Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-31 / 253. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 31. www.ujszo.com Meghalt Kerényi Ferenc Budapest. Meghalt Kerényi Ferenc kétszeres Madách-díjas irodalom- és színháztörténész, egyetemi docens, 65 éves korában érte a halál. Kerényi Ferenc kutatási területe a 19. századi irodalom, a 19-20. századi drámairodalom és színjátszás története volt. Nevéhez fűződik Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály műveinek, illetve Madách Az ember tragédiája című művének kritikai kiadása, és az idén megjelent Petőfi-monográfía. Kerényi Ferenc a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke volt, és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének nyugalmazott főmunkatársa, (mti) PENGE HMÉ MMHM - M SS -M MHNNtN MB Szerjozska a butikban Baranyovics Borisznak az AB-ART Kiadó Start Könyvek sorozatában megjelent verseskötete, a Szerjozska Szuflé, a fogyasztói társadalom számos kulcskérdésére kérdez vissza, amit sajátosan tükröz a címlap is. A butik szó leírt formáinak változatai egy montázs-képben szorosan egymás mellé pászítva ismétlődnek, mögü- lük pedig egy fiú arcának sziluettje rajzolódik ki. A kötet versnyelvét szintén erőteljesen uralják a gondolatmeneteket megtörő, átmenetet nélkülöző váltások, melyek leginkább meghökkentő képzettársítások mentén történnek. E megoldások néhol az avantgárd költészet hangulatát mímelik, amit nyomatékosíthat a másik oldalról, hogy a gondolatváltások által generált dinamizmust folyamatosan megtörik az egyes szavak szétszabdalására és szétírására tett kísérletek. Még mielőtt azonban elmélyedhetnénk e párhuzam teremtette olvasatokban, szembesülhetünk azzal, hogy az imént említett sajátosságok nem föltétlenül átgondolt megoldásokként értelmezhetők, hanem pusztán véletlen- szerű belesodródásokként a versek beszédfolyamába, amit tovább erősíthetnek a szerző erre vonatkozó önreflektív utalásai is: „Kósza gondolat nem ér el keddig se. / Nem tetszik egyik se” (Több száz évig). Az avantgárd avanzsál című írásban szintén az avantgárdhoz kapcsolódás lehetőségét kereshetjük, de a verskezdő sorok meglehetősen felszínes és leegyszerűsítő leírása túl is lendül annak jellemzésén: „Itt minden oly fanyar, / Mint egy orvosi labor”, és egyúttal a vers bele is sodródik egy újabb belső monológ csapongó áradásába. Ez a sokszor kifejezetten naiv felszínesség érvényesül Baranyovics irodalomról és irodalmi hagyományról való beszéde során is, miszerint az irodalom: „dallamok szóval. / Egyfajta hangalakkal...” (Az irodalomról) vagy „azt is sok agyament egyetemen képezik. // Mint vala a kiképzés. / Füzess és lesz belőled író...” (Modemság). A Szerjozska szufléban történő nyelvízlelgetés és nyelvpróba révén a szerző egyfajta sajátos nyelvbutikjának használt termékeit kínálja az olvasónak, mivel „A versekkel lehet, hogy / kedvesebben unsz rá / a hétköznapokra, / a vérző halottra...” (Hamisat hamisan) és a „száraz garat / fáradt szavak” (Apró szőke csillagok) mellett jól jöhetnek a frissítő új szóízek. kritikai rovata Ilyen értelemben a tetszőleges, véletlenszerű gondolatok és szavak társítása, ízlelgetése bájos, viszont puszta öncélú csapongás szintjén marad. Mindvégig a kidolgozatlanság és kísérletezgetés érződik a sorokból, melyek puszta lenyomatai lehetnek egy kamasz versíró közhelyekben sem szűkölködő próbálkozásainak. És bár a szerző a 7;-. [] című írásban a formai kivitelezést emeli (ilyenformán meglehetősen sután) a „szellemi telítettség” fölé: J néha a formai elhelyezés / lényegesebb, mint a szellemi / telítettség, néha pedig mindkettő / főszerepet kap/”, mégis a kötetben a formai megoldások igényességének nyomait sem igen találni. A kötet verseit ugyan hat ciklus tagolja, de ezek összetartó tényezői rejtettek maradnak az olvasó előtt, sokkal inkább úgy tűnik, a véletlenszerűség érvényesül az írások egymáshoz viszonyított elrendezésében is. Ugyanakkor rendkívül bosz- szantóak az értelemzavaró elírások és következetlenségek, melyek például a tartalom- jegyzék címei és a-kötetben található írások címe között is tapasztalható: itt említhetném a Néha hazudik és Néha hazu- dok, Szerjoska szuflé és Szerjozska szuflé vagy a Modernség és Modemság változatait. Talán érdemes lett volna még várni ennek az első kötetnek a kiadásával, jobban megszerkeszteni, eredetibb megoldásokkal újragondolni az egyes írásokat és ciklusokat. Kár, hogy a termékeny olvasatokat kínáló Zselinsky Miro- slav-képek - a címlapkép és a fejezetek kezdetén levő, városi folklór lenyomataiként érthető ötletesen ldvitelezett stencilek - mögött jóval elmaradnak a versek. Baranyovics Borisz: Szerjozska szuflé. AB-ART, Pozsony, 2007. Értékelés: MOOOOOOOOO Az Új Színpad Szökőkút Zuzanának c. előadása romantikus szerelmi történet a ligetfalui betondzsungelből Lányregény musicalszínpadon Olino (Peter Makranský) és Zuzana (Lucia Molnárává) az egyik szereposztásban (Oleg Vojtíšek felvétele) Míg Magyarországon és Csehországban évek óta tombol a musicalláz, Szlovákiában két-három évenként kerül színre egy-egy új szlovák munka. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Azt nem állítanám, hogy megtört ajég (a napokban mutatta be a pozsonyi Aréna Színház Az utca története című hip-hopmusicalt, s készül a Csák Máté életét feldolgozó rockopera előadása is), de mintha szép lassan itt is ráébredtek volna, hogy a musical napjaink legdinamikusabb színházi műfaja: az utóbbi hónapokban több új szlovák alkotást is színpadra állítottak, s a közeljövőben is készül egy-két meglepetés. Sokan Vašo Patejdl új musicaljére készültek, amelyet hónapokig reklámozott show-műsorában az egyik kereskedelmi csatorna. Ehelyett azonban Patejdl eddigi legnagyobb sikerét vették elő, s színpadra írták a Szökőkút Zuzanának (Fontána pre Zuzanu) című filmet, amely 1985-ben készült Eleonóra Gašparová lányregényéből. Gašparová a kor termékeny írójának számított (ma furcsa módon még a Kalligram által kiadott szlovák írói lexikon sem jegyzi). 1971-ben követte el ezt a regényét, amely az első szerelem igen romantikus, sok helyütt giccsbe hajló, a szocialista realizmus kereteibe ágyazott megfogalmazása, amelyet Vašo Patejdl zenéjével felhígítva Dušan Rapoš tett kultuszfilmmé. A film elkészülése idején lehettem azonos korú a történet szereplőivel, s így utólag visszagondolva, sok minden klappol. Persze mi, szlovákiai magyarok nem Zuzana és Olino szerelméért szorítottunk, hanem Füge és Ágota kapcsolatát izgultuk végig a Szerelem első vérig című Dobray-Horváth-opusban és a folytatásában. (Valószínűleg csak idő kérdése, hogy a Dés zenéjével jegyzett filmet is átírják musicalszínpadra.) Dušan Rapoš filmje a többszörös szerelmi szál mellett megmutatott egy szeletet Közép-Európa legnagyobb panelrengetege, Ligetfalu életéből is, az egyébként színes filmet fekete-fehér keretbe ágyazta. Amusical forgatókönyvét író Karol Hlávka (ő írta Rapoš filmjének a forgatókönyvét is), valamint a közelmúltban kétes politikai karriert befutott Pavol Rusko felerősítették a történet romantikus szálait. Tették ezt annak ellenére, hogy egyes figurák a filmhez képest látszólag hangosabbak és vulgárisabbak lettek. A legnagyobb változást Zuzana családja szenvedi el, hiszen míg a filmben a fiatalok egy viszonylag harmonikus családban nőnek fel, ahol a tengerésztiszt apa foglalkozása miatt csak ritkán látja a családját, addig itt apáról szó sincs, és az előadás elején költözik az elvált anya két lányával a ligetfalui panellakásba. Áz Új Színpad előadásában valahogy elsiklik Olino családjának a tragédiája is, s a részeges apa pálfordulása kevésbé tűnik hihetőnek. Nincs sorsa a házmesternek sem, s a fiatalok közül Zuzana nővére, Maja is csak fizikailag van jelen, s a rendezés igazából nem is tud vele mit kezdeni. Még fölöslegesebbnek tűnik a két kutyáját kereső vénasszony és a két rakodó- munkás. A szerzők az előadást a mába helyezik, hősünk részt vesz egy Szupersztár meghallgatáson, ahol Lenka Slaná, Julo Viršík és Paľo Habéra mondanak véleményt a produkciójáról. Peter Janku díszlete egy lakótömbbelsőt mutat központi helyen a szökőkúttal. A cselekmény külső helyszínei hátul kapnak teret. Ott hol egy pincehelyiség, ahol Olino a zenekarával próbál, hol egy rozzant hajó tűnik elő, ahol előbb Bela (Jana Gavačová) és Viki (Michal Gečevský), majd Olino (Peter Makranský) és Zuzana (Lucia Molnárová) is randevút ad egymásnak. A történet, az előbb említettek kivételével, többnyire hűen követi a film cselekményét, de Patejdl beépíti az előadásba a még két részt megélt film további slágereit is. A kettős szereposztásban bemutatott Szökőkút Zuzanának szereplőválogatása mindenképpen dicsérendő. Karol Vosátko rendező és munkatársai jó munkát végeztek. Igen pörgő, az érzelmekre ható, akciódús előadást láthatunk, amelyben a testi kapcsolatok előnyt élveznek a mindenkori társadalomkritikával szemben. E koncepciót főleg az idősebb szerepeket játszó színészek sínylik meg, akik - az Olino nagyapját játszó Dušan Lenci kivételével - főleg külsőségekben és hangerőben vannak jelen. A Házmester (Jaroslav Ďuríček) mindent tudó, a filmhez képest szintén felhígított figurája önálló életre tud kelni, de az apa szerepében Ľubomír Paulovič nem tud mit kezdeni egy meg nem írt szereppel. Szerencsére a többiek, az első szerelmeiket megélő fiatalok elviszik az előadást, s a meg nem írt figurákat az előadás könnyűszerrel ledobja magáról. Aki a ligetfalui mindennapokról többet akar megtudni, annak a személyes kiránduláson kívül ajánlom Ján Šimko Ligetfalui történetek című könyvét és színpadi változatát, amelyet a Štúdio 12 játszik. Őfelsége unokáinak jelenlétében mutatták be a legújabb James Bond- filmet szerdán Londonban. Őfelsége 007-es ügynökének sorrendben 22., A Quantum csendje (Quantum of Solace) című kalandját a világon először az Odeonban vetítették. Képünkön Bond alakítójának, Daniel Craignek Vilmos herceg gratulál. (Reuters-felvétel) Kiállítás az ókori város mindennapi életéről Herculaneum kincsei AATl-HÍR Nápoly. Aphrodité, Poszei- dón, Hermész, valamint a Herculaneum alapítójának tekintett Héraklész mellett Augustus és Claudius császárok hatalmas bronz- és márványszobrai, torzók, faunok, mitológiai tárgyú freskók, domborművek, márványra festett képek tárják fel a látogatók előtt Herculaneum mesés kincseit a nápolyi régészeti múzeumban. A kiállítás bemutatja az ókori város mindennapi életét is, valamint a vulkánkitörés elől menekülő emberek megkövesedett maradványait - írta a Le Figaro című francia napilap. Minden kiállított lelet állapota kiváló. Az első ásatások csak 1738-ban, a Bourbonok uralma idején kezdődtek el. A vastag, fekete bazaltpáncél ugyanis a Vezúv kitörésének napjától, 79. augusztus 24-től kezdve sokáig elriasztotta a kutatókat. A Bour- bon-éra idején fúrásokkal, keskeny alagutak ásásával próbálták a maradványokat megközelíteni, később már a ma is dívó hagyományos módszerekkel kutattak a régészek. A négyezer lakosú város kisebb volt, mint Pompeji, de valószínűleg gazdagabb is, mint ahogy erről a tengerparti villák és berendezéseik tanúskodnak. A 20 hektáros területnek csupán egynegyedét tárták fel eddig. Jelenleg a Papiruszok Háza áll az érdeklődés középpontjában. A városfalon kívül álló szép palota a nevét a könyvtárában talált 1800 görög kéziratnak köszönheti. De a palota még nem fedte fel minden titkát. A földszinten nemrég találták meg a nagytermet, a padlózatot viszont még egy méter vastag láva fedi. A régészek úgy gondolják, hogy ebben a rétegben vannak a bútorok, szobrok és valószínűleg a holttestek is. A villát a vulkánkitörés idején éppen festhették, mert a csengettyűkkel díszített sárga fríz félbemaradt, és csak a fehér mészfal látható mellette. Herculaneum igazgatója reméli, hogy a jövő tavasszal már meg lehet nyitni a villát a látogatók előtt, annak ellenére, hogy erősen csökkentett költségvetéssel dolgoznak. A nápolyi kiállítás 2009. április 13-ig marad nyitva.
