Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-08 / 259. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 8. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ ÁZSIAI SAJTÓ Az ázsiai sajtó reméli, hogy Barack Obama megválasztá­sával az USA kevésbé arrogáns lesz, és jóval barátságosabb a térség országaival. A Beijing News azt jósolta, az ameri­kai-kínai kapcsolatok sokban nem változnak, de féló, hogy az élelmiszerek biztonságának kérdésében Obama rendíthe­tetlenebb lesz, mint Bush volt. A tajvani United News azt írta, Obama egyedülálló tapaszta­lata szélesebb látókört és tü­relmet kölcsönöz neki, nem ar­rogáns és nincs előítélete. Re­mélhetően újraértelmezi az amerikai értékeket, és bizo­nyítja nyitottságát. (mti)- Ezeket a fákat ki kell vágni! Rontják a kilátást az épülő szeméttárolóra. (Peter Gossányi karikatúrája) _____ ______ :; HÉTVÉG(R)i_____________________ Az államnacionalizmus én vagyok Ezerszlovákotegymagyarért- olvashattuk egy transzparen- senaz egyikbudapesti tünte­tésen. Nem tudom, melyiken, az előző hétvége óta ugyanis egymást érik a demonstrációk a magyar fővárosban. KOCUR LÁSZLÓ Az üzenet legalább annyira minő- sítheteden, mint a halál a magyarok­ra felirat egy buszmegállóban, ahol az emberek inkább a menetrendet olvasnák. És mindez egy focimeccs miatt? Ugyan! Ezt nem a szlovák rendőrség indokolatlanul brutális fellépése nyomán bekövetkező to­vábbi adok-kapok váltotta ki. Mos­tanra érett be a nacionalista kor­mánykoalíció gondös, aprólékos, tudatos kétéves nevelőmunkája. A hétvégi meccsről már sokan so­kat utak. Ebben a lapban is, másutt is. Van, hogy egy téma elfárad, és az olvasó automatikusan lapoz, a néző a távkapcsoló után nyúl, a világhá­lón böngésző olvasó pedig inkább valami felnőtt tartalomra mutató linket részesít előnyben, hisz kinek van kedve ezredszer is elolvasni, hogy a szlovák államhatalom- atyácska patriarchális hatalmát mé­teres gumifalloszok lóbálásával hangsúlyozó fekete droidok (nem kommandósok, rohamrendórök - óriási különbség) jogtalanul vertek péppé békésen szurkolókat. A mér­kőzés szelep volt, az egész országból összeterelt rendőrcsürhe a Slovan- tábor hangos Üsd a magyart! buzdí­tása mellet engedte ki a gőzt. Fico or- száglásának két és negyed éve alatt amellett, hogy Dzurinda nyolcéves kormányzásának minden vívmá­nyát - nem csak a magyarokra vo­natkozókat-sikerült leépítem, óriá­si feszültségek halmozódtak fel a társadalomban, azáltal, hogy az eu­rópaiként és demokratikusként le­írható értékekháttérbe szorultak, s a kormányzati szintre emelt államna­cionalizmus került a kirakatba. Eh­hez adott volt minden, elég, ha vé­gignézünk a legfőbb közjogi méltó­ságokon: van egy nemzetien gon­dolkodó elnökünk; a parlamentben a parttalan nacionalizmusnak teret engedő, de européer értelmiségire játszó házelnökünk; és egy minisz­terelnökünk, aki nem (csak) azért akar túltenni Slotán a torz nemzeti ideák hangsúlyozásában, hogy megszerezze a nemzeti vezér szava­zóinak egy részét, hanem mert élve­zi. S miként Shakespeare Julius Cae­sarában a háború kutyáit oldják el, az avoni