Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-24 / 247. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 24. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Félünk a válságtól Szlovákia lakosainak fele mérsékelt félelmekkel tekint a gazdasági válságra, s arra, hogy az Egyesült Államokból induló krízis Európába is begyűrűzhet. A GfK közvélemény-kutató társaság felméréséből kiderül: a lakosság egyharmadát jelentősen aggasztja a válság. A megkérdezettek mintegy 5%-a közömbös csupán a téma iránt. A lakosok fele nem félti a bankban elhelyezett pénzét, 30%-ának pedig mérsékelt aggodalmai vannak. A megkérdezettek több mint 90%-a semmilyen lépést nem tett az esetleges veszteségek elkerülésére. Szükség esetén a megkérdezettek először az éttermek szolgáltatásairól mondanának le. Kevesebbet kőkénének elektromos cikkekre, szórakozásra. Nem spórolnának azonban élelmiszeren, utazásra és internetre költött kadásokon. (jéem)- Ugyan, asszonyom, a kalap már csak dekoráció, amióta a kormány jóváhagyta a szociális költségvetést. (Peter Gossányi karikatúrája) Obama feltehetően nagy győzelem felé halad, de a felmérések hallgatnak a faji előítéletekről Lehet-e hinni az amerikai közvélemény-kutatásoknak? Az amerikaiak 84 százaléka azt állítja, soha nem hazudik a közvéleménykutatóknak; a fennmaradó 16 százalék viszont megfordíthatja a választások gondosan előrejelzett kimenetelét. MT1-ELEMZÉS A közvéleményt firtató vizsgálatok érzékeny barométerként igyekeznek követni az elnökjelöltek népszerűségének alakulását. Pontosságuk különösen fontos kérdés idén, amikor egy afroamerikai jelölt, a demokrata párti Barack Obama is pályázik a Fehér Házra. Ha nyer, ő lesz Amerika első fekete bőrű elnöke. A felmérések hallgatnak a faji előítéletekről A The New York Times a napokban aggódva írta: Obama feltehetően nagy győzelem felé halad, de a felmérések hallgatnak a faji előítéletekről. Sok liberális szakértő szerint Obama előnye elolvadhat, amikor a fehér többség egy része a szavazófülke magányában kétszer is meggondolja, voksoljon-e egy afroamerikai politikusra. Az úgynevezett Bradley-ha- tást az elemzők szerint nem lehet kizárni. Tom Bradley, Los Angeles fekete polgármestere 1982-ben elvesztette a kormányzóválasztást, pedig a közvélemény-kutatások az utolsó pillanatig nagy előnyét mutatták. A jelenség lényege, hogy a választók egy része nem vallotta be a fekete politikus jelöltségével szembeni ellenérzését az előzetes felmérések során. Megkérdőjeleződött a megbízhatóság A közvélemény-kutatások megbízhatósága az idei előválasztások során is megkérdőjeleződött. Obama stábja és a közvélemény-kutatók egyaránt az illinoisi szenátor biztos győzelmét vetítették előre olyan államokban, például New Hamp- shire-ben, ahol végül vetélytár- sa, Hillary Clinton nyert. Nem tudni, hogyan szavaznak novemberben Az elemzők többsége - szinte minden liberális szakértő és a konzervatívok egy része - Obama jelentős győzelmét jósolja. A McCain tartós hátránya ellenére a republikánus sikerben reménykedők viszont talányosán úgy fogalmaznak: nem tudni, hogyan szavaznak november 4-én az amerikaiak. Ann Coulter konzervatív kommentátor rámutat: sok amerikai fél a rasszizmus bélyegétől, s azt mindenképpen el akarja kerülni. A „politikai korrektség” parancsoló légkörében az emberek egy része megtanulta, hogyan hazudjon a közvélemény-kutatóknak, ahelyett, hogy magyarázkodnia kelljen, miért nem szavazna szívesen egy afroamerikai jelöltre. Sokan azok közül, akik kimondják, Mc- Caint támogatják, rögtön magyarázkodnak: nem azzal van a bajuk, hogy Obama fekete, kizárólag a jelöltek programja alapján mérlegeltek. Rasszizmus és eretnekség A Fox News hírcsatorna a minap tudósított egy középiskolai diáklányról, aki egy McCain-Palin feliratú pólóban ment iskolába, ahol emiatt le- rasszistázták. Texasból és más államokból olyan blogok olvashatók az interneten, hogy egyes fehér közösségekben a fiatalok legfeljebb titokban rajonghatnak Barack Obamáért, eretnekségnek számít a fekete jelölt nyilvános támogatása. Coulter vizsgálata szerint a főbb liberális sajtóorgánumok az elnökválasztások előtt közölt közvélemény-kutatási adataikban 1976 óta rendre