Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-11 / 236. szám, szombat
PRESSZÓ __ 2008. október 11., szombat 2. évfolyam 40. szám 28-29. oldal Személyre szabott otthon Egyre több ember számára fontos, hogy lakása kifejezze ízlésvilágát Trend! a (mű)szőrme Aktuális divattrendek VII.: mit viseljünk a hideg idő beköszöntével? Hét főbűn IS a sminkelésben Összegyűjtöttük azokat a hibákat, amelyeket semmiképpen se kövessen el 31. oldal Jarmila Lajčáková-Hargašová: Mivel a férjem állandóan távol van, egyedül nevelem a gyerekeket, háztartást vezetek, munkába járok „Nem könnyű diplomatafeleségnek lenni” Sokszor még éjfél után is a számítógép előtt ül, a képernyőn keresztül beszéli meg a férjével a nap eseményeit, a család ügyes-bajos dolgait. Miroslav Lajčák a nemzetközi közösség boszniai főmegbízottja, Jarmila Hargašová a két gyerekkel látogatóbajár ki hozzá Szarajevóba. Nem akarta feladni a munkáját, ami érthető is, hiszen ha egy tévés műsorvezető arca hosszabb időre eltűnik a képernyőről, nehéz a visszatérés... URBÁN KLÁRA A képernyőn mindig frissnek, üdének kell lennie, s mivel híradósként dolgozik, napi szinten tájékozódnia kell a politikai és a közéleti eseményekben. Nem árt, ha kitisztult fejjel ül oda a kamera elé. Ami persze soha nem könnyű. Főleg, ha az ember anya és diplomatafeleség, akinek a félje jó tizennégy hónapja néhány száz kilométerrel arrébb él, s tévúton kell megoldani a mindennapi gondokat. Segítség nélkül. Autóval Szarajevóba Reggel elkészíti a tízórait a 16 éves Vanessának, aki harmadikos egy kétnyelvű gimnáziumban, az ötéves Larát óvodába viszi. Amikor a kis Lara született, Belgrád- ban voltak, oda Jarka is követte nagykövet férjét. „A féljem nagyon keveset van itthon, mindig utazgat, nem könnyű egyedül ügyeim a gyerekekre, háztartást vezetni, s még munkába is járni. Diplomatafeleségnek lenni azt jelenti, hogy az ember folyton csomagol, a kofferek itt állnak készenlétben - mutat Jarka (aki tavaly Az évszázad slágere című adást is vezette) a folyosó egyik sarkába, ahol most is várakoznak az utazóalkalmatosságok. - Egyiket be-, a másikat meg kicsomagolom. Ráadásul soha nem tudjuk, mi lesz egy-két hónap múlva. Az ember a saját fészkét sem rendezheti úgy be, ahogy szeretné, folyton improvizál, közben biztatgatja magát, hogy egyszer majd ilyen vagy olyan lesz. Ugyanígy vagyok a munkámmal is, nem kergetek nagy álmokat, nagy terveket, mert nem tudom, mi áll majd az utamba.” A Pozsonyban élő család szerencsére közel lakik a schwechati repülőtérhez. A famíliából Nika időközben kirepült, aki a családfő első házasságából született nagylány, ő jelenleg Angliában él. „A féljem a világot járva mindig útba ejti Pozsonyt, elvégre a reptérről csak egy ugrás. Néha egy- egy hétvégére is hazajut, máskor meg mi megyünk ki hozzá Szarajevóba. Csak az ottani repülőtér elég problémás, sokszor lezárják, ilyenkor autóval vágok neki az útnak, 11-12 órát húzok le a volán Névjegykártya Jarmila Lajčáková-Hargašová Az állami televízió műsorvezetője Született: 1966. december 23-án Trencsénben Családi állapota: férjezett, férje Miroslav Lajčák diplomata Két lánya van - Vanessa (16), Lara (5) Újságírói pályafutásának állomásai: Práca (napilap), Szlovák Rádió, Rock FM Rádió, Rádió Okey, TV Markíza, STV. Sportriporterként kezdte, majd a híradó műsorvezetője lett, a kereskedelmi tévében saját talk show-ja volt Éjszakai lámpák címmel. mögött, ráadásul dimbes-dombos, veszélyektől nem mentes terepen, a megszeh'díthetetlen lányommal, Larával a hátsó ülésen. De ez van, ezt kell szeretni. S hogy hogyan tovább, azt ne kérdezze...” Nyitott konyha A család Pozsonyban egy régi házban él, a felújítás már rengeteg pénzt emésztett fel, hol ez, hol az romlik el. „Miután Belgrádból visszajöttünk, úgy kellett átszerveznünk az életünket, hogy öt ember él majd egy fedél alatt. Akkor még Nika is velünk volt, ha hazajött Angliából. Azzal kezdtem az egészet, hogy kidobáltam a cuccokat a régi szekrényekből, s vásároltunk is hozzá valamit, hogy az, amit magunkkal hoztunk, elfér„Az ember a saját fészkét sem rendezheti ügybe, ahogy szeretné, folyton improvizál, közben biztatgatja magát, hogy egyszer majd ilyen vagy olyan lesz" (Jarmila Lajčáková-Hargašová családi archívuma és SITA-felvételek) A kis család \fyuhaj, bunda! Van egy jó hírem a kisméretű, valamint a jól megtermett, meleg bundába burkolózó állatoknak: idén télen nem divat az igazi, állatok megnyúzása, szőrük-bőrük kidolgozása, kiszabása és összevarrása után keletkezett termék, nem fogják irigyelni azokat, akik csincsilla, barnamedve, farkas, mókus, ocelot, vidra, bárány (gondoljunk csak szegény Cukri báránykára, ha véletlenül mégis megfordulna a fejünkben, hogy az ő szőre-bőre jobb helyen van a testünkön, kellemesebb, ha bennünket melenget, mintsem egy kislányjátékszere, akinek csak annyi haszna volt belőle, hogy szeretgette, s még piros szalagot is kötött a nyakába, hogy csinosabb legyen) szőrében óhajtják elkápráztatni a világot, pontosabban nőtársaikat. Kész, vége. Nem tudom, hogy az állatvédők győztek-e, tiltakoztak ők elég sűrűn világszerte, vagy egyszerűen annyi történt, hogy újítani kellett a módin, bár retróznak most a világban lépten-nyomon, szemüvegben, lakberendezésben, meg azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy minden forog szépen körbe-körbe, a mini után a maxi, a fodros és az egyenes szabású között a rakott, mindig csaknem ugyanaz bukkan föl, néminemű változtatással, aztán egyszer a pöttyös, másszor a csíkos, később pedig az egyszínű, anyagban a pamut, meg a tiszta élő gyapjú, a természet ajándéka, a színtiszta, hernyó alapanyagból szőtt, szabott, varrott selyemruha, a másodosztályúaknak viszont a sokkal olcsóbban előállított műselyem blúz, kendő, amelyekről tudván tudjuk, hogy majdnem olyan, mint az igazi, csak éppen meg sem közelíti. Örüljünk, persze, legyünk állatvédők, ez így van rendjén, zöld bolygónkat úgyis annyi veszély fenyegeti, ne hagyjuk, hogy kipusztítsák az állatokat, csak azért, hogy a nők divatozhassanak, esetleg felvághassanak, hogy nekik bizony „erre is fussa". Egyébként is, fusson, akinek nincs bora. Újabban meg az futhat, akinek nincs hupikék vagy libazöld műszőrből összeeszkábált bundája, amelyen esti fényben ragyognak a hópelyhek. Grendel Ágota
