Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-31 / 253. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 31. Vélemény És háttér 7- Itt a következő félkegyelmű, aki azt hitte, a világválság elkerüli Szlovákiát. (Peter Gossányi karikatúrája Az állami hitelek, amelyek nélkül a forint tovább zuhanna, valamibe kerülnek Nekünk Mohács kell? TALLÓZÓ 0 J MAGYAR SZÓ A legidősebb 81, a legfiatalabb 23 éves azok között a jelöltek között, akiket a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a november i 30-i romániai parlamenti választásokon indít. A bukaresti Új Magyar Szó az RMDSZ országos kampánystábjára hivatkozva közölte, a szövetség h árom híján valamennyi kerü- I letben állított jelöltet'. Az RM- I DSZ" az ország valamennyi képviselői és szenátori válasz- ! tási kerületében (452-ben) készült jelölteket állítani, háromban nem sikerült (Bákó és Suceava megyében). Takács Csabától, az RMDSZ kampányfőnökétől a lap megtudta: a három kerületben a választási irodák elutasították az aspiránsok dossziéit (az okokat nem közölték). A szövetség 449 nevet tartalmazó jelöltlistáján 81 éves a legidősebb, a legfiatalabb 23. Az előbbi, Kövér György Bukarestben indul. Alegifjabb Fúró Enikő Boglárka, aki Konstan- ca egyik képviselői kerületében próbál szavazatokat gyűjteni az RMDSZ-nek. További két 23 éves jelöltje van a szövetségnek, Balázs Barna (Bákó megyében) és Lukács Lajos (Argesmegyében). Ajelöltek átlagéletkora 42 év, minden ötödik nő (72 képviselő- és 23 szenátoijelölt). A Magyar Polgári Párt (MPP) által támogatott jelöltek száma az eredeti hatról ötre csökkent. A választásokon ugyancsak indulni kívánó MPP nem indít saját jelölteket, függetleneket támogat. A ringben azért maradtak csak öten, mert a Kovászna Megyei Választási Iroda nem fogadta el a sepsiszentgyörgyi Fekete Attila Gyula jelölését a szükséges mennyiségű támogató aláírás hiányára hivatkozva. Hargita megyében két képviselőjelöltet támogat az MPP, Sebestyén Csabát és Garda Dezsőt, Maros megyében egyetlen független jelölt, Kincses Előd szenátori jelölésének támogatását vállalták. Kovászna megyében Rákosi Jánost, illetve a szenátoijelöltként induló Szilágyi Sándort tekintik magukénak a polgáriak. Az RMDSZ korábban Kincses Előd és Szilágyi Sándor jelölését is megóvta, de a bíróság mindkét keresetet elutasította. (mti) A mondás most, időszerűségét tekintve Magyarországra vonatkozik. Nekünk, itt, a kicsi Szlovákiában, nem nagyon van símivalónk a gazdasági válság hozta fekete felhők miatt, de nagyon jó ilyenkor Budapestre figyelni, okulásként mindenképp. LOVÁSZ ATTILA Történt ugyanis, hogy Budapest a kilencvenes évek második felének pénzügyi válságsorozatából kimaradt, a mexikói, argentin és orosz történések után nagy sebességgel startolt Bokros Lajos, hogy a Balczerovicz-féle sokkterápiát magyar valóságra alkalmazza. Meg is lett a sokat szidott Bokroscsomag eredménye, lehetett belőle fejleszteni, osztogatni, először a Járai-féle kétéves költségvetés idején (amelynek célja Torgyán mar- ginalizálása volt Orbánék részéről), majd fejetlenül lehetett szórni a pénzt a Medgyessy kormányzat két évében, s ezt az első Gyur- csány-kormány nem volt képes megállítani. A 2006-os győztes választás után a Gyurcsány-kabinet kezdett volna, de elkövette azt a hibát, hogy kormányzás helyett állandó jelleggel az ellenzékre reagálva politizált. Azt, hogy a magyar nagy elosztó rendszerek reformja megkerülhetetlen, Gyur- csány csapata nagyon jól tudta, mint ahogyan a kormányba igyekvő Orbán garnitúra is jól tudja. Csak semmit sem kezdett a tudással, s hagyta, hogy az érdekvédelmi csoportok az őszödi beszédet követően megerősödött ellenzék asszisztenciájával megfúrjanak minden lehetséges átalakítást. A leegyszerűsített történet végén pedig ott volt a híres szociális népszavazás, amelynek eredményeképp a jelenlegi kabinetnek saját érdekében kellett volna leköszönnie. A rezümé még egyszerűbb: Magyarország olyan hitelromlásnak lett kitéve, hogy a hitelválság következményeképp a spekulánsok nagyon könnyű prédának tekintették és az izlandi modellt próbálták (volna) ki az országon. Szerencsére egyelőre nem jött be, de az állami hitelek, amelyek nélkül a forint tovább zuhanna, magával rántva a lakosság jelentős részének törlesztőképességét, valamibe kerülnek majd. Minimum egy Bokros-csomagba, de az ország ennyivel nem ússza meg. Miért érdekes mindez Szlovákiában? A gazdaság nő, az EMR-II-es majd az eurózóna következményeként a spekulánsok által kikerült kis ország jóformán egyáltalán nem működő tőzsdével különösebb aggályok nélkül nézhetne a jövőbe. Igen ám, de egy olyan kicsi, exportfüggő, külföldi befektetéseket igénylő gazdaság, amilyen a szlovák, egyetlen nagy tőkével rendelkezhet: a hitelességgel. A hiteles monetáris és költségvetési politika, a kiszámítható terep, a jogszabályok behathatósága a záloga annak, hogy a válság ne juttassa ebek harmincadjára Pozsonyt. A budapesti példa éppen arra tanít, hogy nem szabad kisstílű háborúkat folytatni a belpolitikában, hogy nem lehet osztogatni és ígérgetni egyrészt párttársaknak hűségért, másrészt teljes lakossági csoportoknak szavazatért - ami ugyanolyan korrupció, mint a borítékos, csak nagyban és törvényesen. A szlovák politika viszont olyan üzeneteket küld a világba, amelyek egyik napról a másikra eszméletlenül sokba kerülhetnek. A gazdasági csoda alapja a gépipar ezen belül az autóipar, amelynek recessziója már nyílt titok. Az energetikai cégekkel való viasko- dás és a gottwaldi szótár a miniszterelnök részéről nagyon rövid időn belül kirúghatja az ország alól azt a fundamentumot, amelyet nem tökéletesen és nem konfliktusok nélkül, de mégis a második Dzurinda-kormány rakott le. Ergo: vigyázó szemetek Pestre vessétek, plagizálhatnánk Batsányit, talán nem ártana végre mások kárán tanulni, és nem ártana a népszerűségi indexek mérésekor megüzenni a kabinetnek, hogy figyelünk ám. Mert a cechet, azt a kisember fizeti meg mindig. Akármit mondjon is Fico, Orbán, Gyurcsány, Paroubek együttvéve. JEGYZET Kopjafák ideje KÖVESDl KÁROLY Úgy adódott, hogy kisebb baráti társasággal ballagtam ki szülőfalum temetőjébe. Tulajdonképpen megmutatni - már aki nem ismerné közülük - az Árpád-kori templomot, s ha már ott vagyunk, kerülni egyet a holtak falujában. Sajnos ritkábban jutok ki ide, mint szeretném, a mai tempóban lassan az élőknek sincs egymásra idejük. Amúgy nincs sok látnivaló, nagy emberek nem nyugszanak itt, de azért jó emlékezni, befogadni a változó vüágban a mozdulatlanságot, az elmúlásban az állandóságot. Az öröklét szavát csak itt, a temetőben lehet kitapintani. Falum temetője afféle ökumenikus nyughely, ebben is hasonlít a gömöri falvakéhoz; a kis templomhoz közelebb a katolikusok sírjai domborulnak, odább a reformátusok és az evangélikusokat rejtő halmok. Ezek persze a rokoni kapcsolatok bokrával összekeveredtek, miként az emberek, a vallások, a hitek, a szokások. A világ legdemokratikusabb helye amúgy is a temető: itt jól megfér mindenki egymással és egymás mellett, nincsenek viták, indulatok, a régi sérelmeket benőtte a fű, a friss fájdalmak fölött elsuhan a szél. Csak a megnyugvás bölcsessége és a sodródó falevelek. A nyugati sarokban néhány megroggyant kopjafa meredezik a száraz avar és a sárguló fű közül, düledezve, megadva magát sorsának. Szinte a temető szélén állnak, mint a számkivetettek. Sajnos egyre kevesebb van belőlük. A rendszerváltás után, amikor a több évtizedes bűnös pazarlásból kijózanodva kezdtük újra tanulgatni a vékonyodó javakkal való törődést, azt hittem, a temetkezési szokásoknál is lezárul egy korszak, s az emberek felhagynak a monumentális síremlékek állításával. Egyrészt, mert ez fényűzés, s azért is, mert napjainkra a sírköves szakma is alaposan lejáratta magát. Első, második világháborús halottak síremlékei jobb állapotban vannak, mint a huszonegyedik századi „alkotások”. A betonlapok és műmárványok alig bírnak ki néhány esztendőt, porladnak, repedeznek, felújításuk újra és újra pénzbe kerül. Az igazi márvány pedig a köznép számára megfizethetetlen. Nem így történt. Egyre pazarabb és díszesebb sírok versengenek egymással most is, mintha a piaci verseny a halálban is folytatódna. Egy-egy gömöri, mátyusföldi, csallóközi síremléket a reneszánsz pápák is megirigyelhetnék. A piac a halálban is diktál: fogyasztási cikkek, rövid lejáratú használati tárgyak árudája lett a temető is. Ráteszem a tenyerem egy fejfára. Jóleső érzés a barázdált, mohos fában érezni a görcsöt, a víz- és hómarta, napszítta, megfeketedett kopjafában (amely, akárcsak gazdája, halott) az élet folytatását. Ha elkorhad, visszakerül a földbe, elporlad, akár az ember, és újra szervesül. A kő, a beton nem folytat semmit. Nem kéne erőltetni a dolgokat, mondja erre nemes egyszerűséggel barátom, hiszen mindennek megvan a maga sorsa és ideje. Néhány nappal később az egyik magyarországi nagyáruházban jut eszembe mondata, amikor (szó szerint) „helloween- tökökkel” teli, nagy ládát pillantok meg. Úgy állt ott a forgatagban, akár a haldokló globalizáció multikulturális kirakata. GLOSSZA Cz'-'-f? t .............üí..' 1 ~■ S ' «. », 'ifJf ^ A válság apró örömei MOLNÁR IVÁN Az elmúlt hetekben kirobbant pénzpiaci válságnak csak kevesen tudunk teljes szívünkből örülni. Többségünk a banki megtakarításait félti, sokan a munkájukért aggódnak. Vannak azonban olyanok is, alak számára megváltást jelent a világgazdaság mélyrepü- ! lése. Hugo Chávez venezuelai elnök pezsgőt bonthat a kapitalizmus végnapjait ünnepelve, oldalán a kubai és észak-koreai elvtársakkal. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök valószínűleg már a romlott nyugat nekrológján dolgozik. Szlovákia kicsi ország. Lelke mélyén bizonyára az egyre vörösebb Robert Fíco is ujjong a kapita- I lizmus válságán, apokaliptikus víziók szajkózása helyett azonban egyelőre a válság „apró örömeid’ élvezi. A szlovák kormányfő számára a válság legnagyobb előnye, hogy hetek óta szabadon ijesztgetheti a magán-nyugdíjpénztárak ügyfeleit: ha nem lépnek ki minél hamarabb ámásodik pillérből, nyugdíjas éveikre az utcára kerülhetnek. Reményei szerint százezrek hallgatnak a szavára, tömegesen térve vissza az első pülér- be, több milliárd koronával gazdagítva a költségvetést. Az elkövetkező választások előtt így folytatódhat az értelmeden pénzszórás a választók megnyerése érdekében. Hogy a kormány a lakossági megtakarításokból rázza majd a rongyot, az a Smer választóit ismerve senkinek sem fog feltűnni. Az elmúlt napokban azonban bebizonyosodott, hogy Fico számára a válság nem csupán a nyugdíjpénztárak esetében jelent megváltást. A populista politikusok szellemiségét követve Fico is azt tervezte, hogy az elkövetkező parlamenti választások előtt újabbnál újabb autópálya-szakaszok átadásával próbálja megnyerni a választók kegyeit. Nemrég még „felelősségteljes” arccal azt állította a médiának, hogy 2010-re teljes hosszában felépülhet a Pozsonyt Kassával összekötő autópálya az állam és a magáncégek partnerségén alapuló, úgynevezett PPP-projektek segítségével. Hogy mindezt ő sem gondolta komolyan, burkoltan Ľubomír Vážny is bevallotta. A közlekedési miniszter elismerte, hogy az említett sztrádaszakasz „pár hónapot késhet”. Közben azonban kiderült, hogy egyelőre hiányzik a sztráda építésével kapcsolatos teljes tervdokumentáció is, amely nélkül a magáncégek képtelenek megtenni az ajánlataikat. A PPP-projektek segítségével épülő sztrádák az éves szlovák állami költségvetésnek megfelelő összegbe, vagyis mintegy 300 milliárd koronába kerültek volna, amit az állam harminc éven belül fizetett volna vissza a beruházóknak. A válság miatt azonban mára kérdésessé vált, hogy a pénzintézetek képesek lesznek-e ekkora összeget előteremtem, ha maguk is problémákkal küszködnek. Fico a napokban így ugyanilyen gondterhelt képpel jelenthette be: ők ugyan mindent meg.- tettek annak érdekében, hogy 2010-re sztrádával kössék össze az ország két legnagyobb városát, ugyanakkor nem ők tehetnek arról, hogy a válság miatt a bankok erre képtelenek lesznek: A szlovák kormányfő fellélegezhet, hogy irreális ötletei miatt a választók nem rajta verik el a port, köszönetét mormolva a válság kirobbanásáért felelős amerikai bankároknak. Fico azonban valószínűleg nem most utoljára mondja el hálaadó imáját. Ha az elkövetkező időszakban nő a munkanélküliség, az euró bevezetését követően drasztikusan megugranak az árak, az állam pedig in- dokoladanul avatkozik be a cégek árképzésébe, mindezért nem a kormány elhibázott gazdaságpolitikája, hanem csakis a vüággaz- dasági válság lesz a felelős. Gratuláljunk Ficónak, hiszen csak kevesen képesek kihasználni a válság negatív hatásait a saját céljaikra olyan mértékben, mint ő. Mire számíthatunk még a részéről? Hagyjuk magunkat meglepni! FIGYELŐ Békés elválást remélnek Országos botrányt kavart a belpolitikai válsággal küszködő Ukrajnában két kárpátaljai ruszin szervezet hétvégi bejelentése, hogy önálló ruszin köztársaságot kiáltanak ki, ha december 1-ig Kárpátalja nem kap autonóm státust. A Kárpátaljai Ruszin Szojm (nemzetgyűlés) és a Kárpátaljai Ruszin Néptanács közös munkácsi kongresszusukon tett, nagy visszhangot kiváltó bejelentés nyomán a nyugatukrajnai nacionalista szervezetek a ruszin vezetők felelősségre vonását követelik a hatóságoktól, és a befolyásos politikai pártok egy része is nyilatkozatban határolódott el a két szervezet szeparatistának minősített autonómia-törekvéseitől. A ruszinok követelésével kapcsolatban Ludvig Filip, a Duhnovics Társaság nevű ruszin kulturális szervezet elnöke az Igazi Kárpáti Igaz Szónak azt nyilatkozta, semmi újat nem követelnek, csak azt, amit 1918-ban a magyar Károlyi-kormány már megadott. Követeléseik jogosak. 1991-ben Kárpátalja lakosságának 92 százaléka megszavazta Ukrajna függetlenségét, és 78 százalékuk támogatta Kárpátalja autonómiáját - tette hozzá. Szerinte az autonómiára azért van szükség, hogy a ruszinok gazdái lehessenek szülőföldjüknek. Filip hangsúlyozta: a ruszinoknak az fáj, hogy ami Kárpátalján elpazarolható volt, azt elpazarolták. Kivágják az erdőket, eladják a földeket, s a régióban élőknek semmi sem marad - mondta a ruszin vezető, aki tart attól, hogy a hatóságok üldözni fogják az autonómia követelőit. A fejleményekről Filip közölte: nem tartja valószínűnek az önálló ruszin állam kikiáltását, de ha Ukrajna vezetése továbbra is hárít ebben a kérdésben, akkor a ruszinok nemzetközi fórumokhoz fordulnak. Ennél kategoriku- sabban fogalmazott keddi ungvári sajtókonferenciáján Dimitrij Szidor, a Szojm elnöke, aki kifejtette: „Nem vagyunkGrúzia vagy Dnyeszter-mellék, mi más nép vagyunk. Bízunk benne, hogy az ukránok ugyanolyan békésen válnak majd el a ruszinoktól, mint a csehek a szlovákoktól” - jelentette ki. (mti)
