Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-14 / 264. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 14. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ PER STANDARD Futballháború Közép-Euró- pában? címmel közölte Paul Lendvai jegyzetét a magyar-szlovák viszonyról a Der Standard osztrák liberális lap. A magyar származású ausztriai publicista Ján Slotáról, az SNS „féktelen magyarellenes jelszavakat” hangoztató elnökéről megjegyezte, uszító kijelentéseivel minden más politikusnál jobban mérgezte a légkört, és ösztönző erőt adott a magyar jobboldali szélsőségeseknek. Amásik oldalon ott van a jobboldali-radikális gárda. Az ó felvonulásai és a trianoni békeszerződés revízióját követelő transzparensei felébresztik a szlovákokban a délszlovákiai területek esetleges újbóli elvesztése miatti „ősi félelmet”, (mti)- Míg a medvék téli álmukra készülődnek, a néhány nemzetgyalázó most ébredezik. (Peter Gossányi rajza) Nem néhány politikus és szélsőséges szervezet által kreált rémképek ellen kell küzdeni Valós gondokra konkrét megoldást! Soha nem látott, két európai uniós szomszéd államhoz nem méltó mélypontra zuhant a szlovák-magyar viszony. NYILATKOZAT Konkrét megoldásokat kell találni a valós problémákra mindenki bevonásával. Tárgyalni kell, megbeszélni a közös dolgainkat, de jóhiszeműen, a másik fél iránti bizalommal és empátiával, mert másképp nem lesz eredmény. Üdvözöljük, hogy a párbeszéd folytatásának jelei felbukkantak, és ismét egy asztalhoz ülnek a két ország politikusai. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden esetben emberekről, magyarokról és szlovákokról, szlovákiai magyarokról és magyarországi szlovákokról van szó - a jövőjükről. Mi, szlovákiai magyarok a Szlovák Köztársaság lojális állampolgárai vagyunk. Felszólítjuk ezért Szlovákia köztársasági elnökét, miniszterelnökét, a parlament elnökét és politikusait, hogy ezt ne vonják állandóan kétségbe. Ók is legyenek lojálisak hozzánk, állampolgáraikhoz, és tartózkodjanak a magyarellenes kijelentésektől. Húsz évvel a rendszerváltás után mondja már ki felelős politikus Szlovákiában: szlovákiai magyarok és minden kisebbség tagjai éljetek úgy, ahogy nektek jó ebben az országban, használjátok anyanyelveteket, fejlesszétek a kultúrátokat, vegyetek részt az államéletben, legyetek teljes jogú része közös államunknak, mi ebben segíteni akarunk benneteket, hiszen gazdagabbak vagyunk ezáltal. Húsz év alatt ezt senki sem mondta ki Szlovákiában. Lojalitást kérnek számon akkor, amikor lojálisak vagyunk, kétségbe vonják a magyar nyelv használatát, amikor már alig mernek megszólalni az emberek magyarul, törvényekkel próbálják szabályozni a magánéletünket, amikor a demokráciát és a közjavát hirdetik. Mi tudatosítjuk, hogy Szlovákia állampolgárai vagyunk, szeretünk itt élni, hiszen ez a szülőföldünk és otthonunk. De jólesne, ha államunk politikusai olykor szóba állnának velünk, figyelmesen meghallgatnák a véleményünket, így nem kellene külső közvetítőket hívni ahhoz, hogy a kormányzat megtudja, mit érzünk és mit is akarunk. Nagyra becsüljük, hogy a magyar állam alkotmányos kötelességet vállal sorsunk iránt. Éppen ezért - a partneri egyenrangúságot, önbecsülést és önérzetet tiszteletben tartva - a legmesszebbmenőkig meg kellene hallgatni egymás véleményét, ennek intézményes formáit kialakítani, csak így lehet hitelesen és meggyőzően kinyilvánítani akár komoly bírálatot is egyik vagy másik féllel szemben. A magyar állam fennen han- gozatja, hogy a határon túli magyar kisebbségek érdekeivel és véleményével összhangban alakítja magyarságpolitikáját. Ehhez azonban többször kellene meghallgatnia a szlovákiai magyar civil társadalom és értelmiség képviselőit, nem hagyatkozva csupán néhány politikus véleményére. Nagyra értékeljük a magyarországi polgárok kiállását jogaink mellett. Ugyanakkor nyomatékosan megkérjük azokat, akik szükségét érzik nem szokványos módon is kifejezni véleményüket, hogy ne sértsék a szlovák nemzet önérzetét, és ha átlépik a szlovák-magyar határt, tartsák tiszteletben Szlovákia törvényeit és a szlovákiai magyarok érdekeit. Ha nem így cselekszenek, azzal ártanak nekünk! Kiábrándítják még azokat a szlovákokat is, akik megértéssel viszonyulnak hozzánk és támogatnak bennünket. Nem néhány politikus és szélsőséges szervezet által kreált rémképek ellen kell küzdeni, hanem józanul, racionálisan felmérni a problémákat, és reális megoldásokat találni - Szlovákiában, Magyarországon és Európában közösen! Barak László költő, Csala Lajos kardiológus, Czajlik Katalin újságíró, Grendel Lajos író, Ho- dossy Gyula költő, Horváth Zoltán kórházigazgató, Hunčík Péter pszichiáter, etnopszichológus, L. Juhász Ilona etnológus, Juhász R. József költő, performansz művész, Konkoly László informatikus, László Béla egyetemi tanár, Cs. Liszka Györgyi szerkesztő, Liszka József etnológus, Mészáros András egyetemi tanár, Mé- szárosné Lampl Zsuzsanna szociológus, Miklósi Péter publicista, Molnár Norbert újságíró, Nagy Myrtil etnológus, Öllös László politológus, Petőcz Kálmán volt nagykövet, politológus, Popély Árpád történész, Simon Attila történész, Szabómihály Gizella nyelvész, Szigeti László kiadóigazgató, Tóth Károly igazgató, Török Tamás nyelvész, Vadkerty Katalin történész, Végh László szociológus. Az értelmiségi nyilatkozathoz az ertelmiseg@gmail.com címen vezetéknév, keresztnév és foglalkozás feltüntetésével lehet csatlakozni. Fico azért vette be Slotát a kormányba, mert a nacionalista hangnemet időnként ő is kihasználja Mesterségesen táplálják a szlovák-magyar vitát KOKES JÁNOS A szlovák-magyar vitát mesterségesen táplálják mindkét oldalon - állítja a Lidové noviny című konzervatív cseh napilap tegnapi kommentárjában. Á szlovák oldalon azzal, hogy Robert Fico a goromba Ján Slota ultranacionalista pártjával együtt alakított kormányt. Azzal a Slotával, akinek legkedveltebb szórakozása ittas állapotban a magyarok sértegetése - mutat rá Ľuboš Palata, a kommentár szerzője. Megjegyzi: Gyurcsány Ferenc kormányfőnek szintén megvan a maga része a felelősségben, mert már több mint egy éve nem tud mit kezdeni a magyar neonácikkal, akik a kormánya elleni támadások mellett a másik célpontnak éppen a szlovákokatválasztották. Ugyanakkor van itt még egy dolog, amely sokkal problematikusabb, amely távolról sem csak Szlovákiát vagy Magyarországot érinti, s amely nemcsak a szélsőségeseknél, hanem a demokratikus politikusoknál is látható. A nacionalizmus, amelynek ápolásával Közép-Euró- pában újra veszélyesen pontokat lehet szerezni - úja a közép-európai problémákkal rendszeresen foglalkozószerzó. Úgy véli, Robert Fico nem azért vette be Ján Slotát kormányába, mert muszáj volt, hanem azért, mert a nacionalista hangnemet időnként maga is kihasználja népszerűsége növelése érdekében. Tartja a „harcoló” kormányfő pozícióját - hol a gázművek rossz tulajdonosai, hol pedig a rossz amerikaiak ellen harcol. Az utóbbi időben azonban leginkább a Szlovákiát veszélyeztető magyar szélsőségesek ellen. Ha nem harcolna, akkor a választók esetleg megkérdezhetnék, hogy mit csinál kormánya, milyen reformokat