Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-22 / 245. szám, szerda
Oszt-Veszt 27 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 22. Az ukrajnai faluban szinte mindennel kereskednek, a pénzváltás eddig sem jelentett problémát Kisszelmencen várják az eurót Nagyszelmenc. Nemrégiben Nagyszelmencen járva rövid időn belül kétszer is sikerült a helybélieknek olyan kérdéseket feltennem, amelyek hallatán arcukra ült a döbbenet, s a válaszadás előtt a szemükben mintha az elmeállapotom felőli aggodalom is megcsillant volna. LECZO ZOLTÁN Először az Eurobár elnevezésű helyi kocsmában néztek rám furcsán az emberek, miután egy doboz, szlovák zátjeggyel ellátott cigarettát kértem a pultnál. Az itt id- dogálók egyébként készségesek voltak, első elképedésükből ocsúdva az egyik hátsó helyiségből előkerítették a kocsmárost is, aki a rövid kutatás után talált néhány dobozt a kért füstölnivalóból. A szerény választék jól mutatta, mekkora a kereslet az adózott dohányáru iránt az Ung-vidéki községben, és az is sokat elárult a jelenlegi helyzetről, hogy a boltos engem kért meg, ugyan olvassam már le a dobozról, mennyibe kerül mostanság egy csomag West minálunk. Aztán a szlovák-ukrán kisha- tárátkelő felé ballagva mindjárt sikerült egy másik helybéli lakost is elképesztenem, amikor afelől érdeklődtem: hol találok pénzválA „cégtáblák" némelyike sajátságos nyelvezettel íródott tót. Az illető pislogott néhányat, alaposan végigmért, majd közölte, ilyen intézmény nincs a faluban. Az oldalát azonban fúrhatta a kíváncsiság, hogy miféle szerzet lehetek, így megkérdezte, mit csinálnék én abban a pénzváltóban? Mondtam, hogy a határ túloldalán lévő ukrajnai boltokban szeretnék vásárolni, ezért szlovák koronát váltanék grivnyára. Újabb pislogás, majd néhány pillanat csönd következett. Aztán megkérdezte. „És mi szüksége van ahhoz grivnyára az embernek? A pénzváltás és a vásárlás hogyan függenek össze?” Mondtam, én azt hittem, összefüggnek. Emberünk látva, hogy tényleg segítségre szorulok, a következő útmutatással látott el: „Menjen át nyugodtan Ukrajnába, úgy, ahogy van, aztán ha nagyon akar grivnyát látni, hát valamelyik kisszelmenci üzletesnél vagy taxisnál váltson. Ha meg valóban vásárolni akar, akkor se aggódjon, megvehet odaát bármit koronáért is. Hivatalosan persze nem lehetne, de mindenki így csinálja. Voltak itt már magyarok, lengyelek, sőt fehéroroszok is. Nem hiszem, hogy lett volna griv- nyájuk, aztán mégis mindegyik teli szatyrokkal jött vissza Kisszel- mencről...” Utolsó kérdésem előtt kicsit már aggódtam, hogy túlfeszítem a húrt, és válasz helyett egy nyaklevest kapok: „És ha csak euró van nálam?” Emberünk azonban erre is türelmesen válaszolt: „Akkor fizessen euróval.” Mivel a határon való néhány órás várakozást nem volt kedvem abszolválni, egy épp hazatérő szlovák állampolgárral kezdtem el beszélgetni. Miközben autójába pakolta az odaát megvett holmit, elmondta, ő is koronával fizetett. Gyakran jár át, de eddig eszébe sem jutott grivnyát váltani. Kérdésemre, hogy mi lesz a helyzet 2009. január elseje után, ha Szlovákiában bevezetik az eurót, logikusnak tűnő választ adott: „Akkor majd euróval fogunk fizetni a kisszelmenci üzletekben.” Az érintettektől utólag is elnézést