Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-09 / 234. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 9. Vélemény És háttér 7 Soha senkit nem bántottam - dalolta tévénézők millióinak Mečiar Bizalom? TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A Szonda Ipsos felmérése szerint Fodor Gábor népszerűsége egy hónap alatt hat ponttal csökkent; az SZDSZ- elnök megítélése az MSZP- sek körében romlott jelentős mértékben - írta a Népszabadság. Az elemzés utal arra, hogy Fodor Gábor megítélése az elmúlt közel két évben még egyenletes volt: 40 és 44 pont között alakultak a pontszámai, szemben a mostani 34-gyel. Fodor Gábor kormánypolitikusként az egyik legnépszerűbb volt, és kedvező megítélésének az SZDSZ belső konfliktusai, az elnökválasztás körüli hercehurcák és a koalíciós szakítás sem ártottak. Az írás szerint a népszerűség csökkenése azt jelzi, hogy az SZDSZ útkeresése az egykori koalíciós partner szavazóinál nem igazán talált kedvező fogadtatásra. Míg korábban 50 pont körüli rokonszenvmu- tatóval ülették a liberális politikust a szocialisták, addig most csupán 30 pontot kapott. Fodor a Fidesz hívei körében valamivel kedveltebb, mint a szocialista szavazói csoportban. A népszerűségi lista elején továbbra is Sólyom László köztársasági elnök áll (50 pont) egyértelmű fölénnyel. Az államfőt viszonylagos konszenzus övezi, ami azt jelenti, hogy kormánypárti és ellenzéki szavazók róla alkotott véleményében kisebb a különbség, mint más politikusokra vonatkozóan. A listán az államfőt Szili Katalin házelnök, Göncz Kinga külügyminiszter (44-44 pont), Orbán Viktor (43 pont) és Dávid Ibolya (42 pont) követi. A legnépszerűtlenebb politikus továbbra is Kóka János (22 pont), a liberális politikust Veres János pénzügy- miniszter (27 pont) és Gyur- csány Ferenc miniszterelnök (28 pont) előzi meg. A Szonda Ipsos szeptember 17-24 közötti adatfelvétele szerint minden politikus veszített 1-2 pontot a népszerűségi mutatójából, de ezek a változások statisztikai értelemben nem jelentősek. (mti) Szlovákia alapító atyja újra mondott egy nagyot. Állítólag Antall Józseffel folytatott megbeszélései során Antall területi igényét fejezte ki Csallóközzel kapcsolatban. LOVÁSZ ATTILA Mivel Antall József 15 évvel ezelőtt hunyt el, és az állítást esetleg egy tolmács tudná igazolni vagy cáfolni (amit egy tolmácsnak nem szabad), a szavahihetőség kedvéért összeválogattam azokat a mečiari kijelentéseket, amelyeket újságírói pályafutásom során közvetlenül hallottam, és amelyekkel tudósítói vagy riporteri szerepben voltam kénytelen dolgozni. Az első nagy bejelentést nem is Mečiar, hanem Kňažko akkori, kül- kapcsolatokért felelős miniszter (külügyminisztere akkor a szövetségi államnak volt csupán): „Szlovákiának négy napig nem volt miniszterelnöke, Vladimír Mečiar ugyanis a VPN politikai nyomásai miatt lemondott!” A nyilatkozat a tévében hangzott el 1991 márciusában, s azóta soha senki nem látta a parlament elnökének küldendő lemondást. 1991 márciusában Vladimír Mečiar százezer munkahelyet ígért be moszkvai tárgyalásai után. Ehelyett az elkövetkező hónapokban százezer munkahely szűnt meg. 1992 novemberében a Cseh Sajtóiroda tudósítójaként hallgattam meg a következő kijelentést: „Az elmúlt hónapban több alkalommal sértették meg magyar vadászrepülők a szlovák légteret.” Az állítást az akkori szövetségi légvédelmi parancsnok öt percen belül cáfolta. 