Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-22 / 245. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 22. www.ujszo.com Jakab Dóra világosító jelenleg a színház műszaki vezetője: „Rácsodálkozom, mint egy kisgyerek, hogy milyen szépet csináltam" Fényjáték, színvarázs Minden színháznak másféle vezérlőpultja van, melynek segítségével a reflektorokat működtetni lehet (Szűcs Éva felvétele) Bemész a színházba, leülsz a nézőtérre, elkezdődik a darab. Figyeled, miről szól. Nézed a díszletet, a jelmezeket, azt, hogyan játszik a színész, esetleg elgondolkodsz a rendezői koncepción is. De van valami, amit magától értetődőnek veszel: a fény, az árnyék, a világos, a sötét, egyszóval a világosítás. KOZSÁR ZSUZSANNA Ez úgy tartozik a színdarabhoz, mint a íélegzetvétel, csak a hiányát vennéd észre, mert fulladozni kezdenél, ha mindig sötét maradna a színpad vagy mindig vakító világos, ha a fények nem segítenék a mondanivalót, a színészi játékot, azt a csodát, amit úgy nevezünk: színház. Kedves Olvasók, Jakab Dóra világosító jelenleg a színház műszaki vezetője. Mikor megismertem, még Pásztor Dórának hívták, vasággyal együtt is alig volt negyven kiló, és mellettem ült a gimnázium padjában. Örökmozgó volt, fiús alkat, nehezen tűrte, ha egy helyben kell ülnie. „Érettségi után katonának készültem, fel is vettek Prágába - meséli Dóra. - De a helyszínen kiderült, hogy amit csinálni szeretnék, nem csinálhatom. Nem lehetek ejtőernyős, nincs meg hozzá a súlyom, és lőni sem fogok. Irodai munkára képeztek volna ki, az meg nem érdekelt.” „A súgás ülőmunka, nem nekem találták ki” Az örökmozgó leányzó impulzívan döntött: hazajött, munka után nézett. Súgói állást kapott a Thália Színházban. Nem sejtette, hogy a színház világa nem ereszti többet. „A súgás ülőmunka, nem nekem találták ki. A súgó az első olvasópróbától kezdve figyeli a szöveget, jegyzi benne a változtatásokat, és előadások alatt is a színpadon ül, hogy súghasson szükség esetén. Rá kell érezni, mikor van hatásszünet, és mikor van a színész bajban, mikor vár segítséget. Fél évig voltam súgó, de közben érdekelni kezdett, mivel foglalkoznak a technikusok. Sokat segítettem nekik, és mivel a gimnáziumban elektrotechnikára szakosodtunk, és volt megfelelő érettségim, átléphettem a technikusok közé. Először hangeffektusokkal dolgoztam, de ez a munka nem fogott meg igazán, mert nem volt látható eredménye. A fény jobban érdekelt. Tetszett az, hogy felhúzok egy gombot, és pirosról átvált a fény kékre, én pedig rácsodálkozom, mint egy kisgyerek, hogy milyen szépet csináltam.” Forró nyári nap, fagyos téli reggel A világosítónak meg kell szoknia a gyors munkát. A fénytechnikát a rendezők általában csak a főpróbahéten kezdik alkalmazni, premierre és az azt megelőző nyilvános főpróbára viszont már minden fénynek és fényváltásnak tökéletesnek kell lennie. A jó rendező tudja, milyen hatást akar elérni, milyen kezdőfényt alkalmaz, félhomállyal vagy sötéttel indít. A darab hangulatait el kell tudni képzelni. Más megvilágítást igényel egy forró nyári nap, mint egy fagyos hideg reggel, más színeket, más arányokat. A legfontosabb beállítani a gépeket, pontosan hova világítsanak. Ezeket aztán a játék során már mozgatni nem lehet. Játék közben is forgatható csúcstechnikára ugyanis nem telik a Tháliának. A nálunk használatos gépekkel tehát csak játszadozni lehet, kikeverni egy-egy képet a negyven, megszabott helyre irányított