Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-10 / 235. szám, péntek
8 Riport ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 10. www.ujszo.com A nemzeti park nem szórakoztatóközpont, hanem az eredeti állapotok megőrzésére létrehozott intézmény Magas-Tátra - vihar előtt, vihar után? Szeptember közepén a Természetvédelmi Világ- szövetség (IUCN) levélben tudatta Szlovákia környezetvédelmi minisztériumával: megvonja a Magas-Tát- rától a nemzeti park címet, ha a hivatalok nem mérsékelik a gazdasági tevékenységet a Kárpátok legmagasabb bércei tövében. A természet védelmében érintett valamennyi szerv állítja: ura a helyzetnek. LŐR1NCZ ADRIÁN Lévén szó az ország legrégebbi, 1949-ben létrehozott nemzeti parkjáról, a kérdés túllép a szakmai kereteken - a TANAP (Tatranský národný park - Tátrai Nemzeti Park) ugyanis a Kárpát-medence Yellow Stone- ja, a honi idegenforgalom büszkesége, a leglátogatottabb szlovákiai attrakció. A tájon 2004-ben végigsöprő szélvész után a lakosság fejvesztve adakozott újjáélesztésére, a köztársasági elnök meg egyenesen a szlovákság szívügyének nevezte a Tátra megmentését. Szerencsére minden csoda három napig tart; így miután valamennyi önjelölt „Tátra-mentő” learatta az őt megillető babérokat, a kedélyek lecsillapodtak. Ez persze csak részben igaz, hiszen a 741 négyzetkilométer kiterjedésű területen több százezer köbméter fát döntött ki vagy tört derékba az óránként 180-200 kilométeres sebességgel tomboló szélvész, melynek értékét csak milliárdokban lehet Pavol Majko, a TANAP igazgatója: „Csak véleményezési jogkörünk van..." kifejezni. Kitermelni, vagy otthagyni ezt a rengeteg faanyagot? - hangzott a kérdés a Tátra tövében, s ki-ki a legjobb tudása szerint adta meg a választ. Az erdészek a fokozott tűzveszélyre hivatkozva a kitermelést szorgalmazták, a biológusok a betűzőszú elterjedésére hívták fel a figyelmet, mely már a talpon maradt erdőket veszélyeztette. A természetvédők, illetve nagyobb távlatokban gondolkodók maroknyi csoportja tette csak szóvá, hogy semmi különös nem történt, a Magas-Tátrában az egyensúly magától helyreáll, s nem is oly nagy kár, hogy a monokultúrás erdőségek egy része elpusztult - szavaiknak csak az erdei utak „megszállásával” tudtak itt-ott érvényt szerezni. A hegység lankái ma sáskajárás utáni, elsivatagosodó tájhoz hasonlítanak; négy évvel a szélviErik Báláz ökológus az új sarjerdőt mutatja; a berkenye után megtelepednek a lassabban fejlődő fajták is (Somogyi Tibor felvételei) har után szabad szemmel is jól látható, hogy a választott út máshová vezet. Ki erdőt vet... Az áldatlan állapotokra, a fa- kitermelés és az ökoszisztéma természetes rendjének megbontásából adódó veszélyekre a Tátrai Nemzeti Park volt igazgatója, a 2007 februárjában menesztett Tomáš Vančura is felhívta a figyelmet, hangsúlyozva: a több mint fél évszázados múltra visszatekintő intézmény válaszút elé érkezett. Utódjául a szaktárca azt a Pavol Majko mérnököt nevezte ki, aki a Tátra alatt korábban elkötelezett természet- védőként, majd a fakitermeléssel és -értékesítéssel foglalkozó In- terwood és a bérkilövést is a tevékenységi területei közé soroló Sankt Hubert vállalatok elnökségi tagjaként vált ismertté. „A 2004-es szélvihar csak egy mozzanat az erdő fejlődésének láncolatában - mondja. - A laikusok persze tragédiaként élték meg, ám az erdészeknek cselekedniük kellett. Ennek eredményeképpen az alacsonyabban fekvő területeken az Állami Erdőgazdálkodási Vállalat munkatársai kitermelték a szélvihar által kidöntött fákat, a magasabb, A-kategóriába sorolandó részekben viszont meghagyták. Az élet természetesen ott sem állt meg; az erdőben beindult az önregeneráló folyamat, megjelent az erdei növénytársulások egy új nemzedéke. Az alacsonyabb fekvésű területeken az ember segít - több ezer facsemetét ültettek ki az elmúlt években.” Nemcsak ültettek, hanem vetettek is, tudom meg - mégpedig nyírfamagot, öles hóba. Ha minden jól megy, néhány éven belül kiterjedt nyíresek díszlenek ott, ahol korábban lucerdő állt. Például a vyšné hágy-i gyógyszana- tóriumok körül, ahol korábban légcsőbetegeket kezeltek. A gond csak az, hogy a nyír allergiakeltő fafajta, így a szanatóriumok további sorsa megkérdőjeleződik. ,A TANAP munkatársai közel félmillió köbméter fa kitermelését és feldolgozását hagyták jóvá, nemegy esetben a magasabb védettségi szintű területeken, például a rezervátumokban is” - teszi még hozzá Majko úr. Az a fránya bogár A természettudomány Ips ty- pographus-nak, a magyar nyelv betűzőszúnak nevezi azt a mindössze 4-5,5 milliméter hosszú bogarat, melyről a szélvihar után kiderült: veszélyesebb, mint a Föld bármely vérszomjas élőlénye. Szlovákiában „lykožrút” elnevezéssel internetes fórumot is indítottak, melynek látogatottságából arra lehetett következtetni, hogy több szakértője van itthon e témának, mint amennyi bogár nyűvi a fát odakint, az erdőn. A betűzőszú a legyengült fákat kedveli; hímje ennek kérge alá fúrja be magát, majd szaganyagával odacsalogatja a nőstényeket. A légyott után kikelő lárvák tovább pusztítják a kérget, mígnem a fa száradásnak indul; s ez már bőven elegendő ok arra, hogy az erdőgazdálkodók - mintegy megelőzésképp - egész hegyoldalakat alakítsanak át szavannává. „Európa más területein is megfigyelték, hogy az erdőket pusztító nagy szélviharokat követően radikálisan elszaporodik a betűzőszú - tudom meg a TANAP igazgatójától. - Az állami erdészet munkatársai is tapasztalták ezt, ugyanakkor a nemzeti park felügyelete alatt álló úrbéri erdőségekben magunk is meggyőződhettünk arról, mekkora károkat okoz. Mivel az úrbéri társulások nem folytathatnak fakitermelést, az erdők egy része lábon száradt el; az államnak több tízmillió koronás kártérítést kell fizetnie a tulajdonosoknak.” Hogy a bogár által megtámadott faanyagot miért értékesítették piaci áron alul a feldolgozóknak, örök titok marad - hiszen az tudnivaló, hogy a betűzőszú az értékes faanyagban kárt nem tesz. Mivel a halomra döntött, kitermelt, majd eladott fa öregebb erdőségekből származott, első osztályú árunak minősült. A Magas-Tátra. alatti falvakban nyílt titok, hogy a feldolgozók egy része annak a kormánypártnak az elkötelezettje, mely mindig is nagy hangsúlyt fektetett az erdőgazdálkodásban érintett tárca felügyeletére - így nem kizárható, hogy a csökkentett értékű fából származó „fölös haszon” a pártpénztárban adományként jelenik meg. Minderről csak az a fránya bogár tehet... Szálló mélygarázzsal? A Magas-Tátra alatt, között és talán helyett is ma minden község legszívesebben élményfürdőt, síközpontot, vagy valamilyen „resort”-ot építene. A TANAP vezetésének nem kis energiájába kerül egy-egy de- veloperrel elhitetni: a nemzeti park nem szűnt meg, csak kissé átalakult. „Sok építtetőt, beruházót megzavart a Magas-Tátra szélvész utáni látványa - folytatja Majko mérnök -, s nekik külön el kellett magyaráznunk: attól, hogy az erdő épp nem áll, hanem fekszik, még erdő. Azt hitték, a letarolt területeken, az európai jelentőségű élőhelyeken gond nélkül terjeszkedhetnek, építkezhetnek. Sorban érkeztek hozzánk véleményezésre az építési engedélyek, ám csak azokat bíráltuk el pozitívan, amelyekben átépítésről, korszerűsítésről volt szó, a természetes környezetbe való durva beavatkozás nélkül. A harminc vagy ötven éve működő idegenforgalmi központ s az felújítása vagy fejlesztése elé természetesen nem gördítünk akadályokat. Nekünk is érdekünk, hogy a látogatók jól érezzék itt magukat; ugyanakkor elvetettük a zöldmezős, vagy inkább »zöld erdős« beruházások megvalósítására tett javaslatokat. Nem kapott zöld utat például az a tervezet, mely háromszáz férőhelyes szállót, mélygarázst álmodott a harmadik védettségi fokozatba tartozó erdő közepére. El kellett utasítanunk az új sípálya építését a Csorbatótól északra fekvő völgyben is, mivel ott ősvadon található. Tovább sorolhatnám; azt azonban tudni kell, hogy a nemzeti park igazgatóságának csak véleményezésijogköre van, a végső szót az Állami Természetvédelmi Hivatal mondja ki.” Annak okát, hogy a Tátra fokozatosan mégis amolyan nemzeti szórakoztatóközponttá válik, talán ott kellene keresnünk. Márpedig a TANAP... Márpedig a TANAP az TANAP marad! - szögezi le Peter Višváder, a környezetvédelmi tárca szóvivője, tételesen is sorolva az érveket. Például, hogy a nemzeti park új felosztása szerint számottevően nem csökken a legmagasabb védettségi szintbe tartozó területek kiterjedése, az idegenforgalmat pedig a már létező öt központba összpontosítja. „Számos olyan nemzeti park van a világban, melyek nem felelnek meg az IUCN feltételeinek - mondja -, létjogosultságukat mégsem kérdőjelezik meg. Készek vagyunk arra, hogy a szervezet októberi barcelonai ülésén megvédjük az igazunkat, ugyanakkor tudatosítjuk, hogy a helyzet a civil természetvédő szervezetek nemzetközi lobbitevékenységének eredménye, mely a TANAP területi felosztásának módosítása ellen irányul.” A legfontosabb érv viszont az, hogy határain belül az állam azt a területet nyilvánítja nemzeti parkká, amelyet csak akarja - így az IUCN és egyéb szervezetek figyelmeztetése legfeljebb figyelmeztetésként, ajánlásként kezelendő. „2004 óta a szélvész sújtotta terület 97 százalékán termelték ki a fát, a maradék háromszázaléknyi területen gyönyörűen sarjad az új, őshonos fajokban gazdag erdő” - szögezi le Erik Báláz ökológus, az OZ Vlk Polgári Társulás aktivistája. „Nem volt hiábavaló, hogy annak idején elálltuk a kitermelésre kivonuló munkások és gépezetek útját - vallja. - Az eredeti tátrai ősvadon egy részét így sikerült megmentenünk; a Nyu- gati-Tátra völgyeiben, melyek a bamamedve, a farkas és a hiúz természetes élőhelyei, már közel háromméteres új növénypopuláció magaslik, s az állatok fajgazdagsága ezeken a helyeken legalább tízszer akkora, mint a tarra vágott területeken. Tevékenységünknek köszönhetően a közvélemény egy része megértette, hogy a Magas-Tátra már sosem lesz olyan, mint a szélvész előtt volt, de a többit a természetre kell bíznunk. A nemzeti park nem szórakoztatóközpont, hanem az eredeti állapotok megőrzésére létrehozott övezet; jó lenne, ha ezt a küldetését legalább a hegység egy részében maradéktalanul betölthetné.. 7’ 1 ( ( ( < < A Csorba-tó környéke egyike az öt fejleszthető területnek; nem biztos, hogy ez jót tesz neki