1993- ban egy németországi látogatás után 4 billió márka zöldmezős beruházás megalapozását jelentette be Mečiar. Két sajtótermék közölte a hírt, a Cseh Sajtóiroda és a Pravda. A Pravda akkori tudósítóját - bár ugyancsak volt hangfelvétele - elbocsátották, a Prácába távozott. A CTK főszerkesztője a nyilvánosságra hozott hírt korrektnek nevezte és közölte, ha hazudtunk, bírósági úton kérjen a miniszterelnök elégtételt. 1994- ben hallottuk: „Megbeszéltem jó barátommal, Camdessus úrral (a valutaalap akkori elnöke). Camdessus úr akkor a prágai sajtóiroda washingtoni tudósítójától megkérdezte, ki az a Vladimír Mečiar. 1995- ben négy alkalommal jelentették be, hogy Vladimír Mečiar ellen merénylet készült. Az egyik merényletet bajor földön kellett volna végrehajtani. A bajor hatóságok értetlenül fogadták a hírt, azután cáfolták. 1995-ben Vladimír Mečiar bevezette az „önelrablás” (samoúnos) fogalmát a közbeszédbe. Később részben kiderült, hogy Michal Kováč elrablásában a szlovák titkosszolgálat is szerepet játszott. A további vizsgálatokat a mečiari amnesztiák hiúsítottákmeg. 1998-ban Mečiar azt nyilatkozta, hogy a kormányhivatalból nem gazdagon megy haza, van egy kis „korzicskája” (magyarázatként: egy 1,2-es Opel Corsa gépkocsija). Azóta kiderült, többmilliós villa tulajdonosa (Elektra, Trencsénteplic), azviszontmáignemderültki, miből tellett rá. A végére pedig egy kijelentés, amelynek több millió tévénéző lehetett tanúja. „Soha senkit nem bántottam”, állította dalolva Mečiar. Nos, erről akkor néhány embernek más véleménye volt. Ennyit arról, mi hangozhatott el egy Antall-Mečiar találkozón. Hozzátéve, kétoldalú hivatalos találkozó kettejük közt egyetlen alkalommal volt, 1992. szeptember 9-én, akkor a bősi beruházásról tárgyaltak, s nem egyeztek meg. A hivatalos látogatás programjában négyszemközti megbeszélés nem szerepelt. KÉZ,IRAT BMNMMllNllNNIÉNNHMMMMttMIBMMMMMlMHMMMMBnS&IEMBMNMttMIMMIMliiita Gyagyarázat MIKLÓSI PÉTER Műfajelméletileg a kommentár lényege, hogy valamely eseményhez a sajtóban magyarázatot fűz. Az újságírásban is vannak viszont épeszű fejtegetést eleve kizáró élethelyzetek, így ma és itt legeslegföljebb a kroki, azaz a humorosabb színezetű karcolat stílusához nyúlhatok, ha ezúttal Ján Slota 2008. október 5-ei tahó magaviseletéről kívánok szólni. Annak ugyanis, amit ő a maga gyalulatlan modorában Kapipál- vágásán (Mikolaj „oktatási” miniszter guminyelvi pátense szerint: a Šariš-župaiPavlovceban) összebugriskodott, nincs kommentálható magyarázata, annak pusztán gyagyarázata vagyon. És nemcsak amottan a Vysoké Tatry alatt pompázó Žilinában, hanem a na Slovensku po slovensky országában mindenütt, ahol még a derék szlovák patrióták is távolságtartással szemlélik, ha egy, az ép eszétől elszabadult pártelnök úgy dönt: francia gyártmányú helikopteréből kikászálódván úgy vállal szerény szerepet a közpolitikában, hogy ő bizony most aranyköpésekkel tarkított beolvasással kiosztja azokat a fránya magyarokat, és kuss! Ráadásul nem is először, de most aztán a szabadság „természetes” részeként „vicces” megalázassál, gya- lázkodásba átnövő őszinteséggel. Elvégre egy „mulaččág” akkor ér valamit, ha duhaj. Ám a történet nem olyan derűsen bagatell, amilyennek látszhat. Lényege nemcsak egy ribizlibor- tól erjedt agyú kormánypárti csúcspolitikus pallérozatlanul bunkó nagypofájúskodása, hanem annak büntetőjogi kategóriája: a nemzetgyalázás és a gyűlöletkeltő uszítás ténye. Mi- veljogász nem vagyok, így paragrafust, cikkelyt, bekezdést nem idézek, azt viszont papírra vethetem, hogy ez a kormánypárt szintjén megjelent gyűlölködő