Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-30 / 252. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 30. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ HANDELSBLATT A pénzügyi válság idején az euróövezethez tartozó országok ismét erősebben eladósodhatnak - írta a Handelsblatt. A tekintélyes német üzleti és politikai napüap arról tudósított, hogy Joaquin Almunia pénzügyi biztos hajlandó lemondani a büntetőeljárás beindításáról, ha az euró- térséghez tartozó államok az államháztartási deficit tekintetében csak csekély mértékben és átmenetileg lépik túl a hazai össztermék (GDP) megengedett 3%-át. A biztos ezáltal azt a megnövekedett játékteret használja ki, melyet a 2005-ben megreformált uniós stabilitási paktum tett lehetővé - írta a lap. (mti) Állítólag Pukanie volt a horvátországi „médiazsarolási ipar" szülőatyja Hallatja hangját a balkáni maffia Politikai földrengést okozott Horvátországban Ivó Pukanie újságíró-laptulaj- donos meggyilkolása, de a merénylet talpra állította tágabb értelemben a volt jugoszláv térség bűnüldöző szerveit. MTl-HÁTTÉR Ivó Pukanie 1961. január 21-én született Zágrábban. A zágrábi egyetem politikatudományi karának elvégzése után, 1987-től a Vjes- nik című napilapnak dolgozott, majd 1991-től a Globus című hetilapnál volt szerkesztő. 1995 végén alapította többedmagával a Nációnál című újságot, amelynek főszerkesztője és résztulajdonosa volt. Újságírói pályafutása során sikert sikerre halmozott, de mindig ellentmondások övezték írásait, közéleti tevékenységét és magánéletét is. 1999-ben az év újságírójává választották Horvátországban, oknyomozói újságírásért 2000-ben megkapta a horvát újságíró egyesület díját, három évre rá pedig az Év Interjúja díjat az akkor szökésben lévő Ante Gotovina háborús bűncselekményekkel vádolt tábornokkal készített beszélgetésért. Idén nyáron a HND kizárta soraiból, mivel a Nacionalban megjelentette saját felesége orvosi kórisméjét. ANacional hasábjain gyakorta jelentek meg írások a horvát és a balkáni alvilágról, annak súlyos bűn- cselekményeiről, ezért sokan Pukanie és az alvilág kapcsolataival magyarázzák a merényletet. Tény, hogy Pukanicra sokszor rávetült az alvilág árnyéka, s talán ezért fogalmazott úgy a Financial Times című londonilap, hogy Pukanicnem volta balkáni térség „legtisztább újságírója”. A zágrábi média szerint Pu- kanicvoltHorvátországegyiklegbe- folyásosabb embere. Kapcsolatban állt WilliamMontgomeryvel, az USA egykori zágrábi, majd belgrádi nagykövetével és Stipe Mesic horvát államfővel is. Kérkedett azzal, hogy jól ismeri Mladen Bajic horvát államügyészt. Magánéletét is pletykák övezték. Még fotóriporterként női aktjaival szerzett ismertséget, az elmúlt években pedig arról cikkezett a horvát sajtó, hogy megpróbálja kiforgatni vagyonából feleségét, s lányával szövetkezve elmegyógyintézetbe záratná őt. A zágrábi média szerint Pukanie kapcsolatban állt „gyanús” csoportokkal és személyekkel, többek kö■ zött Hrvoje Petraccsal, aki Vladimir Zagorec tábornok, volt helyettes védelmi miniszter fiának elrablása miatt tölti börtönbüntetését. Zagorec ellen egy nappal a Pukanic-gyilkos- ság után emeltek vádat hivatali visszaélés és sikkasztás miatt. Alig három héttel ezelőtt pedig meggyilkolták annak az ügyvédnek a lányát, aki Zagorecet védi a perben. Pukanicot gyakran halálosan megfenyegették. Idén áprilisban fel- jelentésttettegyelleneelkövetett állítólagos merényletkísérlet miatt, de a horvát média úgy könyvelte el az esetet, hogy Pukanie önmaga rendezte meg saját merényletét. A Necenzurirano.com horvát internetes portál szerint Pukanie hal- ladan gyorsasággal nagy vagyonra tett szert gyanús pénzügyietek révén. Állítólag ő volt a horvátországi „médiazsarolási ipar” szülőatyja: politikai és alvilági kapcsolatai révén kompromittáló információkat gyűjtött a politika és a közélet jeles személyiségeiről, majd mindig megtalálta annak módját, hogy diszkréten pénzt csikarjon ki tőlük cserébe azért, hogy nem teszi közzé a velük kapcsolatos értesüléseket. A Nációnál egy cikksorozatban azzal vádolta Stanko Subotic Cane svájci útlevéllel rendelkező szerbiai üzletembert, hogy cigarettát csempészett Szerbiába és Montenegróba. Pukanie nem kímélte Milo Djukano- vicot sem, Suboticcsal hozva kapcsolatba a montenegrói kormányfőt, volt elnököt. Djukanovic és Subotic erélyesen cáfolta az állításokat, deavádaknagyonsúlyosak voltak. Szerepeltek köztük a balkáni dohánymaffia kapcsolatai a politika és az üzleti szféra világával. A cikkeket rendre idézte a belgrádi és a pod- goricai sajtó, az írásokat pedig gyilkosságok követték. Közvedenül az első ilyen írás után ölték mega montenegrói Budvában Baja Sekulicot, akinek lelkén szárad több maffia- gyilkosság, és aki a cikkek megjelenése után nyilvános magyarázatot adottalapbanleírt állításokra. Máig nem oldódott meg a Sekulic-gyil- kosság, s azt sem tudni, kik ölték meg 2004 májusában Podgoricá- ban Dusko Jovanovicot, a Dán című lap főszerkesztőjét és tulajdonosát, aki rendre megjelentette újságjában a Nációnál írásait. Bűnügyi szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy Pukanie írásaiban sok ügyet és sok embert érintett, a rendőrségnek ezért széles körben kellene vizsgálódnia, és nem ártana alaposan átfésülnie a Nációnál írásait. KÉZ,IRAT Sírbeszéd MIKLÓSI PÉTER A mindenszentek és a halottak napja közeledtén szabadjon személyesnek lennem. Szabadjon bevallanom, hogy e napok táján - anyám halála óta - szinte minden esztendőben újraolvasom Weöres Sándor: Bolero című tizenkét sorosát. Helyszűke miatt itt hadd idézzem annak csak utolsó, lényegében összegző sorát: „... ahá- nyan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk”. Utalásképpen ennyi is elég ahhoz, hogy papírra vethessem: vajon mi enyhít az emberi fájdalmon; mi az, amiben formát ölt a szeretet és az emlékezés? Ennél is sarko- sabban fogalmazva: miért járunk a temetőbe, hiszen akit keresünk, ő úgy van ott, hogy még sincs jelen. Talán mert a temető az élő és az emlékké változott találkahelye. Talán mert ott lehet a legösszefogottabban rágondolni; talán mert a temetőben kevésbé zavaró a világ zaja; talán mert ez az a hely, ahol nem tudjuk elfogadni az elfogadha- tatlant és meg tudunk kapaszkodni valamiben. Az emlékekben. Évről évre egyre többen vannak, akikre emlékeznünk illő legalább ezeken a napokon. Föl is kerekednek rengetegen, hogy fölkeressék, gondozzák, virágokkal borítsák szeretteik, rokonaik súját. Ilyenkor olyan a temető, mint egyetlen hatalmas virágcsokor. Friss és eleven a temető nappal, este pedig picike tüzek pislognak. Gyertyák és mécsesek halovány fénye mintha összefogna: lángocskáik melegétől remeg a levegő s belereszket a lélek. Mintha kihunyt életek lobbannának föl egy estére, ránk tekintenek és mi órájuk, szemünk is párállik, a szívünk melegében pedig fölélednek az emlékek, hogy az igazi fény a bensőnkben vüágítson. Az érzelmek letisztulásának kegyes pillanata ez, hiszen akinek a sírját felkeressük, akiről a temetőben gondoskodnunk kell - az van, létezik. Hogy mindenütt lé- tezik-e, vagy csak ott a sírkő alatt, az világnézet kérdése; de annyi mindenképpen leszögezhető: a temető az élők és az emlékekké változottak találkahelye. Gondolom, ezért sem igaz, hogy a temetőkbe csak az anyókák járnak. Ez még városon sem igaz, vidéken meg éppen nem. Falun közrendű vasárnapokon is, de kivált jelesebb ünnepek előtt halk szavú társas élet színtere a temető. De a városi temetőkert sem néptelenebb a falusinál, csak tovább tart, amíg a szomszéd sírok gondozói megismerkednek, és ez az ismeretség is futóbb, felületesebb, hiszen hiányzik mögüle a közös élmények, emlékek sokasága. Csak a gyász közös. Meg az emlékekbe való kapaszkodás. A holtak csillagok mögötti üzenetének valós jelentősége ugyanis, hogy élni emberhez méltó életet csak az tud, akiben tovább élnek az elhunytak, a megboldogultak, a megkönnyezettek- de el nem feledettek. Mi az hát, amit e két egymásba kapaszkodó nap során, saját halottaink sírjára csokrot s mécsest helyezve, halkan meg kell kérdeznünk magunkban? Például azt, élünk-e úgy, halunk-e majd úgy, hogy a mi nevünk is méltó legyen az emlékezetre?! Mert a jelenben még itt vagyunk, mi gyújtunk egy-egy szál gyertyát szeretteink sírján; de nem mindegy, hogy a gyermekeink vagy unokáink ránk emlékezve elmondhatják-e majd: a múlt az övék volt, értünk éltek, így ók - gerincességükkel, tetteikkel - mi is voltunk már! Szerencsére, mi, szlovákiai magyarok, még több mint félmillióan, ezt mondhatjuk el a szüléinkről, nagyszüle- inkről, dédszüleinkről. Temetőjárás közben viszont jusson eszünkbe, hogy elsősorban rajtunk múlik, vajon a mi egyenes ági leszármazottaink is még magyarokként jönnek-e gyertyát gyújtani a sírjainkon? KOMMENTÁR Sivatagi homokszem AAAL1NÁK ISTVÁN Miközben a külpolitikában a pénzügyi világválságés az amerikai elnökválasztás a kizárólagos vezető téma, a világ legrégebbi válsággócában erős indulatok gerjednek, lassan, de biztosanközelítve a robbanásveszélyes állapothoz. Pár napja még volt halvány remény arra, hogy a sorozatos külpolitikai kudarcok után távozó Bushnak sikerüljön tető alá hoznia-az utókor számára az egyetlen imázsjavító tettként-valamiféle izraeli-palesztin békealkut, de mára ez a lehetőség is szertefoszlott. Hónapokra bebetonozódott a válság és bizonyta- lanság Izraelben, ennél csakapalesztinoknálpocsékabbahelyzet. Ami azért nagyon rossz, mert tudjuk, ettől a konfliktustól a nemzetközi politika sok más problémájának megoldása is függ. Továbbá túl sok a térségben az olyan erő, amely a mostanihoz hasonló bizonytalanságot mindig is az erőszak gerjesztésére használta ki. Cipi Livni, a Kadima új elnök asszonya kénytelen volt visszaadni a kormányalakításimegbízást, Izraelben február 10-én előrehozott választásoklesznek. Addig a korrupció miatt lemondott Ehud óimért vezeti az ügyvivő kabinetet, minimális felhatalmazással. Ő hiába akarna, vele a palesztinok már semmiben sem fognak megállapodni. Új parlamentje és kormánya tavaszra lehet Izraelnek, addig a jövő kedden megválasztandó és januárban hivatalba lépő új amerikai elnöksem léphet. Bush-sal pedig ugyanaz a helyzet, mint Olmert- tel.Alegoptimistábbszámításokszerintisvagyféléves interregnum következik, aközel-keleti zavarosban halászóknagy örömére. Ráadásul az Izraelt is érzékenyen érintő gazdasági válság közepette a zsidó államnak még jövő évi költségvetése sem lesz, ami rendkívül veszélyes ebben a helyzetben. Amásik oldalon folyik az iszapbirkózás a Gázai övezetet uraló Ha- mász és a Ciszjordániát ellenőrző Mahmúd Abbász elnök között. Ab- bász elnöki megbízatása két és fél hónap múlva, 2009. január 8-án lejár, vagyis elnökválasztást kellene tartani. Fő kihívója a Hamász egyik vezető politikusa, Iszmáil Haníje. A felmérések szerint a népszerűségi versenybenAbbászvezet, de valószínűleg ő sem nagyon bízik ebben, mert el akatja halasztani a választást, még egy évig elnök szeretne maradni. Ki is adott egy elég fura elnöki rendeletet arról, hogy az elnököt és aparlamenttagjait2010januáijábankell megválasztani, amit a Hamász nem fogad el. Mivel Gázában a Hamász az úr, Abbász csak Ciszjordániában tudná megvalósítani terveit. Ezzel akétpalesztinterületstabilanszétszakadna: két palesztin elnöke lenne két palesztin nem-államnak. Voltak olyan hírek, hogy a radikális iszlám isták Ciszjordániában is magukhoz akarják ragadni a hatalmat egy puccsal, a Hamász gázai erőinek segítségével, de ennek az izraeli hadsereg ciszjordániaijelenléte miatt kicsi a valószínűsége. Ha mégis megpróbálnák, nagy vérfürdő következne. De biztos, ami biztos, Abbász a napokban megerősítette a hozzá hű ciszjordániai palesztin egységeket. Pillanatnyilag Egyiptom közvetít a Hamász és Abbász között. A világválság közepette az izraeli-palesztin konfliktus csak sivatagi homokszemnek tűnhet. De ha bekerül a fogaskerékbe, az egész gépezet rázkódni kezd. FIGYELŐ Megfakult románc George Bush adminisztrációjának 2001-es hivatalba lépése óta az Egyesült Államok elvesztette egykori roppant befolyásának döntő részét a kelet-közép- európai országokban, köztük Magyarországon is - állapította meg Charles Gáti magyar származású amerikai politológus friss elemzésében. A térség új demokráciái, melyek mindegyike csatlakozott a NATO-hoz és az EU-hoz az utóbbi egy évtizedben, továbbra is legalább szívélyes viszonyt ápolnak Washingtonnal - tette hozzá a Johns Hopkins Egyetem professzora a The American Interestben megjelent írásában. A „Megfakult románc” című, „Hogyan szeretett ki Mitteleuropa Amerikából” alcímű elemzésben a politológus rámutat: sok térségbeli ország többet tett a szívélyes viszonynál, részt vettek az USA és a NATO (vagy az EU) vezette katonai akciókban Irakban, Afganisztánban, Boszniában és Koszovóban. Politikusaik és diplomatáik mégis inkább az EU felé hajlanak; állampolgáraik mindennapjaira sokkal inkább hatással vannak az európai, mint az amerikai kötődések. „A földrajzi fekvés, a pénz és a közös európai értékek játszottak ebben szerepet” - írta. A politológus ennél meglepőbbnek tartja, hogy Oroszország és Kelet- Közép-Európa egyes államai között-Bulgáriát, Magyarországot, Szlovákiát és Lettországot emeli ki - javult a viszony, főleg az orosz energiaforrások iránti igényük miatt. A kutató úgy látja, ha a grú- ziai krízis nem hoz alapvető változást, a közép-európai régió szerelmi vonzódása az USA-hoz véget ér. Gáti rámutat: a közép- és kelet-európai országok az 1990-es években, sőt még 2001-ben is Washingtonhoz fordultak útmutatásért. Megbecsülték az észak-atlanti szövetség jelentőségét, előnyeit, és a csatlakozás mellett döntöttek. Akkor az USA-nak, mely a megvetett Szovjetunióval szemben a közelmúltban megnyerte a hidegháborút, nem kellett bármit is kétszer kérnie a térségbeli kormányoktól. Akkor még elképzelhetetlen lett volna, hogy Lengyelország jelentős engedményeket kérjen Washingtontól cserébe azért, hogy amerikai védelmi rakétákat telepítsenek területére. Megállapította: ma már a lengyelek nagy többsége is megkérdőjelezi, hogy Amerika alkalmas a vezető szerepre a hidegháború utáni környezetben. A politológus szerint az amerikai befolyás térségbeli csökkenését szinte elkerülhetetlenné tette az országok EU-csatlakozása. Washington nem tudott 85 milliárd eurós regionális fejlesztési segítséget felajánlani Lengyelországnak 2007-13- ban. Az amerikai befolyás apadásában szerepet játszott a Bush-adminisztráció közel-keleti politikájais. (mti)
