Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-18 / 242. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: R1QUET GONDOLATAI SZALON Menjünk át a zöld szalonba, vagyis toljam vissza a székét, és tegyem vissza alá a párnát, a karfát ott igyuk. ESTERHÁZY PÉTER: SEMMI MŰVÉSZET 2008. október 18., szombat 2. évfolyam 41. szám Itt pörögni kell, mint a szélkakas, négy lábon kell állni, benne kell lenni a tévében, rádióban, újságban, interneten, akkor vagy valaki... Felvétel, tessék, köszönöm Egyszer valami partit adott a tévétársaság, egyet a sok közül, és odajött hozzám egy ismert író, aki szomszédom a lakótelepen. Koktélospohárral a kezében bizalmasan mondta, hogy kicsit gomboljam összébb magamon az önbecsülést, mert belátni már fenékig. SZÁVAI ATTILA Valami vicceset és egyben bölcset szerettem volna neki válaszolni, valami frappáns talpraesett mondatot, de csak hebegtem, mint egy eltévedt antilop, és begomboltam az ingem felső két gombját. Az író, ahogy nézte a gombolkozásom (gombolkozom, tehát vagyok), pikírt mozdulatokkal mondta, hogy ő ezt csak képletesen, úgymond átvitt értelemben jegyezte meg, és közelebb hajolt, hogy fontos még: a saját érdekemben. Én hülye meg zavarban voltam, mint egy eldobott kislábos. Kimentem a mosdóba, hogy rendbe tegyem a sminket, amit ledobott a bőr a nagy pirulásban, és arra gondoltam, kicsit mérgesen magamra és úgy ahogy van, az egész univerzumra, hogy ha például kirakták volna súgógépre a normális, vagány, felvilágosult választ, amivel visszavághattam volna az írónak, biztos be tudtam volna szépen olvasni a kamerába. Főleg ha lett volna hozzá egy jól beállított jelenet. Például olyan (ezeket bírom a legjobban), hogy nincs sok szöveg, lehetőleg valami szoft dramaturgiával, dráma lájt, ilyen, mondjuk: reggel találkoztam Robival, aki nemrég szabadult a börtönből, éppen dévédélejátszókat árult a piacon, megbeszéltük, hogy tetszem neki. Es amikor ezt mondom egy másik szereplőnek a sorozatban, szépen megyek át a szoba egyik végéből a másikba, széles, nagy szexuális mozdulatokkal, hogy az operatőrben megmerevedik a közhangulat, pláne feláll a rendezőben a csapó. Aztán elsül a tessék. Bírom a rendezőt, ahogy így tessékel, úgy tudja kimondani, mintha be lenne építve a fogai közé egy megafon. Szerintem ha elmenne Afrikába és hajnalban üvöltené két pofára, hogy tessék, felébredne a fél állatvilág, aztán csak gyalogolnának a sötétben, mint aldk keresik a helyüket, meg a vitalitást magukban. Az író szerint a rendezőm egy barom, és biztos benne, mármint az író, hogy szerinte a rendező csak viccel, amikor kitalálja a jeleneteket. Ja, és hogy egyszer unalmában összehasonlított két szappanoperát (az író), és arról írt valami lapnak egy tárcát, hogy ezek a mai sorozatrendezők szerinte azon versengenek, hogy egy percbe miként tudnak belesűríteni minél több naivitást, érzelmi pózolást, szellemi rükver- cet, lelki analfabetizmust, dramaturgiai durrdefektet. Szerintem meg csak irigyel minket, sorozatosokat, ahogy a szakmai berkekben mutogatnak röhögve a hátunkra, hogy mi mindennap benne vagyunk a tévében. Amikor ezt is mondtam a partin az írónak, csak nevetett, hogy tudod, aranyom, amit csináltok, az legközelebb a szódához áll. A jó bor pedig nem más, mint az élet valódi értéke, az egyetemes emberi értékrend, és hogy mi így csinálunk fröccsöt, ami se nem szóda, se nem bor, de leginkább csak valami híg szar, így az író. Én erre, hogy ne csak álljak ott, elmondtam vihogva, amit nemrég hallottam: amikor a tíz liter szennyvízhez egy liter ásványvizet öntve tizenegy liter szennyvizet kapunk, de csak én röhögtem. Olyan vagyok, mint egy pohár a fröccs, kérdeztem, amire elismerően bólogatott, hogy ja, Frau Spriccer, és ezzel otthagyott a pultnál, mint valami odatámasztott kapanyelet. Pedig tudom én, hogy az íróék- nál otthon mindig mennek a sorozatok, bár lehet, hogy a felesége nézi mosogatás közben. Áthallani valamit mindig, mivel szomszédok vagyunk. Azért hívtam meg a partira az írót, hogy lássa végre, milyen a nagyvilági élet. Annyi itt a parti, hogy már egymásba érnek a másnapok. Szülinapi parti, valaki összeházasodott azzal, akivel a sorozatban csalta sorozatban, családi parti, gyerek született, új mosogatógépet vett a főszereplő, Mikulás, karácsony, húsvét, telihold, üres hold, kémműhold, magas nézettség, alacsony nézettség (ilyenkor motiváló parti a neve, és mindig körbeudvarol minket, lányokat a producer). Az író szerint külön röhej, hogy ha nem néz két hétig sorozatot, és utána kezdi megint, nem marad ki semmiből, mivel nem történik semmi, csak a kínlódás megy, a nyavalygás bele a vakvilágba. Azt mondjuk szerintem sem nagyon bírná el a klisé, ha művészet is volna benne, mondjuk szövegileg Pörögni kell... olyanok, hogy szétreped a szellemi öntőforma, mikor megfogalmazom magamban a hiányod. Jójó, ez csak vicc, én nem értek ilyenekhez, az ilyesmiket csak az olyanok vágják, mint az író. Viszont én nem bírom azokat, akik nem pörögnek. Az írók nem pörögnek, csak ülnek otthon, sok könyv, valami család, az unalomig család, harminc éve ugyanaz a család, dögunalom. Itt pörögni kell, mint a szélkakas, négy lábon kell állni, benne kell lenni a tévében, rádióban, újságban, interneten, akkor vagy valaki. Tök égő lenne, ha csak otthon ülnék, jönnének harminc éve ugyanazok a barátok, vagy én járnék ugyanabba a társaságba, csupa ismerős pofa, tudok mindenkiről mindent. Ne is haragudj, de így élni nem lehet. Pörögni kell, partikra kell járni, csinálni kell a kapcsolati tőkét, műköröm, rózsaszín felső, kicsi parfüm, hogy mindenki érezze a buszon, szép mély dekoltázs (köldökig), ezeket kell ma. Olvasni naponta, ugyanmá’, nem vagyok én kisnyugdíjas. Kiscsaj vagyok én, ahogy a rendezőm hívni szokott, hé, kiscsaj, álljál meg, mert úgy gyalogoltál a kép egyik feléből a másikba, mint aki hangyabolyt nyelt. Vegyük újra, figyelem, felvétel, tessék, köszönöm. Álomper .....■■■— «' -imíttMÍKSi-:/. ETUD SZALAY ZOLTÁN A sértett, nevezzük Balognak, X. év Y hó Z-án, hétfőn délelőtt 10.10-kor jelentkezett a lakhelyéhez legközelebb eső rendőrkapitányságon, hogy feljelentést tegyen álomittas állapotban elkövetett testi sértés kísérletének bűntette ügyében. A sértett pontos leírást adott az esetről, amely vasárnapról hétfőre virradó éjm&ß szaka történt, Balog Kis utcai házának hálószobájában, párnatartós, háttámlás franciaágyában, melyben egyedül aludt. Feljelentésében pontosan megjelölte az általa elkövetőnek vélt személyt: azt állította, az illetőt Fehér Ferencnek hívják, a Nádor utcában lakik, és kimerítőnek nevezhető személyleírást adott a külsejéről. A büntető perrendtartás legutóbbi módosítása értelmében úgy rendelkezik, amennyiben az álombéli sértett megjelöli az általa elkövetőnek vélt egyén személyét, egy külön erre a célra kirendelt álomszakértőnek, szakmai nevén álo- mológusnak kell az információt