utálat már nem a gyermeteg demokrácia lázrózsája, fejlődéskori zavara, hanem a célra tartás veszélyesjátéka. Ajáték pedig, a gyermeklélektan klasszikusai szerint, a tanulási-követési folyamat termékeny eleme. A szlovákiai magyar - a második legerősebb kormánypárt elnökének szemében és agyában - szabad préda, hiszen mondataiban ott a bomírt magyarozás. Jó nevetést! Elvégre, ha én, Ján Slota úgy akarom, akkor slovenský kezdeményezésre akár a magyarok falra mászását is felveszik az olimpiai sportágak közé... Tudom, nyílt társadalom a miénk, mindenki azt gondol, mond és ír, amit akar; lelke rajta. Azonban más a szitu, ha az illető történetesen egy rangos kormányzati pozícióban levő párt elnöke. O sohasem lehet magánember, amikor politikai természetű, nemzetközi kihatással bíró kijelentéseket tesz. Ján Slota nemcsak azért habla- tyolt, mert a ribizlibor meglazította a nyelvét, hanem mert tudta: amit mond, nyilvánosságra kerül. Az ősz közeledtével üzent hát az ő népének. Figyelmeztetett, nehogy így, az őszi bágyadtság táján hívei netán megfeledkezzenek arról, hogy a velük nem azonos nemzetiségű állampolgártársaik gyűlölendő férgek. Gyűlölendők, hiszen magyarok, akik - mint mondta - tulajdonképp turul-papagájokat tisztelő mongolok. A Napnál is világosabb tehát, hogy undorító népség, a szembenállás pedig eleve elrendeltetett és feloldhatatlan. Nincs alku. Akiket gyűlölnünk kell, azokkal nem lehet kiegyezni. Do Boha, pro- szit! Nos, mindennek gyagyarázata annyi, hogy bomlott jelszók hirdetőjének politikai karanténban (lenne) a helye. Sajnos, ehelyett ülünk a politbombán, bambán. Legföljebb a történelem lehet a tanbetyárunk, hogy figyelmeztessen: nincs itt rég ész - így a régész. KOMMENTÁR Csőd, de mekkora? AAAL1NÁK ISTVÁN Elverték a port az íreken, mert Dublinnak még nincs receptje arra, mi legyen az elutasított Lisszaboni Szerződéssel. Tartsanak-e és mikor újabb népszavazást az unió működésének megreformálásához nélkülözhetetlen dokumentumról, netán a szerződésbe építsenek be biztosítékokat az írek számára érzékeny területeken? A nyáron az ír kormány az októberi állam- és kormányfői értekezletig kapott időt a mentőterv kidolgozására. Nos, az EU-csúcs a nyakunkon van, terv viszont nincs, hiába járt ott Sarkozy meg Merkel. Brüsszel úgy érzi, jogosan bírálja az íreket, akik - a felmérések szerint - továbbra is szkeptikusak az uniót illetően. Mondjuk ki: nem indokolatlanul. A legjobb propaganda az EU és a Lisszaboni Szerződés ellen az, ahogyan az unió vezető országai viselkednek a mostani pénzpiaci-gazdasági válságban. Nem is az elfogadott, pontosabban el nem fogadott közös intézkedésekről van szó, hanem a folyamatról. Arról, ahogy az unió a gyorsan terjedő válság után kullog. A Lisszaboni Szerződés szerint lenne uniós elnök, egységes külpolitika meg miegymás. De minek? A vezető európai hatalmak szombati minicsúcsa és a pénzügyminiszterek keddi értekezlete bizonyította: minden állam inkább egyedül akarja megoldani saját pénzpiaci problémáit. Az, hogy 50 ezer euróra emelnék a lakossági betétek állami védelmét és a nagybankokat megmentik, még nem egységes uniós stratégia. Kezdetben azt mondták, az amerikai pénzügyi válság nem fogja súlyosan érinteni Európát. Pár nap múlva az ellenkezője lett igaz. Ez volt a helyzet az autóiparral is, amely Európában szintén zuhanórepülésbe kezdett. Lehetne folytatni a sort, de a lényeg: senki sem tudja, mely ágazatokra terjed ki rohamos gyorsasággal a recesszió, globális gazdasági válság lesz-e