hattyúval legfeljebb tragi­kus mivolta miatt egy lapon említhe­tő szlovák miniszterelnök a naciona­lizmus kutyáit oldotta el. Vagy leg­alábbis nem tett szájkosarat rá (juk). Olykor ez is elegendő. Amióta Fico kormányra került, a nacionalisták zöld utat kaptak. Az, hogy Slota ámokfutását minden közjogi méltóság ölbe tett kézzel nézte-lehet, hogy szorítottak is ne­ki -, s nem hogy nem ítélték el, ha­nem a legmagasabb szinten is kiáll­tak mellette - a nemzetien gondol­kodó elnök szerint a nacionalista bö­fögés csak reakció a provokációra -, jelzésértékű volt a buszmegálló- és táblafirkálóknak. De ne varijuk az egészet a žilinai bugris nyakába. A fejtől bűzlik a hal szólás Szlovákiára különösen igaz. Slota kócosasszo- nyozik (de behelyettesíthető a ne­gyedik választási időszakban tett bármelyik kijelentése), mit tesz az elnök? Kiáll mellette. Szlovák hely­ségnevek magyar könyvekben, nemzeti párti minisztertől, mit tesz az elnök? Kiáll mellette, azt mondja, nem sértettek törvényt. Magyar szurkolókat vernek a rendőrök, mit tesz az elnök? Kiáll a meccs szlovák mivoltát betegesen hangsúlyozó - „Szlovákiában, a szlovák ligában két szlovák csapat játszott” - belügymi­niszter mellett, és elküldi a TV2 ri­porterét az anyjába azzal, hogy a kérdése nem jó, mert ott nem ma­gyarok, hanem szurkolók voltak. Ugyanez elmondható a magyar iskoláknak csak hosszú ideig tartó sajtónyomásra látszólag némi tá­mogatást vető régiófejlesztési tárcá­ról, a magyar diákok könyveit szán­dékosan és boldog örömmel elcse­sző oktatási tárcáról. Vagy a ma- gyamyelv-ismeret hiányát büszkén arcunkba vágó vasúti pénztárosról; vagy arról az arrogáns könyvtár- igazgatóról, aki csak szlovákul kommunikáló könyvtárosokat ültet egy-egy részlegre. És ha a politikai közbeszédben 27 hónapja már csak ez a primitív, zsigeri, buta magyarel- lenesség tematizálódik, az óhatat­lanul átkerül a közbeszédbe, köz- gondolkodásba is. Ez biztatás azok­nak, akik eddig jobbára a monitor vélt anonimitása mögé bújva, főként fórumok- az utóbbi időben sajnos, a normálisnak nevezhető fórumok - topikjait szennyezték tele meg nem gondolt gondolattal. De most már- látva, hogy ezt ennyire nyíltan lehet, sőt, a magyarok megveréséhez ma­ga az állam nyújt segítő kezet és vi­perát - előmerészkedtek lyukaikból, és elkezdtek táblákat mázolni, buszmegállókat díszíteni. Halál a magyarokra! - üzente a Nemzeti El­lenállás, mely azért különösen ve­szélyes, mert központ nélkül, sejt- szerűen működik, nem hierarchikus struktúrában. S ez az üzenet már nem vicc, még akkor sem, ha vélhe­tően pár fiatal meggondolatlansá­gáról, idiotizmusáról van is szó. Mert egyelőre még nem öltek meg senkit, de igény már lenne rá, ahogy azt a nyitracsehin kívül már egy po­zsonyi és egy érsekújvári felirat is bi­zonyítja, ez utóbbi még a hunokat is gázkamrába küldené. (Annak a ma­roknyi embernek, aki nem kis de­rültséget keltve Magyarországon és Romániában hunnak vallotta ma­gát, azt ajánlom, messziről kerülje el ezt az országot, mert valakinek itt a tudati struktúráiban még Hitleré a főhely.) Mi jön a halálos fenyegető­zés