a demokrata jelölt javára tévedtek, gyakran 6-10 ponttal, a republikánus vetélytárs népszerűségét viszont sosem túlozták el. így történt ez 1976-ban, amikor Jimmy Carter 50,1-48 arányban éppenhogy megverte Gerald Fordot. A Gallup néhány héttel a választás előtt még fölényes, 6 pontos Carter-előnyt közölt. A liberális közvélemény-kutatók adatai alapján Ronald Rea- gannek 1980-ban és 1984-ben csak némi esélye volt a győzelemre. Ezzel szemben 1980-ban csaknem 10 ponttal győzte le Cartert, 1984-ben pedig minden idők legnagyobb választási győzelmét aratta, 58,8^40 arányban nyert Walter Mondale ellen. Idősb Bush nagy arányú győzelmet aratott George H. W. Bush 1988-ban szintén nagy, 53,4-45,6-os arányú győzelmet aratott Michael Dukakis fölött. A The New York Times/CBS News Poll október 5-i előrejelzése azonban csak jelentéktelen 45-43-as Bush- előnyt regisztrált, a The New York Times október 13-i adata szerint Bush 5 ponttal vezetett. Mindkét jóslat elmaradt a valóságtól. Bili Clinton 1992-ben 43-37,7 arányban győzte le az idősebb Bush elnököt. A Newsweek Poll október közepén ezzel szemben 46-31-es Clinton- előnyről szólt, a CBS News Poll pedig 47-35-ös demokrata győzelmet jósolt. A várt 12-15 pontos különbség helyett Clinton csak 5,3 ponttal nyert. 1996-ban 49-40-re verte meg Bob Dole-t; a The New York Times/CBS News október 22-én 55-33-as előnyről számolt be. A fiatalabb Bush 2000-ben éppen csak győzni tudott A1 Go- re-ral szemben, és a felmérések - helyesen - végig szoros állást mutattak. Ám az égjük októberi The New York Times/CBS News felmérés A1 Gore 45-39-es győzelmi esélyét vetítette előre. A 2004-es választáson Bush 50,7-48,3-ra győzte le John Kerryt, ezt az eredményt kivételesen pontosan jelezték előre az intézetek 1-3 pontos Bush- előnyt mutatva, szinte semennyit sem tévedve a republikánus jelölt javára. Aggódnak a tévécsatornák A CNN néhány napja arról számolt be, hogy Obama elővá- lasztási szereplése jelentős aggodalomra ad okot a vezető tv- csatornák körében. Az illinois-i szenátor ugyanis mindvégig jobban szerepelt a szavazás utáni exit poll gyorseredmények szerint, mint a valóságban. Ez azért okozhat súlyos gondot november 4-én, mert a hírcsatornák egytől egyig a valódi részleges szavazati eredmények és az exit pollok kombinált adatai alapján hirdetnek győztest egy-egy államban. Fokozódik a bizonytalanság Chuck Todd, az NBC News szakértője azt magyarázza, hogy a magasabb végzettségű és fiatalabb szavazók szívesebben töltenek ki exit poll-kérdő- íveket, s körükben Obamának lényegesen nagyobb a támogatottsága. A tévék legsúlyosabb tévedése a 2000. évi választásra esett, amikor Busht hirdették ki győztesnek Floridában, amikor arról szó sem lehetett; az ügyben kongresszusi vizsgálat is indult. Egy fekete elnökjelölt mindenesetre még sosem szerepelt a választási felmérésekben, így nem tudni, milyen pontosság várható. A bizonytalanságot az is fokozhatja, hogy a republikánus hívek kevésbé szívesen töltenek ki szavazási kérdőíveket, mint a demokrata szavazók. GL0SSZA Nulladik típusú találkozás MOLNÁR IVÁN A találkozás szerezhet örömöt, ha egy rég nem látott családtagunkkal, barátunkkal hoz össze a sors. Okozhat fájdalmat, ha egy ismerősünket már csak a temetésén látjuk viszont. Ha az agresszív viselkedésével elhíresült főnökünkkel egy ballépésünkről kell beszélnünk, félünk. Ha ugyanez a főnök fizetés- emeléssel kecsegtet, reménykedünk. Vannak nulladik típusú találkozások is, amikor az ember önmaga ismeretlen képességeivel szembesül. Aki szemmel tartja a magyar és a szlovák politikai életet, az elmúlt egy hétben két ilyen találkozóra is felfigyelhetett. Gyurcsány Ferenc az elmúlt hetekben fedezte fel a benne pislákoló rejtett képességet. A világgazdasági válság hatására fokozatosan érett meg benne az a meggyőződés, hogy képes egy asztalhoz ülni az általa gyűlölt Orbán Viktorral, akinek szintén nulladik típusú találkozása lehetett a saját énjével, hiszen a meghívást elfogadta. A kibékíthetetlen ellenfelek a Nemzeti Csúcsnak csúfolt összejövetelen természetesen semmiben sem egyeztek meg, hacsak nem abban, hogy a találkozóra hivatkozva mindketten megpróbálják a lehető legtöbb jó