Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-10 / 235. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 10. Vélemény És háttér 7- Nagyon nehéz gyerekkorom volt, Évike. A mostohaanyám úgy bánt velem, mint az építésügyi minisztéri­um a magyar iskolákkal. (Peter Gossányi karikatúrája) Először 1786-ban a Toscanai Nagyhercegségben törölték el a halálbüntetést A Halálbüntetés Elleni Küzdelem Világnapja FIGYELŐ ____ Legnagyobb gond a bűnözés Több áldozatot szed a szer­vezett bűnözés Latin-Ameri- kában, mint akármelyik beteg­ség, és több családot tesz tönk­re, mint bármilyen gazdasági válság - hangzott el az Ameri­kai Államok Szervezetének (OEA) belbiztonsági konfe­renciáján Mexikóvárosban. A regionális nemzetközi szerve­zet főtitkára, Jose Miguel In- sulza szerint a drogcsempé­szet, az emberrablás és a szer­vezett bűnözés egyéb formái jelentik a legnagyobb veszélyt a térség stabilitására. A drog- kartellek bevétele évi 320 mil­liárd dollár, ami sokkal több, mint a legtöbb latin-amerikai ország bruttó nemzeti össz­terméke. „A drogkereskedők fürdenek a pénzben, bűnül­dözésre pedig nincs elég pénz. Haitin például 2500 lakosra jut egy rendőr, Európában ez az arány háromszáz az egyhez” - mondta a chilei diplomata. Százezer emberből a világon átlagosan ötöt gyilkolnak meg, Latin-Amerikában 27 gyilkos- ságjutszázezerlakosra-muta- tott rá megnyitó beszédében Felipe Calderón mexikói el­nök. ,A bűnözés az egész föld­részt mérgező járvány, súlyo­sabb, mint az AIDS vagy bármi­lyen betegség, és több családi otthont rombol le, mint bármi­lyen gazdasági válság” - mond­ta Calderón. A konferencián a közös fellépés lehetőségeit vizsgálják az OEA 34 tagálla­mának képviselői. A tanácsko­záson elhangzott: szakítani kell az elmúlt évtizedek siker­telen politikájával. Jose Miguel Insulza szerint egyes kábító­szerfajták legalizálása is szóba jöhet a drogkereskedelem visszaszorítása érdekében. Idén csak Mexikóban 3500 ha­lálos áldozata volt a szervezett bűnözésnek, köztük a drog­csempész bandák közti össze­csapásoknak. Calderón elnök 45 ezer katonát és rendőrt ve­tett be a kartellek megfékezé­sére, mégis kedden egyetlen nap alatt 16 embert öltek meg Ciudad Juárezben, ahol az év eleje óta háború dúl a kábító­szer-kereskedő bandák kö­zött. (mti) Október 10. a Halálbüntetés Elleni Küzdelem Világnapja, amelyet tavaly az Európa Tanács a halálbüntetés elle­ni küzdelem európai napjá­vá is nyilvánított. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A világnap arra emlékeztet, hogy a halálos ítélet a legalapvetőbb em­berijogot, az élethez való jogot sér­ti, s hogy helyrehozhatadan bünte­tési forma, mert egyetlen büntető­jogi rendszer sem képes kizárni an­nak kockázatát, hogy ártatlanokat ítéljenek el. A világnap azért került október 10-re, hogy arányosan es­sen az emberi jogok napjai - június 26., A kínzások áldozatainak em­léknapja és december 10., Az em­berijogok napja - közé. Az Amnesty International nem­zetközi emberi jogi szervezet állás- foglalása szerint „nem állnak ren­delkezésre olyan bizonyítékok, me­lyek azt igazolnák, hogy a halál- büntetés hatékony eszköze az erő­szakos bűncselekményektől való elrettentésnek”. A szervezet idén is felszólította a világ kormányait, hogy „egyszer s mindenkorra” tö­röljék el a halálbüntetést. A világon először 1786. november 30-án, a Toscanai Nagyhercegségben töröl­ték el a halálbüntetést. A példát azóta a világ államainak több mint felében követték, s több ország moratóriumot vezetett be a kivégzésekre, azaz felfüggesztette végrehajtásukat. Tavaly 51 országban 3347 sze­mélyt ítéltek halálra. Az Amnesty International kimutatása szerint az ismertté vált kivégzések száma a vi­lágban 2007-ben meghaladta az 1200-at, ez kevesebb az előző évi­eknél. A valóságos szám azonban ennek többszöröse is lehet, Kíná­ban például államtitoknak számít a kivégzések száma, s bár ez a legfel­sőbb bíróság által kezdett felül­vizsgálat nyomán csökkent, becslé­sek szerint így is mintegy hatezer emberen hajtották végre a halálos ítéletet. 