Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-12 / 262. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 12. Vélemény és háttér 7 A TALLÓZÓ • - ■>NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Kiéleződött szlovák-magyar feszültség címmel számolt be a Neue Zürcher Zeitung a két szomszédos ország viszonyának elmérgesedését okozó legújabb történésekről. A magyar jobboldali szélsőségesek félpályás útlezárása a komáromi határátkelőnél átmenetileg az utolsó mozaikkő azoknak a provokációknak és csatározásoknak a sorában, amelyek egyre nagyobb kárt okoznak Pozsony és Budapest viszonyában - írta a tekintélyes svájci újság, részletesen ismertetve az utóbbi másfél hét eseményeit. A sort Robert Fico szombati sajtóértekezletével zárta, melyen a szlovák kormányfő azt mondta: „hamis képet fest” az, aki szerint „két fél áll” a megromlott szlovák-magyar kapcsolatok háttérében. A lap idézte azokat a kijelentéseit, hogy nem szlovákok járnak magyarországi meccsekre randalírozni, és szlovákok nem égetnek magyar zászlót a pozsonyi magyar nagykövetség előtt. Fico felszólította Gyur- csányt Ferencet, látogasson el Szlovákiába, mert ha ő nem, akkor neonácik és szélsőségesek jönnek, akik ellen rendes körülmények között Magyar- országon is büntető eljárást indítanának fasiszta eszmék terjesztése miatt. Alap megítélése szerint a szlovákoknak sem annyira „tiszta a mellényük”, ahogy Fico szeretné elhitetni. Kormánya attól a jobboldali-populista Szlovák Nemzeti Párttól függ, amelynek vezetője, Ján Slota hónapok óta magyarellenes hangulatot szít. Fico maga is tisztában van azzal, hogy a jelenlegi körülmények között a belpolitikailag szorongatott helyzetben levő Gyurcsány nem engedhet meg magának egy szlovákiai látogatást - Slota szakadatlan sértegetései miatt sem. Kevéssé építően reagált a magyar kisebbség politikai szárnya, az MKP - jegyezte meg a svájci lap, utalva arra: az MKP állás- foglalásában cinikus politikai manipulációnak minősítette, hogy a Királyhelmecre érkezett „tájékozatlan magyar állampolgárok” miatt Fico rendkívüli sajtóértekezletet tartott. „Tájékozatlan állampolgárokról a magyar jobboldali szélsőségesek esetében aligha lehet beszélni; úgy tűnt, nagyon is tudatában vannak annak, miért tartózkodnak Szlovákiában, és mit akarnak ott” - vélekedett a Neue Zürcher Zeitung. (MTI)- Azt gondolja, vezérigazgató úr, hogy a Pókember-ruhában megmenti a céget a gazdasági válság következményeitől? (Peter Gossányi karikatúrája) A szlovákiai magyarok Szlovákia és Magyarország kereszttüzébe kerültek Kisebbségi időutazás Cseberből vederbe - mondhatnám, miután Romániából Szlovákiába érkeztem, ugyanis ott is, itt is kisebbségi magyar vagyok, így egyes, szemellenzős többségiek szerint már puszta létemmel is veszélyt jelenthetek a két ország területi egységére. BALÁZS BENCE Ez a párhuzam jutott eszembe, amikor másfél hete az esti híradóban döbbenten néztem végig a du- naszerdahelyi rendőrrohamot, s egyre inkább érzem, hogy kisebbségi vagyok most, amikor az akkor kirobbant - de már előtte is lappangó - szlovák-magyar feszültség lavina módjára elindult a lejtőn. Abaj pedig az, hogy nem látom, hol áll meg ez a lavina. Pedig a húr már pattanásig feszült, s bármikor elszakadhat, ami beláthatatlan és igen sajnálatos következmények- keljáma. A DAC-Slovan és rendőrök versus szurkolók mérkőzések után kialakult helyzet mindenesetre kísértetiesen emlékeztet arra a Kolozsvárra (még ha ott üyennemű összecsapásra nem került is sor), amelyen a magyarellenességéről határokon túl is ismert Gheorghe Funar „uralkodott” mintegy egy évtizeden át. A tankönyvek körüli vita, a félreismerhetetlen igyekezet arra, hogy a többségi politikus borsot törjön a kisebbség