gép különböző kombinációjú felhasználásával. Az egyes képeket beprogramozzák, és a szövegkönyvet figyelemmel kísérve, a világosítópultnál ülve varázsolják elő a megfelelő pillanatban. A fényváltásokat azonban kézzel kell végezni, például a 15 másodpercig tartó elsötétülést vagy kivilágosodást, mely két színpadi jelenetet köt össze. Az alapprogramot a rendező és világosító sokszor a színész nélküli, ám bedíszletezett színpadon készíti el, később apróbb korrekciók lehetségesek. Néha kiderül, hogy a színész arca nincs eléggé megvilágítva, vagy valamilyen felület visszaveri a fényt. Érzék kell hozzá, ám vannak tanulható alapok is. A színházi szakembereket Budapesten és Prágában képzik. Egyszer megszökött, de a színház nem ereszti „Telefonáltam Budapestre, de kiderült, hogy éppen lekéstem a felvételit. Ragaszkodtam hozzá, hogy járni akarok a képzésre, ezért aztán külön beszélgetésen vettem részt a tanfolyam első napján. Felvételizi etőim nemcsak azon képedtek el, hogy nő vagyok - mert azért évfolyamonként egy nő előfordul -, hanem azon, hogy nem vagyok magyarországi. Ilyen hallgatójuk még nem volt. A képzés három évig tartott, hétfőnként tartották, mivel ez a nap színházi szünnapnak számít. Világítást és színpadtechnikát tanultunk, de volt művészettörténet, gazdaságtan, gyártás, a faanyagok kezelésének módja, statika és minden más, ami a színpadhoz, díszlethez, hanghoz és fényhez köthető.” Ment és tanult. A vonat reggel ötkor indult Kassáról, éjfélre ért haza, és ha előző nap a Thália tájelőadáson járt, hajnalban hazavergődve már le sem feküdt a vonat indulásáig. Végzettsége szerint ma műszaki Vezető - szcenikus. Jelenleg a Tháliában ő a műszaki dolgozók főnöke. Ő ügyel arra, hogy minden háttérmunka olajozottan menjen. Ezt a posztot még nem töltötte be nő a színházban. Dóra számára azonban ez nem pusztán munkahely. A színház az élete, nem tud kikapcsolni, hiszen a félje is szakmabeli, kamaszodó gyerekei pedig már tudják kezelni a - világosítópultot. Ez a „lazításképtelenség” legtöbbször rossz, egyszer meg is szökött már miatta a színháztól, más állás után nézett. Egy év múlva visszajött, mert a színház nem ereszti. És ha beül egy másik társulat előadására, nem csupán a darabot nézi. A fényeket is. A múlandó csodát, mely nélkül nem lenne teljes a produkció. A dzsungel könyvében sokféle színhatás érvényesült (Gábriel Bodnár felvétele) Új sorozatot indítunk. Szerdánként érdekes szakmák művelőit vagy hétköznapi foglalkozások nem mindennapi képviselőit mutatjuk be a Szülőföldünk című mellékletben. Sok kivételes embert ismerhetnek meg, de ha önök tudnak valakiről, aki ritka mesterséget űz, vagy úgy űzi, hogy érdemes bemutatni, kérjük, írjanak nekünk. A borítékra írják rá: „Mesterségek, mesterek”. Jövő héten Horváth Ferenc gasztroenterológust mutatjuk be. Ebben az esztendőben is lesz Felvidéki Imakilenced Három éve alakult meg a Pázmaneum Társulás KARAFFA JÁNOS Baka. A 2005. október 2-i, Bakán megtartott alakulóülésen megfogalmazott célkitűzések értelmében és szellemében végzi munkáját már harmadik esztendeje a felvidéki magyar katolikusok szolgálatában tevékenykedő Pázmaneum Társulás. A 2008-as év kiemelkedő eseménye volt a Pázmaneum szempontjából, hogy a Jópásztor Alapítvánnyal és a Mécs László Társulással közösen nyílt levelet intéztek a Szlovák Püspökkari Konferenciához, amelyben kinyilvánították a magyar főpásztor kinevezése iránti igényüket a