Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-11 / 236. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 11. www.ujszo.com A ház nagy hátránya, hogy nem elég nagy. Pedig mielőtt Jarka rátalált, napokat töltött azzal, hogy bújta a különböző ajánlato„A férjem nagyon keveset van itthon, mindig utazgat" jen. Még szerencse, hogy azt, amit a stúdióban magamra veszek, általában kölcsönkapom.” Eleinte a kicsi Lara a szülei szobájában trónolt, most már neki is külön királysága van, a szülők dolgozószobája esett áldozatul. Annak idején, amikor ideköltöztek, egy lakberendező tanácsait is igénybe vették. Bár azok, akik Jar- kát ismerik, tudják, e téren ő maga is igen kreatív. Az új otthonnal kapcsolatosan is pontos elképzelései voltak. „Minden vágyam az volt, hogy tágas és nyitott legyen a konyhám. így is lett, egybeépítettük a nappalival. Én ugyanis faluról származom, s onnan hoztam magammal azt az érzést, hogy a konyhának hatalmasnak kell lennie, mert ott zajlik a család élete. Barátaim, ismerőseim közül sokan ugyan próbáltak győzködni, hogy tegyek le róla, mert a nyitott konyhából a szagok az egész lakást bejárják. Csakhogy én azzal érveltem: az én konyhámon ablak is van, s azon engedem ki a szagokat. S így is van. Abban is igazam lett, hogy ha közeli barátok jönnek, rendre a konyhában kötünk ki, mert így addig is cseveghetünk, amíg megfőzöm a kávét. Ha igényesebb vendégek jönnek, a nappaliban ültetem le őket, de velük is beszélgethetek, amíg ezt- azt elkészítek. Minden előzetes figyelmeztetés ellenére azt kell mondjam, nagyon elégedett vagyok ezzel a megoldással, és egy cseppet sem bántam meg a döntésemet. Egyetlen apró szépséghi- azért van a dolognak: hogy ez a hatalmas nyitott tér ellopta a lakás nagy részét, s a szobák rovására tudtuk csak megvalósítani az elképzelésünket.” A pozsonyi fészek A konyhát Jarmila maga rendezte be: „Minden vágyam az volt, hogy tágas és nyitott legyen a konyhám" A tavalyi operabál műsorvezetőiéként Férjével, Miroslav Lajčákkal belgrádi lakásuk erkélyén kát, majd a katalógusokat, hogy a legapróbb részletekre is ügyeljen. De akkor még csak ketten voltak Vanessával. Azóta bővült a család. „Rengeteg energiámba került, minden apróság miatt kilométereket futkostam annak idején. Kikértem egy lakberendező véleményét, adtak tanácsot a barátaink, mert abban az időben még nem volt olyan nagy a kínálat, mint manapság. Most olyan a választék, hogy az ember reggeltől estig válogathat - színben, minőségben, kivitelben egyaránt. Annak idején lejártam a lábam, s mivel nem is voltam jártas a dologban, két-három óra elteltével minden összekeveredett a fejemben, s olyan fáradt voltam, hogy a legszívesebben feladtam, s hazamentem volna. Aztán úgy döntöttem, katalógusból választok, s megrendelem az egyes darabokat. Nos, akkor ért az újabb sokk: a valóságban semmi nem volt ugyanolyan, mint a képeken. Aztán valahogy ezt is megoldottuk, de jött a következő gond: azt akartam, hogy a gáztűzhelytől kezdve a mosogatón át a mosógépig minden beépüljön a konyhasorba. Ha magam építem a házat, akkor eleve úgy terveztetem, de egy öreg házban nehéz. A szükség törvényt bont, az adott lehetőségekhez kell alkalmazkodni. Rengeteget spekuláltunk, néha eredményesen, máskor megadtam magam, hogy így van, ezt kell szeretni.” Természetközeiben A színeket viszont maga választotta, abban nem szabott korlátot az adott valóság. A konyha hófehér. „Másképp el se tudtam képzelni. Sok minden mást viszont megálmodtam, aztán a kényszer ott is mást hozott. A szobákba nem tehettünk szőnyeget, se függönyt vagy sötétítőt, mert Vanessa és Lara is allergiás, főleg Larával van sok gond, mert neki atópi- ás ekcémája is van. Az, hogy nincs szőnyeg, az a két lányt egyáltalán nem zavarja, az már sokkal jobban, hogy nem lehet kutyájuk vagy macskájuk, mert mind a kettő bolondul az állatokért.” Bár nem túl nagy a ház, van egy óriási előnye, ezt Jarka addig, amíg kocsiban sétáltatta Larát, kellőképp élvezte. S élvezi mostanság is. „Mindjárt az erdő szélén lakunk, amikor a sógoromék először jöttek hozzánk, irigykedve mondták, jobb hely, mint a Tátra. Mint már említettem, vidéken nőttem fel, nekem fontos az az érzés, hogy közel van hozzám a természet. Még akkor is, ha semmi sem ideális, mert a kertünk végén vezet a sín, közlekedik a vonat. Az a fontos, hogy három perc alatt az erdőben lehetek, s a féljem, ha itthon van, minden reggel hatkor megy futni. Ha nem vagyok lusta, magam is el-eljárok. De ez nem rendszeres...”