belőle, hány millió kisvállalkozás, család megy tönkre, hány tízmillióval nő a munkanélküliek tábora (csak Amerikának 25 millió új állástalant jósolnak). Figyelmeztető jel kell, legyen: az izlandi valuta összeomlott, Izland lényegében állami csődöt jelentett be. Ennek nemcsak gazdasági, hanem óriási biztonságpolitikai kockázatai is vannak. A gazdasági válság át fogja írni a globális erőviszonyokat, pl. Moszkva számára kedvezően. Izland a nagy nyugati országoktól kért 4 milliárd eurós kölcsönt, de nem kapott. Moszkvához fordult, amely készségesen kisegíti a NATO egyik tagállamát, ahol az egy főre jutó GDP 42 ezer dollár (volt), s ezzel a világ élvonalába tartozott. A terjeszkedő orosz flottának támaszpontokra van szüksége. Izlandon van egy üresen álló amerikai bázis. Moszkva a pénzén keresztül - a gázról és olajról nem is beszélve - olyan pozíciókhoz juthat, amilyenekről eddig álmodni sem mert. A különböző - amerikai és európai - mentőcsomagok rendkívül leterhelik az állami költségvetéseket. Kevesebb pénz jut az afganisztáni és iraki háborúra, a terrorellenes harcra, Afrika és a fejlődő világ megsegítésére stb. Ez lesz az igazi globális biztonságpolitikai kihívás: előre nem látható mélységű és terjedelmű szociális földrengésekkel, éhséglázadásokkal tarkítva. Minderre nem vagyunk felkészülve. Csak elszenvedhetjük. FIGYELŐ Erős államot szeretnének A németek nem szeretik a piacgazdaságot, s egyre inkább egy erős államtól várnak segítséget. Ez a legfőbb megállapítása a Forsa közvélemény-kutató intézet által végzett felmérésnek. Az adatokból kitűnt, hogy a globalizáció hatására, de legfőképp a jelenlegi nemzetközi pénzügyi válság következményeként jelentősen változtak a német állampolgároknak az állammal, illetve a gazdasággal szembeni elvárásai. A megkérdezettek nagy többsége amellett állt ki, hogy az állam nagyobb szerepvállalására van szükség, mert csakis így enyhíthetők a globalizáció és a pénzügyi válság negatív következményei. A felmérés rámutatott arra is, hogy miközben „felértékelődnek” a keménykezű s a gazdasághoz értő politikusok, erősen növekszik a bizalmatlanság a gazdasági vezetőkkel, a nagy konszernekkel és a bankokkal szemben. Az emberek többségének ugyanakkor az a véleménye, hogy a kormányzat aligha lesz képes az állami érdekek érvényesítésére az említett konszernekkel szemben. A megkérdezettek több mint 70 százaléka azt vallotta, hogy a kialakult helyzetben legfőképp egy erős államra van szükség, mert csakis az tudja megvédeni az embereket a globalizáció hátrányos befolyásaitól. Egy éve ugyanez az arány még jóval kisebb volt. Ezzel párhuzamosan a felmérés rávilágított arra is, hogy a német polgárok egyre inkább ellenzik a privatizációt, s mind erőteljesebben kételkednek az állami vállalatok, illetve szolgáltatások folytatódó magánosításának célszerűségében. A megkérdezettek jelentős hányada vélekedett úgy, hogy több privatizált szolgáltatást ismét állami kézbe kell visszaadni. A főbb szolgáltatások minősége - és általánosságban a kínálat - nézetük szerint egyáltalán nem javult, különös tekintettel az energiaszolgáltatásra és a távközlésre. A német állampolgárok 81 százaléka vallotta azt, hogy privatizált vállalatok nem elsősorban az emberek érdekeit tartják szem előtt. Elsődleges céljuk az, hogy részvényeseik számára mind nagyobb nyereséget biztosítsanak, (mti) (Peter Gossányi karikatúrája ____________í\ i ________VJ____, ,_____________________- Azért szeretem a halakat, mert némák, nem úgy, mint a politikusok.
