Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-09 / 234. szám, csütörtök

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 9. www.ujszo.com KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Kinyíló települések Felújítják a Magyarország és Románia határát átszelő má­sodrendű utakat a két ország kö­zötti átjárhatóság megkönnyíté­se érdekében. A terv kivitelezé­séről a következő közös kor­mányülésen döntenek. Tánczos Barna, a közlekedési minisztéri­um szakállamtitkára a Krónika érdeklődésére elmondta: olyan Arad, Bihar, Szatmár és Temes megyei és erdei utakat érint ez a terv, amelyek járhatadanok, csak a korabeli térképek alapján azonosíthatóak. Az érintett te­lepüléseken már előtanulmá­nyokat is végeztek. „A hétvégi kormányülésen elvi döntés szü­letett, így román részről leltárba kell venni az érintett infrastruk­túra elemeit - részletezte Tán­czos.-Felkellmérnia térségben minden felújításra szoruló hidat és utat. A kimutatásokat a mi­nisztérium megyei képviselői végzik a helyi önkormány­zatokkal.” Fontossági sorrendet állítanak fel, csak utána kezdik a felújítási munkálatokat. Az útja­vításra a Regionális Fejlesztési Alapból szereznek pénzt, ám szükség lesz az önkormányzatok hozzájárulására is. „Magyaror­szágon is az előkészítő fázisnál tartanak. Legközelebb az őszi, közös kormányülésen tárgyal a két fél” - nyilatkozta az államtit­kár. Egyelőre csak a közutak fel­újításáról van szó, de a távlati tervekben az egykori vasútháló­zat visszaállítása és újabb helyi érdekeltségű vasutak létrehozá­sa is szerepel. „A projekt kifutási ideje a schengeni határövezet 2011-es felszámolása” - tette hozzá Tánczos. Az utak rehabili­tációja szorosan összefügg a tér­ség lakóinak mindennapi életé­vel. A falvak vállalkozói is na­gyobb teret kapnának, megnyíl­na előttük a munkaerőpiac. „A falun áthaladó forgalom is meg­növekedne, több vásárló térne be a helyi boltokba - részletezi az előnyöket Óbis Imre üzletve­zető a Szatmár megyei Börvely- ből. - Több lehetősége lenne az átlagembernek is munkához jutni. Ha többet keresnek az em­berek, többet is költenek. Jobban jár a kereskedő is.” A határ menti települések lakosainak nagy ré­sze Magyarországon dolgozik. „Már jó ideje járok a túloldalra, kisebb alkalmi munkákat válla­lok. Vannak a faluban olyanok is, akik naponta átjárnak, de szinte senkinek sincs munkavállalási engedélye. Sajnos naponta 20-25 kilométert kell kerékpá­roznunk, mert a határátkelő há­rom faluval odébb van - fejtette ki egy határ menti munkás. - Ke- rülőutakon tudjuk csak megkö­zelíteni a szomszédos települé­seket. Ha rendbe tennék az uta­kat, és nem lenne vám, sokkal hamarabb és kényelmesebben jutnánk munkához.” Sokan úgy gondolják, az úthálózat rehabili­tációjával újra zavartalan lehet­ne az elcsatolt területeken élők kommunikációja is. „Nagyné- ném a szomszéd faluba ment férjhez, az unokatestvéreim és azok családjai ott élnek. A határ­rendezés miatt nehézkessé vált a kapcsolattartás - panaszolta Fo­dor Margit börvelyi nyugdíjas. - Sajnos én nem tudom őket láto­gatni, nincs új típusú személyim, idős is vagyok. A rokonság sem tud jönni, lefoglalja őket a munkájuk. Ha megnyílna a ha­tár, és jó lenne az út, talán jön­nének, mert csökkenne a távolság.” „A határ menti, zárt települések lakói számára fon­tos a tervezett útfelújítás. Rend­kívül nagy a kihasználatlan munkaerő, a külföldi befektetők pedig kiaknázatlan munkavál­lalói piacra találnának. A falvak így testvértelepüléseikkel fo­lyamatosan kapcsolatban len­nének” - ecsetelte a várható po­zitívumokat Molnár Magda börvelyi köztisztviselő. krónika (SITA/AP-felvétel) VISSZHANG Élve a 2008. évi 167. számú sajtótörvény adta lehetősé­gemmel, kérem válaszom közlé­sét és helyreigazítás megjelente­tését az Uj Szóban 2008. októ­ber 3-án pénteken, a címoldalon „Pázmány Péter cáfolja, hogy feketén kapta volna fizetését” és a 3. oldalon „Hidegvérű üzlete­lés a hőüzemmel” címmel meg­jelent újságcikkekre. A szóban forgó újságcikkek olyan valótlan állításokat és rá­galmakat tartalmaznak, amelyek sértik személyiségi jogaimat, hozzájárulnak személyem lejá­ratásához nemcsak magánem­berként, hanem Dunaszerdahely város polgármestereként is. A városi tulajdonú Southerm Kft.