Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-15 / 265. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 15. www.ujszo.com Hivatalos jelentés szerint hétfőn vagy kedden hazaszállítanak. Már nem merünk bízni és hinni a hírekben. Kellemetlen a sátorélet. Éjszaka nagyon hideg van... Kopasz Elemér fogsági naplótöredéke 1945-ből (2. rész) áHYÁM LEVELEZŐLAPJAIBÓL 1945.11. 23. Ma, 23-án kaptam tőled az első tábori lapot, képzelheted, örömöm mekkoravolt. Egy zászlós társad értesített, hogy 8-án elmentél. Én is emlékszem a 41. évi hangversenyre. Édes Elemérkém, mi megva­gyunk, rajtunkne aggódj, hála ajó Istennek, jól vagyunk. Értedna- gyon sokat aggódunk és imádkozunk. Ma kaptam anyutól is levelet, Fűrönvannak, de azóta tálánmár otthon. Házunkáll, tönkrevanté- ve, denemlakhatatlan. Sokat szenvedtek anyuék, bár csakaharco- kat éltékát. Édes Elemérkém, írjálsokat, én mindennapfogok írni. Sok szeretettel számtalanszor csókol: Bözsid 1945. II. 23. Másiklapot is írok, mertazelőzőnnemírtamagyerekekről. Csilla nagylány, Csaba is nagyon aranyos, mindig„apupájál”álmodik. Olyan aranyos már, mindentbeszél és mindig énekel. Egészségesek vagyunk, hála Istennek mindnyáj an, csakkérjük ajó Istent, hogy se­gítsen meg ezután is és védjen meg téged és minél előbb vezéreljen haza kicsi gyerekeidhez. 1945. II. 24. Édes Elemérkém! Tegnap már írtam két lapot, de ma is írok, mert megígértem, hogy mindennap fogok írni. Jól vagyunk, gyerekek aranyosak, látnád Csa- bókát, milyen aranyosan kamaszodik már. Lenyírattam a haját ko­paszra, nagyon édes így is, s legalább nem lóg a szemébe a haj. Igen tud már hízelegni, maazelsőszavaezvolt. Edetanutám, apupa hol jan? Csillávalígy beszél: Tijjuttám, nédd tat. Csilla is helyeske,csak összevesznekmindjártajátékokon. Mijólvagyunkhálalstennek, idá­ig. AnyuékFúrönvannak, ott is bombáztak, ahol laknak Anyuék. A kertbeis esett 10. Mi a pincébe megyünk, havalamiilyesmi lesz. Teg­napelőtt Surány kapott. Bízunk ajó Istenben, hogy megsegít mind­nyájunkat ezután is. Sokszeretettel csókol: Bözsid Szeptember 23., vasárnap Szentmise fél tizenegykor. Né­met pap jött. Csúnya, esős idő. Fá­zunk a sátorban. Levelet írok. Szeptember 24., hétfő Kosztunk jó. De a csomag elma­radt. Szombaton 11 fő kapott egy kenyeret, vasárnap pedig 12 da­rab kekszet kaptunk kenyér he­lyett. A mai nap ez megszűnt. Szeptember 25., kedd Egyik fogamat beplombálták. Csúnya, nyirkos idő van. Vasár­nap tejeskávét, sajtot és halkon­zervet kaptunk. Cigarettámat még mindig csokoládéért szerzem be. Esténként rendületlenül tár- sasjátékozunk. Szeptember 26., szerda Levelet írtam haza. Már a ne­gyediket. Csomagot nem kap­tunk. Szeptember 27., csütörtök Esős idő. Csuklógörcsöt kaptam, Luminált szedtem, jól aludtam. Szeptember 28., péntek Tovább esik. Oltárunkat elvit­ték a lovardába. Közös rózsafü­zért emiatt nem végezhetünk, mert a sátrat is elfoglalták. A rá­dióhírek Magyarországról jót, Csehszlovákiáról rosszat jelente­nek. Csehszlovákiában a vonatról leszedik a magyarokat és „fogat fogért”, táborba viszik őket. Szeptember 30., vasárnap Fél tizenegyre a lovardába men­tünk közös misére. Délben tojásos nokedli, este őrölt rizs tejben. Dél­után nagyot aludtam. Kivételesen ma