Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-14 / 238. szám, kedd
16 SZÍNFOLK ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 14. www.ujszo.com 1954-től kezdődően fokozatosan kiépült az állami népművelési-népművészeti intézethálózat: helyi járási, kerületi, központi intézetek és intézmények jöttek létre Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve II. 1951. december végén a Csemadok KB keretében Ág Tibor és Takács András szorgalmazására megkezdődött a népdal és a néptánc gyűjtése, melyhez még az ötvenes években társult a szokáshagyomány és viselet gyűjtése (Hemerka Olga, Bocsekné Gesztes Zsuzsa) azzal a céllal, hogy az alakulandó ének-, zene- és tánccsoportoknak/együtte- seknek alkotásaikhoz hazai alapanyagot nyú jtsanak. TAKÁCS ANDRÁS Az eredmény, hogy mára mintegy 20 000 dal és zeneegység, kb. 10 000 méter film- és videoszalag rögzíti népművészeti hagyománykincsünket, s ezek alapján eddig 25-30 könyv jelent meg. A gyűjtött anyag ágazatonkénti könyvben megjelentetését Ág Tibor: Édesanyám rózsafája, gömöri gyűjtésű népdalkötete, Martin György - Takács András: Mátyusföldi népi táncok szöveges és Lábán leírással közölt táncleírásai, valamint Méry Margit - Jókai Mária: Szlovákiai magyar népviseletek felvidéki méretű áttekintést nyújtó könyve indította. Szerencsére a könyvek megjelentetése minden ágazat területén folytatódik. E művek segítségével is válhatott újból közkinccsé a népi hagyománykultúránk. 1952. május 24-én a Csemadok III. Országos Közgyűlése alkalmából Pozsonyban az Új Színpadon színpompás magyar népművészeti seregszemlét rendeztek. A népi táncot a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, a Csemadok martosi, deméndi, fegyverneki, oroszkai, nyíri, losonci, fülekpüs- pöki, csécsi, kassai, bodrogszer- dahelyi, kistárkányi és pozsonyi helyi szervezetének tánc- és folklórcsoportjai vitték a színpadra. Ez a bemutatkozás a mozgalom fejlődését tekintve meghatározó volt. A Csemadok helyi szervezeteit képviselő 560 közgyűlési küldött példákon láthatta, hogy a népi hagyományokból mit és hogyan lehet a színpadra állítani. Hogyan lehet az eredeti népi hagyományokat - lakodalmi, farsangi, húsvéti, aratási, szüreti népszokásokat és táncokat feleleveníteni. Követendő példaként szolgált a színpadi feldolgozás módját, a koreografálást illetően, valamint azt is megmutatta, hogyan válhat a táncos, zenés, dalos stb. hagyomány nemzeti kommunikációs eszközzé. 1952. július 4-én Ág Tibor és Takács András műsorszerkesztésével és műsorszervezésével a Komáromi MTNYG tánccsoportja, a Pozsonyi MTNYPg énekkara és a Csemadok pozsonyi HSz nagy létszámú népi zenekara - mely az alakítandó hívatásos magyar népművészeti együttes reményében szinte naponta rendszeresen gyakorolt - a Csemadok KB rendezésében, és közönségszervezésével, a pozsonyi vár szabadtéri színpadán mintegy 8000 főnyi közönség előtt nemzetiségi kulturális ünnepélynek is beülő nagysikerű előadást tartott. Az előadáson nézőként részt vett mintegy 600 új tanítóként katedrára állítandó szlovákiai magyar néptanító is, akik éppen érettségi előtti hathetes nyári tanfolyamon tartózkodtak a fővárosban. Ez azért volt jelentős, mert ezek a tanítók egy személyben a működési helyükön a település kulturális életének a szervezői is lettek, sokan közülük később a falu fiatalságának táncokat tanítottak be, illetve iskolai vagy felnőtt énekkarokat vezettek. 1953 márciusában a Csemadok KB 28 hallgatóval megrendezte az első országos méretű, kéthetes időtartamú bendakásos, munkabértérítéssel járó koreográfus és tánccsoportvezetői tanfolyamot. 1953. június 1-jén mintegy 60 taggal megalakult az ének, zene-, tánckarból álló hívatásos Csehszlovákiai Magyar Népművészed Együttes, a NEPES, mely 1954. április 25-én Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban megtartotta ősbemutató előadását. Az együttes 1955. március 31-ig, feloszlatásáig, több mint 100 előadáson mutatta be műsorát. Az együttes műsorán az átvett anyagok mellett, jelentős helyet kaptak az összegyűjtött hazai tánc- és énekanyagból készített koreográfiák, kórusművek és vise- letek is. Az együttes bejárta egész Szlovákiát, vendégszerepeit Prágában, az ország fővárosában, valamint a cseh és morva országrészekben is. 1954-től kezdődően fokozatosan kiépült az állami népművelési-népművészeti intézethálózat: helyi, járási, kerületi, központi intézetek és intézmények jöttek létre, s ezeken belül nemzetiségi magyar, illetve ukrán részlegek és előadói helyek alakultak. E kulturális és metodikai intézetek, intézmények állami költségvetéssel működtek. Feladatkörükbe tartozott a műkedvelő népművelési és művészeti tevékenység szakmai irányítása: a szakmai és műsorirodalom biztosítása, a művészeti vezetők képzése, a versenyek és fesztiválok szervezése, a hagyománykultúra feltárása és gyűjtésének szervezése, az állami és társadalmi ünnepek/ünnepé- lyek műsorainak szervezése stb. 1955 őszének elején a Szlovákiai Népművelési Intézetben és Népművészed Központi Házban 3, ül. 5 magyar dolgozóval megalakult a nemzetiségi részleg. A művészeti részlegen nyertek alkalmazást a NÉPES volt művészeti vezetői. 1955 novemberében bemutatkozott a Pozsonyi Magyar Főiskolások és Egyetemisták Művészegyüttese, mely 1957. június 1-től államüag, költségvetésüeg támogatott félhivatásos központi együttesként „Ifjú Szivek” Magyar Dal- és Táncegyüttes névvel szándékozott betölteni az adminisztratív módon megszüntetett NÉPES feladatkörét. Az együttes 1958-tól nagyon gyakori résztvevője lett a központi fesztiváljainknak, ünnepélyeinknek. Ezekre az előzményekre, valamint az 1955-56-ban megrendezett járási é kerületi fesztiválokra, Csemadok napokra, aratási ünnepélyekre stb. épült a csehszlovákiai magyar dolgozók I. Országos Dal- és Táncünnepélye. (Akkor azt úgy hívták.) Az 50 éves létezése során bejárta Losoncot, Zseh'zt, Érsekújvárt, Gombaszögöt, majd 1969-től ketté vált és évente Zseh'zen rendezték meg az országos népművészed fesztivált, 1995-től Pünkösdi Népművészeti Fesztivál néven Martoson rendezik, Gombaszögön pedig az országos kulturális ünnepélyt. Anyagiak hiányában három évfolyam elmaradt, így most kerül sor az 50. évfolyamának megrendezésére. Ezeket az eseményeket, a rendezvények egyes évfolyamait, a rendezvényekhez kapcsolódó történéseket, kulturális életünk gazdagodását, a politika és a politikusok eseményhez viszonyulását, a száz és száz ember tenni akarását, önzetlen segítségét, a rendezvények statisztikai kimutatását, végül a szereplő együttesek teljesnek remélt névsorát, és azt a nemzetinemzetiségi társadalmi összefogást amely egy-egy rendezvény megvalósításához szükséges volt tartalmazza, részletesen tárgyalja a közelmúltban a Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 39. kiadványaként megjelent Az országos nép- művészeti fesztiválok ötven éve c. könyvem. Sokan nevükkel is találkozhatnak benne. A könyv mottójául Kodály Zoltán gondolatát vettem: , Amelyik nép nem őrzi hagyományait, kipusztul.” Azt, hogy a Felvidéken, Szlovákiában élő magyarok mennyire nem akartunk kipusztulni bizonyítja a könyv statisztikai összegzése, mely szerint az országos népművészeti fesztiválon Zseh'zen, és az Országos Kulturális Ünnepélyen Gombaszögön 2005-ig, tehát a tárgyalt ötven év alatt, az összesen 76 rendezvényen 1704 művészeti koüektíva: táncegyüttes, tánccsoport, énekkar, szólóénekes, éneklőcsoport, zenekar, esztrádcsoport, színjátszó csoport 56 017 szereplőjének fellépé- sét mintegy 1045 600 néző látta. Egy nép - nemzet, nemzetiség, etnikum - fennmaradásának egyik feltétele: újból és újból visszatérni a népi hagyományok megannyi emberöltő alatt felhalmozott kincseihez, a kimeríthetetlen ősforráshoz, abban megmártózni, s belőle újra és újra erőt meríteni, valamint állandóan frissítem, gazdagítani, gyarapítani azt. Zseh'zzel, Gombaszöggel - fesztiváljainkkal - szlovákiai magyar nemzetrészünk/ki- sebbségünk az elmúlt fél évszázad alatt ezt tette. Céljuk továbbra is a Kárpát-medence, ezen belül is főként a Felvidék táncainak és hagyományainak elsajátítása, gyakorlása és terjesztése minél szélesebb körben Kis baráti társaságból alakult Füleken a Palóc Táncműhely SCHNERCZEL TÜNDE 2003-ban kis baráti társaság gyűlt össze Füleken egykori néptáncosokból és táncolni vágyó tanárokból, hogy létrehozzanak egy kamaraegyüttest. Olyan közösséget alapítottak, amelynek tagjai a tánc szeretete miatt, valamint azért jártak össze, hogy egy-egy tájegység táncaival, népszokásaival minél behatóbban megismerkedhessenek. A közösség vezetését Agócs Attila és Agócs Polli, az Ifjú Szivek egykori hivatásos táncosai vállalták. A „sajátosan” Saját nevet választották maguknak. Miért ez a furcsa elnevezés? Hogy ezzel is jelezzék, ők „együtt” nem egy hagyományos értelemben vett néptáncegyüttes. Függetlenek a Cse- madoktól, a városházától... 2005-ben a Saját néptáncegyüttes Palóc Táncműhellyé alakult át. Ez nem lényegi átalakulás volt, csupán a tagok cserélődtek. Az alapító táncosok közül néhányan elmaradtak, helyükre fiatalabb táncos generáció érkezett. Jelenleg főként egyetemisták alkotják a csoportot, amely a Szülőföld Polgári Társulás mellett működik. Céljuk továbbra sem változott: a Kárpát-medence, ezen belül is főként a Felvidék táncainak és hagyományainak elsajátítása, gyakorlása és teijesztése minél szélesebb körben. A nagyobbrészt hazai táncokból és népszokásokból álló repertoár nem csak szlovákiai viszonylatban arat sikereket. Mind a koreográfia, mind az eredeti népviselet nagy tetszést aratott 2006-ban Egerben, a 18. Agriai Nemzetközi Néptánctalálkozón, az évente megrendezett Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztivál bánki gáláján, valamint 2007-ben Kolozsvárott, a Szent István-napi Nemzetközi Néptánctalálkozón, amelyen a Palóc Táncműhely a közép-szlovákiai régiót képviselte. Az együttes a Füleket körülölelő falvak (Síd, Ajnácskő, Fülekpüs- pöki, Serke stb.) különböző rendezvényein is szívesen vállal fellépéseket. Szerepeltek továbbá 2006-ban és 2007-ben a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélyen és több nagyszabású rendezvényen és versenyen hazánkban. 2006 decemberében az Antológián a szlovákiai magyar felnőtt néptáncegyüttesek országos seregszemléjén Pozsonyban a tánc- együttest az ország három aranysávos minősítésű együttese közé sorolták. A tagok próbákon kívül is szívesen szerveznek közös programokat. Rendszeres résztvevői többek között a füleki gulyásfőző versenynek, 2006-ban első ízben rendezték meg a füleki Katalin-bált, amelyet a nagy sikerre való tekintettel a csoport igyekszik rendszeressé tenni. A tervek szerint kétévente rendezik meg. A néptánccal és a népi kultúrával való megismerkedés az együttes sok tagjának életét más mederbe terelte. Többen hallgatnak néprajz szakot, tanítanak táncokat és akad köztük hivatásos táncos is. Régi álmát valósította meg a csoport, amikor 2007 decemberében a füleki Vigadóban színpadra vitte a „Ne aludj el két szememnek vüá- ga...” - Emlékképek egy asszony életéből című műsorát. „Örök körforgás, folyamatos elmúlás és újjászületés, hagyomány és innováció. Életérzést szeretnénk közvetíteni műsorunkkal egy felföldi asszony táncokkal átszőtt (A Palóc Táncegyüttes archívumából) emléktöredékeinek segítségével, temperamentumos néptánc és lírai pillanatok színpadi egységének újragondolásával” - olvasható a műsorfüzeteken. A sikeres műsor Agócs Attila rendezésében született meg. A gyerekkor megjelenítésében segítséget nyújtott a Kis Ra- konca Gyermek-néptáncegyüttes. Az előadás nem csupán a nézőközönség számára nyújtott élményt, hanem az együttes életében is nagy eseménynek számított. Az előkészületek, a közös munka közelebb hozta a tagokat. Sajnálatos azonban, hogy a létszámcsökkenést a siker nem állította meg. Utánpótlás nem érkezik a felnőtt együttesbe, s ez nagyban nehezíti a további munkát. Jelenleg a csoport öt állandó táncos fiúval és hét aktív táncos lánnyal vállal fellépéseket. A csekély iétszám nagyobb odaadást és energiát, néha pedig lemondást követel más tevékenységekkel szemben. Az előadás utaztatását - a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával - azonban így is vállalta a Palóc Táncműhely, és igyekszik aranysávos minősítéséhez méltó műsorral áUni közönsége elé.