-ben az 1997-2000-es idő­szakban évek szerint a következő bruttó bérért végeztem munkát: 1997- ben havi 7.200,-Sk, 1998- ban 7450,-Sk, 1999-ben 9000,-Sk, 2000-ben 9400,-Sk volt a bérem. A fizetési listán el­lenőrizhetők a kifizetett bérek, amelyek után rendszeresen adóz­tam. Nem igaz az az állítás, mely szerint jogi tanácsadásért kaptam fizetést, hiszen közgazdász va­gyok, nem pedig jogász. Megem­líteném, hogy az akkor hatályos jogszabályok nem tiltották meg, hogy a polgármester a városi tu­lajdonú cégeknél elvégzett mun­káért fizetést kapjon. Hazugságnak minősítem azt is, hogy a Southerm Kft. magán­kézben levő üzletrészeinek el­adását aktívan befolyásoltam volna. A vásárló minden esetben az üzletrészek tulajdonosaival tárgyalt és velük kötötte meg a szerződést. A magánszemélyek üzletrészeinek eladásában sem Dunaszerdahely városának, sem jómagámnak nem volt semmi­lyenszerepe. Nem fedi a valóságot az az ál­lítás sem, hogy én indítványoz­tam volna a város Southerm Kft.-ben levő üzletrészének el­adását. Igaz az, hogy a képvise­lő-testület elé a polgármester terjeszti be a javaslatot, de ezt megelőzi a városi tanács jóvá­hagyása és az illetékes szakbi­zottság állásfoglalása. Ebben az esetben a javaslat előterjeszté­sét a város tulajdonában levő üz­letrész megvásárlására Toko vies Vilmos és Hulkó Gábor mint társtulajdonosok kérvényezték. Mint más esetekben is, most is a pénzügyi bizottság tárgyalta meg az eladási kérelmet. A vég­ső árra egy független és MKP-s képviselőkből álló bizottság adott javaslatot. A város üzletré­szének értékét ez a testület 16,2 millió koronában határozta meg. Megjegyzem, ebben az időben a Southerm Kft. 10 millió koronával tartozott a városnak. A Southerm Kft. város tulajdo­nában levő üzletrészének eladá­sa a képviselő-testület 2007. ok­tóber 8-i ülésén tárgyalta meg és azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy az adásvételt, amely 6,2 millió koronáról szólt, akkor le­het végrehajtani, ha rendeződik a Southerm Kft. 10 millió koro­nás tartozása. Ezek után felkér­tem Tokovics Vilmost, a társaság akkori ügyvezetőjét, hogy a tár­sasági szerződés értelmében hív­ja össze a taggyűlést. Az első taggyűlés összehívását Tokovics Vilmos formai hibákra hivatkoz­va elutasította. Ezután a rendkí­vüli taggyűlésre 2007. december 14-én került sor, amelyen ismer­tettem egy pozsonyi ügyvédi iroda szakvéleményét, mely sze­rint a tulajdonosok jóváhagyása szükséges a város üzletrészének átruházására, amely taggyűlési határozat formájában terjeszt­hető be, viszont az önkormány­zatokról szóló törvény nem is­meri el a társtagok elővásárlási jogát, ezért az eladásnál a város üzletrészét csak nyilvános ver­senytárgyalás meghirdetésével lehet eladni. Megjegyzem, hogy a nevezett taggyűlésen a tagok nem hagyták jóvá a város üzlet­részének eladását. A taggyűlés után szükséges­nek tartottam tájékoztatni a képviselő-testületet a történtek­ről. A képviselő-testület a pénz­ügyi bizottság elnökének javas­latára az előző határozatot az üzletrész eladásáról a 23 jelen­levő képviselő 23 szavazattal megszüntette. Nem igaz Tokovics Vilmos azon állítása sem, hogy a Heat- works Kft.-t hárman alapítottuk meg, Tokovics Vilmos, Hulkó Gábor és jómagam. Ugyanígy az sem, hogy Hulkó Gábor és én mint csendestársak szerepeltünk azzal a céllal, hogy a Southerm Kft.-től átvette volna a 2700 la­kás kezelését. Határozottan visszautasítom, hogy a nevezett társaságban csendestárs lettem volna, vagy hogy szóban megál­lapodtam volna Tokovics Vil­mossal. A társasághoz nem fűzött és most sem fűz semmi­lyen kapcsolat. Megjegyzem, hogy a nevezett kft.-nek most más az ügyvezetője és tulajdo­nosa, aki a társaság nevét idő­közben megváltoztatta. Igaz, hogy a Heatworks Kft., melynek akkoriban egyszemé­lyes tulajdonosa és ügyvezetője Tokovics úr volt, kérelmet nyúj­tott be a városházára, hogy a város hagyja jóvá a hőszolgálta­tás és a lakások kezelésének a bérbeadását a kérelmező részé­re. A városi tanács a 2007. ápri­lis 12-én megtartott ülésén dön­tött volna erről a kérelemről. Amikor tudomást szereztem a kérelmező hátteréről, nevezete­sen, hogy a Heatworks Kft. mö­gött Tokovics Vilmos, a Sou­therm akkori társtulajdonosa és ügyvezetője áll, levetettem a városi tanács tárgyalási napi­rendjéről ennek a kérelemnek a megtárgyalását. így tudtam megakadályozni, hogy a Heat­works Kft. a Southerm Kft. he­lyébe lépjen. Ezzel a tranzakci­óval a Southerm Kft. értéke lé­nyegesen csökkent volna. A fent említett állításaimat a városi ta­nács említett üléséről készült jegyzőkönyv támasztja alá. Visszatérve Tokovics úr állítása­ihoz, ha érdekem fűződött vol­na az általa vezetett társaság­hoz, biztosan nem vetettem volna le a városi tanács napi­rendjéről a Heatworks Kft. ké­relmének megtárgyalását. Sőt, azon lettem volna, hogy a városi tanács jóváhagyja. Visszautasítom Tokovics Vil­mos azon állítását is, hogy Hulkó Gábor révén személyes kapcso­latom lett volna a Southerm Kft.-vei. Kijelentem, hogy sem írásban, sem szóban nem volt közöttünk semmilyen megkötött csendestársi szerződés. A társa­ság nyereségéből sem kaptam részesedést Hulkó Gábor révén, és az üzletrésze során kifizetett vételárból sem! Visszautasítom az Új Szó azon következtetését, hogy a GGE Rt. által Tokovics Vilmos és Hulkó Gábor 63%-os tulajdonrészt je­lentő üzletrészének megvásárlá­sával Dunaszerdahely városa el­vesztette volna befolyását a táv­hő és a melegvíz árának képzésé­re. Hiszen a város 31%-os tulaj­donrésze most is ugyanannyi a Southerm Kft.-ben, mint koráb­ban. Az újságcikk írója figyelmen kívül hagyta, hogy a távhő és a melegvíz árát nem a tulajdono­sok önkényesen szabják meg, hanem a Hálózati Ágazatok Re­gulációs Hivatala (Úrad pre regu­láciu sieťových odvetví) hagyja jóvá a hőüzem javaslatára. A Southerm Kft.-vel kapcsolat­ban megjegyezném, hogy Toko­vics Vilmos, aki a nevezett társa­ságban 45%-os társtulajdonos volt, az üzletrészek eladása előtt meghiúsította, hogy a taggyűlés visszahívja őt ügyvezetői tisztsé­géből. Ezután a taggyűlés az ügy­vezető mellé prokuristát nevezett ki, mert Tokovics úr munkájával kapcsolatban az a gyanú merült fel, hogy törvénysértő tevékeny­séget folytat. Megállapítást nyert, hogy a Southerm Kft. nem rendez­te a várossal a 2007. évi bérleti díj elszámolását sem. Értesüléseim szerint a társaság többségi tulaj­donosa jogi lépéseket tett Toko­vics ^Vilmossal szemben. A cikkben szereplő többi meg­alapozatlan állítással nem kívá­nok foglalkozni. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az álta­lam felhozott tények hitelességét az önkormányzat szerveinek ülé­seiről készült jegyzőkönyvek és a csatolt dokumentumok is alátá­masztják. Nem csodálom Tokovics úr nyugtalanságát, hogy ilyen valót­lanságokat állít, hiszen értesülé­seim szerint a MUTUUM Kft., amelynek a felesége az egyedüli tulajdonosa, eladósodott, szeren­csétlenüljárt embereknek ad köl­csönt, az adósok ingatlanjait be­terheli, és azokat felbecsült érték alatt értékesíti, sőt, a nevezett tár­sasághoz kapcsolódó személyek nem riadnak vissza a városi hiva­tal bélyegzőjének meghamisítá­sától sem. Meglepődve értesültem arról, hogy Tokovics úr tovább folytatja aknamunkáját a Southerm társa­sággal szemben. Sőt, Dunaszer­dahely város lakosaival szemben is, amikor azt a rémhírt terjeszti, hogy a Southerm Kft. megszűnt, ezért a lakótelepen lakóknak új lakáskezelő céget kell választani­uk. Tokovics úr „véletlenül” tud erre is megoldást, a lakótömbök­ben lakók szerződést köthetnek egy bizonyos kft.-vel, amelynek társtulajdonosa Tokovics úr nő­vére. Tokovics úr láthatóan úgy viselkedik, mint egy durcás kis­gyerek, akinek elvették a játékát, és most mindenáron újabbat akar magánakszerezni. A személyemmel kapcsolatban felhozott valótlanságok és rágal­mazások miatt az ügyet jogi útra terelem. Pázmány Péter, Dunaszer­dahely polgármestere

Next

/
Thumbnails
Contents