Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-25 / 222. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 25. Vélemény És háttér 7 A Freund-gyűjtemény 32 képből áll, 13a nemzeti kulturális örökség része Visszakapják az örökösök a képgyűjteményt 60 MILLIONS C0NS0MMATEUR5 Kevesebb tartalom, módosított összetétel, új csomagolás; ilyen módszereket alkalmaznak a francia élelmiszergyártók az áremelések leplezésére, állítja egy francia fogyasztóvédelmi havilap. A 60 millions consommateurs (60 millió fogyasztó) című magazin ismert márkák említésével a „rejtett áremelés” módszeréről számol be, melynek lényege: az élelmiszeripari vállalatok olyan módszereket eszeltek ki, hogy a vásárlónak ne tűnjék fel az áremelés. Leggyakrabban ugyanazért az árért kevesebbet kínálnak. A csomagolás nem változik, csak a termék mennyiségének jelölése. Az egyik legkedveltebb keksz mennyisége 330 grammról 300-ra csökkent a nyáron. A Danone egykilós túrójából 85 deka lett, a joghurtok 100-ról 90 grammra csökkentek. Az árak viszont nem változtak. Az élelmiszergyártók másik kedvelt módszere az új csomagolás, és arra hivatkozva emelik az árat. Van olyan rágógumi, amelynek ára így 13,75-ről 20,73 euróra ugrott. A harmadik, „feltehetően legveszélyesebb” módszer az összetétel módosítása: a drágább alapanyagokat olcsóbb helyettesítőkkel pótolják. A joghurtokat egy kicsit felvizezik a megemelkedett tejár miatt, állítja Lionel Maugein, a cikk szerzője. Nicolas Rión, a Danone vezérigazgatója a France 2 köz- szolgálati televízióban visszautasította a vádakat. Szerinte minden változtatást közölnek a sajtóval. A statisztikák szerint az elmúlt két évben a francia élelmiszeripari vállalatok a nyersanyagárak emelkedésének 25%-át hárították át a fogyasztókra. A francia élelmiszergyártók országos egyesületének elnöke azt állítja, csak akkor emelkedett egy termék ára, ha megváltozott az összetétele. Ezt kizárólag egészségi okokból teszik. (mti) Visszaadja az örökösöknek a cseh állam Emil Freund képgyűjteményét, amelyet a II. világháború idején koboztak el a nácik a zsidó jogásztól, vállalkozótól, műgyűjtőtől, majd az a háború után a csehszlovák állam tulajdonába került - közölték tegnap Prágában. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Az állam ugyanakkor visszavásárolja az örökösöktől a képek egy részét, amelyek különböző képtárakban vannak elhelyezve, és amelyeket már korábban a nemzeti kulturális örökség részévé nyilvánítottak. A képekért a cseh állam várhatóan több tízmillió koronát fog fizetni az örökösöknek. Csehországból tilos kivinni a nemzeti kulturális örökség részévé nyilvánított műtárgyakat. A képek egy részének' eladása az egyetlen lehetőség az államnak, hogy az örökösök a kárpótlás útján pénzhez jussanak. A képekért a cseh állam várhatóan több tízmillió koronát fog fizetni. Hasonló módon oldották meg a kilencvenes évek második felében a Waldes képgyűjtemény restitúció- ját is. A kormány döntése alapján a 21 képért akkor összesen 100 millió koronát fizetett ki az örökösöknek a cseh állam. A Freund-gyűjtemény 32 képből áll, amelyek közül 13 a nemzeti kulturális örökség része. A gyűjtemény legértékesebb darabja a francia Paul Signak Gőzhajó a Szajnán című képe, amelynek értékét 30 millió cseh koronára becsülik. A gyűjtemény francia részében több fontos fauvista. festő André Derain, Maurice de Vla- mick és Maurice Utrillo alkotásai találhatóak. A neves cseh festők közül a gyűjteményben Emil Filla, Václav Spála és Jan Bauch képei vannak. A gyűjtemény kiadásáról a közelmúltban döntött a cseh kulturális minisztérium. Peti Svo- janovský, a tárca képviselője szerint az Egyesült Államokban élő örökösök képzőművészeti szakértőkkel felbecsültették a képek értékét, s azokat felajánlották az államnak megvételre. Az ár mindkét fél számára elfogadható - mondta Svojanovský, de konkrét számokat nem mondott. Emil Freund Prágában élő zsidó jogászt, vállalkozót 1941-ben deportálták a náci hatóságok a lodzi koncentrációs táborba. Gyűjteménye előbb raktárba, egy része a prágai Zsidó Múzeumba került, és 1950-ben államosították. Freund lánytestvérei 1949-ben már kérték a csehszlovák hatóságokat örökségük visszaadására, de kérésüket akkor elutasították.- De sokat vacakolsz ezzel a széffel. Úgy látom, képtelen lennél megnyitni a második pillért. • (Peter Gossányi karikatúrája) KÉZ,IRAT Robbanóanyag MIKLÓSI PÉTER Úgy tűnik, a Podunajská nížinát meg a Gerlachovský štítet sulykoló „új és magyar” nyelvű tankönyv forgalmazása után leszögezhető: most már minden skrupulus nélkül szorongat az államnacionalizmusban tobzódó hatalom. S bár demokrataként manapság szlováknak sem könnyű létezni Szlovákiában, szomorú, hogy magyarbarát szlovák demokrataként még nehezebb. Viszont magyarként élni itt még küzdelmesebb. Nemcsak jellemre meg gerincre van hozzá szükség, hanem immár bő két esztendeje birkatürelemre is, hiszen a 2006-os kormányváltás óta szemrebbenés nélkül packázik velünk mindenki, aki úgy véli, hogy ezért majd aranybetűkkel jegyzik nevét a fiatalka, az idén kereken másfél évtizedes állam krónikájában. Az államhatalom lépésről lépésre zsugorítja a szlovákiai magyarság még 1989 novembere (!) előtt szerzett, vagy éppenséggel egy valós demokráciában alanyi jogon járó s törvényes garanciák révén természetesnek tekintendő jogait. Sőt! Újabban - egyre gyakoribb retorziókkal, ármánykodó blöfföléssel, nyílt hangulatkeltéssel - az államfő és a kormányzat már provokál is... Ezúttal azonban nem sorolom fel a magyarellenességgel elegy önkény, illetve a leggyalázatosabb kormánypárti becsmérlés konkrét és agyonszajkózott példáit, hanem inkább ama kérdést teszem fel (akár önmagunknak is): mire jó a nemzet? Magunknak azért, mert az objektivitás okán tanácsos észrevenni, hogy például a túlzottan elvakult magyar küldetéstudat bizony az egyik oka volt már Trianonnak is. Napjainkban, 90 évvel később, viszont épp a tárgyilagosság révén elmondandó az is, hogy a nemzet fogalma az európai integráció mai s az absztrakttá vált határvonalak állapotában egészen más megvilágításba kerül. A 21. század első évtizedében ugyanis látni kell, Szlovákiában pedig különösképpen, hogy a nemzet fogalma kétféleképp értendő. Lehet ösztönző tudat. Például a nyelvhasználat révén, elvégre az anyanyelv egyben meghatároz is: miközben beszélünk, nemcsak mi használjuk a nyelvet, hanem az anyanyelv is megszólít bennünket. A nemzet fogalmával való visszaélés viszont veszélyes játék, verbális és előítéletes robbanóanyag lehet'. Mindezzel azért hozakodom elő, mert Szlovákia mára, sajnos, letért ama útról, amelyen világos lenne, hogy minő alapon és a demokrácia meg a tolerancia milyen feltételeivel lehetne itt működtetni egy önálló államként 15 éve született politikai-társadalmi közösséget. Azt, hogy kézenfekvő legyen: ebben az országban hogyan lehet többség s kisebbség számára úgy teremteni emberséges életkörülményeket, hogy annak ne a szlovákiai magyarság kirekesztése, hanem az együtt, egy országban élő emberek szolidaritása legyen az alapja. Ez az állapot, sajnos, Szlovákiában utópisztikusnak tetszik. Annak, mert mind az államfői, mind a kormányzati politizálás megreked egy elvakult 18-19. századi nívón. Nemhogy a közvélemény, a politikai elit sem fogadja el a korszerű nemzetfogalom s az egyéni döntések összetett sokféleségének lehetőségét. Ezért szinte naponta és legfőképp a saját bőrünkön tapasztaljuk a feszültség folyamatos növekedését. Az úgynevezett magyarkérdés nem a múlttal való elfogulatlan szembenézés és a kiegyezés szándékához irányul, hanem a folyamatos jogszűkítésben, az egyre nyíltabb asszimiláció különböző formáiban ölt testet. Snassz, de elégséges magyarázat, hogy az erőszakhatalom, a hengerlésre épülő nemzetállam letéteményesei vannak uralmon. Ami itt a figyelmünkre érdemes, az a részletekből összeklappoló egész: vajon a hatalmi erőszak ellen, az avítt s molycakkozta eszmék romjain össze tudunk-e fogni - szlovák és szlovákiai magyar demokraták?! KOMMENTÁR Puccs lóg a levegőben AAALINÁK ISTVÁN Az iszlámábádi Marriott Szálló elleni múlt szombati merénylet - 60-70 halott, köztük a cseh nagykövet, több mint 200 sérült - Benazir Bhutto december végi meggyilkolása óta a legnagyobb politikai megrázkódtatást okozta Pakisztánban. Ami azért nagy szó, mert az országban állandósultak a nagy és nagyobb válságok - elég Musarraf tábornok-diktátor eltávolítására, a kormányalakítás körüli hercehurcára, a koalíció szétesésére gondolni. A politika fintora, hogy Benazir halálakor a levitézlett diktátornak köszönhetően az ország stabilabb, a központi hatalom erősebb volt, mint most, amikor civü kormányzat van. Musarraf - némi iróniával - a terrorellenes harc címén legalább az USA-nak megfelelt, de ez a mostam garnitúra senkinek sem jó, ráadásul ez sem teljesíti a demokratikus követelmények minimumát sem. Zardari államfő a néhai Benazir Bhutto férje, a velejéig korrupt „Mister 10 százalék”, egy többszörös börtöntöltelék, anno miatta kellett távoznia a feleségének is a kormányfői posztról. Ez a kétes hírű, odahaza is népszerűtlen, senki által sem tisztelt üzletember próbál most nagypolitikát csinálni. Robert Gates, a Pentagon főnöke kedden egy szenátusi bizottság előtt elismerte, a nyolc éve tartó háború, a 60-70 ezer amerikai és NATO-katona jelenléte ellenére Afganisztánban nagyon rossz a biztonsági helyzet. Akaratlanul is megerősítette azon nyugati szakértők véleményét, akik szerint a tálibok (és az al-Kaida) elleni ottani háborút a NATO nem tudja megnyerni. Gates bízik abban, hogy ez nem igaz, de azt is elismerte: az afganisztáni sikerhez Pakisztán segítsége alapfeltétel. Ezért is kellene az egész NATO-nak nagyobb figyelmet fordítania Pakisztánra, nem csak az USA-nak. Hiszen az afganisztáni vereség a NATO olyan méretű kudarca lenne, amilyet a szövetség nem engedhet meg magának. Arról nem is beszélve, hogy Pakisztán az iszlám világ első atombombájának tulajdonosa és aktív terjesztője (pl. Észak-Koreának adta át az atomtitkokat). Elődjét, a nála sokkal tehetségesebb Musarrafot utánozva Zardari is megpróbál kettős játékot űzni. Harcot hirdetett a terrorizmus ellen, ugyanakkor közölte, tűzparancsot adott a hadseregnek az amerikai katonák ellen is, ha azok a szélsőséges fegyveresek elleni műveletek során megint „áttévednének” pakisztáni területre. Az elsőre, mint a szombati merénylet tanúsítja, képtelen. A másik miatt az USA is ejti - lehet, hogy már meg is tette -, hiába utazott New Yorkba, ahol kedden Bush-sal is tárgyalt. A merénylet következő tanulsága, hogy Pakisztánban már csak két „állami intézmény” működik, a híres titkosszolgálat, az ISI és a nagyhatalmú hadsereg. A merénylet idején a Marriott Szállóban kellett volna találkoznia az ország legfelső vezetésének - államfő, kormányfő, házelnök és főtisztek-, de az ISI figyelmeztetésére áttették a helyszínt. Titok, miért nem rendelte el az ISI az egész szálloda kiürítését, állítólag már nem volt rá idő. A körülmények, a részletek mindenesetre gyanúsak, többféle variáció létezik. Pl. az, hogy egy ekkora merénylet a politikai vezetés bukását okozhatja. Figyelembe kell venni, hogy az ISI sem egységes, szoros a kapcsolata az afganisztáni Talibánnal, amely anno az ő segítségéveljött létre, és valószínűleg al-Kaidások is vannak a soraiban. Summa summárum: minden jel szerint azoknak a szakértőknek lesz igazuk, akik szerint Zardari egyáltalán nem felel meg a hadseregnek, és belátható időn belül eltávolítják - a Pakisztánban hagyományos puccsal. Addig marad minden bizonytalan. Az afganisztáni háború kimenetele is. FIGYELŐ Gyurcsány mondjon le A Nézőpont Intézef közvélemény-kutatásában megkérdezett választók mintegy 60%-a szerint Gyurcsány Ferencnek le kellene mondania a miniszter- elnöki posztról. A Heti Válasz megbízásából készített felmérés eredményéből az is kiderül, hogy a válaszadók négy százaléka támogatja az SZDSZ-t. Szeptemberben a megkérdezettek 59%-a gondolta úgy, Gyurcsány Ferencnek le kellene mondania a miniszterelnöki posztról, mindössze 32%-uk vélekedett ezzel ellenkezőleg - olvasható a felmérésben. A megkérdezettek 10%-a - az MSZP-szavazók fele - bízik abban, hogy a jövőben számára könnyebb lesz a megélhetés, 38%-uk viszont romlásra számít. A kormányfő adócsökkentési tervével kapcsolatban a választók 47%-a azt mondta, szerinte nem fog változni semmi, míg 15%-uk adóemelésre számít - derül ki az elemzésből. A felmérés szerint az SZDSZ támogatottsága négyszázalékos volt a válaszadók körében, az összes megkérdezett 51, míg a magukat középen állóként meghatározók 64%-a szerint Fodor Gábor pártelnök képes ismét a parlamentbe vinni a liberálisokat. A megkérdezettek 43%-a ellenzéki, míg 41%-a kormány- párti erőnek tekinti az SZDSZ-t. Minden második választó szerint a szabad demokraták nem fogják támogatni a kormány költségvetési tervezetét, csak minden harmadik számít ennek ellenkezőjére. AZ SZDSZ-szava- zók 70, a Fidesz-tábor 60%-a úgy gondolja, ,jó volna, ha a Fidesz és az SZDSZ szorosabban együttműködne” - olvasható a felmérésben. A közvélemény-kutatást szeptember elején készítették, ezer ember megkérdezésével. A felmérés szerint a többség támogatja a kormányfő adócsökkentési elképzeléseit és a lehető legtöbb eszközzel fellépne a feketegazdaság ellen, de arról megoszlanak a vélemények, hogy megfelelő-e a tervezett adócsökkentés mértéke. A Szonda Ipsos adatai szerint az ország érdekeit az szolgálná inkább, ha az SZDSZ megszavazná a kormányfő új programját az adócsökkentési javaslatokkal, (mti)