orra alá, belegázoljon érzéseibe, nemzeti-kulturális- történelmi identitásába, a vádaskodás, az uszítást szolgáló kitaláci- ók sora, a mindennapossá vált helységnévtábla-festések mindmind a funari korszakot idézik, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt, azaz Szlovákiában nagyobb méreteket öltött - legalábbis politikai szinten - a magyarellenesség. Ennek a magyarázata igen egyszerű: Funar csak egy várost vezetett, Fi- cóék egy egész ország élén állnak. Cseberből vederbe - de talán úgy is fogalmazhatnék: legalább 10 évet utaztam vissza az időben. Pedig sokkal jobban örvendtem volna, ha nem vissza, hanem előre haladok, amikor Kolozsvárnál párszáz kilométerrel nyugatabbra érkezem. Igaz, a mindennapokban nem érződik ennyire a szlovák-magyar ellentét, bár a mostani helyzettől nem áll már távol az az idő, amikor nemcsak politikusok és szélsőséges szervezetek nyilatkozatháborúznak és anyáznak, hanem az eddig éveken át egymás mellett békésen élő „hétköznapi” emberek is ferde szemmel néznek a másikra, ha nem azonos az anyanyelvűk. A szlovák-magyar viszonyjavulását ugyanis semmi sem szolgálta mindabból, ami a duna- szerdahelyi incidensek után történt. Ellenkezőleg, a helyzet egyre rosszabb, ráadásul közben a szlovákiai magyarok Szlovákia és Magyarország kereszttüzébe kerültek, így egyértelmű, hogy ők fogják húzni a rövidebbet. Persze, azért nem kell feltétlenül pesszimistának lenni. Mert véget ért Kolozsvár Funar-korszaka is, noha sokáig úgy tűnt: lehetetlen szabadulni a nagyromániás „vezértől”. Előbb-utóbb azonban a többségi szavazók is rájöttek, és rá fognak jönni Szlovákiában is, hogy a nacionalista szólamok üresek, s az etnikai alapú gyűlölet nemcsak értelmetlen, hanem nem is való egy olyan országba, amely magát demokratikusnak mondja. Főleg, ha közben még EU-tagállam is. Kisebb-nagyobb incidensek elkerülhetetlenül lesznek akkor is, mert a mostani nemzetiségi alapú feszültséget sok fiatal nem tudja értelmezni, és nincs, aki megmagyarázza nekik, hogy ez az egész csak a hatalomért folyó harc egyik mocskos kulisszajátéka. Bennük csak az csapódik le, hogy „pfuj, azok a rossz magyarok” - lesz, aki ezt az érzést kinövi, lesz, aki nem. És focihuligánok meg nacionalista politikusok is lesznek mindig - de ha politikai akarat és a hétköznapi emberek józansága is úgy akaija, akkor e két, elenyésző réteg nem lesz képes két országot, nemzetet ekkora sikerrel egymás ellen uszítani. Akkor már fog látszani az alagút vége, és lesz remény arra, hogy a következő generációk már csak a történelem- könyvek lapjairól ismerjék a kisebbségi érzést, s hogy magyarnak lenni Romániában vagy Szlovákiában annyit jelentsen, mint magyarnak lenni bármely más európai uniós országban: békés, zökkenőmentes együttélést a többségiekkel, és az identitás megőrzésének természetességét. A szerző a kolozsvári Szabadság munkatársa A szélsőségesek akciói gyengítik a magyar érdekérvényesítést, erősítik a szlovák kormány érvelését Hónapokig elhúzódhat a feszültség MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Hónapokig elhúzódhat a feszültség Magyarország és Szlovákia között, a két kormány vitája nemzetközi színtéren is folytatódhat - mondta Juhász Attila, a Political Capital elemzője az MTI-nek. Nagyon hosszú folyamat lesz, amelyet nem lehet megoldani egy- egy politikai nyilatkozattal. A következő lépés valószínűleg az lesz, hogy nemzetközi fórumokon csap össze a magyar és a szlovák diplomácia. Csak ez után rendezheti ügyeit a két ország - hangsúlyozta Juhász Attila. A magyar diplomácia eddig nem tudta megfelelően kezelni az elhúzódó konfliktust; ennek folyamatában a dunaszerdahelyi futballmeccsen történt rendőri atrocitás nem a legfontosabb, csak a