Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-15 / 265. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 15. www.ujszo.com ' RÖVIDEN ; Havel Távozása a szlovák Nemzetiben Pozsony. A Szlovák Nemzeti Színház prózai társulata Václav Havel legújabb, Távozás (Odchádzanie) című darabját próbálja. A bemutatót, amelyen maga Václav Havel is részt vesz, november 22-én, este 19 órakor tartják a teátrum új épületében. A darab po­zsonyi színreviteléhez kapcsolódva a pozsonyi Cseh Központ a prágai Václav Havel Könyvtárral együttműködve kiállítást készít elő, melyet a Nemzeti előcsarnokában nyitnak meg a bemutató napján, 18 órakor. A kiállítás korabeli fotók, levelezések, kézira­tok, rajzok és egyéb dokumentumok révén Václav Havelt mint írót, humanistát, filozófust s a háború utáni cseh történelem egyik jelentős személyiségét mutatja be. A Távozást a Szlovák Nemzeti Színház számára Milan Lasica ültette át szlovákra. Az előadást Pe­ter Mikulík rendezi. (tb) Megjelent az Elbeszélés-antológia 1996-ban indította útjára Koloman Kertész Bagala az Elbeszélés című pályázatot, amelyet azóta is évente meghirdet. Az első alka­lommal 997 pályamű érkezett a pályázatra, ebből 27 került a záró­fordulóba. A legjobbak munkái kötetben is megjelentek, s a siker láttán döntött úgy a lévai kiadó, hogy hagyományt teremt. Az ed­digi pályázatokon olyan ismert írók is megmérettették magukat, mint Peter Pišťanek, Daniela Kapitáňová, Tomáš Horváth vagy Michal Hvorecký. Ugyanakkor nem egy olyan befutott fiatal tehet­ség van, akinek ez a verseny indította el a szépírói pályáját. A na­pokban jelent meg az ez évi antológia, amelyben 13 pályamű ka­pott helyet. A szövegek többsége véresen komoly, halálról, beteg­ségekről, beteljesüleüen kapcsolatokról, alkohol- és drogfüggő­ségről és más efféle szörnyűségekről szól, s az élet naposabb olda­la alig-alig jelenik meg bennük. Az idei verseny első díját a pozso­nyi, de jelenleg Torinóban élő Ivana Dobravkovová nyerte el Élni Péterrel című írásával. A második a nagykürtösi Richard Pupala lett, a harmadik helyen pedig a nyitrai Fero Sklenár végzett, (jdj) Juanes tarolt a 9. Latin Grammy gálán Houston. A kolumbiai Juanes nyerte az év felvétele, az év al­buma és az év dala díjakat a 9. Latin Grammy díjkiosztóján. A gálát közép-európai idő szerint tegnapra virradóra rendezték Houston­ban. A 36 esztendős, medellíni származású énekes a fődíjakon kí­vül további kettőt vihetett haza: az övé lett a legjobb férfi előadó­nak járó trófea, valamint a legjobb rövid videofilm díja. Juanes el­nyerte az összes Latin Grammyt, amire jelölték, s ezzel 17-re nőtt díjainak a száma, amivel vezeti a díjazottak mezőnyét. A legjobb latin popénekesnő díját a Puerto Ricó-i Kany Garcia érdemelte ki, ő lett egyúttal az év felfedezettje is. Az év előadójává választották az Egyesült Államokban élő Gloria Estefan kubai énekesnőt. Ezt a díjat most először ítélték oda a Latin Grammy történetében. A spanyol nyelvű zenét értékelő Latin Grammyt idén 49 kategóriá­ban adták át. (mti) Magyar, cseh, lengyel, svájci-észt társulatokkal Holnaptól: Astorka Fesztivál AJÁNLÓ Drámák - Mándy Iván életműsorozatának nyolcadik kötete jelent meg nemrég, még két rész van hátra Karakteres hang a színművekben is (Oláh Csaba felvétele) Pozsony. Nyolc színházi elő­adást kínál a holnap kezdődő 4. Astorka fesztivál, a hazai társula­tokon kívül cseh, magyar, lengyel, svájci és szerb produkciók szere­pelnek a programban. A fesztivált az Astorka partnerszínháza, a prá­gai Švandovo divadlo na Smíchove nyitja Nyikolaj Koljada Tyúkok című darabjával, amely bonyolult házastársi és szerelmi kapcsolato­kat boncolgat groteszk felhanggal. November 17-én szintén a prágai­ak mutatják be a Magdalena Fry- drychová Dorotka című színdarab­ját. Címszereplője egy fiatal drá­maíró, aki egy Isten háta mögötti helyen él, ahol egyszer csak törté­nik „valami”. Az eperjesi Alexan­der