Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-23 / 220. szám, kedd
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 23. www.ujszo.com SZEMSZÖG Védelmi felesleg vályúközeliéknek Módfelett felháborodva fogadta a parlament törvénymódosítását a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása. A nemzet honatyái igent mondtak arra, hogy az eddig katonai tulajdonban lévő épületeket és földterületeket magánszemélyeknek is el lehessen adni. A változtatás lényegbevágó. Ez ideig ugyanis a védelmi minisztérium a birtokában lévő, de számára már feleslegesnek bizonyuló kaszárnyákat vagy telkeket kizárólag a városok és a falvak kapták meg. Vagyis, azt az ingatlant, amely már nem kellett a katonaságnak, a város vagy a falu megkapta. A módosított törvény értelmében októbertől ez másképpen lesz, a védelmi tárcának előnyben kell részesítenie az ingatlan iránt érdeklődő magántársaságokat, amelyek bizonyára könyörtelenül lecsapnak a hadsereg számára fölösleges épületekre és területekre. Szinte héja módjára kapnak a lehetőségeken a magánemberek! Elképzelhető, hogy az eredeti árnak akár az egyharmadáért is megszerezhetik a vagyont. Tény és való, hogy óriási értékekről van szó. S most jöhetnek újgazdagék és kormánypártiék - és bekebelezhetik. Azt nem bonyolult kiokoskodni, hogy elsősorban kik is lesznek az új kaszárnya- és gyakorlótér-tulajdonosok. Persze, a folyamat várhatóan nem lesz átlátható. Megtörténik a vételárjavaslat, s a rejtett magánosítási procedúra ezen láncszemét még többen fejtegethetik. Pontosabban: fontolgathatják az érdeklődők, vajon megéri-e az elsőre beharangozott összeget befektetni egy-egy lerobbant laktanya megvásárlásába. Éppen ezt a fontolgatást várják már türelmetlenül vályúközeliék. Az első körben bejelentett vételár feltehetően több vásárló kedvét szegi majd, mi több, elriasztja a befektetési gondolattól. S így következhet a „senki ennyit először? másodszor? harmadszor?”. Ha tehát senki ennyit, akkor vételár le! A játék azonban ettől a ponttól már csupán szőkébb - kormányközeli - körökben játszódik, s erőre kap a vályúhoz közel elv, amely érvényre is jut. A kör kialakulása a módosítójavaslat beterjesztőinek listája alapján egyértelművé válik. Csak a rend kedvéért jelezzük a módosítást szorgalmazók névsorát: Rudolf Púčik (Szlovák Nemzeti Párt), Ján Richter (Smer), Ján Kovarčík (Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom). Az önkormányzatok meg csak nézhetnek a lyukon. S ahol nem kormánypárti a város- vagy faluvezér? Ott elképzelhető, hogy még a lyuk sem lyukas... Susla Béla OLVASÓI LEVEL Érettségi találkozó 1963-2008 Már elmúltunk 60 évesek, nyugdíjasok vagyunk. Az élet küzdelmeinek, nehézségeinek nyomait mindannyian magunkon viseljük. De eljöttünk, hogy találkozzunk, visszagondoljunk, emlékezzünk a pedagógiai iskolában eltöltött évekre, amely mindnyájunkból számos emléket hoz elő. 1959-et írtak, amikor az alapiskolákban végigfutott a hír: Losoncon a pedagógiai iskolában magyar óvónőképző nyílik. Mi, akik oda jelentkeztünk, megörültünk a kínálkozó lehetőségnek. Sok volt a jelentkező, de négy év múlva 26-an mondhattuk el magunkról, hogy mi a Losonci Pedagógiai Iskola magyar óvónőképző első érettségizett növendékei vagyunk. Senki sem futott be nagy karriert közülünk, hiszen ez nem az a pálya, ahol lehetséges lenne, „csak” szeretettel, lelkiismeretesen tettük a dolgunkat ott, ahova sorsunk vitt. Neveltük, tanítottuk, bátorítottuk, segítettük a ránk bízott gyerekeket, hogy a képzeletbeli piros szőnyegen bátran, fel- készülten tudjanak lépni mindannyian az óvoda meseországából az ABC-s országba. Akik a pályán maradtunk, mindannyian komolyan vettük hivatásunkat. Tudásunknak, képességeinknek legjavával tettük dolgunkat. Tudtuk, hogy csendben, kis helyen is lehet nagy dolgokat tenni, szép eredményeket elérni. Különféle kitüntetéseink, mintatanításaink tanúskodnak erről. Ez a tudat ma önbecsülést adhat mindannyiunknak. Néhány osztálytársnőnk hagyta csak el a pályát. Hudec Ida alapiskolában tanított, Lázár Emi