagy latinó származású lakosság És te kire szavazol, amigo? A faji vagy etnikai származás fontos szerepet játszhat az amerikai választásokon, csak nem úgy, ahogy a legtöbb európai gondolja. A fekete-fehér ellentétek elhalványulnak, miközben egyre komolyabb szerephez jut a gyorsan növekvő, de nehezen megjósolhatóan viselkedő hispán lakosság. GÁL ZSOLT A faji vagy etnikai tényező erősnek tűnhet az elnökválasztásokon. Biztosra lehet például venni, hogy a (félig) fekete demokrata párti jelölt, Barack Obama megkapja az amerikai feketék szavazatainak több mint 90%-át. Ez azonban jórészt nem a bőrszínével magyarázható, hiszen az amerikai feketék többsége az utóbbi évtizedekben hagyományosan demokrata szavazó. Négy évvel ezelőtt John Kerry is beseperte voksaik bő kilenctizedét. így Obama jelöltsége legfeljebb az afroamerikai lakosság választási részvételét növelheti meg. Ezt is többnyire azokban az államokban, ahol a demokraták e nélkül is nyernének (Kalifornia, New York, Illinois, Massachusetts) vagy ezzel együtt is vesztenének (az USA délnyugati része), így az afroamerikaiak nagyobb részvétele jóformán csak pár korábbi republikánus bástya (Virginia, Észak-Karolina, Georgia) esetleges elhódításában lehet a segítségére Obamának. Gyakran túlbecsülik a látens rasszizmus szerepét a fehérek esetében is, a mára agyonragozott ún. Bradley-effektusra hivatkozva. Eszerint a fehérek inkább azt mondják, amikor részt vesznek a közvélemény-kutatásban, hogy Obamára szavaznak, azért, nehogy a rasszizmus vádjával illethessék őket, valójában azonban McCainre voksolnak. Az 1982-es kaliforniai kormányzóválasztáson Tom Bradley, ‘Los Angles fekete polgármestere esetében ez még működhetett, mostanra azonban marginalizálódott a szerepe. Az Egyesült Államok lakosságának csak alig 14%-a fekete, ezért az Obamára voksolók többségét is a fehér választók fogják alkotni. Ha a látens rasszizmus működne, akkor a színes bőrű jelölt már az előválasztásokon elbukott volna Hillary Cintonnal szemben. Obama viszont egyből nyeréssel kezdte a sorozatot, rögtön az egyik legfehérebb tagállamban, Iowában. Itt most is győzelemre áll, akárcsak Wisconsinban, Minnesotában. Oregonban vagy Maine-ben, csupa olyan helyen, ahol a feketék aránya minimális. Becslések szerint mára a Bradley-effektus legfeljebb az USA választóinak 3%-át jellemezheti. Ők viszont többnyire a mély délen (az egykori rabszolgatartó államok Texastól Virginiáig) tömörülnek, amely biztos republikánus bástya. A szavazataik legfeljebb e bástyának néhány ingadozó pillérét (újra csak Virginia, Észak-Karolina és Georgia) menthetik meg McCain számára, ez azonban édeskevés az országos győzelemhez. Miközben sok vita zajlik a faji háttérről fekete-fehér viszonylatban, a média elsiklani látszik a legfontosabb etnikai tényező fölött. Ez pedig a hispán vagy latinó származású (jórészt latin-amerikai eredetű) lakosság, amely az ezredforduló után a feketéket megelőzve a legnagyobb etnikai kisebbséggé vált. Jelenleg az USA lakosságának megközelítőleg 15%-át alkotják, az előrejelzések szerint 2050-ig számuk 100 millió, arányuk 25% fölé nőhet. A legutóbbi elnökválasztáson a szavazatok 56-44 arányban oszlottak meg a demokrata és republikánus jelölt között, viselkedésüket azonban nehéz megjósolni. Ez alól a Florida déli részén összpontosuló kubai közösség a kivétel, akik republikánus törzsszavazók a Castro diktatúra utálata miatt, ők azonban csak a hispán lakosság alig 5%-át teszik ki. Ä többiek főleg mexikóiak és közép-amerikaiak. Erős vallásosságuk a republikánus táborhoz közelíti őket, de mivel többségük alacsony jövedelmű, ezért gazdaságilag inkább a nagyobb jóléti gondoskodást ígérő demokratákhoz húznak. A hispánok által lakott szegényebb nagyvárosi negyedekben (Los Angeles, Chicago, Houston) az etnikai feszültségek főleg a latinó és fekete lakosság között éleződtek ki, és ez Obama esélyeinek árthat. Azonban a republikánusok héjái azok, akik a leghangosabban követelik a bevándorlás (mindenekelőtt az illegális migráció) korlátozását, ez érzékenyen érinti a hispánokat és McCa- intől vihet el voksokat. Ráadásul a környezet hatása is meghatározó: a liberális vidékre (Los Angeles) költöző mexikóiak gyakran demokrata szavazóvá válnak, a konzervatív államokba (Texas) vándorlók republikánusokká. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a korábban az ország délnyugati részén összpontosuló hispán bevándorlók kirajzottak a többi állam felé, és nem mellékes, hogy mintegy negyedük illegális bevándorló, azaz többnyire nem szavazhat. Ember legyen a talpán, aki e kusza összevisszaságában jósolni mer, azt azonban tudatosítani kell, hogy a jövőben a kisebbségi szavazatok terén a fekete voksok helyett a hispánok jelentik majd a kulcsot a Fehér Házhoz. PUSKA Egy álom kezdete MÓZES S2ABOLCS A Tanuljunk az Új Szóval! nyolcadikosok számára kiadott történelem munkafüzeteinkhez találnak itt segédanyagot a diákok. Nem a legrégebbi és nem is legnagyobb demokrácia. A legtartósabb. így is lehetne jellemezni az Amerikai Egyesült Államokat, melynek választópolgárai ezekben az órákban kezdenek az urnához járulni, hogy új vezetőt válasszanak maguknak, egyben demokratikus módon legitimizálják annak hatalmát. Az első elnököt - ahogy a korabeli magyar írásokban nevezték őt, Washington Györgyöt - 1779-ben választották meg az USA akkor választójoggal bíró polgárai, azóta 42 államfő követte őt a bársonyszékben. Többen kétszer is, egyikőjük, F. D. Roosewelt pedig háromszor. Az amerikai demokrácia történetének alapjait viszont az 1776-ban kikiáltott Függetlenségi Nyilatkozat tette le, mely a későbbiekben több más nemzetet is megihletett - többek között a magyart is 1849-ben. Észak-Amerika nagy része a 18. században az angol gyarmatbirodalom része volt, így az ottani életet is az óvilágban meghozott törvények határozták meg. Ezzel az állapottal az újvilág lakói érthető módon elégedetlenek voltak, egyre szélesebb ön- kormányzati jogokat követeltek maguknak. 1763-ban például királyi rendelet tiltotta meg a telepeseknek, hogy átkeljenek az Appalachi-hegység gerincén. Gátat próbáltak vetni ott, ahol a képzelet már megszokta a végtelen lehetőségeket. 1765-ben adót vetettek ki a gyarmatosokra, ami az önérzetüket sértette. Az 1770-es években az északi államokban már összeütközésekre is sor került. Az amerikai lakosok elégedetlensége nőtt, addig, amíg 1776 tavaszán úgy nem döntött a 13 akkori észak-amerikai angol gyarmat közös szerve, a Kongresszus, hogy kimondja a terület függetlenségét. A Függedenségi Nyilatkozatot hivatalosan 1776. július 4-én fogadta el a Kongresszus, ez azóta is az állam legfontosabb ünnepe. A nyilatkozat amellett, hogy kinyilvánította az új állam függetlenségét, egyben lerakta az USA demokratikus berendezkedésének alapjait is. A dokumentum lényegében az akkor 33 éves Thomas Jefferson műve volt. Az angolok számára ő volt a „született és veszélyes demokrata”, aki veszélyezteti a brit birodalom egyik ékkövének jövőjét. A nyilatkozatban megjelentek a felvilágosodás eszméi, a szabadság és az egyenlőség. A forradalmi Franciaországgal ellentétben viszont az Egyesült Államokra és az annak létét megalapozó Függetlenségi Nyilatkozatra sem volt jellemző a vallásellenes- ség, így a nyilatkozatba belekerültek a deizmus elemei is. Ezt mutatja az USA egyik ismert jelmondata is: Istenben bízunk - In God We Trust. KOHIEMTÁR Színes Amerika JARÁB1K BALÁZS Amerika ma a demokrata Barack Obamát választja 44-ik elnökének. Nincs más választása: a republikánusok George W. Bush-sal fémjelzett nyolc éve ugyanis a második világháború utáni legrosszabb kormányzatát hozta az Egyesült Államok és a világ számára. Ebben a világ és Amerika normális, nagyobbik felének véleménye megegyezik. Ha az amerikai választók nem vonj ák felelősségre politikai elitjüket (vagyis nem büntetik mega republikánusokat) ezért a nyolc évért, Amerika és rendszere megszűnik létezni. Magyarország lesz belőle, minden következményével együtt. Személy szerint- bár saját politikai véleményem alapján inkább republikánus lennék Amerikában - bízom az amerikai politikai rendszerben. Pontosan annyira, mint azok a befektetők, akik az amerikai államkötvényekbe (amerikai adósságba) fektetik pénzüket mostanság. Ha ma a liberális demokrácia működésképtelennek bizonyul, annak komolyabb következményei lesznek, mint a már dühöngő pénzügyi és gazdasági válságnak. Ebben az esetben a régi-új moszkvai vonal, mely szerint lehet demokráciát, piacot stb. menedzselni versenyhelyzet megteremtése nélkül, új értelmet nyerhet - elsősorban