után? Minek kell történnie ah­hoz, hogy valaki megálljt próbál­jon parancsolni a felkorbácsolt, gyilkos indulatoknak? Megváijuk, amíg tényleg megölnek valakit? A táblamázolást nemhogy ki­használni nem tudó, de még egy felesleges pofonba is beleszaladó Magyar Koalíció Pártjának elnök- helyettese, Berényi József Barack Obama amerikai elnökké válasz­tása kapcsán Martin Luther King-i magaslatokba emelkedve mondta el, hogy az amerikai polgárjogi aktivistához hasonlóan neki is van egy álma. Bízom benne, hogy ezek után Szlovákia köztársasági elnökévé is megválasztanának egy romát vagy egy magyart - mondta. És ez nem is reményte­len, hisz George Washington 1789-es megválasztásától csak 219 évnek kellett eltelni, hogy megdőljön WASP-Amerika míto­sza: az elnök afroamerikai, az al- elnök katolikus. így tehát mi, szlovákiai magyarok is remény­kedhetünk benne, hogy a 2212-es választásokon befuthat egy ma­gyar jelölt is. Feltéve, hogy addig nem irtanak ki bennünket. JEGYZET Melegítő gramofon TALLÓSl BÉLA Sokáig csak kacérkodtam vele.Le- nyűgözött, ahogy a mai mene- dzsertípusokrahajazó,jóvágású fiatalemberekcsuldópántos kézi­táskájukból elegáns mozdulattal előhúzták miniatűrirattartó-szerű tárcájukat, slapozgatnikezdtéka csat alá fűzött bankókat. Tetszett nagyon, pedigakkormég semmi extra nem volt a tárcán, például nem volt megtűzdelve krómozott dísz ékszerkövekkel, ami (e díszí­tési eljárás) később menő külső je­gye lett eme használati tárgyként széles rétegek számára hozzáfér- hetővéváltpénzbecsatolónak. Vágytam rá, hogy ilyennel szno- boskodhassak, de kezdő fizetésű újságíró gyakornokként nem tűnt számomra túlzottanpraktikus kel­léknek. Azt a hátrányátkellett vol­na ugyanis alternatív módon ki­zárnom, kiküszöbölnöm, hogy a tetszetős tárgyacskánaknem volt aprópénztartója (abankkártya tar­tó rekeszkésőbbi vívmány), holott akkorjóformáncsakaprópénzen éltem. Az öt- és huszonöt filléres ugyan már nem volt forgalomban, a tízes viszont talán még nem, de aligtöbbmintötkoronáértprímán degeszre tömtem magam az Opera melletti tejbárbanegypúpozott kistányérsavanyúhal-salátával, túrós-csokis palacsintával, s még a klasszikus tejitalra, a sűrűn folyó eperkoktélra is futotta. Ahogy ara- szolgattam felfelé a ranglétrán, miközbenabankókisszaporodtak (lett ötszázas és ezres is), fizetésem is emelkedett lassanként, vagyis több került fizetésnapon a boríték­ba, megleptemmagam az annyira óhajtottmenedzser-pénztárcával. Lírai alkat lévén, hogy úgy érez- hessemmagam, mintegy feltáma­dott áldzsentri, vagyis, hogy ki tu- domtömni temérdekpapírpénzzel új szerzeményemet, először Olaszhonban avattam fel sok-sok ezerbankós lírával. Mostazonban, az eurózóna mezsgyéjén, kóvá- lyoghatnékmegürülthamisarany- berakásos, csatos pénztárcámmal, hanem arra gondolnék, hogy min­denjó valamire,hiszenalemezját­szómmal is hasonlóképpenjártam. Mikor végre megvettem, ruhás- szekrénynagyságúhangfaltarto- zékokkal, kimúltak a bakelitleme­zek. Ám mit tesz feleslegessé vált hangfalaival az (jelesül én), aki széllel akarja hámozni a pénzt. Vál- lalkozásbakezdtem velük: átalakí­tottam