Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-13 / 237. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 13.

Vélemény és háttér 5- Hát nem tudom, fiam, kerülnek-e ismét legalább ilyen magasra a tőzsdék... (Peter Gossányi rajza

A múlt héten a részvények piaci tőkeértéke 2700 milliárd (!) dollárral zuhant

Hosszúra nyúlik a válság

FIGYELŐ

Brit banki államosítás?

Tegnapi londoni lapértesülés szerint a brit kormány kész többségi tulajdonba venni a legnagyobb brit bankokat a pénzügyi szektor összeomlásának megakadályozása érdekében. A kabinet már a múlt hét közepén bejelentette, hogy a bankok és lakástakarék-szövetkezetek 50 milliárd font költségvetési tőkeforráshoz juthatnak; lehívás esetén, a juttatás fejében az állam elsőbbségi részvényeket kap az állami tőkét lejegyző bankokban. A The Sunday Telegraph forrásai szerint azonban az újonnan felmerült, radikális javaslatok jóval tovább mennek a minap ismertetett mentő- tervnél; Gordon Brown miniszterelnök drasztikusabb lépésekre, akár a teljes brit bankrendszer államosítására is rákényszerülhet. Ezt a brit sajtó már egy ideje a komoly lehetőségek közé sorolja. A Financial Timesban Paul De Grauwe, a leuveni egyetem közgazdaságtan-professzora a minap azt írta: a pénzügyi szektor jelenlegi válságából csak egy kiút van - az, ha a nagy országokban - az Egyesült Államokban, Nagy-Bri- tanniában, az euróövezet- ben, esetleg Japánban - a kabinet átveszi a bankrendszert, legalábbis a nagybankokat. A kormány az egyetlen olyan intézmény ugyanis, amely meg tudja oldani a likviditási válságot, mert amint a bankok az állam kezében vannak, utasítani lehet őket arra, hogy bízzanak egymásban és hitelezzenek egymásnak. A The Sunday Telegraph szerint amikor a brit kormány a hét közepén nyilvánosságra hozta 50 milliárd fontos állami tőkejuttatási programját, az eredeti szándék az volt, hogy ennek fejében viszonylag csekély részesedéseket szerez a költségvetési pénzből kérő bankokban. A banki részvények árfolyamának meredek zuhanása nyomán azonban a kabinet most már kész többségi részesedések átvételére is, állami képviselőket küldve az igazgatótanácsokba - áll a vezető vasárnapi konzervatív lapban. (MTI)

Hisztériát

rendeznek

Szombati számában a Financial Times gyakorlatilag önmegvalósító pániknak minősítette a múlt héten történteket. A londoni gazdasági napilap elemzése szerint a fő ok már nem csupán az a kétely, hogy biztonságos-e bízni a bankokban. A nagy, kimondatlan félelem szélesebb körű: lehet-e bízni abban, hogy a kormányok képesek megfékezni ezt a pánikot - írta a Financial Times. A lap szerint különösen kirívó, hogy a megannyi nullát tartalmazó kormányzati segélycsomagok hatása is napról napra halványul. A piac minden nyugtató szándékú intézkedés után megállt egy levegővételnyi időre, hogy aztán „újabb hisztériát rendezzen”. Ez a viselkedési minta egy túlfáradt kisgyerek szüleinek is ismerős lehet - áll a Financial Times elemzésében. (FN, MTI)

A londoni City elemzői szerint nincs ésszerű magyarázat a múlt héten lezajlott „globális értékpiaci vérfürdőre”. A kereskedési héten a világ fő tőzsdéin jegyzett részvényállomány összesített piaci tőkeértéke 2700 milliárd dollárral zuhant, a Bloomberg hírügynökség szerint idén eddig 25 ezer milliárd dollárt vesztettek a globális értéktőzsdék.

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Kontinensünkön és az Egyesült Államokban a múlt héten bukórepülést folytattak a tőzsdék, ekkora esésre még az elemzők sem találnak ésszerű magyarázatot. Az Európában irányadó londoni értéktőzsde fő árfolyammutatója, a FTSE-100 öt és fél éve először négyezer pont alatt, 3932 ponton zárta a hetet. Az indexben foglalt vállalatok tőzsdei összértéke az utóbbi öt kereskedési napon 250 milliárd fonttal csökkent (a budapesti tőzsde egyheti zuhanásának vesztesége megközelítette az 1000 milliárd forintot). A JP Morgan bankcsoport londoni befektetési részlege által kiadott globális makroelemzés legfrissebb összesítése szerint a világ fő tőzsdéinek árfolyammutatói általánosságban is több mint 40%-kal tavalyi

Monaco. Miközben a világ a pénzintézetek által kiváltott elsöprő válság hatásaitól retteg, a pár nappal ezelőtt a belga és a holland állam által közösen megmentett belga Fortis bank vállalati partit tartott Monaco legdrágább szállodájában. A pénzintézet biztosítási részlegét a francia BNP Paribas vásárolta fel 5,7 milliárd euróért. Noha sok kis- és nagybefektető milliárdokat vesztett a válságba jutott Fortis üzelmein, a társaság 150 ezer euróért mégis fényűző ünnepséget rendezett. Az 50 külső ügynök és a felső vezetőség tagjai a miniállam legelőkelőbb szállodájában, a Hotel de Paris-ban kényeztetcsúcsértékeik alatt járnak. Az elmúlt 60 évben csak két olyan világgazdasági recesszió volt, amelynek során ennél nagyobb mértékben zuhantak előző csúcsszintjeikhez mérve a vezető árfolyamindexek: 1973-ban és

2001-ben. A JP Morgan szerint mindazonáltal sem egyértelmű kiváltó oka, sem ésszerű magyarázata nincs az értékpiacok múlt héten bekövetkezett összeomlásának. Nyolc napon át zuhantak az amerikai tőzsdék. A Dow Jones ipari átlag pénteken a valaha volt legnagyobb ingadozást mutatta, egyetlen napon belül. A hullámzás ezer pontot tett ki. Az ötszáz részvényt tartalmazó Standard 8t Poor's 500-as index 1933 óta a legrosszabb hetét zárta.

A Marketwatch szerint sem a Dow, sem az S&P nem zárt még ennél rosszabb hetet. A bukás oka a világgazdaság lassulásától való félelem. A veszélyes zónában tanyázó Morgan Stanley bankház csütörtökön 26%-ot (ez 10 éve nem mért negatív rekord) veszített értékéből, pénteken pedig további 22%-ot - vagyis nem kizárt, hogy a Lehman Brothers befektetési bank szeptemberi összeomlása után egy újabb New York-i pénzügyi gigász zuhan a porba. A világ tőzsdemutatói további 20%-kal gyengülhetnek a következő néhány hetes időszakra vonatkozó leginkább borúlátó forgatókönyv szerint - közölte Oliviték magukat, ahol egy éjszaka 1500 euróba kerül. Ebédjüket pénteken a három Michelin csillagos, XV. Lajos nevű étteremben költötték el, amelyet a világ nyolcadik legjobb vendég- lőjeként tartanak számon - a menü 300 euróba kerül. A biztosítási társaság állta a repülőjegyek árát is.

A cég szóvivője nem cáfolta a hírt, csak annyit fűzött hozzá, hogy a monacói eseményt már hónapokkal ezelőtt megszervezték, és az részét képezi a vállalat kereskedelmi tevékenységének. Még megjegyezte: a Fortis tisztában van a közvélemény érzékenységével, amellyel a pénzügyi válságot

er Blanchard, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza. A szakértő azt mondta, hogy a jövő évi globális gazdaságnövekedés 100 százalékát a feltörekvő gazdaságok adják, és ennék következtében tovább erősödik Kína befolyása a világgazdaságban.

Az 1930-as évek óta eltelt időszak legsúlyosabb válsága fenyegeti a világgazdaságot - véli az IMF. Az intézet szerint a legrosszabb forgatókönyvek elkerülése csupán szigorú és összehangolt intézkedések segítségével érhető el. 2008 hátralevő részében a globális konjunktúra további gyengülése várható, a gazdaság lassú élénkülésére pedig legkorábban 2009 második felében számíthatunk - derül ki a Valutaalap jelentéséből. Minden intézkedés ellenére a világgazdaság élénkülése csak 2010-ben várható, hiszen jelenleg a fejlett országok szinte mindegyike recessziós problémákkal küzd és az ebből való kilábalás még negyedéveket vehet igénybe. Ennek megfelelően az IMF idénre 3,9, jövőre pedig 3%-os globális növekedést vár. Bár az amerikai döntéshozók látszólag mindent megtettek a gazdaság élénkítésének érdekében, az erőteljes lassulást nem sikerült megfékezniük.

Az IMF becslései szerint idén 1,6, jövőre pedig 0,1 (!) százalékra lassulhat az amerikai gazdaság növekedése. (MTI, Nol, shz)

követik. A holland De Morgen lap úgy értesült, a másik mentőövre szorult belga bank, a Szlovákiában is aktív Dexia szintén a Hotel de Paris-ban rendezett ünnepséget. A riporterek szerint patakokban folyt a drága pezsgő, a luxusszálló erkélyén pedig az ittas pénzemberek így kurjongattak: „Igyunk mindazokra, akiknek odaveszett a pénzük!” Már korábban hírt adtunk róla, egy héttel azt követően, hogy az amerikai kormányzat megmentette a világ vezető biztosítási társaságát, az AIG-t, a cég tagjai kaliforniai luxusúton ünnepeltek - az ő partijuk ára 300 ezer euró- ra rúgott. (Tps, só)

Hogy mulatnak a bankárok a már elsüllyedt hajókon?

KOMMENTÁR

Közünk?

LOVÁSZ ATH LA

Áll a bál a köztelevízióban, egymásra mutogatnak a menedzsment mai és volt tagjai, képviselői vizsgálatot sürgetnek alkalmazottak és tanácstagok egyaránt. Amolyan igazi televíziós csetepaté ez, hiszen az elmúlt időszakban általában mindig azok verték ki a balhét, akik először megállapodtak a szakmailag igenis kifogásolható vezetésekkel, rúgták alfélen az újságírás és köztelevíziózás minden írott és íratlan szabályát, hogy hősökként távozzanak akkor, amikor éppen személyi sérelem érte őket. A köztelevízió mai mizériája nem Nižňanský, sőt még csak nem is Hreha érkezésével kezdődött. Jobb lesz föleleveníteni, hogy az évekig adósságokban úszkáló, néhány éve még Meéiart kritikátlanul kiszolgáló televíziót egy fiatal és nem is televíziós menedzser, Richard Rybníček rázta gatyába. Az alkalmazottak létszámát a felére csökkentette, és - láss csodát - a tévé nem szűnt meg, sőt annak idején egy elfogadható műsorszerkezetet volt képes felmutatni. Konklúzió? A kirú- gottak jelentős része csak azért kapta fizetését, mert szerződése volt, nem azért, mert dolgozott. Rybníček bizony megkérdőjelezhető műsorformátumokat is behívott a köztévébe (Superstar), a másik oldalon viszont megengedte, hogy a kettes csatorna a köz- szolgálatiság ismérveit hordozó műsorok otthona legyen. Távozásakor az intézmény likviditása olyan volt, mint a pártállam idején, amikor parancsra készültek műsorok, a számlán maradt vagy harmincmillió, és a tévét néhány műsorsávban komolyan lehetett venni. Majd jöttek a Rybníčeket gyalázó „alkotók”, azok a lobbicsoportok, amelyek az eredeti alkotásokról nagyon szépeket tudnak mesélni, de még egy tisztességes sorozatot sem tudtak leforgatni és főleg megfinanszírozni. Elég volt egy év, hogy egy közel négyszáz milliós dotáció mellett ugyanakkora hiány keletkezzen. Közel egymilliárdra rúg az elkótyavetyélt összeg (ebből a Pátriát 24 órás műsorral nagyjából 15 évig lehetne üzemeltetni királyi fizetések mellett, ha már kisebbségi lapban írunk közmédiáról). Eközben Rybníček óta három dolog változott. Először megszűnt a Lámpa alatt című műsor, amely a televíziózásban azért volt izgalmas, mert 3-4 órás formátuma ellenére nem volt unalmas (felváltotta egy hasonló, igencsak hosszú, de dögunalmas program). A Superstar átment a Markízába, és a harmadik nagy változás a híradó felhígulása volt. A dokumentumműsorok, a filmek, a művészi alkotások még mindig abból a kosárból kerülnek képernyőre, amelyre Rybníček menedzsmentje szerződött le. Egyébként meg minden maradt, csak a pénz úszik el nagyon gyorsan. A néző manapság tévécsatornák tucatjait választhatja, nem is nagyon izgatja a köztévé. A politika meg a közmédiát nem üzemeltetni, inkább birtokolni akaija. A posztkommunista országokban így nem alakulhatott ki tisztességes közrádiózás, köztelevíziózás, és lassan így múlik ki a közszolgálat a digitális korszak hajnalán.

S ehhez mi közünk van? Csak annyi, tisztelt Olvasóink, hogy mi álljuk a számlát.

JEGYZET

Éljenek a költők!

JUHÁSZ KATALIN

Nem hittem a szememnek, amikor beléptem a terembe.

Egy tűt nem lehetett leejteni. Minden szék foglalt volt, minden talpalatnyi helyen ketten álltak, a lépcsőkön is ültek, és ha lett volna csillár, bizonyára azon is lógtak volna. Mielőtt önök azt hinnék, rockkoncerten jártam, tisztázzuk a tisztázan- dókat: költészeti fesztiválról lesz szó, ahol 15 országból 30 költő olvasta fel verseit saját anyanyelvén, majd pedig ugyanazok a versek szlovák fordításban is elhangzottak. Áll egy ember a színpadon, könyvvel a kezében, és olvas. Száz másik ember pedig tátott szájjal hallgatja. Ha valaki egy héttel ezelőtt azt mondj a nekem, hogy ilyesmi lehetséges 2008-ban, bizony kiröhögtem volna. Most viszont csendben csodálkozom, megpróbálok bekúszni a leghátsó széksor mögé, és egy kis oxigénhez jutni a levegőtlen teremben. Az Ars Poetica fesztivál az egyik legnagyobb irodalmi eseménynek számít. A felolvasások mellett előadások, költészeti workshopok, viták, koncertek és filmvetítések várták az érdeklődőket a beszédes nevű A4-es teremben, Pozsony szívében. Úgy tűnik, a rendezvény hat év alatt kinőtte a papírlap- nyi helyszínt, reprezentatívabb

és nagyobb teret követel magának, normális büfével, légkondival és emberek számára tervezett mosdóval. A hangulat viszont fantasztikus volt, a versre éhes közönség a haloványabb alkotásokat is lelkesen megtapsolta, sőt úgy vettem észre, a három estén elhangzott műveket tartalmazó antológia is szépen fogyott. Mondom, nem hittem a szememnek, és a meghívott költők legtöbbjének arcán is ugyanezt a döbbent ámulatot láttam. Mert az írott szó mágusai manapság lépten-nyomon azon kereregnek, hogy az internet, a DVD-k és az MP3-as lejátszók világában a poézisnek nincs keletje, a kutyát sem érdeklik a verseskötetek, az átlag- ember utoljára az érettségin találkozott „holt költőkkel”, és azt sem tudja, hogy néhány megszállott még ma is foglalkozik ilyesmivel, noha versírásból nem lehet megélni. Egy-egy felolvasóesten - tapasztalatból mondom - a húsz-huszonöt fős közönség már komoly sikernek számít, és ha a végén ketten- hárman még könyvet is vásárolnak, a költő aznap elégedetten tér nyugovóra. Lehet, hogy a szlovák fiatalok körében manapság trendinek számít a kortárs poézis? Merthogy a fesztivál közönségének átlagéletkora szerintem nem érte el a harminc évet. Ilyesmi „szlovákiai magyar vonalon” elképzelhetetlen, legalábbis némi tanári rásegítés, azaz szolid kényszer nélkül. Cáfoljon meg, aki tud! Tényleg örülnék, ha tévednék...