Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-11 / 236. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 11. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ „Szörnyű évet” zárunk 2008 „szörnyű év” a természeti katasztrófák terén, amelyek idén több mint 230 ezer halálos áldozatot követeltek, többet, mint 2004-ben a cu- nami (220 ezer halott) - mutatott rá a természeti katasztrófák elleni küzdelem szerdai világnapja alkalmából tett nyilatkozatában Salvano Briceno, a természeti katasztrófákkal foglalkozó ENSZ-titkárság igazgatója. Az idei természeti csapások 130 millió embert sújtottak. A májusi mianmari Nargis ciklonnak 138 ezer halottja volt, a májusi szecsuani földrengés 87 ezer embert ölt meg, Indiában árvizek, a Karib- tengeren ciklonok növelték az áldozatok számát. Az elemi csapások az első félévben 35 milliárd dollár gazdasági kárt okoztak, (mti) _______________________________________NÉTVÉ6WE_________ Mazochista kisebbség Szlovákia e héten bebizonyította, hogy a lakosság jelentős része nem alaptalanul büszke az országra, kétharmada pedig jogosan drukkol a jelenlegi kormánynak. Gazdasági, belpolitikai és külpolitikai téren egyaránt olyan sikereket könyvelhettünk el, amit az összes környező ország megirigyelhet. A statisztika szerint a Fico-kormány áldásait ráadásul mi magyarok is „élvezzük”. MOLNÁR IVÁN Míg a világ fejlettebb országai soha nem látott gazdasági válságban vergődnek, Szlovákia pénzpiacát egyelőre elkerülte a válság szele. Most látszik meg igazán a gazdaságpolitikai „előrelátásunk”; Szlovákia ugyanis már régen azt vallja, hogy ami nem létezik, az nem is mehet tönkre. Mivel a hazai tőzsde csak mutatóba fejt ki bizonyos tevékenységet, így egy világméretű gazdasági válság sem képes nagyobb megrázkódtatást okozni a piacnak. Nem kell félniük a bankok ügyfeleinek sem, hiszen Szlovákia olyan „gazdag ország”, hogy a kormány az összes hazai bank ügyfelének képes garantálni betétei biztonságát. Magyarul, a Fico- kormánynak egy esetleges bankcsőd esetén a milliomosok kárpótlásával sem lenne gondja. Az ország fejlettségét bizonyítja az is, hogy manapság a szlovák parlament képviselői is olyan körülmények között utazhatnak, mint amit a világ legfejlettebb országaiban csak a köztársasági elnökök, a kormányfők és a miniszterek engedhetnek meg maguknak. Ján Slota, a nemzetiek vezére egy egyszerű vidéki kettőske- reszt-avatásra is helikopterrel utazhatott, a leszállóhely és az avatás helyszíne közötti fél kilométert pedig egy Mercedesben tehette meg, ami előtt egy szirénázó rendőrautó „törte” az utat. „Elképesztő” gazdasági fejlettségünk mellett azonban nem kell szégyenkeznünk a demokrácia színvonala miatt sem, hiszen a szlovák szólásszabadságot az amerikaiak is megirigyelhetnék. A szlovákok szabadon szidhatják bármelyik nemzetet, biztosak lehetnek benne, hogy semmi bajuk sem történik. Sőt, ha mindezt a magyarokkal teszik, akár meg is dicsérhetik őket. Ezeket napjaink hőse, Ján Slota példája is bizonyítja, aki szinte már hetente görbelábú gyilkosoknak nevezi a magyarokat, s közben a borgőzös hőzöngéseinek titokban Robert Fico kormányfő is tapsol. A szlovák szólásszabadság rendkívül magas színvonalát bizonyítja az is, hogy aki szót emel a magyarokat ért támadások ellen, az a kormány szigorú bírálatára számíthat. Szlovákia