2007-ben az ismertté vált ki­végzések 88 százalékát öt or­szágban - Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban és az Egyesült Államokban - haj­tották végre. Japánban tavaly minden eddiginél több, 46 em­bert ítéltek halálra és kilenc ki­végzést hajtottak végre, ami 1980 óta szintén a legnagyobb szám. Európában egyedül Fehér­oroszországban létezik még ha­lálbüntetés, az amerikai konti­nensen 2003 óta egyedül az Egyesült Államok hajtott végre halálos ítéleteket. Magyarországon az Alkotmány- bíróság állásfoglalása nyomán 1990-ben törölték el a halálbünte­tést. 2007. december 18-án New Yorkban az ENSZ-közgyűlés az Eu­rópai Unió és további 60 állam elő­terjesztésére ajánlás jellegű, de er­kölcsi súllyal bíró határozatot ho­zott a halálbüntetések végrehajtá­sának befagyasztásáról. A világnap alkalmából szerte a Földön több millió ember vesz részt különböző rendezvényeken, kon­certeken, tévévitákon, demonstrá­ciókon azért, hogy ne lehessen sen­kit - főleg ne gyermekeket - törvé­nyes úton se megölni. Ivana Hodak ügyvédbojtár meggyilkolása ösztönözte a miniszterelnököt, hogy határozott lépéseket tegyen Horvátország harca a maffia ellen MTl-HÁTTÉR Ivana Hodak, a 26 éves ügy- védbojtámő hétfői meggyilkolása után először beszélt a horvát mi­niszterelnök arról, hogy határo­zottan föl kell venni a harcot a maffia ellen. A gyilkos nyilvánva­lóan jól ismerte a kiszemelt áldo­zat szokásait, napirendjét: a zág­rábi ház folyosóján várta, hogy Hodak kilépjen lakásából, majd két fejlövéssel végzett vele. A gyilkosság után negyedórával megindított nyomozás egyelőre nem járt eredménnyel. A fiatal jogászgyakomok meg­ölésének motívumáról különböző feltételezések hallhatók - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az egyik arra emlékeztet, hogy az áldozat apja annak az egykori tá­bornoknak a védőügyvédje, aki a 90-es évek elején - Franjo Tudj- man államfő megbízásából - kül­földi fegyvereket vásárolt az ENSZ-embargóval sújtott Horvát­ország hadserege számára. Vla­dimir Zagorecet azzal vádolják, hogy az ügylet mellékszálaként 3,4 millió euró értékű ékszert sik­kasztott el. A Horvátország leggazdagabb üzletemberei közé tartozó Zago- rec érdekeit Zvonimir Hodak kép­viseli a perben. Zágrábi hírek sze­rint „befolyásos körök” meg akar­ták akadályozni, hogy Zagorec bármit is „kikotyogjon” a fegyver­ügyletek hátterében álló szemé­lyekről, s ezzel terhelő vallomást tegyen egykori bűntársaira. Ügy­védje leányának a meggyilkolása ebben az értelemben figyelmezte­tés akart lenni. Zagorec foggal-körömmel pró­bálta megakadályozni, hogy az osztrák hatóságok kiadják Hor­vátországnak. Nemcsak attól tar­tott, hogy nem lesz része tisztes­séges eljárásban, hanem az életét is félti. Nemrég arról beszélt, hogy halálos fenyegetést kapott egyko­ri üzlettársától, Hrvoje Petractól. Utóbbi - a fiával, Novicával együtt - jelenleg börtönbüntetését tölti. Amiatt ítélték el, mert elrabolta Zagorec fiát. Az ügy pikantériája, hogy Ivana Hodaknak viszonya volt Novica védőügyvédjével. Meggyilkolása tehát nemcsak a Zagorec-perrel, hanem a Petrac- üggyel is összefüggésben állhat. Hrvoje Petrac, aki többek között éveken át finanszírozta a 2005-ben elfogott Ante Gotovina horvát tábornok bujkálását, a hor­vát politika és a szervezett bűnözés közötti összekötő kapocsnak szá­mít. Úgy tűnik, egy bűnügy nyo­mai ezúttal is Franjo Tudjman el­nökségének sötét korszakába nyúlnak vissza - írta a FÁZ. Ivó Sanader kormányfő a gyil­kosság másnapján leváltott két minisztert, akiket pártja (HZDS) delegált a kormányba. A belügy­minisztériumot ezentúl Tomislav Karamarko irányítja; ő eddig a hírszerzés (SOÁ) élén állt, és Stjepan Mesic államfő bizalmasá­nak számít. Döntő része volt ab­ban, hogy Gotovinát sikerült őri­zetbe venni, majd nem sokkal ké­sőbb átadni a hágai Nemzetközi Törvényszéknek. Az igazságügyi tárca vezetésével Ivan Simonovi­cot bízta meg a miniszterelnök. Sanader leváltotta az országos rendőrfőkapitányt is, és a helyére Vladimir Fabert nevezte ki. Ő rendkívül sikeres és támadhatat­lan hivatalnok hírében áll. Leg­utóbb a háborús bűntettekkel gyanúsított horvát parlamenti képviselő, Branimir Glavas elleni vizsgálatot vezette Eszéken. Azzal, hogy a belbiztonsági és az igazságügyi tárca kulcsfontos­ságú pozícióit három tekintélyes és pártoktól független szakember­rel töltötte be, a kormánypárt mentesül ama vád alól, hogy el­hanyagolja, illetve akadályozza a nemzeti-konzervatív köröket érintő nyomozásokat. Sanader ráadásul tudja, hogy az EU-csat­lakozásról folyó tárgyalások elő­mozdítása érdekében sikereket kell felmutatnia a korrupció és a szervezett bűnözés ellen vívott harcban. Brüsszelben ugyanis ta­nultak a Bulgáriával és Romániá­val kapcsolatos negatív tapaszta­latokból - és óvatosabbak lettek a felvétellel kapcsolatban. KOMMENTÁR Lassuló üzemmód előtt SIDÓ H. ZOLTÁN Monumentális méretű kormányzati pénzügyi mentócsomagok be­jelentése, korábban ikonként tisztelt, brutális kinnlevőségeket fel­halmozó bankok porba hullása, a2001. szeptember 11-ei merény­letek óta nem tapasztalt tőzsdei zuhanások, vezető államokjegy- bankjainak kollektív tűzoltó lépései fémjelzik azt a lejtmenetet, amely 2007 derekán az Egyesült Államokban jelzálogpiaci problé­maként robbant ki, ám mára mindent elsodró általános pénzügyi­gazdasági válsággá terebélyesedett. A részvények értékének elol­vadásával, a nyugdíj- és befektetési alapok tőkéjének összezsugo­rodásával eddig több billió (!) dollárnyi kárt okozó kőkemény krízis egyik legutóbbi fejleményeként az Európai Unióban először kap­kodva, majd némileg összehangoltabban egységesnek tűnő straté­giát dolgoztak ki a lakossági betétek védelme érdekében. Az általá­nos hangulatnak engedve Szlovákia is beállt a sorba, a Fico-kor- mány szerdán felső határ nélküli bankbetétvédelem mellett tette le a garast, aminek pénzügyi fedezete egyébként hiányzik. Voltaképpen csapdahelyzetben vergődünk. A hazai bankok a kí­sérletező kedvű amerikai és részben nyugat-európai társaikhoz képest konzervatív pénzpolitikát folytatnak, a hitelnyújtásuk mö­gött kellő volumenű lakossági és vállalati megtakarítás áll, vége­zetül a kölcsönt nem kínálták nyakra-főre, ezért a behajthatatlan kinnlevőségeik aránya is elenyésző. Magyarán, a szinte pirospozs­gás, jó egészségnek örvendő szlovák bankszektor, meg a válságból semmit sem érzékelő pozsonyi tőzsde (a 2001 szeptemberi me­rényletekre sem reagált az indexe) köszöni szépen, jól elvan. Mi több, nálunk a lakosság és az állam sem adósodott el olyan felelőt­lenül, mint például az amerikai polgárok, vagy az éppen összeom­ló Izland. Igen, jó tanulók vagyunk, afféle Steinmannok, ám egy a bökkenő: egy kicsi, gazdaságilag nyitott, exportorientált ország nem tudja Dévénynél megállítani a krízis negatív, egy cunami ere­jével vetekedő hullámait. A tajtékzó tarajú hullámzás már a három pilléren álló szlovák autóipart és annak beszállítói körét nyaldos­sa, rövidesen sorra kerülnek a nagy ingatlanberuházók, a Galán- tán és Nyitrán működő tévégyárak, a munkaerőközvetítők, a . könnyűipari társaságok, s ha így megy tovább, akkor az idegen- forgalomban érdekelt cégek is. Mi tehát a teendő? Először is bízni kell a hazai pénzintézetek tőke­erejében, mert ha kitör a pánik, nincs az a délceg bank, amelyik állni tudná az ügyfelek rohamát, sőt nincs az a betétvédelmi alap, amelyik - ha sorra dőlnének a bankok - ki tudná fizetni a bentra­gadt betéteket. Számolni kell a gazdaság növekedési ütemének lassulásával - ez utóbbit főleg a jövő évi állami költségvetés felett civódó kormánypártoknak illene tudatosítani. Most kiderülhet, hogy Fico és csapata csak a bőség kosarából tud osztogatni, vagy a hét szűk esztendő idején is képes racionálisan kezelni a pénzt. A munkanélküliek száma jövőre lassabban csökken, ha egyáltalán. Emellett máris kiderülhet, hogy az euró bevezetése tényleg biztos kikötőt jelent-e számunkra a világban pusztító vihar idején, vagy nem. A Dzurinda-kormány 2004-ben bevezetett átfogó adóreform­jaival beindította az ország gazdaságának motorját, ami most - önhibánkon kívül - lassúbb üzemmódba kapcsol. Van ilyen. Az vi­szont már kevésbé megnyugtató, hogy hol settenkedik a kertek alatt az a politikusi generáció, amelyik a pénzügyi forgószél elüké­vel újra berúgja a magasabb fordulatszámot biztosító motort. Mert hogy a mostani garnitúra erre nem képes, az biztos. TALLÓZÓ LE POINT A köztársaság fekete noteszei címmel közölt részleteket a fran­cia titkosszolgálatok volt vezető­jének feljegyzéseiből a Le Point című politikai hetilap legfrissebb számában. A jobboldali lap sze­rint a legapróbb indiszkrét részle­tekkel is szolgál a francia pénz­ügyi és politikai élet közismert szereplőiről az - a Clearstream- ügy nyomozása során - az év ele­jén lefoglalt, 23 füzetből álló so­rozat, melyet a francia titkosszol­gálatokat 1992 és 2004 közt irá­nyító Yves Bertrand kézzel veze­tett. A Le Point újságírói azt állít­ják: az 1998-2004-ben írt doku­mentumhoz hozzájutottak, de csak szemezgettek belőle. A heti­lap a politikusok magánéletéről és állítólagos megvesztegetései­ről szóló feljegyzésekből idéz, kü­lön cikket szánva a Nicolas Sar­kozy államfőt, a volt szocialista kormányfőt, Lionel Jospint és a Charles Pasqua volt konzervatív belügyminisztert érintő epizó­doknak. Bertrand úgy vélte, afel- jegyzések magánjellegűek, nem ellenőrzöttek. Ezt bizonyítja, hogy a politikusokról szóló beírá­sok között a titkosszolgálati veze­tő saját randevúit és feladatait is feljegyezte. „Tudtam, ha a (Clearstream-ügy) felperesei hozzáférnek, lesznek kiszivárog­tatások a sajtóban” - mondta a volt titkosszolgálati vezető. NÉPSZABADSÁG Jaap de Hoop Scheffer NATO- főtitkár a szövetség átalakítására és korszerűsítése hívja fel a vé­delmi miniszterek figyelmét a kö­tetlen budapesti tanácskozáson. A Népszabadságnak adott inter­júban hangsúlyozta, hogy a pénz­ügyi válság okozta költségvetési nehézségek ellenére, a közös ér­tékek védelmére és a szövetség 21. századi átformálására többet kell költeniük a tagországoknak. „Többet kell tennünk a katonai kiadások növelésével és az erők használhatóságának fejlesztésé­vel is” - fogalmazott Scheffer. Szerinte Afganisztánban hosszú évekig jelen kell lennie a szövet­ségeseknek. A katonai kihívás je­lentős, ám a végső megoldás poli­tikai lesz az újjáépítés és a nem­zetépítés nyomán. Ez a folyamat katonai támogatást kíván. Úgy látja, a kábítószer-termelés ve­szélyezteti a NATO-katonák éle­tét, ezért az ISAF-erőknek részt kell venniük felszámolásában. A grúziai eseményekről úgy vélte, a NATO-nak nem feladata Oroszország büntetése, de fel­adata Grúzia támogatása. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents