Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-14 / 264. szám, péntek

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 14. www.ujszo.com SZEMSZÖG Eltolódott tűréshatár (AP-felvéteľ SZEMPONT „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” (George Orwell: Állat­farm) Végre megszületett! Itt van a szlovákiai politikai porondon, igaz, jócskán megkésve. Az első szenvedő alany nem más, mint az egykori kiváló focibíró, Ľuboš Michel. Igen, ő az első hon­atyánk, akitől Pavol Paška házel­nök a sok távolmaradásért, hi­ányzásért megvonta a havi fize­tést. Jogosan, mert Micheľ bi­zony nem gyakran látogat el a Várdombra. A parlament elnöke a törvény értelmében járt el, amikor nemet mondott a do- nyecki fociklub menedzserének - és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviselőjének(l) - tör­vényhozó testületi bérére. Mert aki nem jár rendesen a munkahe­lyére és nem végzi becsületesen a dolgát, annak bizony nem jár bér! így van ez rendjén. Pavol Paška ezen lépése hatá­rozottnak és bátornak vélhető. Csakhogy az ilyen szintű bátor­ságát már jóval korábban kellett volna demonstrálnia. Mondjuk Ján Slota, valamint Vladimír Mečiar esetében. Akik egy-egy időszakban talán már el is felej­tették, hol székel a szlovák tör­vényhozó testület, olyan ritkán jártak el honatyatársaik közé parlamenti ülésre, szavazásra. Nekik azonban Paška házelnök­nek nem volt bátorsága azt mondani, ha nincs munka, nincs fizetés! Nem is csoda. A reá ne­hezedő pszichikai bálványok a két nagyhal esetében bizonyára óriásiak - és több oldalról irá­nyulok - voltak. Ezért nem mer­te bántani a nagyokat a parla­ment első számú embere. S eb­ből eredően szerepelhetett a je­lenléti ív aláírásánál Rafael Rafaj Ján Slotaként. Ľuboš Micheľ a két említett pártvezér mellett csak kismiska. Politikusként gyenge, aki a százötven honatya között mindig is elvészett. Ha je­len volt a parlamentben, akkor is. Mert ő elsősorban focibíró, nem politikus. A parlament el­nökének - és az őt irányító poli­tikai erőknek - azonban az sem ülte volna meg a gyomrát, hogy a Dzurinda-klubból a nyár fo­lyamán kilépett sportember nemrégiben menedzserként a Sahtar Donyeck csapatához szerződött. Micheľ fő bűne az, hogy politikailag határozatlan, szürke és silány - no meg: NEM a kormánykoalíciós láncszem szimpatizánsa. Ezért következett a könyörtelen intézkedés: a fize­tésmegvonás. Nagyon is átlátha­tó kép a jelenlegi kormánykoalí­ció részéről. Újfent bebizonyo­sodott és rugalmasan nyilvános­ságra jutott, hogy a vályúközeli­ek, az irányítókhoz közeli szim­patizánsok egyenlőbbek az egyenlőknél. A parlamenti üléseken való képviselői részvételt fokozottabb figyelemmel követők a Micheľ- ügy után természetesen epeked­ve fogják várni a további házel­nöki határozatokat és lépéseket a honatyák fizetéseit illetően. Ľuboš Micheľt ugyanis hamaro­san többnek követnie kell a sor­ban. Hiába az igazolt hiányzá­sok. A focibíró is faxolta a kiesé­seire vonatkozó papírokat, rend­szeresen és becsületesen. Rajta nem segítettek az igazolások a rengeteg kihagyásért. Ez így van rendjén. De akkor is legyen így, ha a parlamenti képviselő nem a Sahtarnál ténykedik, Pozsonytól mintegy 1700 kilométernyire, hanem mondjuk Zsolnán szóra- kozgat, vagy éppen a tengerpar­ton pihenget. Mert a tűréshatár ilyen vonatkozásban már így is alaposan eltolódott... Susla Béla Önkény a szlovák labdarúgásban Az egyes nemzeti labdarúgó­szövetségek egyik fontos felada­ta, hogy védjék a szövetségükbe tartozó klubok érdekeit, ha azonban kihágást követnek el, büntessék őket, és feltöltsék a szövetség kasszáját. Szlovákia labdarúgó-szövetsége azonban nem egyforma mércével méri a csapatokat. Sőt, talán megkoc­káztathatjuk, hogy különösen az egyiket, a DAC-ot sújtja sű­rűbben elmarasztaló ítéleteivel, és igyekszik elvenni a kedvét a tőkeerős iráni befektetőnek, va­lamint a mérkőzésekre nagy számban kilátogató szurkolók­nak is. Vajon az a baj, hogy látogat­ják a mérkőzést? Mióta a DAC felkerült a Corgoň Ligába, hazai mérkőzéseire egyre nagyobb né­zősereg látogat ki. Fiatalok és idősek, falusiak és városiak egy­aránt eljönnek - sokszor csalá­dostul, hogy szurkoljanak. A sárga-kék szurkolókat tömörítő FAN CLUB is megalakult, amely a DAC minden mérkőzésén kép­viselteti magát, ezzel 12. játé­kosként segítve csapatát. Egyre nagyobb a fociláz a városban és a szlovákiai magyarság körében. Ez - úgy tűnik - szemet szúrt a Szlovák Labdarúgó-szövetség­nek, amely legutóbbi döntésével két hazai mérkőzésről kitiltotta a szurkolókat, zárt kapuk mögött kell lejátszaniuk a sárga-kékek­nek a két következő otthoni mérkőzésüket. Menjünk egy kicsit vissza a múltba, és nézzük át a szövet­ségnek a DAC ellen tett lépéseit. Az egész a szenei és a dunaszer- dahelyi klub egyesülésekor kez­dődött. Sokáig húzódott a ligá­ban való induláshoz szükséges engedély megszerzése, szinte az utolsó pillanatban derült ki, hogy a DAC indulhat a legfel­sőbb bajnokságban. Akkor kez­dődött a csapat szárnyalása és kálváriája is. A labdarúgó-szö­vetség állandóan hangoztatja, hogy nem tesz különbséget a klubok között, a magyarlakta városban 1904 óta működő klubra mégis egy kicsit jobban figyel. Valljuk be, nem szerétéi­ből! A legszembetűnőbben diszkriminatív döntése a DAC-Slovan labdarúgó-mérkő­zés előkészítése és lefolyása volt. Kezdődött az idegenbeli Art- media Petržalka-DAC Szlovák Kupa-mérkőzéssel, amelyen a sárga-kékek játékosai közül ket­tőt is kiállítottak, többnek sárga lapot adtak, ezzel készítették elő a szlovák bírók a terepet a po­zsonyi csapatnak. Aztán jöttek az eltiltások és kiderült, három meghatározó játékos nem szere­pelhet a rangadón a Slovan el­len. Ezzel szinte lefejezték a csallóközi csapatot, és a DAC hazai pályán 0:4-re kikapott a fővárosiaktól, akik nyugodtan futballozhattak a szlovák rend­őrség felügyelete alatt, hiszen rájuk és szurkolóikra vigyáztak az álarcos kommandósok, míg a magyar nemzetiségű szurkoló­kat gumibotokkal és viperákkal verték. A szövetség nem elégedett meg a DAC lefejezésével, hanem a mérkőzés után rendezői hiá­nyosságokra hivatkozva súlyo­san megbüntette a klubot. Talán azt szeretné, hogy az iráni be­fektető feladja és kivonuljon az országból? Mert minden bi­zonnyal az a cél, hogy a duna- szerdahelyi focit elsorvassza, de amíg lehet, minél- több pénzt ki­csikarjon belőle. Wemer Lorant, a DAC mágu­sa és edzője sokszor keményen bírálja a szlovák játékvezetőket és legutóbb a szövetséget is. Bi­zonyára feltűnik neki is a bírók és az illetékes hivatalnokok diszkriminatív lépése a csapat­tal szemben. Khashayar Moh- seni, a DAC elnöke eddig béké­sen figyelte a szlovákiai viszo­nyokat. Minden mérkőzésen ott van. A csapattal örül vagy szo- morkodik. Most azonban, úgy látszik, nála is betelt a pohár, ugyanis a Slovan elleni brutális mérkőzés után saját klubjának védelmében szólalt fel és han­goztatja igazát. A DAC csapatát több nemzet fiai alkotják, akik már több országban játszottak, de ilyen áldatlan állapotokat biztosan kevés helyen tapasz­taltak, ahol egy klubot szinte kiközösítenek az ország szövet­ségéből, és nyílt támadásokkal azt szeretnék elérni, hogy adják fel! Különböző indokokat talál­nak ki a rendezői hiányossá­gokról, amelyet a DAC vezető­sége cáfolni tud, de vajon ki hallgatja meg az igazukat? Amikor a dunaszerdahelyi saj­tótájékoztatón a média nagy érdeklődése közepette