kérve töredelmesen bevallom, a buta turistát csupán a cikk kedvéért játszottam el Nagyszelmencen. A 2005 decemberében történt határnyitás óta többször jártam az ukrajnai községben, és soha nem okozott gondot a vásárláskor, hogy egy fia griv- nya sem volt a zsebemben. Leleményes nép él odaát, az apróbb problémákat mindig át tudtuk hidalni. Tapasztalataim szerint az ukrán határőröknek eddig sem grivnyát kellett az útlevélbe tenni az ügymenet meggyorsítása érdekében - a lapok közé csúsztatott szlovák húszas mindig megtette hatását. Abban biztos vagyok, hogy Szlovákia 2009-es euróöve- zethez való csatlakozása a legkisebb fennakadást sem fogja okozni a Kis- és Nagyszelmenc közötti áru- és személyforgalomban. Bár az egyeurós pénzérme a papírbankónál azért könnyebben kigurulhat az ember útleveléből... Az ukrajnai Kisszelmencen a határnyitás óta rengeteg bolt nyüt, melyekben a cigarettán, szeszes italon és élelmiszeren kívül például cipőt, ruhaneműt, háztartási cikkeket, szerszámokat vagy akár kerékpárokat is kínálnak a szemfüles árusok. A boltok előtt szlovák és magyar nyelvű feliratok olvashatók. A „cégtáblák” némelyike sajátságos nyelvezettel íródott, ám úgy tűnik, hogy a vásárlókat a „lacný cukríky”, a „slatka voda”, az „obhcod mix” és az „alcohol, prášok-najlepse ceni” feliratok is jól útba igazítják, (leczo) Az árak kettős feltüntetését megoldották, sok helyen az étlapok átírását sem hagyják az év végére A fizetőpincérek két brifkóval készülnek SZÁSZl ZOLTÁN Rimaszombat. Ugyan még nem tudni pontosan, a város melyik vendéglőiben szerveznek szilveszteri mulatságot, de a vendéglátósok szinte mindenütt készülnek a nagy váltásra. Sok helyen már most tájékoztató lapokat találunk, a fizetőpincérek pedig tanulmányozzák a bankjegyeket bemutató ismertetőt. Akik idén Szilveszterkor valamilyen vendéglátóhelyen szeretnének mulatozni, azok az előleget még biztosan szlovák koronában fizetik be, éjfél után azonban akár euróval is fizethetnek. Természetesen koronában is rendezhetik a számlát. Újév napjától még két hétig lehet majd a bevonásra ítélt pénzzel fizetni, ezután már csak a kereskedelmi és az állami bankokban lehet átváltani euróra a koronát. A vendéglátósok szerint a fizetőpincérek közül jó néhányan már két brifkóval (sokrekeszes pincérpénztárca - a szerk. megj.) várják a szilveszteri mulatságot. Aki tud számolni, és egy pincérnek tudnia kell, annak gondja nem lesz, de némi előkészület nem árt. „Az euróval való fizetésre külön készülni kell, biztos, hogy kezdetben kissé nehézkesebb lesz majd a fizetés, ki kell ismernünk az új papírpénzeket és érmeket. Apróból jelentősen több lesz, már most be kell szerezni egy érmerendsze- rezőt, hiszen a mostaninál sokkal több fajta aprópénzzel fogunk dolgozni. Tréfásan úgy is mondhatnám, megint jön a jó világ, mert sok minden fillérekbe kerül majd, de azért félünk is kicsit az újtól, meg örülünk is neki” - mondta egy rimaszombati főpincér. Az árak kettős feltüntetésével mindenki tisztában van, sok helyen az étlapok, itallapok átírását sem hagyják december végére. Rimaszombatban nem a váltással van a gond, az új pénzt még a gyerekek is viszonylag jól ismerik. Az itt élők jlentős hányada viszont havi 200-300 euróból lesz kénytelen megélni. Hogy ebből jut-e vigadozásra, kérdéses. A vendéglátósok azt mondják, bármennyire nehéz a gazdasági helyzet ezen a vidéken, az itteniek megpróbálnak normális életet élni, ebbe pedig beletartozik, hogy néha vendéglőbe is elmennek. (szász) Változik a borravaló kultúrája? Mennyi borravalót adjunk januártól euróbán? - azok számára, akik szoktak adni, valószínűleg ez jelenti majd a legbonyolultabb fejszá- molós műveletet. A tájainkon legáltalánosabb „felkerekítés” ugyanis lényegesen nagyobb érvágás lehet, mint a koronában megszokott áraknál. Az európai példák ugyanakkor azt mutatják, hogy a borravaló ,.kultúrája” nehezen változó beidegződés. Olaszországban például a líra idejében is más volt a szokás, mint nálunk, s ez a gyakorlat él ma is: a „népi” vendéglátóhelyeken a „bemondásos” borravaló fogalmát nem ismerik, a visszájánk hiánytalanul leteszik az asztalra - a vendég maximum nem teszi vissza a tárcájába. Arrafelé az sem ritkaság, hogy a pincér, a boltos vagy a piaci kofa lefelé kerekíti az árat - nemzeti pénznemük kapcsán ugyanis azt szokták meg, hogy az 50 vagy 100 ezer líra sem tétel... (as) ANKÉT _______ . 'ŕ ' v iiWT.VM ŕ •=' -**■«/ ^ m- **'■■?! Foglalkoztatja már az euróra való átállás? Takács Ibolya, nyugdíjas, De- áki Természetesen figyelem az euró bevezetésével kapcsolatos híreket. Az üzletekben is figyelem az euróbán feltüntetett árakat. Átszámoltam - jobban mondva tájékoztattak -, mennyi lesz a nyugdíjam. Mit mondjak, nagyon kevés. Ezt leszámítva nem tartok az euró bevezetésétől, legfeljebb annyi kellemetlenséget okozhat, hogy sok aprópénzt kell majd hordani. Ami euróm most van a bankban, azt kiveszem, hogy legyen euróm a kezdetben. Mert az például megtörténhet az első napokban, hogy ha itt a faluban akarok majd kenyeret venni, és nem tudnának apróban visszaadni, akkor el kell mennem egy nagyobb üzletbe, ahol bankkártyával tudok fizetni. Máskülönben örülök az euró bevezetésének, mert sokkal egyszerűbb lesz külföldre utazni, (gl) Mesároš Klára, egyetemi hallgató, Érsekújvár Őrülök annak, hogy diákként élhetem meg a változásokat. Még két évem van hátra az államvizsgákig, és csak ezután fogok munkát keresni. Akkorra már biztosan megszokjuk az új pénznemet. Kíváncsi leszek, mennyi eurót fogok alkalmazottként keresni. Biztosan értékesebb ország leszünk januártól. Remélem, a bérfeltételek idővel kedvezőbbek lesznek mindenki számára. Ennek köszönhetően egyre több fiatal dönthet úgy, hogy itt marad az országban és nem választ új hazát magának és a születendő gyerekeinek. Várom a januárt, de azért biztos, ami biztos, a szüleim úgy döntöttek, év elejétől bankszámlát nyitnak nekem, és arra utalják át a zsebpénzemet, hogy ne legyen gondom a boltban a fizetéssel. (száz) Hajtman Béla, pedagógus, Barsbaracska Családom számára különösebb fejtörést és fennakadást nem fog okozni az euró bevezetése. Információkban nincs hiány. Persze a gyakorlatban minden más lesz. Szerintem lassacskán megszokjuk. Egy-két éve Monopoly nevű társasjátékot kaptak a gyerekeim karácsonyra. Idén karácsonykor biztosan újra elővesszük, hogy begyakoroljuk, az egyes papírpénzek milyen értéket képviselnek. Ha rajtam múlna, az eurós kampánypénzből minden háztartásba egyszerű társasjátékot küldenék, hogy a családok ne csak ismerkedjenek az eredeti bankók másolataival, hanem játsszák is el egymás között, mit jelent euróbán pl. szolgáltatásokért fizetni. Engem az is érdekelne, hogy az új fémpénzeink milyen mennyiségben és arányban kerülnek majd más ország lakosainak a pénztárcájába. Kár, hogy Magyarország lépéshátrányban van: szép lenne, ha nemzeti jelképeinket kölcsönösen kicserélhetnénk, talán ez is hozzájárulhatna a szlovák-magyar megbékéléshez. (fm) Tartanak tőle, hogy az új pénz drágulást hoz magával Történelmi tapasztalatok LAKATOS KRISZTINA Nagymegyer. Tánczos Tibor és neje, Erzsébet asszony jó néhány pénzváltást, illetve -változást megért már életében. Mindketten az első Csehszlovák Köztársaságban születtek, gyermekként a korabeli koronát ismerték meg először. Tánczos úr később a pengővel szerzett néhány éves tapasztalatot, Erzsébet asszony pedig pozsonyiként a Tiso-féle szlovák állam pénzével. 1945 után ismét csehszlovák koronában számoltak, 93 után pedig a szlovák koronát szokták meg. Mindeközben, 1953-ban azon a beváltáson is átestek, amely az ország lakosait megtakarításaik nagy részétől megfosztotta. Élénken él emlékezetükben az a nyár, hiszen egy héttel a pénzbeváltás után kötöttek házasságot. Természetesen szerény körülmények között. Eredetileg sem terveztek nagy lakodalmat: Erzsébet asszony szülei éppen építkeztek, ablakokra spóroltak, kellett a pénz. Mivel azonban fejenként csak 200 új korona értékben lehetett pénzt beváltani, sem ablakokra, sem vigalomra nem futotta. Hamarosan mindketten tanítani kezdtek: Tánczos úr képesített tanerőként 1300, Erzsébet asszony képesítetlen pedagógusként 800 koronát kapott. Ahogy az euróra való felkészülésről beszélgetünk, kiderül, hogy a véleményük alaposan eltér egymástól. Erzsébet asszonynak meggyőződése, hogy az emberek képesek gyorsan feldolgozni az érzékelt valóságot. Azaz rövid időn belül megszokják majd az új pénznemet, az új árakat. Jó tanácsot is kapott az ismerősöktől: kezdetben készpénz helyett inkább bankkártyával fizessen, így elkerülheti az esetleges tévedéseket. Tánczos úr ezzel szemben azt mondja, a nyugdíjasok körében komoly aggodalmak élnek. Leginkább attól tartanak, hogy az új pénz drágulást hoz magával. Ezt támasztják alá a „történelmi” tapasztalatok is: a reális értéket tekintve semmilyen változás után nem lett még olcsóbb a kenyér... A nagymegyeri nyugdíjas házaspár egyébként kifejezetten jól tájékozott. Azt mesélik, nemcsak a hazai sajtóban olvassák el az euróval kapcsolatos híreket, hanem a magyarországi hetilapok gazdasági oldalait is szívesen átböngészik a tágabb összefüggések megértéséhez. Némi személyes jellegű tapasztalatuk is van az euróövezettel: egyik fiuk munkája miatt gyakran utazik Németországba. Ilyenkor rendszerint felpakolva érkezik haza, mivel sok termékhez ott jóval kedvezőbb áron lehet hozzájutni. „Ha ehhez hozzáteszem, hogy Németországban a munkanélküli-segély 700 euró, nekünk pedig a nyugdíjunk ennek nincs a fele, akkor azért tudjuk, hogyan is állunk” - jegyzi meg Erzsébet asszony. Jövő heti számunk témája: Temetőtörténetek A rovatot szerkeszti: Lakatos Krisztina A határon ma még az útlevélbe csúsztatott szlovák húszas gyorsítja meg az áljutást (A szerző felvételei)
