Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-10 / 235. szám, péntek
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 10. Jubilál a kassai Csermely Kórus - Havasi József vezetésével a hazai kórusmozgalom erős láncszeme Harmincöt, dallal teli esztendő lett Van mire emlékezni - Havasi József a Csermely Kórus vaskos krónikáinak egyikével (Somogyi Tibor felvétele) Négy vaskos, tekintélyes súlyú krónika, sok-sok bejegyzéssel, fotóval - harmincöt dalos év történéseit őrzik. A harmincötödik születésnapját holnap hangversennyel ünneplő kassai Csermely Kórus alapító karnagyával, Havasi Józseffel lapoztunk bele, hogy a jubileum kapcsán felidézzük a múltat. MISLAY EDIT A kórus a Csemadok alapszervezeteként alakult meg annak idején, a kassai Csermely patak lett a névadója. A vegyes kar lelkes, a zenét, az éneklést szerető fiatalokból, felnőttekből állt össze, s Havasi József értő, érzékeny, szakavatott és következetes vezetésével aránylag rövid idő alatt a hazai kórusmozgalom egyik „erős láncszeme” lett. Hazai és nemzetközi versenyek, fesztiválok és zenés találkozók sikeres szereplőjeként (sőt, később szervezőjeként) írta évről évre a maga történetét, és szerzett fellépéseivel, énekével emlékezetes élményt hallgatóságának. De nemcsak a közönségnek, hanem maguknak a kórustagoknak is. A közös éneklés öröme, az élmény, amikor egy mű hosszú, olykor fárasztó próbák sora után végre úgy szólal meg, ahogyan kell, ha a hangjai felragyognak, s olyan harmóniába simulnak, hogy az éneklők lelkét szelíd borzongás és felemelő, békés öröm járja át - mindez olyan ajándék, amit átélni semmihez sem hasonlítható élmény, s ezt bizonyára minden mostani vagy volt kórustag megerősíti. A Csermely Kórusban az eltelt három és fél évtizedben nagyon sokan lehettek gazdagabbak ezáltal. A tagok száma és átlag- életkora természetesen változott az évek folyamán, volt, amikor hatvanan álltak színpadra, és zömmel a fiatalabb korosztály képviseltette magát, napjainkban harminc körüli a Csermely-tagok száma, és az átlagéletkor is magasabb. Ami azonban nem változott: a jelentős eredményeket felmutató, és aránylag rövid idő alatt nagy nevet szerzett Csermely tagjának lenni mindig is rangot jelentett. De ne feledkezzünk meg az énekkar közösségkovácsoló erejéről sem: a harmincöt év alatt barátságok, sőt szerelmek és házasságok is születtek a Csermelynek köszönhetően. A Csermely története szervesen olvad eggyé Havasi József karnagy személyével, aki - nem mellesleg - operaénekesként, a kassai Állami Színház operatársulatának tagjaként is szép karriert tudhat a magáénak. Honnan ered a zene iránti szeretete, mi vonzotta erre a pályára, kérdeztük tőle. ,A zenét tulajdonképpen a templomnak köszönhetem - mesélte. - Gyerekkoromban abban a templomban, ahova apámmal jártunk, egy kórus is énekelt. Egy fantasztikus kassai orgonista, Bedna- rik János vezette. Nagyon tetszett nekem, ahogyan énekeltek. Annyira, hogy én is a tagja lettem. Emlékszem, gyerekként még szopránt énekeltem, aztán amikor mutálni kezdtem, átkerültem a basszusba. Ennek a kórusnak és Bednarik Jánosnak köszönhetem, hogy elkezdtem érdeklődni a zene iránt.” A zenei „fertőzés” sorsdöntő lett: Havasi József előbb a kassai konzervatóriumban, majd a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Pozsonyi diákévei alatt az Ifjú Szivek és a Lúčnica énekkarát erősítette. A diploma megszerzése után, visszatérve Kassára azt is megtehette volna, hogy csupán a saját énekesi pályáját építgeti, ő azonban nem elégedett meg ennyivel: a kórusmuzsika népszerűsítését is felvállalta a Csermelyben. Az énekkar a kórusirodalom számos gyönyörű, klasszikus és modern darabját szólaltatta meg pódiumokon és templomokban egyaránt. A rendszerváltás utáni években alakult meg a Csermely Polgári Társulás, azzal a céllal, hogy szervezze, menedzselje a kórus életét, vendégszerepléseit. Míg 1989 előtt főként Magyarországon vendégszerepeitek, a fordulatot követően az addig elérhetetlennek tűnő Nyugatra is eljutottak: Finnországban és Franciaországban is öregbítették a hazai magyar kórusmozgalom hírnevét. Idén a 35. születésnapon még egy jubileumot is ünnepelhetett a kórus: januárban tizedik alkalommal rendezték meg a kassai Művészetek Házában a Csermely Kórus új évi hangversenyét. Arról, hogyan született a mára országos elismertségnek örvendő rendezvény, Havasi József így mesélt: „A karácsony előtti időszakban a kassai énekkarok gyakran adnak koncertet. Azt szerettem volna, hogy a Csermely Kórus is közönség elé léphessen egy karácsonyi koncerten. Igaz, hogy a karácsonyi éjféli misén rendszeresen felléptünk, de én azok előtt is szerettem volna bemutatni a kórust, akik nem járnak misére. Jelentkeztem is, hogy időpontot kérjek a Művészetek Házában, de kiderült, ez az időszak annyira zsúfolt, hogy legalább öt évvel előtte kell bejelentkezni. Az illetékes, akivel beszéltem, azt mondta, van még egy szabad terminus: rögtön az új év első szombatja. Első hallásra nem igazán tűnt jó ötletnek. Aztán mégis szöget ütött a fejembe. Végül, ha az összes kórus karácsonyi koncertet rendez, akkor a Csermely Kórusnak meg legyen új évi hangversenye. így alakult ki a most már tízéves hagyomány, hogy az új év első szombatja a Csermely Kórusé a Művészetek Házában. Kezdettől fogva teltházas koncertet adtunk, és most már egész Szlovákiából érkezik a közönség az új évi hangversenyünkre. Igaz, mindig vannak »húzóneveink«, azaz, ismert, népszerű művészek vendégszerepeinek. Bevallom, az új évi koncertek után mindig félek egy kicsit attól, hogy mi lesz jövőre? Tudjuk-e tovább emelni a színvonalat? Vagy ha nem emeljük is tovább, legalább meg tudjuk tartani az előző évit.” Mint az Havasi József szavaiból is kiderül, az új évi koncert az egyik legfontosabb esemény az énekkar életében. „Egész évfolyamán érlelődik bennem a repertoár. Ez óriási erőfeszítést kíván. Nehéz kórusműveket tanulunk meg, például Händel Messiásából, azért, hogy egyetlenegy alkalommal előadhassuk. Többet soha. Mert nincs olyan zenekarunk, mint a Művészetek Házának, és nincs is alkalom, amikor az ilyen darabokat előadhatnánk. Persze, így is megéri, mert az énekkar fejlődik ezáltal, és gyönyörű műveket énekelünk” - összegezte az eltelt évek tapasztalatait. Amikor arról kérdezem, melyek számára ennek a harmincöt évnek a legemlékezetesebb pillanatai, főként arról mesél, amikor egy-egy művet csodálatosan sikerült megszólaltatniuk. „Pécsett voltunk, és korán reggel, egy átmulatott éjszaka után lementünk egy föld alatti templomba. Nagyon jó akusztikája volt, egy spanyol és egy francia kórus énekelt ott éppen. Szóltam az enyéimnek: »Gyerekek, Locus iste.« A kórus még életében nem énekelte el úgy Bruckner Locus istéjét, mint akkor. De szívesen emlékszem vissza a Somodiban tartott többnapos összpontosításokra is. Legutóbb nagyon megleptek a »taknyosok«. Az ebéd utáni pihenő alatt, ahelyett, hogy kicsit lazítottak volna, kimentek a rétre, és megtanultak pár dalt, amivel felköszöntöttek. Akkor volt ugyanis a születésnapom. Olyan kellemesen megleptek, hogy majdnem elbőgtem magam.” Havasi József hat gyermekének is továbbadta a zene szeretetét. Többen közülük - akárcsak felesége, Viktória - a Csermelyben is énekeltek, Katalin lánya a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének szakán végzett, s a tizenéves Veronika is gyönyörű hangot kapott örökségként. A Csermely Kórus idei új évi hangversenyén édesapjával közösen énekelt a színpadon. A kassai Művészetek Háza pódiumán (A Csermely Kórus archívuma) Le Cléziónak ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat Költői kalandok szerzője MTl-HÍR A francia Jean-Marie Gustave Le Cléziónak ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. A svéd királyi akadémia indoklásában „új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki ex- tázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának, elkötelezett környezetvédőnek” nevezte. Le Clézio nem csupán alkotásaiban viszi valóságos és lelki utazásokra olvasóit, élete is szinte folyamatos utazás. Nizzában született 1940. április 13-án, egy breton családban. Első könyvét hétévesen írta a tengerről, amikor elkísérte anyját Nigériába, ott dolgozó orvos apjához. Nagy- Britanniában és az USA-ban tanult, katonai szolgálatát Thaiföldön teljesítette, de kiutasították, mert elítélte a gyermekprostitúciót, s Mexikóba vezényelték. A mexikói indián történelem és mitológia annyira megragadta, hogy e témából írta történészi disszertációját. Addigra már elismert író volt hazájában: 23 éves volt, amikor megjelent a Jegyzőkönyv (Le procés-ver- bal) című regénye, melyért Renaudot-díjat kapott. 1967-ben adtákki a Terra Amata című, szabad asszociációktól burjánzó könyvét, amelyet magyarra is lefordítottak. 1980-ban nagy áttörést jelentett a Sivatag (Dé- sert) című regénye, amely az északafrikai elveszett kultúrák és Európa kontrasztját mutatja be nem szeretett bevándorlók szemszögéből. Ettől kezdve a nagyközönség is kegyeibe fogadta. Az élete is folyamatos utazás (AP-felvétel) PENGE Megoldás agyhalállal A magyar irodalomban nem sok olyan sejtelmes, mégis pontos, leleplező cím akad, mint Bán Zoltán András 2007-ben megjelent regényéé: Susánka és Selyempina. Egyrészt elmondható, hogy a szöveg elbeszélő eszközeit, tartalmi elemeit nagyban anticipálja a cím, mégis mindezt „máshogyan”. Mert tényleg arról szól,anőés a férfi kapcsolatáról - ám itt az egykor tehetséges ifjúnak nyilvánított, azóta levitézlett, megöregedett, ám egyfajta sznobé- riát megtartó Zsigó bátyánk és egy nem sok iskolát járt, vidékről felköltözött pincérlány románcáról (?) van szó. Azonban mindez hol poétikus, hol erőszakot szerető, hol lírai stb. jelentésadóinak köszönhetően az Agyközpont szűrőjén, ahhoz való viszonyán keresztüljut el hozzánk a regény szinte mindentudó elbeszélőjének jóvoltából, akinek kiléte ily módon rejtélyes marad. Az elbeszélői technika sajátsága, hogy minden megkettőzve jelenik meg, a dolognak egyszerre két oldalát mutatva meg, vagyis tulajdonképpen egyiket sem. Minden ebben az eldöntet- lenségben lebeg, a románc részletei, helyszínei, szereplői is. így lesz a pincérlány egyszerre a szende, kissé naiv, butuska Susánka (aki negatív véleményeinek kifejtése során meglepő jártasságot árul el az opera területén Zsigó bátyánk legnagyobb örömére), a másik oldalon pedig a lotyó, mindenkit megszerző Selyempina. Az olvasatok egyike így mutathat abba az irányba, hogy Zsigó bátyánk másik énje bizony az Agyközpont. Vagyis leszögezni semmit sem lehet, a szövegben finoman elrejtve megtalálhatjuk bármely biztosnak hitt gondolatunk cáfolatát is. Bán Zoltán András első szépprózai kötete mégsem azt a minőséget képviseli, amit a kitűnő irodalomkritikustól vártam volna. Kimódoltsága, didaktikussá- ga túlságosan erős, szinte minden szavára rányomja bélyegét. És ezt az a tény sem tudja feledtetni, hogy a regény Krúdy Szindbádjának egyfajta negatív átiratának tekinthető. Szinte minden megtalálható benne, amit a regényről ma tudhatunk, sőt annak pontosan az ellenkezője is, mégse válik élő szöveggé. Az olvasónak végig megmarad az az érzése, hogy ez a készakarva is kurta történet - egy idősödő operaházi kottatáros és alkalmi súgó kései szerelemre gyúlásá- nak, majd kijózanodásának története - az előbb említett regénytechnikai ismeretek illusztrációjaként működik. A barokkos mondatok zsúfolt- ságahelyenkéntöncélúnakhat, s a végső megoldás, a pincérlányból való kiábrándulás, az elhalasztott öngyilkosság, az agyközpont életválsága, majd az ebből következő megvilágosodásszerű eligazodás az élet dolgai közt túlságosan banális, mintha ez is az említett illusztrációjelleget húzná alá. Összegzésül annyi mondható el, hogy szép, de talán túl teoretikus ihlet teremtette Susánkát és Selyempinát. Bán Zoltán András: Susánka és Selyempina. Scolar, Budapest, 2007 Értékelés: 9099099000