a DAC menedzsere felmutatja az en­gedélyeket és a rendfenntartó szolgálatokkal folytatott levele­zéseit, ugyanabban az időben a Szlovák Labdarúgó-szövetség elítéli a DAC-ot! Ezzel csatlako­zott a Kaliňák-Fico-Slota-Gaš- parovič négyeshez, akik ugyan­csak lekezelően és támadóan léptek fel nemcsak a magyar szurkolók ellen, hanem a DAC ellen is. Ki védi meg a DAC-ot? A parlament törvényben akarja kitiltani a magyar zászlót és jel­képeket a stadionokból a mér­kőzés miatt. Ott csak a magyar párt szavazott ellene, egy tar­tózkodás mellett. Magyarorszá­gi politikusok is az ügy kivizs­gálását kérik, de eredménytele­nül. Kár, hogy a politika befu­rakodott a sportba és a stadio­nokba, de a brutális rendőrat­takot szó nélkül hagyni nem le­het! Vajon ezekben a hetekben kiknek nyugodt a lelkiismerete? A rendőröknek és az őket tá­mogató szlovák politikusoknak, vagy a DAC szurkolóinak és klubjának, akik szenvedő ala­nyai a szlovák-magyar csatáro­zásoknak? A labdarúgó-szövetség elége­dett lehet munkájával. Pénzhez jutott és kemény ítéleteket ho­zott a DAC ellen, kiszolgálva ez­zel a politikát. Mi következik még? Talán kizárják a sárga-kék klubot a bajnokságból? Önkény a sportban és diszkrimináció a politikában. Jelenleg itt áll Szlo­vákia! Egyébként mint az Euró­pai Unió tagállama. Karaffa Attila A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (SITA/AP-felvétel) SZOMSZÉDOLÁS 100 elsodort vagyonú falu A pénzügyi világválság követ­keztében novemberre Bécs tágabb agglomerációjának több mint 100 településéről derült ki, önkor­mányzatuk részvényügyletei mi­att csődhelyzetbe kerültek. Alsó- Ausztria 90 és Burgenland 12 ilyen problémával küzdő települése rá­irányította az osztrákok figyelmét a jogi szabályozás hiányosságaira. Sokan azt tartják célravezetőnek, hogy törvény tiltsa az önkormány­zatoknak a részvények vásárlását. A szövetségi kormány azonban semmit nem tett, pedig az osztrák lakosság már mintegy három hete tud az esetekről. Alfred Gusenbau- ert és Wilhelm Molterert teljesen leköti a világválság országos és nemzetközi kezelése, Werner Faymann és Josef Proli pedig a kö­vetkező kabinetet próbálják meg összehozni, noha az EU-val kap­csolatban egyik párt sem enged a negyvennyolcból. (Az SPÖ, az el­lenzéki FPÖ-höz hasonlóan az EU szerződéseit és új alapokmányait népszavazáshoz kötné, amiről az ÖVP hallani sem akar.) A Néppárt stájerországi szervezete ráadásul fellázadt az országos pártvezetés­sel szemben, és ellenzi a nagykoa­líció újbóli megkötését, tehát az or­szágos kormányzat túl elfoglalt az ügy rendezéséhez. A helyi politika azonban már elkezdett a kármen­téssel foglalkozni. Helga Krismer, a Sankt Pölten-i tartományi par­lament zöldpárti képviselője pél­dául segítené a településeket, hogy a bankok ellenében a bíróságon megvédhessék igazukat. Sok ön- kormányzati vezető sérelmezi, hogy a bankok nem tájékoztatták kellő mértékben az önkormányza­tokat a szerződéskötéskor. Sok te­lepülés azért vágott bele a kocká­zatos ügyletekbe, hogy az ily mó­don nyert pénzekből valósuljanak meg a tervezett beruházások. Pél­dául a burgenlandi Felsőlövő ön­kormányzatát a bank arra vette rá, hogy a megtakarított pénzt ne költ­sék óvodaépítésre, hanem vegye­nek fel hitelt az építkezésre, a pénzt pedig fektessék be részvé­nyekbe. Mára 90 000 eurós veszte­sége lett a településnek. Mivel a válságból egyelőre nem látszik a kiút, a településeknek különösen meg kell fontolniuk, belekezde- nek-e bármilyen banki ügyletbe. A pénzszűke viszont egyre na­gyobb gond lesz, szakemberek szerint az utóbbi hetekben a vüág eddig forgó pénzmennyiségének 20%-a került ki a pénzpiacról. Posta Ákos István

Next

/
Thumbnails
Contents