hajtott végre, miben vitte előre Szlovákiát. Fico kormányfőnek azonban ilyen kérdésekre nem kell válaszolnia, hiszen ő harcot folytat az egyszerű szlovákok és Szlovákia érdekében. Palata véleménye szerint Jaroslaw Kaczynski személyében hasonló kormányfőjük volt a lengyeleknek, de az ma már - szerencsére - ellenzékben van. Donald Tusk kormánya pedig nem harcol, hanemkormányoz. A szlovák-magyar vita nem olyan dolog, ami Csehországban ismeretlen lenne. Elég visszaemlékezni a Polgári Demokratikus Párt egyik régebbi választási kampányára, amelyben a plakátok arra figyelmeztették a cseheket, ha csatlakoznak az Európai Unióhoz, elveszthetik a Szudéta-vidéket. Václav Klaus ma már nem emlegeti a szudétanémet veszélyt, mert az már nem érdekli a választókat. Ellenben rájátszik a nemzet, a nemzeti érdekek veszélyeztetésére az Európai Unió, a Lisszaboni szerződés által. Ez nem más, mint Ján Slota támadó nacionalizmusának egy változata. Bonyolultabb, nincs megtámogatva borovicskával vagy ribizli- borral, de ugyanolyan demagóg, hazug és veszélyes - szögezi le a szerző. A szlovák-magyar válságból a civil szervezetek állásfoglalásai mutatják a kiutat. Szlovák oldalon szükséges lenne, hogy a pozsonyi kormány rászóljon Slotára, kihagyja pártját a kormányból és tartózkodjon az olyan felesleges problémáktól, mint amilyet a tankönyvek kétnyelvű megnevezései jelentenek. Magyarországon az lenne a hasznos, ha a politikusok, a rendőrség és a bíróságok végre megbirkóznának a neofasisztákkal. Minél hamarabb betiltanák és szétkergetnék a Magyar Gárdát, a valóban ízléstelen neonáci félkatonai osztagokat, amelyeknek az EU tagállamában nincs semmi keresnivalójuk. Ami pedig Csehországot illeti, jó lenne, ha Mirek Topolánek kormányfő nem állítaná, hogy Klaus azt mond, amit akar. Hazudni az Európai Unióról ugyanis még Klausnak sem szabad. Még akkor sem, ha köz- társasági elnök. Illetve éppen azért nem-szögezi le Ľuboš Palata. ' _________ KOMMENTÁR A nehezebbik út CZAJLIK KATALIN A szlovák és a magyar parlament európai ügyi bizottságainak szerdai komáromi közös ülése sarokpontnak tekinthető a hónapok óta fokozódó szlovák-magyar konfliktus szempontjából. Hosszú idő után itt jelent meg ugyanis először az őszinte, önkritikától sem mentes szándék a probléma valódi kezelésére. Még akkor is igaz ez, ha egyben hozzá kell tenni, hogy ez a hangnem sokkal határozottabb volt a magyar oldalon. Eörsi Mátyás, a magyar küldöttség elnöke az ülést követően politikusoktól teljesen szokatlan nyíltsággal és őszinteséggel ítélte el a magyarországi szélsőséges megnyilvánulásokat, amelyek reális akadályt jelentenek a jó szlovák-magyar viszony szempontjából. Mindennemű kertelés és a másik fél bűneire való mutogatás nélkül. Olyan módon, amit „államférfihoz méltónak” szoktak nevezni, bár ez a kifejezés mára teljesen kiüresedett. Az utóbbi években ugyanis megszoktuk, hogy térségünkben a politikusok legföljebb négy év távlatában és saját politikai érdekeik viszonylatában képesek gondolkodni. Azaz képtelenek mindenfajta önreflexióra, korábbi álláspontjuk vagy lépéseik átértékelésére, valamint olyan cselekedetekre, amelyek nem hoznak azonnali politikai pontokat, ám a hosszú távú megoldások szempontjából nélkülözhetetlenek. Eörsi Mátyás komáromi nyilatkozata kétségtelenül üyennek tekinthető. Szét is szedte miatta a politikust a magyarországi nemzeti sajtó annak rendje és módja szerint. Ami persze várható volt, Eörsi nyilvánvalóan számolt is vele. Ez benne van a pakliban. A mindenkinek vagy legalábbis a többségnek minden áron tetszeni