e héten azonban a legnagyobb sikereket a külpolitikában érte el. Göncz Kinga múlt héten feldobott labdáját szinte azonnal leütötték, a földbe döngölve a magyar külügyminisztert. Hasonló sorsra jutott a hibrid honismereti tankönyv ügye is, hiszen az Európai Parlamentben csak a szlovák médiában rendszeresen radikális román politikusnak nevezett Tőkés László állt mellénk, miközben az EP szocialista frakciója a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is elavult intézménynek nevezte, amelynek a mai Európában már nincs helye. Hogy a szlovákiai magyarok mégsem panaszkodhatnak, azt a Szlovák Tudományos Akadémia múlt heti felmérése bizonyítja, amely szerint 70 százalékunk büszke arra, hogy Szlovákia állampolgára. Az elmúlt egy hétben a felmérés hitelességét több politikus és politológus is kétségbe vonta. Mondanunk sem kell, hogy nincs igazuk. A legutóbbi kutatások szerint ugyanis azon emberek között, akiknek jól megy a soruk, sokkal több a mazochista. Egy amerikai egyetem pszichológusai ötezer vezető beosztású üzletembert kérdeztek szexuális szokásairól. Mint kiderült, az egyharmada azoknak, akik hosszú évek óta vannak pozíciójukban, és megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, mazochistának vallja magát. Ez lehet a helyzet a szlovákiai magyar kisebbséggel is. Többségünk valószínűleg nem panaszkodhat az anyagiakra, így minél többet rúgnak belénk, minél jobban megaláznak bennünket a szlovák politikusok, annál elégedettebbek és büszkébbek leszünk. Aki nem hiszi, járjon utána! GlOSSZA _________________ __ iiiiiaimniwniiTň'in~i ~ ^nírTiWiyiiiľni Miniszterek kénye-kedve MÓZES SZABOLCS A tankönyvkiadó sokat látott vezetője minap lapunknak megmondta a tutit: nem a törvény, hanem a miniszteri ukáz a mérvadó, máskülönben becsukhatják a boltot. Avagy, ahogy az illető fogalmazott: ha olyan tankönyvet adnak ki, amely megfelel a magyar pedagógusoknak, „megcseszi őket az SNS”. S bizony, egyszerre jóllakott kecskét és épen maradt káposztát még a népmesék világa sem ismer, az erőpozícióban Slota emberei ülnek, így a nemzeti kecskét kell jóllakatni. Mintha a könyvek az SNS-nek készülnének, nem pedig a magyar iskoláknak, ahol magyar tanárok fognak belőlük magyar gyerekeket tanítani. A kiadóvezető fenti kijelentése viszont azért is érdekes, mert normális esetben a hatályos törvényeket és rendeleteket kell betartani, nem pedig a minisztérium mindenféle jogalapot nélkülöző törvénymagyarázataira támaszkodva cselekedni. Az oktatásügyi tárca nem arra van, hogy nyelv-, tábla-, önkormányzati, kartográfiai és egyéb törvényeket magyarázzon, hanem arra, hogy normális feltételeket teremtsen az oktatásügy számára. Ugyanakkor részben érthető a kiadóvállalatok hozzáállása is: ha nem táncolnak úgy, ahogy a minisztérium fütyül, „cseszhetik” a tankönyveiket és a beléjük fektetett munkát. Ha a tárca által felügyelt illetékes bizottság nem adja az általuk kiadott tankönyvre áldását, az nem kerülhet az iskolákba s természetesen költségeiket sem téríti meg az állam. így tehát kvázi fölöslegbe írattak, szerkeszttettek, lektoráltattak egy készülő tankönyvet, az maradhat elektronikus formában s várhat arra, hogy egyszer talán egy másik minisztériumi vezetőség szakmai testületé rábólint az új kötetre. Vagy pedig szépen átírják a tankönyvet a mindenható minisztérium