február 14-i egyházmegyei felosztás kapcsán előállt új helyzetben. A nyílt levelet 25 társadalmi és egyházi szervezet írta alá, valamint mintegy 25 000 felvidéki magyar látta el kézjegyével, amelyeket szeptember 19-én adták át a Szlovák Püspökkari Konferencia elnökének Pozsonyban. Ebben az esztendőben is folytatódott a Felvidéki Imakilenced és a Regnum Marianum Akadémia. A Társulás képviselői aktívan bekapcsolódtak a különböző társadalmi és egyházi rendezvények megszervezésébe. Márciusban a Rákóczi Szövetség Esterházy-díjjal tüntette ki a mártír gróf emlékét ápoló társulást Budapesten. Májusban a Keresztény Elet című Kárpátmedencei vallásos hetilapban külön oldal szerkesztését kezdte meg a Pázmaneum Felvidék Ma elnevezéssel. Az ősszel Szent Pál- konferencia és Wass Albert-em- lékest megszervezését tűzte ki célul a társulás. A három év alatt a felvidéki magyar katolikusok részére több kiadványt is megjelentetett a keresztény szervezet. Közülük is kiemelkedő a Regnum Marianum Kalendárium, amelyet hagyományteremtő szándékkal indítottak útjára a szerkesztők. A Pázmaneum elnöksége ezúton is köszöni azok segítségét, akik ötleteikkel gazdagították a társulás tevékenységét, és lelki, valamint anyagi téren is hozzájárultak célkitűzéseinek teljesítéséhez. Idén huszonhat faj 4200 egyedét fogták be és gyűrűzték meg a szakemberek a Párizsi-mocsarakban Megfogyatkozott az átvonuló madarak száma Gyűrűzték és számba vették a madarakat (Képarchívum) ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Köbölkút. Izraeli, magyarországi, cseh és szlovák szakértők közreműködésével zajlott le idén a Párizsi-mocsarakban az átvonuló madarak befogása és gyűrűzése, valamint a Ramsaar- típusú természetvédelmi területen fészkelő madarak feltérképezése. A mocsarak kotrógépes tisztítására, állandó vízszint biztosítására, nagyobb vízterületek kialakítására lenne szükség. Szeptemberben huszonhat faj 4200 egyedét fogták be, vizsgálták meg és gyűrűzték a szakemberek - közölte lapunkkal ifj. Matej Medveď, az élőhely természetvédelmi felügyelője. A Párizsi-mocsarakban minden ősszel felmérik a madárállomány létszámát és egészségi állapotát, de mint azt Szinai Péter, a magyar- országi kutatócsoport vezetője elmondta, idén a tavalyihoz képest 15 százalékkal kevesebb átvonuló madár érkezett Skandináviából, és ez figyelmeztető jel. Idősebb Matej Medved szerint a Párizsi-mocsarak lassan ártéri erdővé alakul át, a láp megmentése pedig évek óta késik. Érdemben semmi sem történik, az illetékes hivatalok sem mozdulnak, csak éppen mindig másképp nevezik el az 1995-ben elkészült megmentési terveket. „Lehangoló ennek a páratlan élőhelynek az állapota” - mondta a szakember. Jó hír viszont, hogy a lápos, nádas területen állandóan fészkelő madarak száma növekszik, ám ennek az oka még ismeretlen - közölte Zvi Friedman izraeli szakértő, aki a brünni környezetvédelmi kutatóintézettel és a nagyszombati egyetemmel közösen vizsgálta meg a Párizsi-mocsarak állandó madárállományát. Az átvonuló, meggyűrűzött madarakról ún. repülési naplót is vezetnek az ornitológusok. „A mocsarak kotrógépes tisztítására, állandó vízszint biztosítására, továbbá nagyobb összefüggő vízterületek ldalakítására lenne mihamarább szükség, ám ehhez az illetékes hivataloknak is lépniük kell. A nemzetközi szakértői gárda ugyanis megegyezett abban, hogy a láp pusztulása drasztikus méreteket öltött” - mondta ifj. Matej Medveď, (buch)