akaró politika mindig a könnyebbik választás, úgy hívják: populizmus. Csakhogy vannak helyzetek, amikor a nehezebb utat kell választani. Nagyvonalúan önvizsgálatot tartani akkor is, ha a másik fél kisstüűen csak a mi hibáinkat látja. Empatikusnak lenni akkor is, ha a másik oldal továbbra is csak a saját sebeit nyalogatja. Előre tekinteni akkor is, ha a múlt távolról sincs lezárva. Eörsi Mátyás képes volt erre szerdán, szlovák kollégája, Müan Urbáni nem. Sok magyarnak minden bizonnyal sérült az igazságérzete, mivel azt várta, hogy mindkét fél egyformán gyakorol önkritikát. Ez az érzés teljességgel érthető és nagyon emberi, csak vannak helyzetek, amikor felül kell emelkedni rajta. Például azért, mert a szlovák-magyar ellentét nem csak arról szól, melyik fél szól oda elmésebbet a másiknak, ahogy azt Magyarországon, de szlovák kormányzati körökben is szemlélik. Á szlovák-magyar ellentét tétje elsősorban az, hogy Szlovákia lakosságának 10%-a hogyan érzi magát az országában. Hogy a magyarlakta települések hozzájutnak-e uniós pénzekhez, hogy normális könyvekből tanulhatnak-e a magyar gyerekek, hogy lefestik-e naponta a magyar nyelvű helységnévtáblákat stb. Ehhez pedig nem vezet más út, csak állandó párbeszédet folytatni azokkal, akik érdemben tehetnek a felsorolt ügyekben. A politikusi ügyesség lényege pedig nem az, hogy mindenáron a földbe döngöljük az ellenfelet, hanem az, hogy úgy éljük el céljainkat, hogy a tárgyalópartnerünk is győztesnek érezhesse magát. Még akkor is, ha ezt a Duna innenső oldalán még nem értik. JEGYZET Megint jöttek, tiltakoztak GRENDEL ÁGOTA Ismét lezárták az utakat a határátkelőknél. Előtte e-mail- ben szétküldték a nagyvilágba, hogy három helyen állnak csatasorba a szlovák-magyar határon, ettől eddig. Föltételezem, azt gondolják - ha gondolkoznak egyáltalán, és nem egyszerűen katonásdit játszanak, mint a kisgyerekek, csak nem papírcsákó van a fejükön és fakard a kezükben, hanem rossz emlékeket idéző egyenruhába bújnak, már akinek van, akinek nincs, az civil ruhában áll (csata)sorba, mint az elvtársak szoktak, amikor új fényű hajnal hasadt, ők is testvéri egységbe forrnak, hogy egy legyen a nép. Rajta, egyesüljön a magyar határon innen és túl, minden más nemzetnek legyen annyi. Igaz, szerintük a másik nemzet nem is nemzet, csak a turulos, az árpádsávo- sos, az, amelyik már ezer évvel ezelőtt kiváló tudója volt a szakácsmesterségnek, igaz, a klopfolót még nem találta fel, de azt már tudta, a húst a nyereg alatt kell puhítani. Jönnek, mintha a szlovákiai magyarok - elnézést, felvidéki magyarok - jogi képviselői lennének. Itt sztár, celeb lesz belőlük, tele velük csaknem minden szlovákiai sajtótermék, címlapon feszítenek, ki- düllesztett mellel, otthon viszont a kutya se ugatja meg őket, sajnos, a kormány sem szól oda, hogy fiúk, ez nem az az ügy, amelyet ezen a szinten lehet és kell intézni, és nem így, uszulva és uszítva. Es elképzelem az elképzelhetetlent: hogy egy szép - de lehet csúnya, ködös is, a ködösítés egyébként is politikai műfaj - napon ez a díszegyenruhás társaság kézen fogja Ján Slotát, és együtt tüntetnek, buzdítanak, énekelve: gyűlöljük egymást, gyerekek. E szó a legszebb kincs. Annál szebb szó, hogy gyűlölet, a nagyvilágon nincs. Az élet úgyis tovaszáll, a sír magába zár. Gyűlöljük egymást gyerekek, mert minden percért kár. Ha lenne nemzetgyűlö- lősláger-lista, érzésem szerint Slota esélyesként indulhatna ezzel az ő szája ízére ferdített dallal. Meg is érdemelné az első helyet, igaz, most már megosztva a gárdásokkal, jobbikosokkal.
