Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-29 / 251. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 29. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Él még az amerikai álom Az amerikaiak háromnegyede még mindig hisz a legendás „amerikai álomban”, abban, hogy az Egyesült Államok az önmaguk sikerét kovácsoló emberek és az általános jólét országa - derült ki egy friss felmérésből. A Walter Thompson marketingcsoport által megkérdezettek 77%-a úgy véli, az amerikai álom létezik, és ma is ez teszi az országot dinamikussá. Minden tíz válaszolóból nyolc szerint Amerikának olyan elnökre van szüksége, aki új életet lehel a fogalomba. 76% meggyőződéssel vallja, hogy Amerika ma is a lehetőségek hazája. De ugyan- ennyien érzik úgy, hogy a politikusok visszaélnek az amerikaiálomképével. (mti)- Azt mondod, azért akarsz elválni a lányomtól, mert olyan tökéletlen, mint a magyar honismereti tankönyv? (Peter Gossányi karikatúrája) Ne akarjunk visszatérni azokhoz a praktikákhoz, amelyek számunkra is elfogadhatatlanok voltak Szakszerű, érthető tankönyveket A Szlovák Köztársaság Alkotmánya szavatolja a nemzeti kisebbségeknek az általános fejlődéshez és anyanyelvűk használatához való jogát. Ráadásul az anyanyelv a személyi identitás mélyen gyökerező eleme. DOKUMENTUM A magyar nemzetiségű tanulóknak készült tankönyvek, amelyek két nyelv - a magyar és a szlovák - nyelvtani és lexikális rendszerének egyvelege nem tekinthetők természetesnek. Nem titkolhatjuk el azt az érzést, hogy ez olyan politikai beavatkozás a magyar kisebbség alkotmányos jogaiba és identitásába, amelyet az előző nemzedékek közt lejátszódott események motiváltak. Ne akarjunk visszatérni azokhoz a praktikákhoz, amelyek számunkra is elfogadhatatlanok voltak. Az anyanyelv elleni támadás az ember szubjektív szintjén támadás az életadó, érzelmekben gazdag anya-gyermek kapcsolat ellen, amelyet egész életünk során magunkkal hordunk, s amelyből életünk végéig merítünk. Az erővel vagy a politikai hatalommal való visszaélés annak érdekében, hogy belegázoljunk a természetes nyelvbe, véleményünk szerint jelentősen hozzájárul a kapcsolatok romlásához, a feszültség fokozásához és Szlovákia polgárainak megosztásához. Az ilyen beavatkozás a szlovákiai magyarokban ellenérzést válthat ki hazájukkal szemben, nem pedig szimpátiát és az együvé tartozás érzésének megerősítését. Egy modem társadalomban - amely európai értékeket vall, melynek alapvető ismérve a demokrácia, a pluralizmus, a tolerancia és a kisebbségek tisztelete - nincs helye az ilyen politikai módszereknek. Reméljük, hogy Szlovákia magyar nemzetiségű állampolgárainak nyelve, melyet szabadon használhatnak, ezen ország kultúrájának a része, s hozzájárul az egész Szlovák Köztársaság kulturális gazdagságához és sokszínűségéhez. Azt kívánjuk, hogy Szlovákia minden állampolgárának jogait tiszteletben tartsák. Mi mindnyájan, legyünk bár szlovákok vagy magyarok, vagy más nemzetiség tagja, azt akarjuk, hogy Szlovákia biztonságos otthonunk legyen. Ezért támogatjuk a magyar szülők és pedagógusok követelését, hogy szakszerűen elkészített tankönyvek készüljenek a magyar iskolába járó gyerekeknek, amelyekben tiszteletben tartják anyanyelvűket és annak szabályait. Jozef Hašto, Michal Kaščäk, Mária Haštová, Vladimír Hlaven- ka, Zora Bútorová, Martin Bútora, Noémi Poláková, Pavol Žilinčík, Ctibor Košťál, Nina Kurz Langošová, Markus Kurz, Zuzana Wienk, Peter Kunder, Ingrid Hrubaničová, Vanda Jakešová, Martin Chylík, Mária Kvas- ničková, Ladislav Kvasnička, Miroslav Kusý, Jolana Kusá, Dagmar Kusár Alexandra Bražinová, Peter Zero, Alena Zeľová, Boris Stre- čanský, Ondrej Dostál, Róbert Košťan, Grigorij Mesežnikov, Matúš Bieščad, Soňa Szomolányi, Hunčík Péter, Peter Zajac, Zlata Šrámová, Fedor Gál, Katarína Ka- rászová, Svetlana Žuchová, Magda Poláková, Scilla Poláková, Šaša Fischerová, Daniela Kapitáňová, Pavel Vilikovský, Pavol Rankov, Jana Beňová, Ivan Štrpka, Juraj Kušnierik, Daniel Ryba, Branislav Jobus, Ján Štrasser, Stanislav Ra- kús, Monika Kompaníková, Marek Vadas, Ernán Erdélyi, Ursula Kovalyk, Peter Weiss (Praha), Gabriela Linhardtová, Štefan Lipták, Marián Kobidam, Ján Krstiteľ Balázs, Zuzana Novosadová, Natália Kaščáková, Anton Šulík, Adriana Šulíková, Jozef Lupták, Daniel Matej, Robert Roth, Adrián Rajter, Anton Popovič, Matúš Valló, Juraj Piško, Peter Bližňák, Nina Bližňáková, Daniel Hevier, Ivana Ilavská, Daniel Ralaus, Anton Heretik, Petőcz Kálmán. A tartományi elöljáró betért a klagenfurti melegbárba, ahol sebtében egy üveg vodkát rendelt magának Jörg Haider homoszexuális volt MTl-HÁTTÉR Két héttel halála után sem csitulnak a találgatások arról, hol töltötte Jörg Haider karintiai tartományi elöljáró életének utolsó egy-két óráját: a „titkok” sorában az osztrák sajtó egy része nyíltan feszegeti azt is, vajon a jobboldali-populista tábor kiemelkedő alakja nem élt-e kettős életet, hosszú ideje utat engedve homoszexuális hajlamainak. A Profil című hírmagazin emlékeztetett arra, mióta a kilencvenes évek elején lábra kaptak az első híresztelések a politikus szexuális orientáltságáról, az újságírókat foglalkoztatja a téma. Igazán azonban nem kívántak belemélyedni, és túlságosan is felbolygatni az ügyet. „Jörg Haider sohasem tagadta, hogy meleg vagy biszexuális volna - már csak azért sem, mert valójában soha nem is kérdezték tőle” - írta a hetilap, hozzátéve: a tartományi vezető környezetében mindig is rettegtek a témával foglalkozó tudósításoktól, egyvalaki nem csinált tikot az egészből - maga Haider. A szélsőséges és provokatív megnyüvánulásairól hírhedtté vált, a kisemberek körében azonban roppant népszerű, az ország politikai életét felbolygató ötvennyolc éves politikus október 11-én, hajnalban vesztette életét. A tartományi székvárostól, Klagenfurttól délre, Lambichl településen egy előzés után szolgálati autója hirtelen megcsúszott, és letért az úttestről. Először egy jelzőtáblának ütközött, majd az úttal párhuzamosan futó kerítés betonoszlopának csapódott. A boncolás során kiderült, hogy az elöljáró erősen ittas állapotban vezetett, a véralkoholszintje 1,8 ezrelékvolt. A rendőrség megállapítása szerint óránkénti 142 kilométeres sebességgel száguldott, holott a szerencsétlenség helyszínén legföljebb 70 kilométer/órával haladhatott volna. (Egyes szakértők szerint valójában 170-180 km/h volt az autó sebessége, amikor a baleset bekövetkezett, a digitális óra ugyanis csak az utolsó állást rögzítette.) Előző este Haider számos hivatalos programot bonyolított le, de azokon nem ivott, színjózan maradt. Az utolsó rendezvényről kijövet személyi titkárával, a 27 éves Stefan Petznerrel beült a Volkswagen Phaeton típusú gépkocsiba; többen látták, hogy csúnyán összekapnak, majd a fiatalember feldúltan kiszáll az autóból, Haider pedig elrobog. Arról már csak a sajtóértesülésekből lehet képet alkotni, hogy ezután mi történt. A tartományi elöljáró betért a Stadtkrämer nevű klagenfurti melegbárba, ahol sebtében egy üveg vodkát rendelt magának. (A Profil még egy szemcsés fotót is közölt, amely állítása szerint a politikusról készült a lokálban.) Ott itta le magát, és onnan indult hazafelé, a Medvevölgybe (Bärental), a családi birtokra. Halálhírét személyi titkára jelentette be könnyes szemmel, el- csukló hangon. „Élete emberének” nevezte Haidert, akinek halálával „leomlott az ég”. Később, az ORF rádiónak úgy nyilatkozott, hogy „valami igazán különleges kötött össze bennünket, Jörgöt és engem. Ez a viszony túlment a barátságon”. Bár Petzner egyértelműen nem állította, hogy Haider homoszexuális volt, akivel intim kapcsolatot ápolt, viselkedése sokaknak feltűnt. A Die Presse főszerkesztője felszólította, hogy őszintén valljon színt - annál is inkább, mert a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) párt élén ő lépett Haider örökébe. A jobboldali-populista vezetőt gyakran vették körül fiatalemberek, akiket felkarolt és elindított a politikusi-közéleti pályán. Akadtak, akik a BZÖ-t egyenesen a „fiúk pártjaként” emlegették, és célzatosan utaltak arra, hogy Haider követői - miközben nemcsak idegen- és bevándorlásellenes jelszavakat hangoztatnak, hanem ilyen intézkedéseket hoznak is - sosem ágáltak a homoszexuálisok ellen. Hogy mi az igazság, biztosan nem lehet tudni, az alpesi országban még a bulvársajtóban sem divatos „túlságosan kiteregetni a szennyest”. A tartományi elöljáró nős volt, két, most sztárként körülrajongott felnőtt lánya több magazin címoldalán szerepelt. Az özvegy egyébként mind a mai napig nem engedte, hogy elhamvasszák a holttestet. Nem zárta ki a lehetőséget, hogy újabb boncolást kér, kiderítendő a teljes igazságot félje haláláról. ______ KOMMENTÁR wmsmmmmtmsssmssst} *. •- j - *jt mj . «* •>. p*.h\v«íí -<*."«.• .v*.í\.v í Egy kicsivel jobban CZAJL1K KATALIN A szlovákiai demokrácia egyik leggyengébb pontja a passzív civil társadalom. Az, hogy ez a kis ország rövid történelme során annyi politikai botrányt megélt anélkül, hogy azokat bárminemű felelősségre vonás követte volna, nagyrészt az effektiv nyilvános kontroll hiányának a következménye. Annál értékesebb a tankönyvbotrány kapcsán szerveződött spontán szlovák értelmiségi kezdeményezés, hiszen ráadásul olyan ügyről van szó, amely látszólag „csak” a szlovákiai magyarokat zavaija. Látszólag. Ugyanis a kisebbségi jogok megsértése a szlovákiai demokrácia egészén ejt csorbát. Ha egy rendszer egyensúlyát csak egy helyen bontjuk meg, az a szisztéma egészére kihat. Sajnos mi, szlovákiai magyarok gyakran érezzük úgy, hogy ezt a szépen hangzó nagy igazságot csak mi ismerjük. Gyakran tűnik úgy, hogy a minket ért sérelmek érintetlenül hagyják a többségi társadalmat. A tegnapi petíció azonban bizonyítja, hogy vannak gondolkodó emberek, akik szlovák létükre is érzékelik a bennünket érő támadásokat. És ami még ennél is fontosabb, véleményüket nem tartják meg maguknak. A szlovák értelmiség legrangosabb képviselői által aláírt nyilatkozat egyértelműen, kertelés nélkül besorakozik a magyar közösség jogos követelései mögé. Nem tartalmaz semmiféle, ilyen esetekben használatos „enyhítő” kitérőt olyanokról, hogy azért a magyarok is embereljék meg magukat, tanuljanak meg szlovákul, legyenek lojálisak, ne akarjanak autonómiát stb. Persze, ne legyenek illúzióink, a szlovák értelmiség bármilyen összefogása sem tudja meggyőzni a Fico-kormányt. A használhatatlan tankönyveket nem vonják be, ez már biztos. Ha egy pillanatig úgy tűnt is, van esély rá, hogy a magyarfaló koalíció engedjen a józan észnek - Dušan Caplovič, Ján Mikolaj és Boris Zala kijelentései némi reménnyel kecsegtettek-, Robert Fico, a nagy megmondóember, röviden tisztázta: nem lesz itt semmiféle meghátrálás. A kormányfő rég bemérte, hogy ez nem az ő célcsoportja, ezért számára édes mindegy, mit ír alá az értelmiség. Nekünk azonban nem mindegy. Az, hogy ismert és elismert szlovák közéleti szereplők teljes mellszélességgel mellénk álltak olyan jelentős lélektani gesztus, amely jelzi, van a szlovák társadalomnak egy szolidáris része is, amely képes fellépni az igazságtalansággal szemben, akkor is, ha az őt magát közvetlenül nem érinti. Még akkor is, ha a célpont a magyar kisebbség. S bár mindez mit sem változtat azon, hogy gyerekeink ezen túl Bratislaváról meg a Štrbské Plesóról olvasnak honismeretórán, tegnap óta újra egy kicsivel jobban érezzük magunkat ebben az országban. Éddig sem Slota, Fico, Mečiar és Gašparovič magyarellenes kirohanásai zavartak minket elsősorban, róluk korábban is tudtuk, miként vélekednek magyarkérdésben, talán csak a hatalmi mámor okozta hatásfok- és intenzitáserősödés lepett meg kissé. A leginkább az fájt, hogy úgy tűnt, nincs a szlovák társadalomnak egy egészséges és érző része, amely felemelné a hangját az érdekünkben. Az, hogy akadt néhány - és nem is kevés - bátor és jel- lemes értelmiségi, aki ezt megtette, nem csupán a szlovákiai magyarok, hanem a szlovák demokrácia szempontjából is fontos. JEGYZET _________ 5x5x5 NÉMETH ZOLTÁN TudjákÖnök,hogyaklasszikus 3x3x3-as bűvös kocka mellett lé- tezika2x2x2-es,4x4x4-es, az egészen hihetetlen 5x5x5-ös, sőt 7x7x7-es? Nos, énnem tudtam. Egészen addig, mígegyszerfel nem szálltam a Ferenciek terén a metróra, s pár másodperc múlva az a kellemetlen érzés fogott el, hogy a kocsiban mindenki engem figyel. Körülnéztem, s akkor mellettem, a legszélső helyen ülve megpillantottamaNagyŐt.Ti- zenéves fickó volt, szemébe hulló hajjal, mániákus tekintettel me- redtmagaelé,kezeiközt egy óriási Rubik-kocka, s a hangsebesség kétszeresével forgatta, csavargatta őrülten. Afigura látszólag mit sem tudott arról, hogy éppen hol van, mintha időn és téren kívülre helyezte volna magát, merev testtel és laza ujjakkal zongorázott a kockán. Finom ujj- begycsúsztatásokkeveredtek görcsös rángásokkal, a laza csukló és a pattanásig feszült gerinc el- lentéteegymerev,mégsemmoz- dulatlanszoborkompozíciótsej- tetett. Észvesztő látvány volt. Az egészmetrószerelvénymeredt szemmel, lélegzetvisszafojtva követte az eseményt, Adzsungel könyve majmaihoz hasonlóan igézett meg a látvány mindenkit. Közbenbeszállt egy tízéves forma kisgyerek, iskolatáskával a hátán megállt a zsonglőr előtt, földbe gyökerezett lábbal nézte a hihetetlenbemutatót. Aztán, aztán kb. a másodikmetrómegállónála fickó kezében villantvalami, hirtelen összeállt a hatszínű harmónia, a geometrikus gyémánt, a nyolcsarkú algoritmushálózat, a kocka alakú mindenségmodell. Döbbent csend lett, s végigfutott a fejemen, hogy azismert amerikai katasztrófaíilmek mintájára akkor most kéne következnie a tapsviharnak. De nem, mégsem. Afic- kó egy fél másodpercet sem enge- délyezett a megkönnyebbülésre. Merevszempárokkereszttüzé- ben kb. három centiméterrel megemelte állát, pillantását merőlegesen maga elé fúrva egy ez- redmásodpercnyi pihenést, örömöt, sikerélményt sem hagyott a maga számára. Mire észbe kap- hattunkvolna, márfelemelt fejjel, a kockára sem pillantva, ha lehet még őrültebb tempóban csavargatta, forgatta össze-vissza a kezeiközött vonagló tárgyat, zavarta össze struktúráját, bontotta szétaharmóniát. Mostértettem csakmeg, hogy mennyire profi, s mennyire kisszerű nézői voltunk, minekis?-egyegészenhétköz- napi tréningnek, egyszórasem érdemes akciónak. Azóta megnéztem Kuti Mátyás ■ világrekordjait, s megtaláltam egy névtelen számítógép pro- dukciójátis, amint egy 100x100x100-as Rubik-kockát rak ki virtuálisan. De az ősélmény megmaradt.