nem esik. Nagyon kellemetlen a sátorélet. Ma csak fél cigarettát szívtam - mert nem volt. Október 1., hétfő Délig ágyban voltam. Kosztun­kon érezhető, hogy gyengül, nem mennyiségben, hanem minőség­ben. Este szomorú rádióhírt hoz­tak: Udvardról a csehszlovák ka­tonaság 10 perc leforgása alatt 220 kisgazdát hurcolt el, ill. tele­pített át Magyarországra. Kassán ugyanígy bánnak a kereskedőink­kel. Véleményemet kinyilvánítot­tam. Z. véleménye merőben el­lenkező, gondolkodásbeli hova­tartozásomra célzott. Letört ez a hír nagyon, aggódom az Enyéi­mért. Ötödik levelemet írtam meg. Válasz nem jött. Nem is jöhe­tett, mert a gaz németek még a múlt heti postánkat sem továbbí­tották. Ezentúl ritkábban írok majd. Október 2., kedd Borongós őszi idő. Ma kivétele­sen nem esett. Kezd már nagyon kellemetlen lenni a sátorélet. Ke­csegtetnek, hogy pár nap múlva fedél alá kerülünk, bár mint hal­latszik, ajtók nélkül. Ma egy ma­gyar pap volt itt, aki a névsort vit­te el. Október 3., szerda Állandóan esik, kegyetlen hi­deg a sátor. Kesztyűt varrtam pok­rócból. Sikerült. A rádió ugyan­azokat a szomorú híreket mondja. 14 ezer magyart tartanak fogva kegyetlenkedések mellett a ko­máromi erődben. Állampolgár­ságra, nemre és korra való tekin­tet nélkül fogják el a magyarokat. Október 4., csütörtök Magyar pap jött. Rómából ér­kezett és északra ment. Ájtatossá- got tartott és prédikáció helyett nagy politikai beszédet mondott, sértegetve benne a tisztikart is. A beszéde végén az oltárnál annyit mondtam neki: jobban tette vol­na, ha a beszéde egy részét el sem mondja. Nagy vita származott eb­ből. Két táborra oszlott a népség. Rossz napom volt emiatt. A koszt észrevehetően tovább romlik. Október 5., péntek Délben keltem. Délután kályhát szereltünk be. Enyhítette a hide­get, kellemesebb a sátor. Este na­gyon komoly és hihető hírt közölt a rádió. Megegyezés alapján még a kemény tél beállta előtt min­denkit haza kell szállítani Német­országból. Eddig heti 20 ezer főt szállítottak. Ezt felemelik úgy, hogy napi három szerelvény men­jen. így minden reményünk meg­van arra, hogy a karácsonyt ott­hon tölthessük. Ez örömhír volt. Október 6., szombat Ünnepség nem volt. Rettenetes az idő, de a kályha enyhítette a hideget. Október 7., vasárnap Meglepetésszerűen fél tízkor volt a mise, amikor még ágyban voltam, így hát nem mentem el. Sajnálom, mert hó eleje lévén ál­dozni akartam. Francim hozott kályhát és csöveket. Beszereltük, pompás meleget ad, kibírhatatlan! Rádióhír: Csehszlovákia megkö­tötte Magyarországgal a gazdasági szerződést. Romlik a koszt. Október 8., hétfő Ebédre csak egytálétel volt, ez a magyar konyha feloszlásának kezdete. Délután megszemlélték az új elhelyezést. A hely jó lesz, csak hideg. Neuburgból írták, hogy egy szerelvény hazament. A hírek szerint a múlt hónapban - szeptemberben - 100 ezer ma­gyar fő ment haza. Amerikai terü­leten már csak 208 ezer maradt. Ha nem gyorsítanák is meg, akkor is otthon leszek november végén. De így még előbb. Most már nyu- godtabban várok. Egyedül az nyugtalanít, hogy az Enyéimről semmit sem tudok. Csak az imád­ság ad megnyugvást. Mai vacsora: első fogás - tojásporból rántotta. És a második fogás: csokoládés, tejporos, tésztás, mazsolás kon- zervgyümölcsös egyveleg. Azt hi­szem, míg élek, soha többé nem eszem ilyen költeményt. Mind­amellett nem volt ehetetlen. Vá­lasztási eredmények: Pesten 568 353 szavazat volt - 90 százaléka érvényes. 290 020 szavazatot kaptak a kisgazdák, 245 246-ot az egységes munkáspárt (a szocde- mek és a kommunisták), 19 219-et a demokrata polgárpárt, 9339-et a parasztpárt (nemzeti) és 4536-ot a radikálisok. Október 9., kedd Délelőtt tízkor megjött a sza­badulásunk híre. Elszállítanak bennünket, tehát a beköltözés tárgytalan. Délután kettőkor so­rakoztunk. Meglepetésünkre csak 150 főt vittek, súlyos betegek és a tisztek voltak közöttük. Véletlen folytán az autókról három tiszt lemaradt, mások tolakodtak fel helyettük. Én is a három tiszt közé tartozom. Holnap folyik a szállí­tás. Este pompás amerikai vacso­rám volt, snapszot is ittam, do­hányt is kaptam. Október 10., szerda Felszerelve vártunk. Délelőtt kimostam, délutáni jelentésre fel­szereltünk, de nem mentünk el. Rettenetes érzés volt. Sátorunkba „névleg” ketten beköltöztek, az ő kosztjukat is megesszük. Október 11., csütörtök Újra készenlétben voltunk. De nem mentünk el. A koszt nagyon lecsökkent, 10 fő kap egy kenye­ret. Hárskutiék keverik a dolgot. Újra és újra más elmenő névsort állítanak össze. Az emberek kö­zött nagy az elégedetlenség. A tá­borlétszáma 316 fő. Október 12., péntek A hírek szerint hétfőn vagy ked­den indul egy csoport. Az eddigi összeállítás szerint a lemaradt tisz­tek, hadapródok és a karpaszomá- nyosok is beleesnek. Koszt gyenge, egyéb esemény nincsen. A csoko­ládét továbbra is beváltom. Október 13., szombat Ma egy éve szereltem le. Kenye­ret nem adtak, másfél darab keksz jutott egy főre és ehetetlen leves. Rájöttek, hogy a németek ellopták az élelmet, amerikai parancsnok­ság kutat a raktárban. Hárskúti új­ra megváltoztatta az elmenők név­sorát. Türelmetlenül és kíváncsian várom az eredményt. Október 14., vasárnap Fél tizenegykor volt szentmise. Közös feloldozás után áldoztam. Bízom ajó Istenben, hogy hamaro­san hazasegít. Délben túlságosan bő étkezés volt. Ebéd után sorsot húztak az elmenőkre. 3-4-es bete­gek + leventék + 35 sorshúzott. Sajnos megint nem estem bele. Hétfőre vagy keddre várják a szál­lítást. Vacsora bőséges volt. Október 15., hétfő Nevezetes évforduló. Zolival a kályhát átszereltük, pompásan melegít. Ebéd: nagyon rossz borsó­leves, vacsora pedig nagyon rossz kukoricapuding. Éhezünk! Sem kenyér, sem keksz nem volt. Két századbeosztást csináltak a néme­tek, az egyiknek parancsnoka va­gyok. Október 16., kedd Szállítás még ma sincsen. Sok huzavona után megszűnt a szá­zadbontás. Délben a meleg kosz­ton kívül „hideg étkezést” is kap­tunk. Hatos csomagot. Örömöm nagy! Október 17., szerda Ma újra kaptunk konzervet, de amellett még rendes étkezést is. Cigi is volt. A „könnyű” csoma­gokból a dzsemet és a zabpelyhet eladtam 15 cigaretta értékű do­hányért. Jókat eszem. Október 18., csütörtök Hideg éjszaka volt. A múlt éjjel nem bírtam aludni, éjfél után há­romkor aludtam el. Állandóan szólt a kuvikmadár. Délután a tisztekkel együtt fát vágtunk, a sá­tor részére is sokat hoztam. Bau- erger hálából fél kenyeret és nyol­cad vajat adott érte kedveskedé­sül. Hivatalos jelentés szerint hét­főn vagy kedden hazaszállítanak. Már nem merünk bízni és hinni a hírekben. Kellemeden a sátorélet. Éjszaka nagyon hideg van. Kissé meghűltem. Cigarettaszipkákat készítek és eladom cigarettáért. Október 19., péntek Eseménytelen nap. Mindennap egy konzervet eszem meg, amíg tart. A szipkák nem fogynak. Október 20., szombat Hosszúgatyámat kimostam. Szappant kaptunk. Fát vágtam, egész kenyeret és vajat kaptam ér­te. A vöröskereszt is adott kenye­ret. Nem bírjuk megenni a sok ke­nyeret. Állítólag biztosan me­gyünk kedden. Október 21., vasárnap Sajnos szentmise nem volt, pe­dig áldozni szerettem volna. A keddi elmenetelt megerősítették. Bárcsak úgy lenne. Bőséges ebéd volt. Vacsorára cukrot, margarint, citromot és másfél kocka csokolá­dét kaptunk. Október 22., hétfő Erősen várjuk a beígért keddi napot. Kissé esős idő van. Délután fát vágtam, kenyeret és egy liter tejet kaptam érte. Este becsoma­goltam, hogy az esetleges elmene­tel ne érjen felkészületlenül. Október 23., kedd Az éjszaka csak három órát aludtam részletekben, mert az egerek mászkáltak mellettem. Sajnos az elmenetel csak vaklár­ma volt. Rettenetes a hangulat. Idegesítő ez az élet. Este már vü- lany sincsen, így még elviselhetet­lenebb az élet. Október 24., szerda Sanyiék a sátrunkba jöttek lak­ni, mert az ő sátrukban egynek tüdővérzése lett. Éjjel, illetve este nagy vihar volt. Október 25., csütörtök Sokáig aludtam. A koszt megint gyengül. Vörös szabó bejött alud­ni. A sátrat kitakarítottuk. Dél­után fát vágtunk. Fél liter tejet és kis vajat kaptam érte. Lelovics or­vos Neuburgban, a kórházban. Táborunk orvos nélkül maradt. A hangulatom nagyon rossz. Olyan hírek is keringenek, hogy a szállí­tás bizonyos komoly okok miatt megszűnt volna. Ez ellenőrizhe­tetlen hír, tehát nem valószínű. Október 26., péntek A koszt romlik. Anyagot kap­tam, sapkát varrók cigarettáért. Október 27., szombat Folytatom a sapkavarrást. Kettő elkészült, Sanyinak és Gundinak, a harmadik sapka is félig kész. Október 28., vasárnap Szentmise megint nincs. A ne­gyedik sapkát is befejeztem. Ez az enyém. Nagyon jól sikerült. Vacso­ra: vékony szelet sajt, 2 deka­gramm, két és fél keksz és keserű fekete. Október 29., hétfő Az ötödik sapkát is elvállaltam János bácsinak. Ez sikerült a leg­jobban. így legalább cigarettázom. A németek elmentek, újra magyar konyha lesz. Sokat loptak a néme­tek, remélem, a koszt feljavul kis­sé. A hazamenetelről semmi hír nincs. Az állítólagos otthoni za­vargások akadályozzák a szállí­tást. De ez nem ellenőrizhető. Ma az ingemet is megvarrtam. Október 30., kedd Délután ágyakkal rendeztük be a sátrunkat. Egereket fogtunk. Vaságy jutott mindenkinek. A német szakácsokat lopáson kap­ták, az amerikaiak lefogták őket. Újra magyar konyhádéit, észreve­hetően jobb. A kosztot illetően megnyugodtunk. Október 31., szerda Folytattuk a sátorberendezést, kilenc ágy van benne, másik kály­hát állítottunk be, samottbetéte- set. Rengeteg fát vágtunk. Kohári- ék nyíltan kijelentették, hogy ran­got nem tekintve mindenkinek dolgozni kell. Ebben nincs igazuk, összezörrentünk velük. Rendez­tük az ügyet. (Folytatjuk) Egy 1944. IV. 22-i fényképen, apám középen (A szerző archívumából)

Next

/
Thumbnails
Contents