követelményeinek megfelelően. Mondani sem kell, a kiadók nagy része ez utóbbit választja. Elvégre egy ideje vége a szocinak, senki sem szeret raktárra gyártani. Ellenségeket keresni magának a mindenhatók körében, kiesni a bizniszből, holmi pedagógiai és didaktikai elvek miatt... Még szerencse, hogy egyéves álma után az MKP is ébredezik, s rájött, az oktatásügyi tárca és a „nemzetiek” megzabolázására játszó, ám tőlük nagyon sokban nem különböző miniszterelnökhelyettes hosszú hónapok óta félrebeszél, amikor azt állítja: a nyelvtörvény úja elő a kötelező államnyelvi formát. Az idézett törvényben - ahogy lapunk hónapokkal korábban már megírta - egy szó sem utal arra, hogy a magyar tankönyvekben szlovák nyelven kell feltüntetni a földrajzi elnevezéseket. Mint ahogy a többi, korábban a tárca által előcibált jogszabályban sem. A gond csak az, hogy azóta már az iskolában vannak a minisztériumi agyrém által ihletett tankönyvek, s félő, 2010-ig csak hasonló szellemben írt kötetek hagyják el a nyomdákat. Vagy ami még valószínűbb, győz a miniszterelnök-helyettes „kompromisszumos”, „európai”, „standard” megoldása - melyet az utóbb időben mintha az ellenzéki pártok is átvettek volna -, s a helyzet annyiban változik Mikolajék hibridségéhez képest, hogy ezek után a szlovák alak mögött zárójelbe biggyesztve ott lesz a magyar elnevezés is. Ami, akárhogyan nézzük is, az elmúlt évekhez képest így is jó nagy visszalépést jelent. KOMMENTÁR A kapitalizmus vége? SERES LÁSZLÓ Nagyon tudnak örülni. Ott ülnek a stúdiók talkshowjaiban, publicisztikákat gyártó szerkesztőségeik félhomályában, és némi kárörvendő mosoly keretében végre elérkezettnek látják az időt közreadni azt az ideológiai félhomályt, amely eddig agyuk bal és jobb féltekéje között vándorolt ide-oda. Amit eddig csak sejtettek, az most kezd látványos valósággá válni: a kapitalizmus mégiscsak szar rendszer. Hogy a szemét kizsákmányoló bankok. Hogy mi, adófizetők tartjuk el ezeket. Hogy a Wall Street kapzsisága. Hogy a nagyhal bekapja a kishalat, tekintet nélkül arra a sanyarú tényre, hogy most éppen az állam az a nagyhal. A globális pénzügyi válság döbbenetesen neoszocialista szellemi produktumokat termel., Azért ilyenkor jól jön az állam, mi?” - kérdezi a szíve mélyén mindig is antikapitalista véleménydeformáló, és olyanokra mutogat, mint Nicolas Sarkozy, aki szerint befellegzett a laissez faire időszaknak. És komolyan is gondolják, hogy a kapitalizmus az oka a válságnak, nem az elégtelen verseny- és piacfelügyelet, a bürokratikus túlszabályozás, az állami segítséggel létrehozott kvázi-monopólimok (Fannie Mae, Freddie Mac) hamis biztonsága, az elvárás, hogy kivétel nélkül mindenkinek kell adni hitelt, akár vissza tudja fizetni, akár nem. Ezek az emberek - talán a cinikus Sarkozyn kívül - komolyan azt hiszik, hogy az a szabad, piaci rendszer a hibás, amely példádan jólétet és gazdaságot generált a világ legelhanyagoltabb területein is, és amely hosszú évtizedek-év- századok óta éppen hogy a megoldás az állam nevű problémára. Nem is elsősorban jóléttermelő okokból: hanem mert nincs más olyan morális rendszer, amely az egyén szabadságára, racionális önérdek-érvényesítésére, kreativitására, lokális és globális vállalkozási kedvére alapozna. Nincs, mert nem is lehet más. Aki titkon komolyan abban reménykedik, hogy a mostani kényszerű bailout-ok és bankállamosítások csak az előfutárai egy olyan új korszaknak, amelyben az állam immár nem szégyenlősen, hanem büszkén és öntudatosan szólhat bele olyan területekbe, amelyek nem az ő bizniszei (gazdaság, egészségügy stb.), az egy olyan új érát üdvözöl, amelyben lassan visszaszorul az egyén, előretör az állami mindentudás, és ökoszociá- lisan érzékeny ideológusok mondják meg másoknak, mit ter- melhetnek-fogyaszthatnak és mennyiért. Egyébként a nagyhal néha tényleg bekapja a kishalat. Nem baj. Ha nincs ez a rendszer, mindannyian bekaphatjuk. A szerző a Hírszerző vezető szerkesztője TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Elsősorban Grúzia Független Államok Közösségéből (FÁK) való kilépésének szenteltek figyelmet pénteken az orosz lapok a FÁK Biskekben kezdődő csúcsértekezlete és előző nap lezajlott külügyminiszteri értekezlete kapcsán. A Kommerszant emlékeztet rá, hogy Moszkva még a legutóbbi, dusanbei FÁK-csú- cson is értésre adta, hogy nem hagyja csökkenni az orosz befolyást a posztszovjet térségben, és erősíteni akarja a tagországok integrációját. „Úgy tűnik azonban, hogy a kaukázusi háború nyomán megváltozott helyzet áthúzza ezeket az ambiciózus terveket. Jelenleg inkább arról van szó, hogy legalább a jelenlegi, rendezetlen formában fennmaradjon a FÁK” - írta a lap. Felidézte, hogy az egyik legaktuálisabb téma - Abhá- zia és Dél-Oszétia függetlenségének elismerése - várhatóan szóba sem kerül a csúcson, mivel több magas rangú moszkvai forrás - köztük Szergej Lebegyev, a FÁK végrehajtó bizottságának elnöke is - jelezte, hogy ezt a tagállamok önálló megítélésére bízzák. A lap megemlíti, hogy Mi- heil Szaakasvili grúz államfő mellett távol maradt a biske- ki csúcstól Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök - akinek országában elnökválasztás zajlik - és Viktor Juscsenko ukrán államelnök, aki a parlament feloszlatásával van elfoglalva. Több lap is idézte Szergej Prihogyko elnöki tanácsadó minapi nyilatkozatát, amely szerint a biskeki csúcson nem várható áttörés, afféle munkaértekezlet lesz ez, amelynek célja annak demonstrálása, milyen fontos a sokoldalú párbeszéd. „Ugyanis a partnerek bírálatai és Grúzia távozása ellenére a FÁK intézménye továbbra is jelentős lehetőségekkel bír...” mondta egyebek közt Prihogyko. A Gazeta arra hívta fel a figyelmet, hogy a külügyminiszterek jóváhagyták Grúzia kilépését, s azt az államfőknek már csupán alá kell írniuk, a távozás azonban valójában csak a szándék bejelentését követő egy év után, vagyis 2009 augusztusában lép érvénybe. Ugyanakkor Tbiliszi távolmaradása nem lesz jelentős hatással a szervezet működésére - írta a lap Szergej Lavrov orosz külügyminisztert idézve, s hozzátette, Grúzia tagságának megszűnte nem jelenti azt, hogy az ország később ne csatlakozhatna újra a közösséghez. Az 1991-ben létrejött Független Államok Közössége eddig a balti államok kivételével a volt Szovjetunió tag- köztársaságait tömörítette, tagállamai Grúzia kilépése után ma Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Oroszország, Örményország, Tádzsikisztán, Ukrajna és Üzbegisztán. (mti)- Ne izgulj, a lavina a hegyekben kutya fiile a honismeretkönyv-lavinához képest, amely az iskolaügyi minisztériumot árasztja el. (Peter Gossányi karikatúrája)