hitelesítenie. Balogot tehát még aznap álomológiai vizsgálatnak vetették alá, s a kirendelt álomo- lógus, az altatás után Balog álomterébe behatolva megállapította, hogy a [Fehér Ferenc, Nádor utca, hatalmas sasorr, széles, vörhe- nyes arc, sűrű borosta, vérben úszó szemek, munkáskülső, bár- dolaüanság] koordináták mind megtalálhatók Balog álomreáljában. Következhetett tehát az álomkép éberreálbeli alárendelése, azaz a gyanúsított valóságos felderítése. Bonyolította a feladatot, hogy a városban nem létezett Nádor utca, azt pedig kizártnak tekinthették, hogy az incidensben más település is érintve lehetne, mivel Balog sosem tette még ki a lábát szülővárosából. Az F. utcát azonban, mielőtt még az F. utca nevet kapta volna, Nádor utcának hívták, s az ügyben eljáró nyomozóbizottság (ÜGYENY) nyomozói elképzelhetőnek tartották, hogy Fehér Ferencet megtalálhatják itt. Körözést adtak ki, s a hatóságok emberei kivonultak az F. utcába, de hiába kutatták azt át töviről hegyire, hiába faggatták ki az összes lakost és arrafelé ismerős polgárt, nem akadtak Fehér Ferenc nyomára. Balogot fölöttébb nyomasztotta az incidens, álmatlanságra panaszkodott, bevallása szerint nem alaptalanul tartott a támadás megismétlődésétől, hiszen Fehér Ferenc fenyegetőleg vált el tőle aznap éjjel. Az incidens tulajdonképpen egy jelentéktelen eset miatt robbant ki, Balog az egyik helyi szeszkimérésben szexuálisan közeledett a kiszolgáló személyzet egyik tagjához (a fenekét simogatta), akiről köztudott volt, hogy szoros szálak fűzik Fehér Ferenchez (állítólag a szeretője volt, de csak orálisan elégítette ld időnként F. F.-et). A gyanúsítottat barátai tartották vissza tőle, hogy komoly kárt tegyen Balog testi integritásában, de viselkedéséből arra lehetett következtetni (a kezével félreérthetetlen gesztusokat tett B. felé) , szándékától korántsem állt el. Egyhetes hiábavaló nyomozás után az ÜGYENY úgy döntött, a büntető perrendtartás vonatkozó rendelkezése alapján konstatálható, hogy a gyanúsított személyének éberreálbeli alárendelése sikertelen. Ebből arra következtettek, hogy F. F. kizárólagos álombéli személy, azaz KÁSZ. A KÁSZ-ok büntetőjogi felelősségre vonása jelen technikai előrehaladottság mellett csakis a sértett álomittasságában hajtható végre, ahol egyedül fellelhetőek. A beavatkozást szakképzett álomkommandó végzi el, a sértett előzőleges jóváhagyásával, mesterséges álomittasság állapotában. Balog három napos tétovázás után beadta a derekát. Az ÜGYENY felszólította a kirendelt szakképzett álomkommandót, hogy végezzék el a feladatot: hatoljanak be hatóságilag a sértett álomképébe, tartóztassák le és vezessék bíróság elé a gyanúsítottat. A szakképzett álomkommandó úgy döntött, a beavatkozást a sértett Kis utcai házának hálószobájában, pámatartós, háttámlás francia- ágyában fogják végrehajtani. Balognak megfelelő mennyiségű altatót adtak be, majd, miután álomittasságában létrejöttek az első használható álomképei, három, a szükséges okmányokkal és hatósági felszereléssel ellátott álomkommandós hatóságilag behatolt Balog álmába. Balog ordítva ébredt. Ordítása rekedt ricsajba zsibbadt, s rugóként pattant ki ágyából. Kitépte az ablakot, s mélyre szívta a reggeli nyirkot. Odakint varjúcsicsergés és égrecsegés. Ekkor szólalt meg az ébresztőórája, és Balog ugrott. Dagmar Šubrt Csendes víz partot mos című falvédője a Sigmund Freud heverői című prágai képzőművészeti kiállításon (ČTK/Zbynék Stanislav)