pontot összegyűjteni a választóknál. A szocialisták - saját bevallásuk szerint -elégedettek a Nemzeti Csúccsal, még akkor is, ha azon konkrét megállapodás nem született. A Fidesz ugyanakkor azt vallja, hogy „Gyurcsány Ferencnek már azt sem hiszik el, ha pislog”. Közben a magyar gazdaság fénysebességgel zuhan egy békának nevezett farkatlan kétéltű hátsó fertálya alá. Szlovákia, és különösen Robert Fico kormányfő számára ma semmi sem fontosabb, mint a választók megnyerése. Ehhez az elmúlt időszakban csak egy további fontos cél társult: semmiben se maradjunk le Magyarországtól! E héten így ő is szervezett egy válságcsúcsot. Mivel Gyurcsánnyal szemben még nem fedezte fel magában azt a rejtett képességet, hogy az ellenzékkel találkozzon, szerdán a Szlovákiában működő legnagyobb külföldi cégek vezetőivel „egyeztetett”. A találkozón sikerült megegyezniük, hogy mindent megtesznek „a válság negatív hatásainak enyhítése érdekében”. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt Fico nem részletezte, ráadásul a találkozó utáni sajtótájékoztatón nem hagyta szóhoz jutni a cégvezetőket, arra hivatkozva, hogy az újságírók a tájékoztató után beszélgethetnek velük. Hogy a cégvezetők inkább Fico vacsorameghívását részesítették előnyben az újságírókkal szemben, az a kormányfő szerint már nem az ő hibája. Fico ugyanakkor a nyugat-európai kormányfőkkel ellentétben semmilyen állami támogatást nem ígért a vállalatoknak. A semmitmondó találkozónak így csak egyetlen üzenete volt. Fico jól tudja, hogy aki fontos emberek társaságában mutatkozik, fontos emberekkel tárgyal, az fontos embernek számít. Épp az ilyen találkozóknak köszönhetően a szlovákiai választók fele számára Fico fontos ember, aki megérdemli a szavazatukat, hiszen ők a nulladik típusú politikusok nulladik típusú választói. JEGYZET _______________________ Libák és galibák JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Valamikor november első hétvégéjén (ha az nem esett a halottak napjára) volt nálunk a vendégség. Ilyenkor mindig eljöttek a távolabbi rokonok is, s nagykanállal ettünk. A menüből nem hiányozhatott a libamáj és -pecsenye sem, s bár már ekkoriban nem neveltünk otthon libát, nagyanyám mindig beszerzett az alkalomra egyet-kettőt, s az utolsó hetekben becsületesen meg is tömte őket. Leült a ház elé a kislócára, maga alá csapta a libát, és öt perc alatt végzett is velük. A libák soha semmüyen fórumra nem szaladtak panasszal, májuk zamatát máig a számban érzem. Ezek az idők persze már rég elmúltak, a vendégséget is átkeresztelték falunapra, a naptárban is új időpontot kapott, s a rokonok is elmaradtak. Libasült is alig- alig akadt, négy éve ugyan nosztalgiából vettünk egy pár libát, s a gúnárt, bár tömés nélkül, de fel is tálaltuk karácsonykor, a lánylibát viszont könyörületből életben hagytuk, ő azóta is felzavaija éjszakánként a környéket, amikor időnként belegágog a sötétségbe. De mások is leginkább a hipermarketek fagyasztóiban kotorásznak, ha egy kis libapecsenyére fáj a foguk. Nincs ez másképp Magyarországon sem, ahol alig 5000 család él .hivatalosan libatenyésztésből, de ha minden igaz, akkor már ők sem sokáig. Az egyik, magát állatvédőnek nevező alapítvány frontális támadást intézett a libatömők ellen, mondván, ezzel megsértik a libák elemi jogait. Az nem igazán izgatja őket, hogy a libákat tömés nélkül is leölik, s a vég- eredeményt tekintve tehát igazán mindegy, hogy tömnek, vagy nem tömnek. Ráadásul több szakember is kijelentette, a libák tömés közben nagy valószínűséggel semmit sem éreznek. Arról már ne is beszéljünk, hogy először Ausztria tiltotta be a libamáj behozatalát Magyarországról. Talán nem véletlen, hogy a libatömés ellen ágáló alapítvány is osztrák tulajdonú. Ügy látszik, az EU-ban az állatoknak több jogot adott az Isten, mint az embereknek. Például a hajléktalanok életkörülményeinek rendezéséről nem szól hatályosjogszabály. S mit szóljanak azok a szerencsétlen csótányok, amelyeket az irodámban egy úgynevezett biocsó- tányirtó ejtett foglyul. Ez a szerkezet nem öl, így szegény csótányok még hetekig küzdöttek az életükért, mígnem egész egyszerűen éhen döglöttek. Az ő jogaikkal vajon ki foglalkozik?