Duchnovič Színház egy ab­szurd klasszikussal, Ionesco Rino- céroszok című drámájával mutat­kozik be november 18-án a feszti­válon. November 19-én a Jászai Mari Színház és a Kamara Savaria Stúdió előadásában tekinthető meg Tasnádi István Magyar a Hol­don című vígjátéka, Árkosi Árpád rendezésében, Csákányi Eszterrel, Mucsi Zoltánnal és Scherer Péter­rel. A lengyel Fundacja Przyjaciól Sztuk AUREA PORTA társulata a Boguslaw Schaeffer Multimedial- ne cos című kamaradarabjával ér­kezik Pozsonyba november 20-án. Két színész vitatkozik a színműben a kultúráról, és meglepő végkö­vetkeztetésre jutnak... Ä nemzet­közi fesztivált november 21-én az észt-svájci koprodukcióban ké­szült Kalevipoeg című „cool- eposz” zárja. A VAT Teátre és a Markus Zohner Theater Com­pagnie 's fiatal színművészei az észt nemzeti eposzt dolgozták fel finom humorral, (ú, si) „Behúzódtam a presszó sarkába. Valósággal bele­bújtam egy repedésbe a cetlikkel. Felírtam a novel­la címét. Aláhúztam. Majd néhány tántorgó sor.” Mándy Iván sorai egy kur­ta kis novellából, amellyel visszahozza magát a múlt­ból. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ezt teszi 2003 óta a Palatínus Kiadó is. Visszahozza Mándyt. Új­ra és újra. Novellákkal, elbeszélé­sekkel, kisregényekkel, regé­nyekkel, hangjátékokkal. Egy las­san kiteljesedő életműsorozattal. Együtt lesz Mándy Mándyval. A magyar széppróza egyik legna­gyobb mestere a gangos bérhá­zak, a feleselő udvarok, a zokogó lépcsőházak, a becsapott terek, a csábító kapualjak madárcsontú, szelíd lovagjával. Hét kötet után itt a nyolcadik, a Drámák. Az életmű legfontosabb szakaszának három darabja. Az elsőben elveszik egy télikabát, a ruhatárosnő nyakába veszi a há­borús várost, hogy megkeresse s visszaadhassa jogos tulajdonosá­nak, aki folyton csak azt hajtogat­ja: ott kellene keresni a belső ru­határban. A lopott kabátok kö­zött. A másodikban van egy lány és a világ abszurditása, a harma­dikban sok álom és még több nosztalgia és Theda Bara, a film­színésznő, aki a színpadi világot is meghódította. „Sisakban, szűk, testhez tapadó sötét ruhában.” Szép kivitelezésű, elegáns kö­tet. Mándy Iván feleségének, Si­mon Juditnak is nagy öröm. „Hálás vagyok a kiadónak - mondja -, mert olyan formában és olyan ízlésesen jelenteti meg az írásokat, ahogy egy életműkia­dásnak meg kell jelennie. Nagyon szép a szerkesztése, a tördelése, a nyomdai munka, a borító. Jó ér­zéssel veszem kézbe mind a nyolc kötetet.” Három dráma. Egy karakteres, eredeti hangú, szinte zeneszerzői pontossággal alkotó író főleg no­vellákban és elbeszélésekben gazdag életművéből. Párbeszé­dek, amelyek nagyon is ismerő­sek, történetek, amelyek egyedül az ő fejében születhettek meg. Három szövegkönyv lényeges rendezői utasításokkal. Bár novel­listaként vált a magyar széppróza egyik legjelesebb mesterévé, Mándy ezekben az opusokban sem tagadja meg önmagát. Ám ahogy befejezetlen regény vagy novella, elbeszélés vagy hangjá­ték, úgy befejezetlen dráma sem maradt utána. „Igazából nem is ez volt a műfaja - osztja az irodalomkriti­kusok véleményét Mándyné Si­mon Judit. - Amennyire szerette például a rádiójátékokat, vala­hogy úgy érezte, a színpaddal, mint szerző nincs igazán közeli vi­szonyban. Egyébként szerette a színházat. Gyakran jártunk elő­adásokra. Ez a három dráma rá­beszélés eredménye.” A Mélyvíz a legelső magyar mu­sicalek egyike. 1961 decemberé­ben mutatta be a Petőfi Színház Garai Gábor dalszövegeivel és Gyulai Gál János zenéjével. Mindössze hét előadást ért meg, pedig a főszerepet a kor nagy san- zonettje, SennyeiVera játszotta. „Szinetár Miklós volt a színház igazgatója, s ahogy a nyilatkoza­taiból tudni lehet: munkásságá­nak erre a korszakára nagyon szí­vesen emlékezik, pedig elég rövid életű volt a Petőfi Színház. Két- három évig működött, és bukások Együtt lesz Mandy Mandyval is voltak. A legnagyobbat talán épp a Mélyvíz bukott. Szinetár is úgy értékelte a helyzetet, hogy nem volt rá felkészülve a közön­ség, a sajtó pedig rárontott a mű dekadenciájára. Ő valami újat akart hozni a magyarországi ze­nés színházak világába, de nem az amerikai musicalek módján, vagy azokkal, hanem magyar szerzők műveivel. Hazai szerzőket kért fel, és zenés darabokat íratott ve­lük. A Koldusopera és az Egy sze­relem három éjszakája nagy siker volt a Petőfi Színházban, a Mély­víz szürrealista világához akkor még sajnos nem nőtt fel a magyar közönség. Iván munkái egyébként is megosztóak, nem mindenki tudja befogadni őket. A Mélyvíz a háború és a fasizmus éveiről szól, ehhez nem kellett sokat hozzá­tenni, csak az a látásmód, amellyel ő a korszakot ábrázolja, volt új és szokatlan.” A Mélyvíznek aztán volt még egy bemutatója, 1984-ben Zala­egerszegen, ahol Halasi Imre vitte színre Kemény Gábor zenéjével és Fodor Ákos verseivel. Film is szü­letett a műből: Szabadíts meg a gonosztól címmel Sándor Pál rendezte, aki korábban a Régi idők focijával Teheránban és Pa- lermóban is díjat nyert. Az is Mándy-írások alapján készült. Az ördög konyhája a Madách Színház felkérésére íródott, ahol aztán mégsem mutatták be soha, sőt el is keveredett a darab. „Nem sokkal előtte jelentek meg a Vera-novellák, amelyek a hatvanas-hetvenes évek ifjúságát, annak szórakozóhelyeit mutatták be, ahol szívesen összejöttek a ti­zenévesek. Ivánnak volt egy festő házaspár barátja, miután össze­házasodtunk, én is közel kerültem hozzájuk. Sugár Gyula és felesé­ge. Képeink is vannak tőlük. Su­gárék társbérletben laktak egy másik családdal, ahol volt egy ti­zenéves lány. Egyébként nem Verának hívták, mint a műben, de nem is ez a fontos. Ez a fiatal hölgy nagyon jó viszonyban volt a Sugár házaspárral és Ivánnal is, így sokat beszélgettek. Közlékeny kislány volt, sokat mesélt Ivánnak az életéről, a barátairól, azokról a fiúkról és lányokról, akik odajöt­tek hozzájuk. A Vera-novellák tu­lajdonképpen ebből az élmény­anyagból születtek. Springer Már­tának, a Madách Színház drama­turgjának és Pártos Géza rende­zőnek volt az ötlete, hogy a Vera- novellák alapján darabot lehetne készíteni, Iván pedig Az ördög konyhája címen meg is írta. Pártos Géza azonban időközben elhagy­ta az országot, a többi rendezőnek pedig ez a darab valahogy nem volt annyira fontos. Nyüván ebbe a politika is belejátszott, valahogy nem illett bele az akkori kultúrpo­litikai vonalba. A kézirat azonban ott maradt a Madách Színházban. Iván pedig csak várt és várt a rá jellemző végtelen türelemmel. El­telt egy év, kettő, néha érdeklő­dött, hogy lesz-e valami, Márta mondta, hogy most talán nem, majd jövőre, és minden maradt a régiben. Egyszer csak eltűnt a da­rab. Elkeveredett. Iván, aki min­dig mindent csak egy példányban gépelt, nem csinált belőle nagy ügyet. Ha elveszett, hát elveszett. Amikor aztán átépítették a Ma­dách Színházat, a nagy rendtevés közepette, a pakolás során hirte­len előkerült a kézirat. így tudtuk betenni a kötetbe. Már rég elve­szettnek hittük, Iván már nem is élt, amikor átvehettem.” A Gong születése is érdekes. „Galsai Pongrác és Abody Béla, akik egykor a Vidám Színpadot vezették, ugyancsak kértek dara­bot Mándy Ivántól - meséli Simon Judit. - Ő azonban valahogy nem tudott ráérezni arra, amit vártak tőle, így került el a darab a Thália Színházhoz, ahol mint fiatal, vi­dékről felkerült rendező, Karinthy Márton kapta meg, hogy színre vigye. Mivel egyfelvonásos darab­ról van szó, a Czakó Gábor írta Ganggal együtt mutatták be.” A Drámák után két kötetet ter­vez még a Palatínus a Mándy Iván-sorozatban. A gyerekekhez szóló Csutakok, a Locsolókocsi és az Arnold szerepelnek majd az egyikben, s az íróval készült (vá­logatott) interjúk, valamint a kol­légák és barátok visszaemlékezé­sei a másikban. így lesz teljes az életmű - tíz tételben. Mándyné Simon Judit: Hálás vagyok a kiadónak... (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents