Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-15 / 265. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Populista versenyfutás Populista versenyfutásnak nevezte kommentárjában a Die Presse a bécsi kormány döntését, hogy jövő évvégéig meghosszabbítják a hadsereg rendőri segédszolgálatát a schengeni határövezetben. A határozattervezetet a védelmi és a belügyminiszter közösen nyújtotta be. Javaslatukat Burgenland és Alsó-Ausztria tartomány kilenc körzetében élő lakosság biztonsági igényével indokolták. A piros-fekete kormány kisebbfajta szenzációtokozott: nem létező problémát is képes megoldani. Ugyanis a schengeni belső határok lebontásával Ausztria keleti részében tulajdonképpen nem léteznek határok - írtaakonzervatívlap. (mti) __________________HÉTVÉG(R)E Hazudnak reggel, éjjel meg este Hazudni jó - vallja régiónk egyre több politikusa. Csúsztatások, féligazságok, népámítás a politikában, a kűlkapcsolatokban, a magyarok és szlovákok közötti viszonyban, a gazdaságban. MOLNÁR IVÁN Ki a felelős mindezért? A magyarok és szlovákok közötti kapcsolatok elmérgesedéséhez mindkét fél hozzájárult, Robert Fico szerint azonban a jelenlegi kiélezett helyzetért csak a magyarok felelősek. A szlovák kormányfő úgy véli, aki mást állít, az hazudik. Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, jól jellemzi azonban Fico alapvető politikai munkamódszerét, amit az elmúlt egy hétben leginkább a kormány gazdasági döntéseiben mutatott be. A szlovák kormányfő egy rég feltalált és máig sikeresen alkalmazott politikai trükköt használ szinte az összes döntésében. A kiszemelt áldozat ellen a legkülönfélébb hazugságokkal fűszerezett totális támadást indít. Ha az áldozat a hazugságok ellen felemeli a hangját, azzal vádolja meg, hogy ő hazudik. Az elmúlt két év kormányzása ezen az egyszerű trükkön alapul: a megrögzött hazudozó hazugnak nevezi azokat, akikről hazugságokat állított, és akik megpróbáltak védekezni. A szlovák kormányfő e héten a magyar-szlovák szócsatán kívül a magáncégek ellen indított háborújában nyújtotta a legnagyobb alakítást. A legkirívóbb esetnek Fico nyugdíjpénztárak elleni harca számít. A második pillérben takarékoskodók vagyonát a kormányfő olyan kiapadhatatlan forrásnak tartja, amelyből szabadon kielégítheti baloldali ficamait. Korábban azt állította, már a harmincévesek számára is előnytelen a második pillér, a nyugdíjpénztárakat azzal vádolva meg, hogy az egyedüli céljuk a lakosság kifosztása, így akár a második pillér felszámolásától sem riadnak vissza. A jövő évi költségvetés elfogadása után, amely a második pillér újbóli megnyitását követően 150 ezer ember több milliárdos megtakarításainak az elherdálásával számol, Fico „békülékenyebb” hangnemet ütött meg. Tanácsadói ugyanis megsúgták neki, hogy az említett összeg beszedéséhez elegendő, ha a 45 éven felülieket riasztják el a második pillértől. Egy jól körülhatárolható kisebb csoportot ugyanis könnyebben meg lehet félemlíteni. Fico így most ugyanolyan kormoly arccal állítja, hogy a 45 éven felülieknek kellene kilépniük. Ha a 2010-es költségvetést nem lesz miből feltölteni, egy év múlva a kormányfő ugyanilyen kormoly arccal állítja majd, hogy a második pillér már a 35 évesek számára sem előnyös. Hogy a kormányfő mikor hazudott, és mikor mondott igazat? Ezt valószínűleg már ő maga sem tudja. Annál is inkább, mivel hasonló hazugságokra épülő hecckampányokat szinte hetente indít valamilyen cég ellen. Az elmúlt napok másik hazugságkampányát látszólag a Szlovák Gázművek ellen indította. Múlt héten szinte napok alatt sikerült elfogadniuk azt a törvénymódosítást, amely szerint a többségében állami tulajdonban lévő energiavállalatok csak akkor javasolhatnának áremeléseket, ha ezt a cég közgyűlése jóváhagyja. Fico ezzel a választóival szerette volna elhitetni, hogy csakis az ó érdekeiket tartja szem előtt, felvéve a harcot a pénzéhes nyugati kapitalistákkal. Valójában azonban a választói szemébe hazudott, elhallgatva előlük, hogy például a Szlovák Gázművek privatizációs szerződése szerint az áremelési javaslatot a cég igazgatótanácsa fogadja el, és ezt egy törvénymódosítással nem lehet megváltoztatni. A módosítás így csakis a népámítást szolgálta. Fico ma találkozik Gyurcsány Ferenccel. A szlovák és a magyar kormányfő találkozójával kapcsolatban az elemzők szkeptikusak, azt állítják, szinte semmiben sem egyeznek meg. Nos, az elemzők néha tévednek. Gyurcsány a kormányzásával kapcsolatban korábban őszintén bevallotta, hogy a választóknak „hazudtak reggel, éjjel meg este”. Ha másban nem, ebben a szlovák és a magyar kormányfő ma nyugodtan megegyezhet. KÉZ, IRAT ______ Fordulat MIKLÓSI PÉTER A naptár újra november 17-e közeledtét mutatja. Mostanában sokat tűnődöm, hogyan is jutottunk el oda, hogy nem tudjuk értékén mérni a ’89-es rendszerváltást, a bársonyos forradalmat? Gyér részvétellel akad néhány rendezvény, ahogy „illik”: a történelem paravánja mögüli kikacsintással, és punktum. Túléljük ezt az új keletű ünnepet, jövőre is ilyen lesz. Ez ma már hagyomány. Mi tagadás, én is otthon maradok, pedig 19 éve sokadmagammcd naponta ott álltam a téren... Nyilván öregszem. Vagy csak taszítanak a politikusok nyüt- színi történelemértelmező ostobaságai (népünk öntudatra ébredt stb.); de ugyanúgy ki nem állhatom a formális ünneplést, a mesterkélt díszelőadásokat. Mi, akik korábban születtünk, érezzük: ezek az ünnepségek lassan a kommunista idők ünneplési stílusára hajaznak. Az újabb idők gyermekei így falják fel a forradalmat. Ahogy távolodik 1989 novemberének emléke, ahogy veszít aktualitásából, bennünk úgy csökken a hozzá fűződő érzület heve. Sőt! Úgy tűnik, már végleg elveszett maga a ’89-es újrakezdés igénye is. Beigazolódni látszik, hogy a forradalmak folytathatatlanok. Szeretni lehet bennük ezt-azt, míg meg nem utáltatják velünk, amíg el nem mos mindent az őszi zápor. Amit én szerettem, az én ’89 novemberem, az már valóban nosztalgia csupán. Fedor Gál radikalizmusa, ahogy nekiment a kommunista hatalomnak - álmában sem gondolva arra, hogy alig egy év múlva duhaj és unatkozó polgárok bonnit módon lezsidózzák őt. Dubček okos és tisztességes túlélni akarása - mígnem három évvel később egy gyanús és máig tisztázatlan autóbaleset áldozat lett. František Mikloško gerincessége és persze Havel népszerűsége. És a kor, a tárgyak. A csörgő kulcscsomók, a gyertyák, a kirakatokra ragasztott hevenyészett plakátok. A helytállás, a riadt hősiesség (,jaj, mi lesz ebből?”); a történelmi pillanat, ahogy az akkori Csehszlovákia, az ország népe belép a szabadság félelmetes labirintusába. Nem minden nemzedéknek adatik meg a pillanat, amikor mindenki ugyanakkor és ugyanarra gondol. Aztán jönnek a hétköznapok, olykor egy-egy ököl is, jönnek a furcsa kiszólá- sok, és az egészet ellepi valami agresszív, „hongyarapító” mélabú. Az értékes örökség eltűnik az időben, s amit ma látunk, az a legbizarrabb „innováció”. A kirekesztés, a nacionalizmus, a rendőri cibálás-ráncigálás, a napi politika torzulása. Mondom: emlékeinkben sok mindent szerethetünk ’89 novemberéből, viszont a valóságot már-már megutáltatják velünk. Velünk, itt élő magyarokkal s jobb érzésű szlovákokkal egyaránt. A hosszú és részletező tanulságok levonását átengedem az ékesebb tollazatú szerzőknek, rosszabb esetben a magukat mindig tévedhetetlennek tartó és készséggel tetszelgő politikusoknak. Én tömören csupán annyit mondok: míg 1989 novemberében Pozsonyban 80-90 ezer ember skandálta önfeledten, hogy Bratislava-Budapest és eközben nem fütyülte ki a magyarul szóló Komád Györgyöt vagy a kétnyelvűén szónokló Grendel Lajost, mára politikai valóság a szlovák-magyar acsarkodás. A bágyadt őszi fényben kreált riasztó eseményekre úgy tódulnak a különböző rendű és rangú öntelt moz- galmárok és a hatalommal, a politikai befolyással kérkedőn kacérkodók, mint dögre a pincebogarak. Aki nem vak, láthatja; aki nem süket, hallhatja; akiben van jóérzés, eldöntheti: idén van-e még mit ünnepelni ’89 örökségéből? Mert ha a deficitek vannak túlsúlyban, akkor félő, hogy a jegyzetírónak van igaza. Mármint hogy az új világ új politikusai, sajnos, mára már csupán úgy tekintenek a demokráciára, a toleranciára, az intelligenciával elegy empátiára, mint a rágógumira. Másnaposán, egyszeri szájízjavító használat után, kidobják a szemétbe. KOMMENTÁR -' . Se kvaterka, se mozizás SERES LÁSZLÓ , ,A két pártvezető kölcsönösen tájékoztatta egymást országuk szocialista építésének időszerű feladatairól, széles körű véleménycserét folytattak a magyar-román együttműködésről, a baráti és jószomszédi viszonyról, valamint a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A munkajellegű konstruktív légkörű megbeszéléseken hangsúlyozták közös óhajukat, hogy feltárják a két párt és a két nép közötti együttműködés erősítésének módjait, tevékenykedjenek a magyar-román kapcsolatokban azok további erősítéséért” - adta hírül a semmitmondó sablonőrületet az MTI egy olyan csúcstalálkozóról, amelyet a két érintett országon kívül Éurópában is feszült figyelemmel követtek. Hiába. Több mint húsz éve történt mindez, amikor Grósz Károly magyar pártfőtitkár ellátogatott román kollégájához, Nicolae Ceausescu- hoz Aradra, tisztázandó néhány olyan, a baráti és jószomszédi viszonyt hangyafasznyit árnyaló problémát, mint a falurombolás, vagy a kolozsvári magyar főkonzulátus bezáratása, ilyenek. A lényeg röviden az, hogy Ceausescuék- lassan hivatalos magyar kifejezéssel - átkúrták Grószékat a palánkon, lenyomták a torkukon a saját álláspontjukat, és a román pártvezér úgy gyalázhatta a magyar diplomáciát, úgy úszhatta meg az egészet nulla kicsikart en- gedménnyel, hogy a magyar komcsi vezetés se köpni, se nyelni nem tudott. Se közben, se utána. „Végeredményben minden arra utal, hogy 1988. augusztus 28-án Aradon egy olyan, a körülmények által kikényszerített találkozóra került sor, amely elől nem lehetett kitérni, viszont eleve eredménytelenségre volt kárhoztatva” - írta elemzésében az MTI. Van ennek bármi aktualitása? Nem kvaterkázni megy Komáromba - jelentette ki jó előre a magyar miniszterelnök, hiszen elég leülni egy irodába és végigtárgyalni az elmúlt hetek konfliktusait, oszt jó napot. ,A munkatalálkozó tétje az: világosan és egyenesen beszéljenek arról, miért növekednek a feszültségek és mind a két ország érdemben tegyen lépéseket ezek csökkentése érdekében” - így az előzetes krédó. És nem mozizni megy, mondta, amikor arról kérdezték, mi lesz a drukkerverés vi- deobizonyítékával. Nem? Marad az, hogy egy ilyet meg lehet úszni bizonyíték nélkül? Már a kiindulás is rossz: az elmúlt időszak nemzeti sérelmei nem porciózhatók ugyanúgy, nem azonos súlyúak a budapesti és a pozsonyi teendők. Ahogy Öllös László e lapban fogalmazott, „Gyurcsány Ferenc nyilván a mindkét térfélen jelenlevő szélsőségek elleni fellépést szorgalmazza majd, de a helyzet az, hogy Szlovákiában a szélsőségesek a kormányban vannakjelen”. Nem kis különbség. A magyar focidrukkerek szétverése, a tankönyvügy, a nyelvhasználat ügye, Slota ügye nehogy már ugyanolyan megtárgyalandó kategória legyen, mint néhány egyenruhás kriptohungarista (amúgy valóban provokatív és káros) parádézása az I. bécsi döntés ürügyén, vagy egyjobbikos határzár a magyar oldalon. Aki a jószomszédi viszony megtartása miatt a szőnyeg alá söpör, relativizál és még tárgyalópartnere stratégiájára sem készül fel, az joggal kapja meg egy MTI-közleményben, hogy „végeredményben egy olyan, a körülmények által kikényszerített találkozóra került sor, amely elől nem lehetett kitérni, viszont eleve eredménytelenségre volt kárhoztatva”. A szerző a Hírszerző főmunkatársa-viimirin-a>;iiirfr'ii"' f wwiM" iiiiiii1ifWiiit|iBirrii*w7|i MAGYAR SZÓ A szerbiai Nemzeti Oktatási Tanács azt javasolja, hogy ne engedélyezzék a külföldi, így a magyarországi tankönyvbehozatalt sem, arra hivatkozva, hogy a szerbiai valóságot a hazai szerzők tankönyvei tükrözhetik - írja a vajdasági Magyar Szó. Ä Nemzeti Oktatási Tanács munkacsoportja a jelenlegi közoktatási törvény számos szakaszára tett módosító javaslatot. A lap szerint a délvidéki magyarság körében meghökkenést és felháborodást keltett a javaslatok közül az, hogy megtiltanák a külföldi tankönyvek használatát a szerbiai iskolákban. Pásztor Bálint parlamenti képviselő a lapnak elmondta, hogy a Nemzeti Oktatási Tanács elképzeléseit írásos formában még nem készítette el, de ha egy olyan törvény- javaslat kerülne a parlament elé, amelyben az szerepelne, hogy állítsák le a magyarországi tankönyvbehozatalt, akkor azt a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői semmiképpen sem szavaznák meg. Emlékeztetett arra, hogya2004-től 2007-ig terjedő időszakban, amikor a vajdasági magyarságnak nem ültek képviselői a belgrádi parlamentben, akkor a Magyar Nemzeti Tanács volt az a testület, amely az akkori oktatási miniszterekkel folytatott megbeszéléseken kiharcolta az anyaországi tankönyvbehozatalt. Erről semmiképpen sem mond le a vajdasági magyarság, amikor már parlamenti képviselete is van - idézte a lap Pásztor Bálintot. Soós Edit, a Magyar Nemzeti Tanács intéző- bizottságának közoktatási kérdésekkel megbízott tagja a Magyar Szónak elmondta, hogy kizárólag szerbiai tankönyvekkel nem oldható meg az általános iskolák ellátása, mert nincs minden tantárgyhoz Szerbiában kiadott magyar nyelvű tankönyv. A magyar- országi tankönyveket az általánosiskolák első négy osztályában tudják használni, mert a felsőbb évfolyamokon eltérő a két ország oktatási programja, más a tananyag elrendezése. A tankönyvtörvény előkészítésekor azt javasolták - idézi a lap Soós Editet -, hogy a szerb nyelven engedélyezett tankönyvek közül a Magyar Nemzeti Tanács szakmai javaslatára fordítsanak majd le tantárgyanként két-két tankönyvet, hogy a magyar nyelven oktatók is élhessenek tankönyvválasztási jogukkal. Soós Edit szerint minden olyan tantárgy esetében, amelyben fontos a helyi valóság bemutatása - elsősorban a természet- és társadalomismereti tantárgyak - délvidéki magyar szerzővel kell megíratni a tankönyvet. (mti) TALLÓZÓ