legújabb fejlemény. Ennél sokkal fontosabb, mit tud tenni a magyar kormány a Szlovákiában élő magyar kisebbséget hátrányosan érintő kormányintézkedések ellen - tette hozzá. A politológus szerint a feszültség egyrészt történelmi okokkal, másrészt a szlovák kormánykoalíció összetételével és belpolitikai érdekeivel, harmadrészt a magyar szélsőségesek megjelenésével magyarázható. Már a Magyar Gárda megalakulásakor látni lehetett, hogy a radikálisok megpróbálnak rátelepedni a szomszédos országok és Magyarország között feszültségre. A szélsőségesek akciói gyengítik a magyar érdekérvényesítést, erősítik a szlovák kormány érvelését, ártanak a határon túli magyaroknak, s a nemzetközi színtéren is rossz visszhangot keltenek - tette hozzá. A radikális csoportok egy része szervezetlenül próbál „balhét” okozni, másik része azonban tudatosan politikai tőkét akar kovácsolni ebből a helyzetből. A Jobbik és a Magyar Gárda olyan eseményekre koncentrál, amelyeknek nagy a médiavisszhangja. Az európai parlamenti választásokra készülő Jobbik a romakérdés után most a magyar-szlovák feszültségre is „rámozdult” - mondta a politológus. A szlovák kormány- koalíciónak- amelynek tagja a szélsőjobboldali SNS - komoly belpolitikai érdeke fűződik ahhoz, hogy folytassa a magyarellenes politikát, éppen ezért lesz nehéz belekényszeríteni a megegyezésbe-fűzte hozzá. A magyar kormánynak csak akkor hozhat belpolitikai hasznot a kialakult helyzet, ha nagyon gyorsan „meghátrálásra” tudja késztetni a szlovák kormányt, de erre kevés az esély. A felhívás a magyar parlamenti erők közös fellépésére a nacionalizmus ellen illeszkedik a kormányfőnek a nemzeti csúcs óta folytatott általános politikai stratégiájába, de szintén csak rövidtávon hajthatja Gyurcsány Ferenc malmára a vizet - mondta Juhász Attila. KOMMENTÁR Túl a csúcson CZAJL1K KATALIN A Jobbik és a Magyar Gárda marketingesei fején találták a szöget: a Welcome to Slotakia telitalálat. Az SNS vezére sem álmodhatta meg jobban a „szlovák-magyar” kapcsolatokat: kormányszinten gyakorlatilag zéró kommunikáció, csak egymásra mutogatás Szlovákia határainál, sót, már a határokon belül kopasz fejű, egyenruhás magyar szélsójobbosokkal. Hogyan jutó ttunk el idáige helyütt nem részletezném, megteszikhelyettünka politikusok a Duna mindkét oldalán - természetesen mindkét fél szerint kizárólag a másik a felelős. Ebbe a véget nem érő sorozatba illeszkedik a magyar Országgyűlés készülő nyilatkozata, amelyben, úgy tűnik, becses egyetértés ural- kodikkormányoldal és ellenzékközött.AFidesz által kidolgozott javaslat azonban aligha fog hozzájárulni a helyzet rendezéséhez. A magyar parlament „a jószomszédi kapcsolatok ápolásának célkitűzését szem előtt tartva” példáid megállapítaná benne, hogy „a SzlovákKöztársaságNemzetiTanácsahatározata tévedésekből és rosszhiszemű félremagyarázásokból kiindulva hamis következtetésekre jut”, vagy felszólítaná a Szlovák Köztársaság NemzetiTanácsát, hogy „egyoldalú határozatok elfogadásahelyetttérjenvisszaa kétoldalú kapcsolatokbanjelentkező problémákpárbeszéd útján történő rendezéséhez”. Első ránézésre az derül ki ebből a szövegből, hogyszerzőielsősorbansajátpolitikaicéljaikattartjákszem előtt, azt ugyanis még a Fidesz sem gondolhatja komolyan, hogy üyen parlamenti nyüatkozattal a problémákrendezéséhezjárul hozzá. Ilyen szempontból tehát jó hír, hogyahétvégén végre találkozikRo- bert Fico és Gyurcsány Ferenc- a szlovák-magyar viszonyjelenlegi szintjénél ez márönmagábaneredményneknevezhető. Kérdéses azonban a találkozó kimenetele, ugyanis mindkét félnél fennáll a veszély: valójábannemérdekeltahelyzetmegoldásában. RobertFico esetében az okokat talán nem kell részletezni - a kiélezett magyar-szlovák viszony remek kulissza az euró bevezetése és a gazdasági válság hatására várható problémák elfedésére, emellett kedvezően hat a Smer népszerűségére. Gyurcsány Ferencnek pedig lényegében már2006szeptemberétől kizárólag saját politikai túlélése az egyetlen prioritása, melydiszciplínában-ismerjükel-figyelemre méltó teljesítményt produkált az említett időszakban. Aligha várható azonban, hogy a probléma súlyát felmérve egy valóban konstruktív, nem pedig a „bűnösséget” firtató hangnemet ütne megszomba- ton. Az ellenzékugyanis szétszedné miatta odahaza, és aválasztóknak is sokkal jobban kommunikálható, hogy „a miniszterelnökerős aggodalmát fejezte ki szlovák kollégájánál az erősödő magyarellenes megnyüvánulásokkapcsán”. Függetlenül attól, hogy nyüvánvaló: a 2006-os kormányváltás óta, a jelenlegi szlovák kormányzat folyamatos magyarellenes megnyilvánulásai és lépései nyomán fajult idáiga helyzet, azt is tudatosítani kell, hogy nem vezet sehova, ha szüntelenül ezt ismételgetjük, és arra várunk, hogy Ficóékegynapon egyszer csakmagukhoz térnek, ésbe- ismerikbűnösségüket. Nem teszikmeg, azonban minimum2010-ig Robert Fico és kabinetje az egyetlen, aki, illetve amely érdemben tehet azért, hogy a szlovákiai magyarok helyzete javuljon. Ahhoz, hogy kimozduljunk a holtpontról, rendkívüli politikai érettségre, intelligenciára, empátiára, a rövidtávú politikai érdekek helyett a hosszú távú célok figyelembe vételére van szükség. Vajon akad-e ilyesmi Szlovákiában és a határon túl? JEGYZET Nem majd, még ma PÉTERFl SZONYA Hat éve avilág fejlett államaiban novemberben az országos egészségügyi politika a tüdőrák veszé- lyire, terjedésére, s főleg elkerülésére hívja fel a figyelmet a kampányokhoz csatlakozó gyógyszergyártó cégekkel és a betegek érdekeitvédőtársulásokkal. NemélnénkSzlovákiában.haná- lunkis ez volna a helyzet. Ittidénelőszöregy neves svájci gyógyszergyártó társaságvállal- taakampánymegszervezését, kivitelezését és finanszírozását. Nem nézhette tétlenül, hogy egyre emelkedikatüdőrákosokszá- ma, akiknematünetekjelentke- zése utánközvetlenül, hanemjó- val később keresikfel a szakorvost (miután, egy értelmetlen mmiszterirendeletkövetkezté- benkivátjáka sort az általános orvosi rendelő előtt abeutalóért), ezért a gyógyulási esélyeik csekélyek. Évikétezerbetegrőlvanszó, s az érintettekegy ötödé nem dohányzik. A kampányba a gyógyszertársaság „meghívta” az egészségügyi, az oktatási és a mezőgazdasági minisztériumot, ezek elfogadták a partnerséget. Sót, az egészségügyi miniszterbeszéltasajtótájé- koztatón,fátültetett, felhívtaa figyelmet a tüdőrák alattomosságára, abetegségkezdetétjelző tünetekre, a megelőzést segítő, a héten kezdődő tüdőkapacitás- mérésreis. Sőtmegígérte, óis részt vesz rajta. Példát mutat. Mostnem zavarja,hogyatárcaál- tal gyakran bírált (drága orvosságokat forgalmazó, tehát anyagi haszonra törő) gyógyszergyártó jóvoltábólcsatlakozhatottSzlo- vákia a világkampányhoz .Nem foglalkoztatja, hogy itt az ágazat vajmikevesetteszafelvilágosí- tás, azegészségügyiszolgáltatá- sokminőségénekjavítása, megfelelőbb elérhetősége érdekében. Hogy bárasúlyos betegségekben szenvedőkszáma emelkedik, nincsenekátfogó nemzeti egészségügyi (pl. anya ésújszülött,lelki egészség,daganatos betegek, a reprodukciós egészségvédelmét szolgáló) programok. Sokbeteg nemcsak azért kerüli az orvost, mertbagatellizáljarosszulléteit, hanemazértis,mert úgy érzi, a fehérköpenyes mielőbb meg akar szabadulni tőle. Afelvüágosító kampány nem attól lesz sikeres, hogy hány minisztérium, miniszter láttatja magát, hanem attól, ha azok, akik huzamosabb ideje kö- hécselnek, légzéselégtelenséget, fáradékonyságot, erőtlenséget éreznek, megvizsgáltatjákma- gukat. Nemmajd, azonnal.
