Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-11 / 236. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 11. Presszó 27 Athina a görög és a magyar kultúrát, illetve hagyományokat egyformán tiszteli és ápolja Kecskéket fej, és műsort vezet „Örülök, hogy elkerültem Budapestről, és vidéken élhetek" (Az RTL Klub felvétele) Papadimitriu Athina sikeres és elismert színművész, családanya, feleség, és ahogy ő nevezi saját magát: igazi gazdasszony. Nem mindennapi nőként nem mindennapi témákkal készült az RTL Klub e heti csa- jos társ-műsorvezetésre. ÖSSZEFOGLALÓ- Igyekszem minden beszélgetésre felkészülni, bár kevés az idő, remélem, minden témát ki tudunk majd vesézni. Nekem, mint görögnek fontos az identitástudat. A magyarok kezdik elfeledni, honnan is jöttek. Mostanában azt tapasztalom, hogy ha egymás mellé állítasz- mondjuk - egy hollandot és egy magyart, csak annyi különbséget veszel észre, hogy más nyelven szólalnak meg. Már csak a nyelv különbözteti meg az embereket. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a műsor vendégei között legyen olyan is, aki igazi hagyományőrző- mondta a színésznő. Athina a görög és a magyar kultúrát, illetve hagyományokat egyformán tiszteli és ápolja. Ha verset szaval, először magyar nyelven mondja el, és csak aztán görögül.- Magyar vagyok, de görög is vagyok. Ilyenkor mindig egy idézet jut az eszembe, amit az aradi vértanúkkal kapcsolatban hallottam: „Nem mindegyikük volt magyar származású, de a szívük az magyar volt.” A színművész nemcsak a hagyományokat tiszteli és szereti, hanem a természetet és a földet is. Háziállatai és teendői adnak neki erőt a dolgos mindennapokhoz.- Örülök, hogy elkerültem Budapestről, és vidéken élhetek. Van öt kecském, naponta kétszer fejem őket, és a sajtot is én magam készítem. Előfordul, hogy előadás miatt nem tudom időben ellátni a jószágokat, de ekkor sem hagyom másra a munkát. Éjjel miután hazaérek, pihenek egy picit a kedvenc fotelemben, majd az éjszaka közepén kimegyek, és megfejem a kecskéket - mondja ezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.- Igyekszünk mindent magunk előállítani, azt mondogatom, hogy szerintem 3 forintból is meg tudnék élni. Elkezdtem tanulmányozni a növényeket is, van közöttük olyan, amelyre a többség gyomként tekint, pedig egyáltalán nem azok. Én az ilyenekből készítek ízletes salátát, leveseket. Athinát egyáltalán nem fárasztja, hogy a ház körüli teendőit elvégezze, sőt, azt mondja, neki az állatok ellátása ad erőt és örömöt. Rengeteg szeretetet kap tőlük, boldogság tölti el, ha például enni adhat nekik. (RTL Klub) MINDENKI RETTEG VALAMITŐL VAGY VALAKITŐL Celebek iszonyai Kasuba L. Szilárd: „Legutóbb egy Ötletház-forga- táson találkoztunk egy hatalmas pókkal, olyannal, amelyet még nem láttunk Magyarországon. Nem szeretem ezeket az állatokat, a hüllőktől pedig undorodom. " Ördög Nóri: „Amikor pipával és szemüveggel a felszínen búvárkodom, azzal nincs semmi gond, mivel jól tudok úszni, viszont ha palackkal kell lemerülnöm, az félelemmel tölt el. Ilyenkor le van súlyozva az ember, nem tud olyan sebességgel feljönni, amilyennel akar, és a bezártság érzése is előtör." Marsi Anikó: „Nem félek konkrétan semmitől. Ha valami elvont dolgot kell mondanom, akkor a betegségeket említeném, de ez sem kézzelfogható." (stop.hu) Horváth Éva: „Nem szeretem a magasságot és a bezártságot. A leginkább a repüléstől félek. A dzsungelben azt hiszem, leginkább Benkő Dánieltől fogok félni és a mérgező állatoktól, skorpióktól." (RTL Klub-felvételek) KÖLTŐ - PÖRKÖLVE Ötórai kávé KARAFIÁTH ORSOLYA Az elmúlt napokat (bő hetet) Bázelben töltöttem. Ezelőtt még sosem voltam Svájcban, pedig svájci cég ösztöndíjával időzhettem annak idején Berlinben, volt már svájci lieblingem, és több barátom is. Kedvenc dalom a Szőranyától, a Szabadságot Svájcnak, kedvenc csokim a Lindt, kedvenc pénznemem a svájci frank. Gyerekként többször elolvastam a Heidit (a svájciak gutaütést kapnak, ha csak említem) . Ennek ellenére idén először foglaltam jegyet a Swiss Air járatára, és landoltam a francia-német-svájci határom. Vendéglátóim, László Károly, a híres műgyűjtő és titkára, Szilárd, a festő már vártak. Elegánsan mindenkinek azt mondtam, dolgozni megyek, de erről csak részben volt szó. Az ott töltött idő alatt készítettem még egy interjút Károllyal (korábban már csináltam kettőt, de a téma kimeríthetetlen), és nekifogtunk Szilárd katalógusának tervezésébe. Őt is meginterjúvoltam, valamint órák hosszat nézegettük a képeket, amelyekhez verseket fogok írni. Izsák Sipos Szilárd hatalmas méretű vásznakat feszít ki, és szenteket fest (engem is lefestett, a Maffia-Klub belső borítóján vagyok, igaz, csak bélyeg nagyságban, mint Szent Orsolya). Meglepő egy református lelkésztől. És meglepőek a színek, formák, amelyeket használ. Szagolgattam az olajfestéket, a hígítót, a lakkot. Tanultam, melyik színnek mi a neve. Milyen a sevre-kék, az ultramarin, melyik a Van Dyke-bama. Hogyan áll össze egy különleges fehér. Mitől él egy kép, és miért van egy szent fürdőruhában. Ám közben sétálgattunk, jártunk kávéházakban, én persze üzletekben is. (Csodás bizsu krokodilbrosst, svájci sapkát és pink cipellőt sikerült újítanom...). Elmentem egy barátomhoz Luzernba, és voltam Tocot- ronic koncerten is. Nem mellékesen épp a szülinapomra esett, és sikerült megismerkednem végre Dirk von Lowtzowval is - egy idei álmom kipipálva. Ám az igazi csoda Károly háza volt. Ennyi csodálatos festményt, ékszert, szobrot, ilyen művészi érzékkel berendezett otthont még nem láttam soha. De erről itt nem írok bővebben, ezt át kell élni, ezt látni kell, aki volt már a veszprémi László Károly Gyűjteménybe, már sejthet valamit. Károly különös ember, erős szokásokkal. Nyolcvanhat éves, de nem csak ezért szeret mindent úgy csinálni, ahogy megszokta. Több mint ötven éve, ha Magyarországra jön, a Gellértben száll meg. Vacsorázni a Kispipába jár. Itt, Baselban ne lennének meg a szokott helyei? Minden délután ötkor kávézni indultunk, szigorúan ugyanoda. És a menet is mindig ugyanaz volt. Kávé és ásványvíz megrendelve, rögtön fizetve, mert „ki tudja, lehet, hogy hirtelen meghalok”, újságok átlapozása, érdekes cikkek kitépése. Az utolsó kávénál azt gondoltam: ha én is megkomolyodom, és nekem is lesz valamim, akkor én is viszek valami rendszert az életembe. Ha lesz rá ötvennégy évem... (Izsók Sipos Szilárd: Szent Orsolya) Rózsa Gyuri lánya asszonyt várna a házhoz! „Kapkodnának apa után...” ÖSSZEFOGLALÓ Rózsa György nagyon boldog - végre több időt tölthet együtt felnőtt lányával, Csillával, hiszen együtt szerepelnek a Szombat esti lázban. A televíziós lánya elárulta: örülne, ha apja nem maradna egyedül... Rózsa Gyuri öt éve összetört felesége hirtelen elvesztése miatt. Csupán az adott neki erőt, hogy kislányának szüksége van rá - mesélte a tévés a Meglepetés magazinban. Rózsa György elmondta: Csilla kedvéért is mondott igent, hanem a közös táncra. A sztár tudja, nemcsak „korelnök” a versenyzők között, gerinc- és érproblémái is vannak, de nem is a győzelem a lényeg. Hanem, hogy a próbákon minden nap láthatja a lányát. Lánya, Csilla azonban úgy véli, nem kellene édesapjának egyedül maradnia. Szeretné őt újra szerelmesnek látni, jó lenne, ha találna egy magához illő nőt - mondta. Csilla hozzátette: Lélekben édesapja még nem tudott elszakadni elhunyt párjától, de ő nem fog rá haragudni, ha új asszonyt hoz a házhoz. Nagyon olvasott, világlátott, jó humorú férfi, aki után kapkodnának a nők, ha kissé nyitottabb lenne - vélekedett Rózsa György lánya a Meglepetés magazinban, (ma.hu)
