Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-13 / 237. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 13. www.ujszo.com Vadkerty Katalin és Ág Tibor Heizer Antal nagykövet társaságában (Haraszti Mária felvétele) Kitüntették Vadkerty Katalint és Ág Tibort Rangos elismerés ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Bensőséges ünnepség keretében adta át szombaton Hei­zer Antal magyar nagykövet a szlovákiai magyar tudományosság két nagy alakjának, Vadkerty Kata­lin történésznek és Ág Tibor nép­zenegyűjtőnek, karnagynak a Ma­gyar Köztársaság Elnöke által adományozott Magyar Köztársa­sági Arany Érdemkereszt kitünte­tést. Az átadási ünnepségen Ágh András tanácsos méltatta a kitün­tetettek munkásságát. „Ág Tibor a maga szakterületén rendkívüli küldetésre vállalkozott: Szlovákiai magyarlakta vidékein, a Csallóköztől a Nyitra vidékén át a Bodrogközig, a legapróbb falvak­ban is gyűjteni kezdte a népdalok­ban évszázadokon át tisztán meg­őrzött és kikristályosodott zenei anyanyelvet. Ez a hivatása lett az élete, amellyel azonban nemcsak a hagyományőrzést és a népiélek mélyebb megismerését kívánta elősegíteni, hanem a nemzeti identitás megőrzésének és meg­erősítésének feladatát is. (...) Vadkerty Katalin a tények legyőz­hetetlen erejével bizonyította: nem elég egy népnek csak a saját szemével néznie a történelmet, ismernie kell a másik nép sorsának alakulását is, és vállalnia kell a sa­ját tetteit később is. Munkásságá­nak köszönhetően e térség népei ma már tisztábban tájékozódhat­nak e vérzivataros idők sodrásá­ban elkövetett történelmi igazság­talanságok valóságos vagy mester­séges útvesztőiben” - hangzott el a laudációkban. A gratulálok sora után a kitünte­tettek vallottak életútjukról. Ág Tibor az elődökről, a népzenekin­csünket megőrzőkről emlékezett meg, akiknek tisztelettel kell adóznunk. Vadkerty Katalin kifej­tette: magyarságunk megőrzése mindenkor elsősorban rajtunk - nagyszülőkön, szülőkön, utódo­kon-múlik, (hm) Elhunyt id. Ján Berky-Mrenica Pozsony. Súlyos betegség után, 69 éves korában tegnap elhunyt id. Ján Berky-Mrenica, a legendás cigányprímás. A szlovák népze­ne egyedi megszólaltatásával a világ 52 országában öregbítette Szlovákia hírnevét. Harminckét éven keresztül volt a SĽUK kon­certmestere. Az együttes amerikai turnéja során a legendás trom­bitással, Louis Armstronggal is koncertezett. 1994-ben saját együttest alapított Diabolské husle néven. Munkásságát több ran­gos díjjal ismerték el. (s) Jaroslav Seifert-díjjal tüntették ki Václav Havelt A jutalmat elajándékozza KOKES JÁNOS- Prága. Jaroslav Seifert-díjjal tüntették ki Václav Havelt. A neves drámaíró, a volt cseh államfő a dí­jat pénteken este vette át a prágai Szent Anna templomban. Az irodalmi díjat Václav Havel összegyűjtött írásainak és beszé­deinek legutóbbi kötetéért kapta. Ebben a kötetben látott napvilágot egyebek között a Távozás című színjátéka, melynek legutóbb Lon­donban volt bemutatója. A darab több tucatnyi nyelven, így magya­rul is megjelent. Prágában már fél éve teltház előtt játsszák. A Seifert-díjat 1986-ban Stock­holmban alapították az egykori cseh emigránsok röviddel azután, hogy a nagy cseh költő megkapta a Nobel-díjat. „Szerettük volna meg­akadályozni, hogy a Nobel-díjas költő nevével visszaéljen a korabe­li csehszlovák kommunista hata­lom” - mondta újságíróknak Fran­tišek Janouch, a Charta 77 alapít­vány igazgatója. Az első időszak­ban a díjat a csehszlovák szocialis­ta rendszer 70-es és 80-as éveiben betiltott íróknak ítélték oda. „Jómagam is bábáskodtam ki­csit a díj létrehozása körül. Arra azonban nem gondoltam, hogy egyszer majd én is megkaphatom” -jelentette ki Havel. Leszögezte: a Seifert-díjat eddigi irodalmi mun­kássága komoly elismerésének tartja, és az azzal járó 300 ezer ko­ronás pénzjutalmat a Vize 97 ala­pítványnak ajándékozza. „Az ala­pítvány jelenleg cseh diákok kül­földi tanulmányait támogatja. Nincs sok pénzük, ezért minden korona jól jön” - magyarázta dön­tését a volt államfő, nemzetközi­leg ismert emberi jogi aktivista. A Seifert-díjat a múltban olyan ismert cseh és szlovák írók kapták, mint Dominik Tatarka, Bohumil Hrabal, Milan Kundera vagy Josef Škvorecký. A dzsessznapok ismét számos meglepetést, szokatlan formációt tartogat - s a stíluskavalkád is garantált Pozsony a dzsessz fővárosa lesz Harmincnegyedik alka­lommal adnak egymásnak találkozót október 24. és 26. között Pozsonyban a dzsessz rajongói és a műfaj nemzetközileg elismert művelői. LŐR1NCZ ADRIÁN Miként a hazai és a rendezvény iránt szép számban érdeklődő külföldi közönség megszokhatta, a szervezők idén is a szakma javát vonultatják fel; ugyanakkor hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a műfaj legkülönbözőbb irányza­tainak képviselői lépjenek szín­padra. Október 24-én a BUKAKE elnevezésű szlovák formáció nyit­ja a koncertsorozatot. A Juraj Ta­tár billentyűs, Martin Gašpar basszusgitáros és Marcel Buntaj dobos alkotta trió a hazai pop és dzsessz szinte valamennyi klasszisával játszott már, reperto­árjuk gerincét a 2005-ben kiadott, a fusion és elektronikus dzsessz határmezsgyéjén mozgó albumuk darabjai alkotják. Ezt követően a Nagy János ala­pította magyarországi F.S.C.O., azaz The Free Style Chamber Or­chestra foglalja el a színpadot - a szó szoros értelmében, hiszen a hagyományosnak aligha nevezhe­tő „kamarazenekar” tizenöt tagot számlál. Szabad stílusú,- eredeti hangszerelésű muzsikájukban a dzsessz szinte valamennyi műfa­ját ötvözik. Az USA-ból érkezik az est har­madik vendége, a The Bad Plus trió, melyről a tengeren túli sajtó csak szuperlatívuszokban nyilat­kozik. „A jövő akusztikus dzsessztriója” - írta róluk a Blen­der magazin, s vélhetően kellő­képp előmelegítik a hangulatot a sztárvendégként fellépő SMV előtt. A rövidítést a világ három legjobb basszusgitárosának tar­tott Stanley Clarke, Marcus Miller és Victor Wooten nevének kezdő­betűje adja, és szó sincs valamifé­le „marketingfogásról” - a trió a három muzsikus természetes egymásra találásából és egymásra hangolódásából jött létre. Pozso­nyi koncertjükön az augusztusban kiadott Thunder című lemezük anyagát mutatják be. Szombaton, október 25-én a koncertek sorozatát a szlovák szaxofonista, Rado Tariška és a Hollandiában élő Ryan Carniaux alkotta duó nyitja, előadásuk ér­dekes projektnek ígérkezik. A klasszikus dzsessz vizeit borzol- gatja ezután az olasz Gianfranco Continenza és zenekara, majd a varázslatos hangú Karrin Allyson, a New York i dzsesszélet üdvöské­je veszi birtokába a színpadot. Az estet a brit Swing Out Sister dzsessz-pop formáció zárja, amely 1986-tól koncertezik; a pozsonyi közönségnek egyebek közt idén kiadott legújabb albumát is bemu­tatja. A dzsesszünnep zárónapján a Peter Breiner zongorista vezette hazai Triango kvartett, majd a német Re:jazz lép színpadra; utóbbi világsikert aratott szerze­mények akusztikus áthangszerelé- sével, „dzsesszesítésével” vált is­mertté. Ezt követően a nagyér­demű érdekes kísérletnek lehet szem- és fültanúja - Karen Briggs hegedűvirtuóz lép színpadra a vi­lág hat országából verbuválódott, szupercsapatnak minősülő Ján Fabrický’s Over Act-tal. A mű­vésznő stílusbelileg valahol a Jimi Hendrix, Aretha Franklin és Char­lie Parker alkotta háromszögön be­lül mozog, a koncert során vélhe­tően megcsodálhatjuk szinte pá­ratlan improvizációs készségét. A dzsesszünnep fénypontja kétség­kívül az 1975-ben debütált Los Angeles i muzsikus, A1 Jarreau lesz; koncertje során húsz lemezé­nek anyagán kívül az év elején ki­adott Love Songs című albumról is ad elő dalokat. A pozsonyi Pihenő- és Kultur­park Playboy Stage koncertter­mében további neves előadókkal találkozhat a közönség; pénteken a hazai Quasimondo, szombaton az osztrák Stefan Wagner Group, vasárnap pedig Anita Soul és Marcel Palonder lép fel. A koncer­tek a Dzsessznapok idején Zsol­nán, Kassán és Komáromban is zajlanak. Peter Lipa (középen), a Pozsonyi Dzsessznapok kiötlője és főszervezője a programválasztékról tájékoztat. Nincs okunk panaszra... (A szerző felvétele) Új klasszikus zenei fesztivál eresztett gyökeret Nagykaposon és környékén Zenei ünnep az Ung-vidéken - harmadszor HORKAY TAMÁS Magdaléna Bajuszová igényes gondossággal összeállított, ferge­teges sikerű zongoraestjével ért véget október 2-án az Ung-vidéki Zenei Napok immár harmadszor megszervezett koncertsorozata. A fesztivál szeptember 17-én kez­dődött a Lavotta Kamarazenekar fellépésével, és a szervezők, de a hallgatók egybehangzó vélemé­nye szerint is az idei idény volt eddig egyértelműen a legszínvo­nalasabb. A klasszikus zene iránt érdek­lődők kilenc hangversenyt hall­hattak. Ebből a Zene Határok Nélkül elnevezésű rendezvény a nagykaposi, ungvári és sátoralja­újhelyi zeneiskolák tehetséges di­ákjainak nyújtott bemutatkozási lehetőséget. A maradék nyolc koncertből négyen a szlovák, né­gyen pedig a magyar hangver­senyélet legjavának képviselői szerepeltek; előadásukban több mint ötven zeneszerző műveit csodálhattuk meg Palestrinától Suchoňig, Haydntól Bartókig. Idén először hangzott el a fesz­tivál megrendelésére irt kompozí­ció, mégpedig Norbert Bodnár kassai zeneszerző Hommage a Bartók című, fuvolára és zongorá­ra írt alkotása. A komponista sze­rint „az elnevezés kissé humoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy a nagy magyar ze­neszerzőnek ebben az évben nem ünnepeljük sem születési, sem ha­lálozási évfordulóját”. Bodnár műve valóban kissé bartókosan hangzott, ám a legkevésbé sem szolgai módon. Ellenkezőleg, szikrázóan szellemes zenei nyel­vével és megnyerő eredetiségével a fesztivál egyik legsikerültebb momentuma volt. Az ősbemuta­tót Dombóvári János Imre fuvo­laművész zeneileg kiforrott tol­mácsolásában élvezhette a nagy­kaposi művészeti alapiskola kon­certtermének közönsége. Ugyanez a terem adott helyet Jozef Podhoranský, a szlováldai előadóművészet élő legendája gordonkaestjének. A mester Arenszkij, Csajkovszkij és Glier darabjait, valamint Brahms gyönyörűen melankolikus e-moll szonátáját tűzte műsorra. Pod­horanský szavai szerint „az elő­adónak ünnep, ha igazi zeneértő és zenekedvelő közönség előtt al­kothat. Ez olyan megismételhetet­len atmoszférát teremt, melyben öröm a hangszerhez nyúlni.” Nem kevésbé volt sikeres az Eperjesi Egyetem Iuventus Paedagogica női karának fellépése a deregnyői Lónyai-kastélyban. Ezt a koncer­tet azért sorolhatjuk a rendkívüli­ek közé, mert programját teljes egészében 20. századi - elsősor­ban szlovák - zeneszerzők alkotá­saiból állították össze. De említés­re méltó a szintén eperjesi Musica Historica régi zenei együttes hangversenye is, amelyre az Ung- mogyorósi református templom­ban került sor (a történelem fo­lyamán először). A 3. Ung-vidéki Zenei Napok ab­szolút csúcspontjaként a világhírű nyíregyházi Cantemus Gyermek­kar fellépését könyvelhetjük el. A földbolygó egyik legjobb gyer­mekkaraként ismert Cantemus kü­lönleges szépségű, kristálytiszta és átszellemült éneklése Szabó Dé­nes Kossuth-díjas karnagy vezeté­se alatt örökre szóló élményt nyúj­tott a zsúfolásig telt nagykaposi római katolikus templom közön­ségének. Egy órára a kialakult ze­nei és szellemi légkörnek köszön­hetően olyan érzése lehetett az embernek, mintha Budapesten, New Yorkban vagy más zenei vi­lágvárosban lenne. Ferencz László, a Jdrályhelmeci Bodrogközi és Ung-vidéki Kulturá­lis Központ képviselője, a fesztivál szervezőbizottságának tagja sze­rint a hagyományt folytatni kell. „Most éreztem igazán, hogy több éves szívós munkánk meghozta el­ső gyümölcseit. Az itteni emberek igénylik az értékes, élő muzsikát” - mondta lapunknak Ferencz. Meg­fontolandó ugyanakkor több kon­cert „áthelyezése” Nagykaposról a környező falvakba, jegyezte meg Ennek az a rendkívüli visszhang az oka, amit az Ung-vidéki Zenei Na­pok rendezvényei a helyi közössé­gekben kiváltanak. A Lavotta Kamarazenekar hangversenyének szólistái Juhász Viktor és Dombóvári Zsolt voltak Vivaldi két gordonkára irt versenyművében (Ferencz László felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents