Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-25 / 222. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 25. www.ujszo.com RÖVIDEN Emléktábla Sinkovits Imre tiszteletére Budapest. Emléktáblát avattak Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész tiszteletére kedden az V. kerületi Petőfi téren a művész egykori lakóházának falán. A színész 1956januárja óta lakott az V. kerületi Petőfi téri házban. Ez az év nevezetes, hiszen ő is azok közé tartozott, akik bátran mertek tenni, s rá ezt követően nehéz évek vártak. Az akkori hatalom nem hagyta megtorlatlanul 1956-os fellépését, ezért nem játszhatott tovább a Nemzeti Színházban, a neki legfontosabb dologtól fosztották meg. De eltiporni nem merték, nem tudták, „csupán” megalázni. Sinkovits Imréről tudták, hogy a nemzet legnagyobb színészóriásai közül való, s ő tehetségét, de megpróbáltatásait is méltósággal viselte. A ház falán található emléktábla Fekete Géza szobrászművész alkotása, (mti) Isteni színjáték: balett-világpremier Pécs. Dante Isteni színjátékának balettváltozatával készül a pécsi Európa Kulturális Fővárosa programsorozatra a Pécsi Balett, a Győri Balett és a Szegedi Kortárs Balett; a világpremierről szóló megállapodást a társulatok vezetői kedden írták alá. Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője az aláírást követő sajtótájékoztatón a még tervezés alatt álló produkcióról elmondta: szándékaik szerint három felvonásos előadás lesz, melyben mintegy hetven táncos kap szerepet. A koreográfiát a három vidéki balettműhely közösen dolgozza ki, a zeneszerzésre neves szerzőt szeretnének megbízni. Hozzátette, a darab kiválasztásánál szerepet játszott, hogy az Isteni színjáték az európai kultúrában egyetemes tartalommal bír, továbbá izgalmas, és a jelenetekben, vizualitásban rengeteg lehetőséget tartogat a művészek számára. (mti) A londoni férfi a francia mozikban Párizs. Tarr Béla A londoni férfi című francia-német-magyar koprodukcióban készült filmjét tegnaptól vetítik a francia mozik. A bemutató kapcsán a francia napilapok és a szaksajtó teijedelmes elemzésekben méltatták a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába is beválogatott alkotást. Tarr Béla több interjúban is elmondta: októberben kezdi forgatni utolsó filmjét. A Transfuge című kulturális magazin ötoldalas, a Cahiers du Ciné- ma pedig háromoldalas interjút is közölt a magyar filmrendezővel. A Transfuge kérdésére, miszerint hisz-e még a moziban, Tarr Béla úgy válaszolt: „Szeretnék még egy filmet csinálni a világ végéről, aztán befejezem a filmkészítést”. A Cahiers du Cinémának pedig azt nyilatkozta: hogy még egy utolsó filmet szeretne csinálni, aztán tényleg felhagy-e a filmezéssel. Véleménye szerint aki megnézi majd azt a filmet, meg fogja érteni, hogy az miért csak az utolsó filmje lehet. Októberben Magyarországon kezdődik a forgatás: egy nagyon egyszerű film lesz három szereplővel, nagyon alacsony költségvetésből. „Még tisztább, még egyszerűbb” - tette hozzá Tarr Béla. (mti) Brendan Fraser és Josh Hutcherson (Képarchívum) MOZIJEGY v . \ = ■ . , ■Fí'a-. . _■ Utazás a Föld középpontja felé Tudós kétféle van: az egyik sosem hagyja el a laboratóriumát, és unalmas életét unalmas cikkek írásával igyekszik felvidítani. A másik viszont nyughatatlan, a fejében őrült ötletek kergetőznek, és ő boldogan ered a nyomába egyre vadabb elképzeléseinek. Trevor (Brendan Fraser) ennek az utóbbi fajtának a legmegveszeke- dettebb példánya. Vad elméletei többnyire riadalmat keltenek kollégái körében, és most talán tanári állását is elveszik tőle. Ideje pihenni: ezért indul kedvenc uno- kaöccsével izlandi hegymászótúrára. Pihenés helyett azonban élete legőrültebb, legfurcsább és legveszélyesebb időszaka következik. Egy kráteren keresztül ő és a srác bezuhannak a föld gyomrába. Földalatti sárkányok, cápák, lávafolyamok és úszó szigetek között próbálják túlélni a kalandot, melynek során talán Trevor eltűnt bátyja körüli titkokra is fény derülhet. Journey to the Center of the Earth / Cesta do stredu zeme. Amerikai kalandfilm, 2008. Rendező: Eric Brevig. Szereplők: Brendan Fraser (Trevor), Josh Hutcherson (Sean), Anita Briem (Hannah), Frank Fontaine, Gian- carlo Caltabiano, Garth Gilker, Seth Meyers, (port.hu) Először lépett fel Bécsben, bámulatos koncertjéből a bakik sem hiányoztak, nagyrészt élőben énekelt „Szajha vagyok, voltam és leszek” Bécs. Mondhat bárki bármit, Madonna koncertje az olyan élmények közé tartozik, amelyeket egyhamar nem felejt el az ember. Kedden este Bécsben bebizonyította, miért tartják már néhány évtizede a pop királynőjének. A valamivel több, mint kétórás koncert minden pillanatában volt mit nézni, az 50 ezer néző az utolsó percig tombolt. DEMECS PÉTER Madonna táncolt az emberekkel, tapsolt, gitározott, zongorán fekve énekelt, ugrókötéllel ugrált, s ami sokkal meglepőbb, hogy a megerőltető koreográfia mellet a dalok többségét élőben énekelte végig. Nemhiába mondják, hogy Madonna nem csak énekesnő és táncosnő. Karrierje során sokszor teremtett új stílust, minden lemezével valami újat hozott és mutatott be rajongóinak. Tartják őt dívának, a popzene ikonjának, de feleségnek és szerető anyának is, aki nemrég örökbe fogadott egy afrikai kisfiút. Saját magát a legtöbb interjúban még akkor is csak szajhának szokta nevezni, s mindig hozzáteszi: szajha voltam, vagyok és leszek, és tudom, hogy ilyennek imádnak. Madonna ötvenévesen ugyanolyan szexi és csábító, mint húsz évvel ezelőtt, sőt a kedd esti koncertje után ki merem mondani: sokkal vonzóbb és vadítóbb, mint a nyolcvanas években volt. Tolongás, várakozás Bécset már néhány héttel a koncert kezdete előtt ellepték a Madonna-poszterek, röplapok. A bulvárlapoktól egészen a vélemény- formáló napilapokig mindenhol cikkeztek arról, hány emberrel érkezik, mit fog énekelni, milyen ruhában lesz, hány napig tart felépíteni a stadiont, és hány kamionnal hozták az osztrák fővárosba a műszaki felszerelést, a lámpákat és a hangfalakat. A koncert a Donauinsel szigeten volt a Dunán, pár metrómegállóra Bécs központjából. Csakegymetró- járattal lehetett odajutni, amely átsuhant a sziget fölött egy hídon. Már onnan jó kilátás nyílt a színpadra. Itt még azok is felálltak és az ablakhoz szaladtak, akik nem a koncertre mentek. Madonna fellépése nagy esemény. Délután egykor érkeztünk a helyszínre, s bár a koncert csak este fél kilenckor kezdődött, úgy döntöttünk, besorakozunk a tömegbe, s harcba szállunk a színpad előtti első sorért. Az énekesnő magángépe 14:25-kor landolt a bécsi reptéren, ahonnan azonnal a koncert helyszínére vitték. A várakozó rajongók nagy örömére egy körülbelül 20 perces hangpróbát tartott - látni ugyan nem lehetett, hallani viszont igen, s már ez is jelezte, hogy fantasztikus élményben lesz része mindenkinek. A kapukat nem sokkal öt óra után nyitották meg, a pár ezer várakozó ember azonnal rohanásba kezdett. Mi is velük futottunk. A látvány Mel Gibson A rettenthetetlen című filmjét juttatta eszembe, amelyben William Wallace skót felkelő harcosaival rohan egy mezőn az angol hadsereg ellen. Ugyanúgy rohantak az emberek itt is; akik nem bírták, lelassítottak, páran megbotlottak, leestek, szétszóródott a táskájukból minden személyes holmijuk. Szerencsére sérülések nélkül túléltük a rohanást, és az első sorba kerültünk. Késett, de nagyot alakított Bemelegítésképp Robyn énekesnő lépett fel, stílusában gyakorlatilag egy Pink-utánzatnak vehető, de becsületére váljon, hogy hálátlan feladatát jól teljesítette, s kellemes hangulatot teremtett. Már első éneke alatt több olyan rajongót emeltek ki az 50 ezres tömegből, aki nem bírta a tolongást és elájult. Meglepetésemre a biztonsági őrök két kiskorú gyermeket is elvezettek - szüleik biztosan úgy gondolták, a többórás nyomorgást a koncerten gond nélkül kibírják a gyermekek. A hivatalos program szerint Madonnának nyolckor kellett volna színpadra lépnie, 20 perces késéssel aludtak el a fények, s megkezdődött az elképesztő show-műsor. Madonnát élőben látni fantasztikus dolog, viszont pár méteres távolságból kifejezetten hátborzongató élmény. Már az első dalnál tudtam, hogy megérte kivárni a hat és fél órát. Az első néhány szám után már búg a fejem a hangos zenétől, de a buli annyira jó, hogy másra sem tudok figyelni, csak a koncertre, amelynek csúcspontjaihoz tartozott a cigányzenekarral elénekelt La Isla Bonita, a rendkívül jól összemixelt Ray Of Light, a lassú és megható You Must Love Me, illetve a hihetetlen koreográfiával eltáncolt slágere, a Vogue. A cigány- zenekarral három dalt énekelt végig, egyszer ráadásul leült a színpad mellett elhelyezett párnákra, és csak hallgatta a muzsikusokat. A hangulat ezen a ponton őrületes volt, még akkor is, ha a New York-i táncosok kifelejtették a koreográfiából a cigánytáncot, inkább a bokájukat csapkodták egymáshoz és tapsoltak - olyan lakodalmas hangulatban. Nem hozott sok újat Tény és való, hogy a koncert nem volt annyira látványos, mint az előző turné, a Confessions, mégis fantasztikus volt. Madonna stábjának talán nem sikerült két év alatt olyan újdonságokat kitalálniuk, mint amilyenek amúgy minden koncertjének részét alkotják. Míg két évvel ezelőtt azzal okozott botrányt, hogy keresztre feszítve énekelt végig egy dalt, addig jelenlegi turnéján azzal „sokkol”, hogy egyik száma alatt a kivetítőkön Hitler és John McCain amerikai elnökjelölt fényképét mutatja egyszerre - a kettő között azért érezhető a különbség. De hát Madonnáról van szó, s az ő koncertjén mindenek ellenére nagyon jól el lehet lenni még akkor is, ha a hátam mögött álló osztrák leányzó többszöri kérésem ellenére sem hajlandó kivenni a kezét a vesémből. A popkirálynő egyébként látszólag nem volt megelégedve a közönséggel: nem mintha nem buliztak volna nagyot az emberek, de nem igazán énekeltek, nem bírták az iramot. Madonna többször felmutatta a nézőknek a középső ujját, egyszer ráadásul elkiáltotta magát: „Miért nem énekeltek, motherfuckers?” Baki baki hátán S bár azt várná el az ember, hogy Madonna fellépése hibátlan lesz, néhány baki azért becsúszott. A technikusoknak csak a Ray Of Light című szám közepén sikerült bekapcsolniuk a mikrofont. A Hung Up előtt pedig túl alacsonyra állították az állványon a mikrofont, s miután leemelték a színpadról, elromlott, és legalább három percig tartott, míg kerítettek egy másikat. Madonna addig tapsoltatta a közönséget, aztán már nevetett, s amikor megkapta a mikrofont, annyit mondott: „Látják, ez az élő koncertek varázsa, mikrofon nélkül egyszerűen nem megy”. Az utolsó szám, a Give It To Me végén pedig megbotlott, és ráesett az egyik táncosnőjére. Ezek után mindketten olyan nevetőgörcsöt kaptak, hogy nem bírtak felállni. A show végén a kivetítőkön hatalmas Game Over felirat volt látható. Mégis bízom benne, visszatér még egyszer. Remélem, még nagyobb, látványosabb és újdonságokkal teli koncertet fog bemutatni. T án nem ez volt a játék vége. (ČTK-felvételek)