is, aki Magyarországra ment férjhez alapiskolában tanított egy ideig, később már nem foglalkozott gyerekekkel. Alapiskolában tanított a sídi Boros Márta is, aki Pestre került. Csupán a királyhelmeci Pál Éváról tudunk keveset, aki nem járt el a találkozókra. Meg kell emlékeznünk Bar- ta Marikáról, aki nagyon súlyos betegsége miatt hagyta abba szeretett munkáját, már több mint 20 éve. A találkozókra idáig még mindig elhozták hozzátartozói, de a legutóbbira már nem lehetett. Szeretettel gondolunk rá. 45. érettségi találkozónkra 19-en jöttünk össze. Visszagondoltunk tanárainkra, elsősorban a mindannyiunk által szeretett osztályfőnökünkre, Lóska Bélára, Berac- ko igazgatóra és az egész tanári karra. Nevük hallatán szinte mindannyiunkból előjönnek a hozzájuk fűződő emlékek. Lelki szemeink előtt megjelennek ők mindannyian, akik segítettek jól felkészülten kilépni az életbe, megfelelni hivatásunknak bárhol, bármilyen körülmények között. Baloghné Juhász Katalin A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (AP-felvétel) Vita a községek rendezéséről A rendszerváltást követő idők egyik legjobbra sikeredett, a községek rendezéséről és azok szerveibe való választásról szóló 369/90-es törvény, mely az akkori európai mércével is az egyik legmodernebb volt. Azóta azonban eltelt majdnem húsz esztendő, a törvényt több mint hússzor módosítani kellett. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a törvény egyes részei idejétmúltak, nem mindig felelnek meg a mai kor kihívásainak, ezért alaposan kellene módosítani, vagy egy teljesen újat kellene elfogadni. Erre utalnak azok a veszekedések, súrlódások, melyek az ön- kormányzatokban (legutóbb is sok helyütt) kialakultak, pl. a polgármester és a képviselők között. A szlovák kormány jövőre kíván foglalkozni ezzel a fontos kérdéssel. Egyelőre folyik a vita a tervezett változásokról vagy egy új törvény elfogadásáról. Ilyen vita folyik a Szlovákiai Városok és Falvak Szövetségében (SzVFSz) is. Észrevételeiket, meglátásaikat közel negyven pontban foglalták össze. Ezeket képviselik a belügyminisztérium által kijelölt munkacsoporttal folyó tárgyalásokon. Az SzVFSz inkább a jelenlegi törvény alaposabb módosítását támogatná, egy teljesen új törvény megalkotását a későbbi esztendőkre halasztaná. A kormány viszont egy teljesen új jogszabályt szeretne megalkotni. Az SzVFSz javaslataival - legalábbis zömével - egyet lehet érteni, de némelyekből kiviláglik a szakmai ártalmasság, az, hogy ez a fórum általában a polgármesterek „gyülekezete” (ők képviselik a településeket). Észrevételeik szakmailag megalapozottak. Törekvéseik a községek által gyakorolt hatáskörök, jogi, pénzbeli, gazdasági megerősítését tükrözik, hogy ezeknek tényleg döntő szava legyen a területükön lejátszódó folyamatok szabályozásában. SZEMPONT Szakmai körökben a vita, a lobbizás tehát folytatódik. Jó lenne, ha az Új Szó hasábjain is megjelenne egy-egy szakmai vélemény, meglátás ehhez a témához önkormányzati tisztségviselőktől és a választóktól, hogy ők hogyan látják, mely tényezőkön szeretnének változtatni. Annál is inkább, mert megdöbbentett az egyik szakmai lapunk (Obecné noviny) megállapítása, mely szerint egyes polgármesterek, főleg Dél-Szlovákia kisebb községeiben (nemzetiséget nem említ), sajnos még alapvető műveltségi szinttel sem rendelkeznek, mert különböző okok miatt nem fejezték be tanulmányaikat az üyen műveltséget nyújtó intézményekben! Magyarul úgyis mondhatnánk, hogy elbuktak. De másoknak, akik középiskolát végeztek, akik más „vizekről” váltottak, kevés az alaptudásuk, tapasztalatuk a közigazgatás területén, így döntéseik sem kvalifikáltak és kompetensek. Mivel a jelenlegi törvény a polgármesteri poszt (a képviselői) elérésének lehetőségét nem köti semmilyen iskolai végzettséghez, az SzVFSz javasolja az új megválasztott polgármesterek, képviselők kötelező szakmai iskolázását, a megválasztása után fél éven belül. Ezen sem kell csodálkozni. Az utóbbi években a választásokkor nagyon megszaporodott a polgármester- és képviselőjelöltek száma. Ki ilyen, ki olyan színekben vagy függetlenként, és sokszor vagy bejön, vagy nem alapon ádáz csata folyik e posztok elnyeréséért. Van olyan pár száz lakosú település, de nagyobb is, ahol több mint fél- tucatnyian szeretnék megszerezni a falu első embere címét. Ez egyébként nagyon jól van, hiszen több jelentkező közül könnyebb választani, mondhatnánk. Csak azt nehéz eldönteni, ilyen irányú elhivatottságot érez magában vagy az elnyert poszttal járó fizetés és más kiváltságok a mozgatórugók. Sajnos ott, ahol több jelölt is pályázik a polgármesteri posztra, a leadott szavazatok töredékével is el lehet nyerni a tisztséget. Sokszor az ilyen esetekben kezdődnek azok a negatív trendek, melyek nemegy önkormányzatra jellemzőek. Az így megválasztott polgár- mester nem tud a település integráló tényezőjévé válni. Vannak olyan elképzelések, hogy ott, ahol több jelölt pályázik e poszt elnyerésére és egyikük sem éri el az összes leadott szavazat 50+1 százalékát, a két legtöbb szavazatot kapott részvételével második fordulót kellene tartani. Csehországban az önkormányzati választásokkor csak a képviselő-testületbe választanak. Aztán a megválasztott képviselők maguk közül választják ki a polgármestert. Az így megválasztott elöljárónak nagy támogatottsága van a testületben. Sokkal kevesebb a súrlódás, több energiát tudnak fektetni a mindennapi dolgok kivitelezésébe, az ön- kormányzati munkába. Beszélgetések során, szakmai körökben, de a civil szférában is sok szó esik a községek, városok által kiadott „községi újság” szerepéről a közéletben. A vélemények azt mutatják, hogy a jelenlegi állapoton változtatni kellene, törvényileg szabályozni, hogy azok közhasznúak legyenek. A tapasztalatok, felmérések (ON č. 34/2008) azt mutatják, hogy ezen újságok szerkesztőbizottságát a képviselő- testület vagy a polgármester nevezi ki. Sok esetben az újság főszerkesztője maga a polgármester. így a közreadott információk a község vezetésének tevékenységét tükrözik, általában minden szép, minden jó. Az ettől eltérő nézetek, vélemények a felmérések szerint nem kapnak helyet ezekben a lapokban. Felmerül a kérdés, milyen célt is szolgáljanak ezek a kiadványok? Továbbra is a község vezetésének szócsöve legyen, vagy helyet kell adni benne közösségi vitáknak, s elősegíteni, keresni a gondok megoldását. Vagyis közhasznúvá tenni. Németh Géza, Alistál Székelyföldön járt Básescu Ismét Székelyföldre látogatott Traian Básescu államelnök, aki péntek este érkezett Kovásznára, hétvégi pihenésre. Szombaton Parajdra látogatott, aholakáposztafesztivál vendége volt. Bár látogatása magánjellegű volt, mégis találkozóra hívta Kovászna és Hargita megye elöljáróit, polgármestereit. A találkozón részt vett Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is, aki a város gondjait tárta az elnök elé. A tárgyalásokon kilenc Hargita és Kovászna megyei elöljáró vett részt, és a két megye lakossága számára fontos kérdéseket vitatták meg. Elsősorban az infrastruktúra fejlesztését, valamint az általános közállapotokat, például új magvar szó szegénységet beszélték meg. A Hargita megyei polgármesterek a fűtésgondokra hívták fel a figyelmet, mivel a megyében hamarabb beáll a tél, mint az ország más pontjain, a fűtéspótlékot pedig nem folyósította az állam. Ebben is kérték az elnök közbenjárását, aki a választások előtt segítséget ígért és szimpátiájáról biztosította a jelenlevőket. Autópálya-építésről, az utak felújításáról és fejlesztésekről is szó esett. Az autonómia kérdését is felhozták, és bár ebben más a véleményük és céljuk, elfogadták az elnök álláspontját. Ez volt az egyetlen olyan téma, melyben nem értettek egyet, viszont ez a találkozás a közös pontok megtalálásáról szólt. Azokat a közös célokat keresték, melyek előremutatnak és közös cselekvésre ösztönöznek. Ez nem jelenti azt, hogy az autonómia törekvések háttérbe szorulnának, viszont ezt differenciáltan kell taglalni, és úgysem egyik napról a másikra valósulhat meg - mondta Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere .
