Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-14 / 264. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 14. www.ujszo.com SZEMSZÖG Eltolódott tűréshatár (AP-felvéteľ SZEMPONT „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” (George Orwell: Állatfarm) Végre megszületett! Itt van a szlovákiai politikai porondon, igaz, jócskán megkésve. Az első szenvedő alany nem más, mint az egykori kiváló focibíró, Ľuboš Michel. Igen, ő az első honatyánk, akitől Pavol Paška házelnök a sok távolmaradásért, hiányzásért megvonta a havi fizetést. Jogosan, mert Micheľ bizony nem gyakran látogat el a Várdombra. A parlament elnöke a törvény értelmében járt el, amikor nemet mondott a do- nyecki fociklub menedzserének - és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviselőjének(l) - törvényhozó testületi bérére. Mert aki nem jár rendesen a munkahelyére és nem végzi becsületesen a dolgát, annak bizony nem jár bér! így van ez rendjén. Pavol Paška ezen lépése határozottnak és bátornak vélhető. Csakhogy az ilyen szintű bátorságát már jóval korábban kellett volna demonstrálnia. Mondjuk Ján Slota, valamint Vladimír Mečiar esetében. Akik egy-egy időszakban talán már el is felejtették, hol székel a szlovák törvényhozó testület, olyan ritkán jártak el honatyatársaik közé parlamenti ülésre, szavazásra. Nekik azonban Paška házelnöknek nem volt bátorsága azt mondani, ha nincs munka, nincs fizetés! Nem is csoda. A reá nehezedő pszichikai bálványok a két nagyhal esetében bizonyára óriásiak - és több oldalról irányulok - voltak. Ezért nem merte bántani a nagyokat a parlament első számú embere. S ebből eredően szerepelhetett a jelenléti ív aláírásánál Rafael Rafaj Ján Slotaként. Ľuboš Micheľ a két említett pártvezér mellett csak kismiska. Politikusként gyenge, aki a százötven honatya között mindig is elvészett. Ha jelen volt a parlamentben, akkor is. Mert ő elsősorban focibíró, nem politikus. A parlament elnökének - és az őt irányító politikai erőknek - azonban az sem ülte volna meg a gyomrát, hogy a Dzurinda-klubból a nyár folyamán kilépett sportember nemrégiben menedzserként a Sahtar Donyeck csapatához szerződött. Micheľ fő bűne az, hogy politikailag határozatlan, szürke és silány - no meg: NEM a kormánykoalíciós láncszem szimpatizánsa. Ezért következett a könyörtelen intézkedés: a fizetésmegvonás. Nagyon is átlátható kép a jelenlegi kormánykoalíció részéről. Újfent bebizonyosodott és rugalmasan nyilvánosságra jutott, hogy a vályúközeliek, az irányítókhoz közeli szimpatizánsok egyenlőbbek az egyenlőknél. A parlamenti üléseken való képviselői részvételt fokozottabb figyelemmel követők a Micheľ- ügy után természetesen epekedve fogják várni a további házelnöki határozatokat és lépéseket a honatyák fizetéseit illetően. Ľuboš Micheľt ugyanis hamarosan többnek követnie kell a sorban. Hiába az igazolt hiányzások. A focibíró is faxolta a kieséseire vonatkozó papírokat, rendszeresen és becsületesen. Rajta nem segítettek az igazolások a rengeteg kihagyásért. Ez így van rendjén. De akkor is legyen így, ha a parlamenti képviselő nem a Sahtarnál ténykedik, Pozsonytól mintegy 1700 kilométernyire, hanem mondjuk Zsolnán szóra- kozgat, vagy éppen a tengerparton pihenget. Mert a tűréshatár ilyen vonatkozásban már így is alaposan eltolódott... Susla Béla Önkény a szlovák labdarúgásban Az egyes nemzeti labdarúgószövetségek egyik fontos feladata, hogy védjék a szövetségükbe tartozó klubok érdekeit, ha azonban kihágást követnek el, büntessék őket, és feltöltsék a szövetség kasszáját. Szlovákia labdarúgó-szövetsége azonban nem egyforma mércével méri a csapatokat. Sőt, talán megkockáztathatjuk, hogy különösen az egyiket, a DAC-ot sújtja sűrűbben elmarasztaló ítéleteivel, és igyekszik elvenni a kedvét a tőkeerős iráni befektetőnek, valamint a mérkőzésekre nagy számban kilátogató szurkolóknak is. Vajon az a baj, hogy látogatják a mérkőzést? Mióta a DAC felkerült a Corgoň Ligába, hazai mérkőzéseire egyre nagyobb nézősereg látogat ki. Fiatalok és idősek, falusiak és városiak egyaránt eljönnek - sokszor családostul, hogy szurkoljanak. A sárga-kék szurkolókat tömörítő FAN CLUB is megalakult, amely a DAC minden mérkőzésén képviselteti magát, ezzel 12. játékosként segítve csapatát. Egyre nagyobb a fociláz a városban és a szlovákiai magyarság körében. Ez - úgy tűnik - szemet szúrt a Szlovák Labdarúgó-szövetségnek, amely legutóbbi döntésével két hazai mérkőzésről kitiltotta a szurkolókat, zárt kapuk mögött kell lejátszaniuk a sárga-kékeknek a két következő otthoni mérkőzésüket. Menjünk egy kicsit vissza a múltba, és nézzük át a szövetségnek a DAC ellen tett lépéseit. Az egész a szenei és a dunaszer- dahelyi klub egyesülésekor kezdődött. Sokáig húzódott a ligában való induláshoz szükséges engedély megszerzése, szinte az utolsó pillanatban derült ki, hogy a DAC indulhat a legfelsőbb bajnokságban. Akkor kezdődött a csapat szárnyalása és kálváriája is. A labdarúgó-szövetség állandóan hangoztatja, hogy nem tesz különbséget a klubok között, a magyarlakta városban 1904 óta működő klubra mégis egy kicsit jobban figyel. Valljuk be, nem szerétéiből! A legszembetűnőbben diszkriminatív döntése a DAC-Slovan labdarúgó-mérkőzés előkészítése és lefolyása volt. Kezdődött az idegenbeli Art- media Petržalka-DAC Szlovák Kupa-mérkőzéssel, amelyen a sárga-kékek játékosai közül kettőt is kiállítottak, többnek sárga lapot adtak, ezzel készítették elő a szlovák bírók a terepet a pozsonyi csapatnak. Aztán jöttek az eltiltások és kiderült, három meghatározó játékos nem szerepelhet a rangadón a Slovan ellen. Ezzel szinte lefejezték a csallóközi csapatot, és a DAC hazai pályán 0:4-re kikapott a fővárosiaktól, akik nyugodtan futballozhattak a szlovák rendőrség felügyelete alatt, hiszen rájuk és szurkolóikra vigyáztak az álarcos kommandósok, míg a magyar nemzetiségű szurkolókat gumibotokkal és viperákkal verték. A szövetség nem elégedett meg a DAC lefejezésével, hanem a mérkőzés után rendezői hiányosságokra hivatkozva súlyosan megbüntette a klubot. Talán azt szeretné, hogy az iráni befektető feladja és kivonuljon az országból? Mert minden bizonnyal az a cél, hogy a duna- szerdahelyi focit elsorvassza, de amíg lehet, minél- több pénzt kicsikarjon belőle. Wemer Lorant, a DAC mágusa és edzője sokszor keményen bírálja a szlovák játékvezetőket és legutóbb a szövetséget is. Bizonyára feltűnik neki is a bírók és az illetékes hivatalnokok diszkriminatív lépése a csapattal szemben. Khashayar Moh- seni, a DAC elnöke eddig békésen figyelte a szlovákiai viszonyokat. Minden mérkőzésen ott van. A csapattal örül vagy szo- morkodik. Most azonban, úgy látszik, nála is betelt a pohár, ugyanis a Slovan elleni brutális mérkőzés után saját klubjának védelmében szólalt fel és hangoztatja igazát. A DAC csapatát több nemzet fiai alkotják, akik már több országban játszottak, de ilyen áldatlan állapotokat biztosan kevés helyen tapasztaltak, ahol egy klubot szinte kiközösítenek az ország szövetségéből, és nyílt támadásokkal azt szeretnék elérni, hogy adják fel! Különböző indokokat találnak ki a rendezői hiányosságokról, amelyet a DAC vezetősége cáfolni tud, de vajon ki hallgatja meg az igazukat? Amikor a dunaszerdahelyi sajtótájékoztatón a média nagy érdeklődése közepette a DAC menedzsere felmutatja az engedélyeket és a rendfenntartó szolgálatokkal folytatott levelezéseit, ugyanabban az időben a Szlovák Labdarúgó-szövetség elítéli a DAC-ot! Ezzel csatlakozott a Kaliňák-Fico-Slota-Gaš- parovič négyeshez, akik ugyancsak lekezelően és támadóan léptek fel nemcsak a magyar szurkolók ellen, hanem a DAC ellen is. Ki védi meg a DAC-ot? A parlament törvényben akarja kitiltani a magyar zászlót és jelképeket a stadionokból a mérkőzés miatt. Ott csak a magyar párt szavazott ellene, egy tartózkodás mellett. Magyarországi politikusok is az ügy kivizsgálását kérik, de eredménytelenül. Kár, hogy a politika befurakodott a sportba és a stadionokba, de a brutális rendőrattakot szó nélkül hagyni nem lehet! Vajon ezekben a hetekben kiknek nyugodt a lelkiismerete? A rendőröknek és az őket támogató szlovák politikusoknak, vagy a DAC szurkolóinak és klubjának, akik szenvedő alanyai a szlovák-magyar csatározásoknak? A labdarúgó-szövetség elégedett lehet munkájával. Pénzhez jutott és kemény ítéleteket hozott a DAC ellen, kiszolgálva ezzel a politikát. Mi következik még? Talán kizárják a sárga-kék klubot a bajnokságból? Önkény a sportban és diszkrimináció a politikában. Jelenleg itt áll Szlovákia! Egyébként mint az Európai Unió tagállama. Karaffa Attila A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (SITA/AP-felvétel) SZOMSZÉDOLÁS 100 elsodort vagyonú falu A pénzügyi világválság következtében novemberre Bécs tágabb agglomerációjának több mint 100 településéről derült ki, önkormányzatuk részvényügyletei miatt csődhelyzetbe kerültek. Alsó- Ausztria 90 és Burgenland 12 ilyen problémával küzdő települése ráirányította az osztrákok figyelmét a jogi szabályozás hiányosságaira. Sokan azt tartják célravezetőnek, hogy törvény tiltsa az önkormányzatoknak a részvények vásárlását. A szövetségi kormány azonban semmit nem tett, pedig az osztrák lakosság már mintegy három hete tud az esetekről. Alfred Gusenbau- ert és Wilhelm Molterert teljesen leköti a világválság országos és nemzetközi kezelése, Werner Faymann és Josef Proli pedig a következő kabinetet próbálják meg összehozni, noha az EU-val kapcsolatban egyik párt sem enged a negyvennyolcból. (Az SPÖ, az ellenzéki FPÖ-höz hasonlóan az EU szerződéseit és új alapokmányait népszavazáshoz kötné, amiről az ÖVP hallani sem akar.) A Néppárt stájerországi szervezete ráadásul fellázadt az országos pártvezetéssel szemben, és ellenzi a nagykoalíció újbóli megkötését, tehát az országos kormányzat túl elfoglalt az ügy rendezéséhez. A helyi politika azonban már elkezdett a kármentéssel foglalkozni. Helga Krismer, a Sankt Pölten-i tartományi parlament zöldpárti képviselője például segítené a településeket, hogy a bankok ellenében a bíróságon megvédhessék igazukat. Sok ön- kormányzati vezető sérelmezi, hogy a bankok nem tájékoztatták kellő mértékben az önkormányzatokat a szerződéskötéskor. Sok település azért vágott bele a kockázatos ügyletekbe, hogy az ily módon nyert pénzekből valósuljanak meg a tervezett beruházások. Például a burgenlandi Felsőlövő önkormányzatát a bank arra vette rá, hogy a megtakarított pénzt ne költsék óvodaépítésre, hanem vegyenek fel hitelt az építkezésre, a pénzt pedig fektessék be részvényekbe. Mára 90 000 eurós vesztesége lett a településnek. Mivel a válságból egyelőre nem látszik a kiút, a településeknek különösen meg kell fontolniuk, belekezde- nek-e bármilyen banki ügyletbe. A pénzszűke viszont egyre nagyobb gond lesz, szakemberek szerint az utóbbi hetekben a vüág eddig forgó pénzmennyiségének 20%-a került ki a pénzpiacról. Posta Ákos István