őket csirkekeltető ládák­nak. Továbbfejlesztve a vállalko­zást, a gramofon forgókorong-vá­zára rászerkesztettem a korábban sarokba dobott telepes rádió szek­rénydobozát, s olyan mikrohullá­mú sütőt kerekítettem ily módon, amelynemcsakcsikkenburgerré alakítja a hangdobozban kikelt csirkéket, hanem nótázikis. Híre­ket még nem mond, hiszen mikro­hullámon és (egyelőre) nemeuro- sávon működik. KOMMENTÁR A túlélő kormány LAKNER ZOLTÁN A magyar belpolitikában három hete jelentős fordulat állt be: a kor­mányfő válságkezelésbe fogott, s a frissen meghirdetett nemzeti össze- fogásjegyébenmegkezdteazellenzékipártokjavaslatainak„bele- dolgozásáť’akôltségvetésbe. Minden részmegállapodásrólelmond- ható, hogy az egész költségvetés megszavazásához visz közelebb. A parlamenti pártok legutóbb megállapodtak az SZDSZ által javasolt kiadási plafon alapelveiről, eszerint a GDP-növekedés felénekés az inf- lációmértékénekfigyelembe vételével állapítanákmegakiadásokli- mitjét. Aszóbelimegegyezésalapjánleszköltségvetési tanács is, mely- nekhárom tagját a Fideszjavaslatára az államfő, azMNB-elnökés az Állami Számvevőszékelnöke jelölné ki. Aszocialistákmindkét kérdés­ben visszakoztakkorábbi álláspontjukból, így az MSZP-MDF-javaslat érvényétvesztette.Ezracionálismagatartásakisebbségikormányré- széről: azMSZP-MDF alkalmi „koalíció” erősebb biztosítéklettvolna az egyenként összeszedett pluszvoksokhoz képest a költségvetési sza­vazáskor, azonban egy ötpárti megegyezés még erősebb. Aköltségvetés megszavazása most sem biztos, viszont a megszavazás valószínűsége növekszik. Enneklátszólagellentmond az MDF elnök- helyett eséneknyilatkozata, hogy pártja nemet mond a büdzsére (kivé­ve az új szerzeményt, Lengyel Zoltánt, aki belátása szerint cseleked­het). Ehatározottellenzésselszembentöbbkételymerül fel. Egyrészt, azMDFparlamentiszavazásimagatartása.amelyhetekótakövethe- tetlenül széttartó. Másrészt, nehezen magyarázható, hogy az MDF mi­ért bocsátkoziktárgyalásbaegyteljesmértékbenelfogadhatatlanja- vaslat részleteiről, s miért köt részmegegyezéseket? Ha pedig ezeka megegyezésekátvezetésre kerülnekabüdzsén, akkor mire hivatkozva utasítja majd el en bloc a törvényszöveget? Úgy tűnik, az MDF (miként azSZDSZ)azidóvelgazdálkodik.Novemberelejénnemmondhat igent a költségvetésre, december közepére viszont eljuthat oda, hogy aztmondhassa: „hosszú, kemény vitákután akormány meghajolt”, immár támogatható a költségvetés, de legalábbis nem kell elutasítani. AFideszrövidtávonnemtaláljaaválságkezelőkormánnyalszemben igazán hatásos eszközt, nyilatkozataiból nem rajzolódik ki koherens politikai hány. Elképzelhető azonban, hogy hosszabb távon nem is lesz jelentősége. Aválságkezeléspolitikaimegítélésérőlelsősorbanavál- ságdönt. Hakontrollálhatóváválikés/vagyhamarvisszahúzódik, ak­kor a válságkezelő kormány politikai sikert arathat. Ha nem, a válság romba döntheti a kormánypárt maradékreputációját is. A válság alap- vetőenmegváltoztathatjaamagyarbelpolitikát-nemtudjukbiztosan, így lesz-e-, lehet, hogyújutakrakényszerít minden szereplőt, aFi- deszt is, mely ha nem képes megfelelni akihívásnak, elveszítheti elő- nyét.