térségünkben, Robert Fico és a többi hasonszőrű legnagyobb örömére. Sokan és okkal vádolják Obamát populizmussal, világos politikai kezdeményezések és tapasztalat hiányával. Csakugyan nehéz belelátni a rendkívül óvatos, politika helyett vízióval operáló fiatal, fekete politikus boszorkánykonyhájába. Annyi bizonyos, hogy Obama minden idők egyik leglendületesebb, leghosszabb és legdrágább kampányával arathat rajt-cél győzelmet. Stílusban már hatalmas változást hozott, a remény szerint a politikájában is hasonlót hoz. Ha Amerika vele változik, előnyére, a világ is fog, hasonlóképpen. Mindazonáltal John McCain úgy küzdött, ahogy azt várni lehetett. Az elején még magát hozta, utána azonban jött a republikánus párt. Rákényszerítette McCaint, pénzzel és saját embereivel a Bush-csa- pat által remekül kitalált „oszd meg és uralkodj” taktika alkalmazására. Sarah Palin alelnökjelölt lett ennek a taktikának a legfőbb képviselője: bár remekül mozgósította a konzervatív republikánus bázist, felkészületlenségével remekül leképezte a jelenlegi republikánus világnézetet - a (kormányzásra fel nem készült) kisebbség diktátumát a csendes többség felett, mindenáron. Obama és a demokraták előtt hatalmas feladat áll. Felelősségteljesen, a világ többségének véleményét figyelembe véve reformálni Amerikát. Bár a tapasztalat nem, a bizalom az ő oldalukon áll. Nemegy, nem éppen demokrata színezetű, amerikai barátom figyelmeztetett az elmúlt napokban, ha a republikánusok képesek lennének ismét nyerni, a színes forradalmak következő állomása éppen az Egyesült Államok lehet. Csak éppen nem a narancs lesz ott a menő, hanem a fekete... Hajrá, Amerika, hajrá, világ! JEGYZET Görögtűz NÉMETH ZOLTÁN Léteznek különös, látomásszerű jelenések - mint például mindenszentek napján egy temetőben bicikliző kisfiú -, amelyek alighogy elenyésznek, máris a visszafordíthatatlan emlékezést indítják el. A kisfiú kezében különös tárgy, amely százezer emberből ki- lencvenkilencezer-kilencszáz- nak semmit sem jelent, fel sem figyel rá. A tárgy egy serpenyőféleségből áll, mely körülbelül olyan, mint egy konzervdoboz, s egy nyelet erősítettek rá. Ahogy állok a temetőben nagyszüleim sújánál, s nézem a bicikliző kisgyerek hóna alól kikandikáló eszközt, hirtelen eszembe jutnak azok a régi, húsz-huszonöt évvel ezelőtti temetőjárások. A görögtüze- zés. Tíz-tizenkét éves gyerekként megszokott látvány volt szülőfalum temetőjében halottak napján az ún. görögtűz. Egy üres konzervdobozba papírszeleteket, száraz füvet, levelet és főleg gyertyákról le- csurgó, megdermedt viaszt gyűjtöttünk össze, majd az egészet meggyújtottuk. Mindezt a sír közvetlen közelében, attól pár centiméterre. Rövid időn belül szétválaszthatatla- nul, lobogó lánggal égett össze papírszelet, fűcsomó és viasz, s mint valami pogány vallás papjai álltak a sírkő mellett a tűz fényénél főként gyerekek, de esetenként a felnőttek is. És ami idegen szemmel talán még megdöbbentőbb lehet, ebbe a lobogó tűzbe szokás volt beleköpni, magasból nyálat ejteni rá. Senki sem szólt rá a patto- gó-sercegő tűz előtt tevékenykedőkre, ez egészen természetes volt, megkérdőjelezhetetlen tevékenység. Még olyasmire is emlékszem, hogy konzervdoboz nélkül, a földbe égett bele a görögtűz, kiégetve egy tenyérnyi helyet a sír előtt. Ugyan ki gondolt akkor arra, hogy számos helyen a tűz túlvilág felé közvetítő hely, s hogy a „tűz etetése” más formában, régen meglehetősen közismert volt a magyar nyelvterületen. Azt sem sejtettük, hogy számos hitvilágban a nyál a léíek szimbóluma, s hogy köpés formájában rosszelhárító, gyógyító funkciót nyert. Ó nem, mi csak a maga természetességében gyakoroltuk ezt a kívülről nézve barbár tevékenységet a halottak napján, szüléink, nagyszülejük általában jóváhagyó, néha rosszalló jelenlétében. Az utóbbi években azonban nincsenek görögtüzezők a ké- méndi temetőben, mintha teljesen eltűnt volna ez a különös és egészen egyedi szokás. A bicikliző kisfiú a kezében tartott tárggyal is mintha csak egy látomás lett volna, egy utolsó, kiveszőfélben lévő görögtüze- ző emléke csupán. Nem sokáig gondolkodtunk. S aztán nagy- szüleink sújánál újra fellobbant a láng.- Az lenne az igazi, ha a szavazatokat is lepkehálóval foghatnánk az elnökválasztáskor! (Peter Gossányi karikatúrája)