Ám elképzelhető, hogy azelhúzódórecessziótkezelniképtelen MSZP-kormánymindeneddigiiiéllejjebbsüllyedaválasztókszemé- ben.JelenállásszerintaFidesznekmegynehezebbenaz alkalmazko­dás, afelmérésekszerintazMSZP kis mértékbenjavítottapozírióján. Az év végéig tartó időszakban valószínűleg az MSZP számára kedvező fejleményekkövetkeznekbe,amieléglehetaGyurcsány-kormánypo- litikai túléléséhez. A2009-es folyamatokjóval bizonytalanabbak. GLOSSZA Hedviges filing MÓZES SZABOLCS Ez máregy életérzés. DAC-os tömegverés kérdésében lassan odaju­tunk, ahol több mint két éve leledzik a pórul járt volt nyitrai diáklány megverésénekügye. Arról, hogy hinnünkkell valamelyikverzióban, mert a felelős szervek képtelenek lezárni a nyomozást, s egyértelmű bi­zonyítékokat elénk tárni. Először kődobáló szurkolókról hallottunk, majd az ellenfél szektorába rontani kívánóhuligánokról. Akiketmegkellettállítani. Ezperszedo- kumentálva van. Majdarendőrökkelverekedóvagyverekedni kívánó, a rend őreit provokáló drukkerekről szólta nóta. Akiket meg kellett fé­kezni. Ez isdokumentálva van.Többórás videofelvételen. Persze, mi is megnézhetjük. Megamagyarhatóságok.Avideó csaknemjön, helyet­te kapunkpillanatképeket. Verekedő drukkerekről. S hogy mikor du­lakodnak, arendőrattakelótt, közbenvagy utána? Mikorrepülneka tárgyak? Előtte. Ha úgy ákarom látni. Közben, ha úgy gondolom. Ha úgy hiszem. Ha elhiszem. IttaHedvig-füing.Nagyhéwel bejelentett eredmények, bizonyítékok, melyek egyrészt késnek, másrészt kiderül róluk, hogy nem azt bizonyítják, amit a rendőrség állít. Hanem a fordí­tottját. Az alapvető kérdés így már nem is az, miért vertekei egy lelátó- nyi embert Szerdahelyen, hanem az, mit csinál a rendőrség és miért? Hogyan vezetik azt a szervezetet, amelynek védenie kellene a polgáro­kat? Ha megdönthetetlen bizonyítékaik vannak, azt 24 órán belül be kellett volnamutatniuk-hogymegnyu gt áss ákakedélyeket. Habirto- kukban van az egyértelműbizonyíték, már azzal is hibát követtekel, hogytotojázásúkkalésmellébeszélésükkeltovábbmérgesítettéka szlovák-magyar kapcsolatot. Ezmégrosszabb-mostmélységeselné- zést kérek a kékre vert valódi és áldrukkerektől-, mint az, hogyjópár embert ártatlanul püföltekel. Abba pedig bele se gondoljunk, hogy a rendőrségszánt szándékkal tartja vissza a felvételeket, vagy nincsenek is, csaknem merik beismerni a túlkapást (mely lehetett sima amatö- rizmus következménye is), esetleg előre eltervelt akció. Most megint ott tartunk, ahol a Hedvig-ügyben voltunk két éve. Hitkérdéssé válik egy olyan ügy, mely nem az. Hinni Istenben kell, nem abban, hogy jogosan vagy jogtalanul vertek véresre több tu­cat drukkert. Ha szlovák vagyok, inkább hiszek a szlovák minisz­ternek és rendőrségnek, ha magyar, inkább elhiszem a megvert magyar szurkolók és szemtanúk állítását. Isten azt akaija, hogy higgyünk, ő nem küld kézzel fogható bizo­nyítékokat. A szlovák belügyre is vonatkozik a régi bölcsesség: semmi jó sem születik abból, ha istennek képzeljük magunkat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents