Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-20 / 218. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 20. www.ujszo.com Iskolát nincs is kinek csinálni, de tanítót szeretnénk, aki megismertetné az közösséggel a hagyományokat, mert felnőtt egy generáció, akit nem tanítottak... Az emlékezetünkbe vésni és megjegyezni Tizenkilenc márványtáblán mintegy 2300 név. Dr. Lang Tamás, az érsekújvári zsidó hitközség elöljárója (A szerző felvétele) „Az ember addig él, amíg él valaki, aki emlékezik rá. Minden nevet kötelesek vagyunk az emlékezetünkbe vésni és megjegyezni” - hangzott el az érsekújvári zsinagóga márványtábláinak felavatásakor, 1999. június 20-án. KOPASZ-K1EDROWSKA CSILLA A túlélők közül sokan jöttek haza Magyarországról, Ausztriából, Izraelből, Németországból és Ausztráliából. Dr. Lang Tamás, a zsidó hitközség elöljárója számára is sokat jelent, hogy most már van egy hely, ahová az ember leteheti a megemlékezés kavicsát, vagy meggyújthat egy mécsest, mert a szülei is odavesztek. A családjuk Budapesten élt azokban a vészterhes években. Mi történt a szüleivel? Ez érdekes história. Fél évszázadig tartott, amíg kibogoztam a szálakat, kivel mi is történt. Édesapámat két hónappal a születésem után behívták munkaszolgálatra, Pestre. Transzportjával Érsekújvárt, majd Galántát érintve - a Vág mentén - Szlovákián keresztül kivitték Lengyelország területére, onnan a II. magyar hadsereggel a Don-kanyarba. 1995- ben a magyar és az orosz kormány egyezményt kötött, az oroszok megnyitották a levéltáraikat, és összevetették a magyar levéltárak adataival. Az orosz levéltárakban megvoltak a nevek, hogy kik estek szovjet fogságba, és mi lett a sorsuk. Nem az összes, de 70 ezer név elérhető az interneten. Ott találtam meg az édesapám nevét és azt is, hogy negyvenhárom január 16-án, egy nappal az áttörés után szovjet fogságba esett, és június 20-án meghalt. Édesanyámat Budapesten leszedték a villamosról. Ez valamikor negyvennégy október végén történt. Hegyeshalom felé hajtották őket. Több mint valószínű, elértek Komáromig, ott bevagonírozták őket, és a Berlintől 60-70 kilométerre északra levő ravensbrücki táborba vitték. Valaki, aki visszatért, mondta, hogy 45 márciusában még élt, aztán nyoma veszett. Elmentem Ra- vensbrückbe. A tábor most emlékhely - 1993-ig a Németországban állomásozó szovjet hadsereg használta a területet garázsoknak és kaszárnyának, kivéve a valamikori SS-parancsnoki épületet; ott a levéltár és a kutatóközpont volt, ott töltöttem néhány napot, átnéztem az irattárat, de semmi nyomot nem találtam. Ön hogyan menekült meg? Középfülgyulladással és sar- lachhal bekerültem a pesti járványkórházba, az Üllői úton. Operálni kellett. Akkor még nem volt antibiotikum. Anyámat elvitték, én a kórházban maradtam, kétévesen. Jött a nyilaspuccs. A nyilasok kezdtek vadászni, nemcsak a zsidókra, hanem a katona- szökevényekre is. A zsidókat kivitték és belelőtték a Dunába. Ezt úgy csinálták, hogy három embert összekötöztek, a középsőt lelőtték, és az magával rántotta a másik kettőt. Ismertem olyan embert, aki túlélte. A kórház személyzete kiírta az ajtóra, hogy skarlát meg tífusz, és a nyüasok oda nem mentek be. Ott voltam egészen negyvenöt augusztusáig. Az édesanyám nővére Pesten volt férjnél. A félje nem jött vissza, egyedül maradt a lányával. Tudott róla, hogy a kórházban vagyok, s amikor már lehetett közlekedni, és a Margit-híd mellett megépítettek egy kis hidat, eljött értem és magához vett. Negyvenhét augusztusáig nála laktam. Édesanyám legidősebb bátyja Érsekújváron élt, s miután szabadult a zirci munkaszolgálatból, hazatért. A nagybátyám eljött értem. A nénikém a lányával Pesten maradt, én visszakerültem Érsekújvárba. A nagybátyám nevelt fel. Újvárból hány zsidót hurcoltak el? 2700-at, a pontos számot nem tudjuk. Névsor nem készült. Még 1944 áprilisában Jaross Andor belügyminiszter utasította az alispánokat és polgármestereket, írják össze a zsidókat, ezek lettek volna az ún. Jaross-listák. Az 1945. március 15-iki érsekújvári bombázáskor, amikor a városháza találatot kapott, minden irat megsemmisült. Két transzportot indítottak: az elsőt 1944. június 12-én, a másodikat 15-én, összesen négyezer- valahány személlyel - de ebben benne vannak a szenei gettóból ideszálh'tott zsidók is. Ezek a szerelvények be vannak jegyezve, az akkori kassai helyettes áílomásfő- nök, Vrancsík István feljegyzéseket készített, hogy az áthaladó szerelvényeket honnan indították, és melyik hány személyt szállít. Az egyik szerelvénnyel mentek az újváriak, a másikkal a szenciek. Szencen nem történt vagonírozás, Újvárba hozták őket. A tótmegye- rieket, tardoskeddieket, udvardi- akat Surányba vitték, de Surány- ban nem vagoníroztak, őket a komáromi Monostor-erődbe vitték, és ott vagoníroztak. A téglagyári tartózkodás többnyire nem tartott 3-5 napnál tovább, mert pontos menetrendet állítottak fel. 1944. május 15-én ment az első transzport Kelet-Magyarországról, Nyíregyházáról. Május 2-án és 3-án Bécsben az akkori Reichsbahn igazgatóságán tartott koordinációs értekezleten részt vett a MÁV és a Szlovák Vasutak képviselője is, mert minden transzportnak Szlovákián keresztül kellett mennie. Szlovákiából az első transzport Poprádról indult 1942 márciusában. Ezer kelet-szlovákiai zsidó lányt vittek Auschwitzba barakkokat építeni; akkor még nem volt gázkamra. Hogyan sikerült felkutatni az áldozatokat? A nyolcvanas évek közepén egy tizenöt tagú csoport dolgozni kezdett Izraelben. Ellenbogen Judit és társai gondolatban végigvándorolták az érsekújvári utcákat, és összeírták, ki hol lakott, hány tagú volt a család. Ebből lett a mintegy 2000 nevet tartalmazó lista. Itthon Strba Sándor helytörténész folytatott kutatásokat. A járási levéltárban rábukkant egy 1947-ből származó névsorra, amelyet az akkori városigazgató tanács készített azokról, akik nem tértek vissza. De aki nem tért vissza, nem feltétlenül pusztult el. Sokan, amikor megtudták, hogy a családjuk elpusztult, kivándoroltak - Dél-Amerikától Ausztráliáig mentek. Nem bírták elviselni, hogy egyedül maradtak. A két névsort betettem számítógépbe, és kezdtem összehasonlítani. Két évig dolgoztam rajta. De én sem tudhattam, hogy valaki, aki nem tért vissza, Ausztráliában él. A táblák felavatása után a látogatók figyelmezettek: egyikmásik név nem tartozik oda, az ü- lető él. így került fel olyan személy neve is, aki valójában túlélő. Sokkal több azonban a fel nem kerültek száma, a névsort időnként aktualizáljuk, a tábla felavatása óta közel 200 nevet hozzávéstünk. A tizenküenc márványtáblán - ezek másfélszer két méteresek - most mintegy 2300 név szerepel. Ha a férjezettek esetében sikerült megtudnunk a lánykori nevet, azt is feltüntettük. A Wallenberg-tábla avatásán részt vett a Svéd Királyság nagykövete is. Hosszú sora van azoknak, akik Pesten Wal- lenberg-papírokkal vagy Angelo Rótta pápai nuncius menlevelével maradtak életben. A svájci nagykövetség is adott ki menleveleket, és rengeteg hamis védőlevél is volt. Wallenberg emlékét mély tisztelet övezi: nagyon sok érsekújvárinak is az ő tevékenysége nyomán sikerült túlélnie. Érsekújvárott bújtattak zsidókat? Két esetről tudunk, amikor egy keresztény család zsidó házaspárt bújtatott, dr. Nathan Imre szülész-nőgyógyászt és a feleségét. Nathan doktor két lányát Észak- Erdélyben bújtatta egy család. Az orvost Erdélybe vitték munka- szolgálatra, a századparancsnok felesége szült, s Nathan doktor vezette le a szülést, megmentve az ikrek és az anya életét is, amiért a századparancsnok hálából felsegítette őt Pestre, ahonnan Érsekújvárba került. Az egyik lány az IBM-nél dolgozik Amerikában, a másik szemorvos Izraelben. A szülők már nem élnek. Egy Procház- ka nevű fakereskedő család állítólag két hónapig két szökött munkaszolgálatost bújtatott - erről írás is van. Két nappal a város fel- szabadulása után a városházán a két munkaszolgálatos igazolólevelet írt a bújtatónak, amit majd felhasználhat, ha akar. A bújtató fia Csehországban él, de itt járt, hagyott nekünk egy másolatot a levélről. Ez egészen új dolog. Ezek a pozitív élmények. Ellenkező tapasztalatok is vannak? Amikor a városban levő gettót kiürítették, és a téglagyárba hajtották az embereket, ennek a lakosság is tanúja volt. A bámészkodók némelyike beszólt, hogy adja oda azt a bundát, magának már úgyse fog kelleni. A gettóban 4-5 hétig voltak, a téglagyárban rövid ideig: onnan indították a transzportokat. De volt, aki élelmiszert adott nekik. Egy 16 éves újvári fiú leutazott Észak-Dunán- túlra, élelmiszert és ruházatot vitt a munkaszolgálatos újváriaknak, mert őket nyári ruhában vitték el. Ez az egykori fiatalember ma is Újvárban él, nyugalmazott állatorvos, Bajčan Gyulának hívják. Az érsekújvári hitközségnek hány tagja van? Csekély a létszám, valamivel száz fő fölött van. Sajnos idősebbek, fiatalok és középkorúak nincsenek. Nem csak azért, mert 45-ben nem jöttek vissza a gyermekek. Az auschwitzi rámpán a szelektálásnál kétség esetén Mengele megkérdezte, hogy hány éves vagy, és aki még nem volt tizenöt, jobbra ment a gázkamrák felé, a szülőkkel együtt. Vagyis aki 1930 után született, az nem élte túl. Ez a korosztály elpusztult, és vele együtt a szülők is. A háború utáni eléggé népes generáció, amely hivatott lett volna újból gyarapodni és építkezni, hatvannyolcban elérte a húszéves kort, és disszidált. Maradtak azok, akik nem akarták magukra hagyni idős szüleiket, és az egyedülálló idős emberek, illetve a középkorúak, mert már nem éreztek magukban erőt az újrakezdéshez valahol az ismeretlenben. Ezért tevékenységünk nagy részét az idősekkel való törődés teszi ki. Mit jelent ez konkrétan? A holokauszt túlélőinek segítséget kell nyújtani. Rendszeresen látogatjuk, szükség esetén orvoshoz visszük őket. Külföldi jótékony egyesületeknek köszönhetően egy fizetett személy ezt mellékállásban végzi. A hitélet? Péntek este van istentisztelet. Ennek megvan a szabály adta mércéje: ha összejön tíz nagykorú férfi, lehet istentiszteletet tartani. Miért vannak kirekesztve a nők? Nincsenek kirekesztve. Lehet, hogy úgy tűnik, de a vallási törvény szempontjából nincsenek diszkriminálva. Sőt. Központi helyet foglalnak el a családban, a közösségben, és védettek a férfi esetleges hóbortjaival szemben is. De a temetésre például nem mehetnek... Van írott szabály és szokásszabály. A szokásszabály más az ortodoxoknál, más a neológoknál, de a neológoknál is helyenként változó. Nyitrán vagy Komáromban mások voltak a szokások, mint Érsekújvárott. Itt például temetéskor a búcsúztatáson a nők részt vesznek, de a sírhoz addig nem léphetnek, amíg az nincs lefedve. Ennek mi a magyarázata? Különféle magyarázata lehet. Lényegében a nők védelmét szolgálja, hogy ne legyenek kitéve annak a megrázkódtatásnak, amikor a koporsót a sírba eresztik. Az érsekújvári zsidó temető ortodox, vagy neológ? A szakadás után még ötven évig együtt temetkeztek az ortodoxok és a neológok, de 1924-ben az akkori ortodox hitközség megvásárolta a temetőn kívül levő szomszéd telket, körülkerítette és megalapította a külön ortodox temetőt. De csak baj lett belőle, mert sok ortodox zsidónak, aki majdan ott óhajtott eltemetve lenni, a szülei még a régiben voltak, viszont a törvény tiltja az exhumálást. Egyetlenegy esetben engedi meg: ha valakit azért exhumálnak, hogy Izraelben temessék el. A hamvasztást nem tütják, de nagyon ellenségesen fogadják, főleg Auschwitz után. A temető most már közös, védett műemlék. Van egy közös sír is: négy újvári személy honvéd katonaszökevényekre, munkaszolgálatosokra és bujkáló zsidókra vadászott, s tizenhét zsidót kivittek az ortodox temetőbe, megásatták velük a sírjukat, és agyonlőtték őket a falnál. Az a fal sosem lesz bevakolva, ott vannak a golyók ütötte lyukak. Sok a misztikum a zsidó vallásban... Van. Misztikum, de nem titok. Mózes öt könyvében 613 utasítás, 365 tevőleges és 248 tiltás, az utasításokból csak három vonatkozik a nőkre. Melyik az a három? A péntek esti gyertyagyújtás kizárólag a nők dolga, a másik a házasélet tisztaságára vonatkozik, a harmadik a chala, mely szerint a kenyérsütéshez készített tésztából egyujjnyi darabot tűzáldozat- ra kell vetni. Mind a 613-at megtartják? Nem. Bölcseink megtárgyalták, hogy közülük mintegy 200 ókori, és ezeket nem is lehet megtartani. Két-három család tartja csak szigorúan a vallást. Ha valahol letelepszik egy zsidó közösség, és hitközséget alapít, a Talmud előírja, mit kell tenni. Először is kell tíz felnőtt férfinak lenni; a zsidó törvények szerint 13 éves korában éri el ebből a szempontból a nagykorúságot a fiú. Tizenhárom éves korig a szülő felel a gyermeke tetteiért. Azután mindenki saját magáért felel. Nem túl szigorú ez? Lehet, hogy szigorú, de elősegíti az önállósodást, a felelősségvállalást. Többek között azt mondja, hogy kell egy imaterem, és kell egy rituális fürdő, a mikve. A mik- ve feltétlenül kell, mert a 613 utasítás között az is szerepel, hogy rendszeresen kell tisztálkodni és fürödni. Nem volt mindenkinek fürdőszobája, de volt otthon egy lavórja. Viszont a törvény úgy írja elő, hogy hetente legalább egyszer úgy kell a vízben megbukni, hogy az embernek egy hajszála se legyen kint. Kell még iskola, egy imaterem vagy zsinagóga. De nem minden közösségnek futja erre is, arra is. A Talmud előírja, hogy ha nem tudnak imatermet, zsinagógát meg iskolát is létesíteni, akkor az iskola van előnyben. Ez az imaház is, ahol most beszélgetünk, kétosztályos iskolaként szolgált a húszas-harmincas években. Ötvennyolcig itt hitélettel kapcsolatos, de nem állandó jellegű tanítás folyt. Megtanították héberül ími-olvasni a gyerekeket. Ötvenhatig Fleischer Rudolf, akinek emléktáblája van kint, tanított minket. Azóta, hogy Knöpfler Lipót ötvennyolcban elment, nincs tanító. Iskolát nincs is kinek csinálni, inkább egy tanítót szeretnénk ide, aki megismertetné az idősebbekkel és a fiatalokkal a hagyományokat, mert felnőtt egy generáció, akit nem tanítottak. Az első lépés, amit ezért megtettünk, hogy a legrégibb, hasznavehetetlen épület helyén itt, az udvarban - ahol valamikor szegénykonyha volt, és a húszasharmincas években naponta 50-60 embert látott el egy tál étellel, zsidókat, mert az is egyik élenjáró törvény, hogy az elesettekkel és szegényekkel törődni kell - egy újat emeltünk, ahol elhelyezhető egy tanítói szállás. Milyen vagyona van jelenleg az érsekújvári hitközségnek? Semmilyen. A zsinagóga, ez az imaház és a valamikori szegényház. Volt még a zsidó iskola a Pribina utcában, azt kénytelenek voltunk eladni. Évekkel ezelőtt felajánlottam a városnak, hogy ott csináljon képtárat. És a temető. Azt karban kell tartani. Szlovákiában 620 zsidó temető van, ezekkel törődni kellene, egy szezonban legalább háromszor- négyszer lekaszálni a füvet, körülkeríteni..., ami már sok helyen késő, mert a sírköveket szétlopkodták. A mi temetőnk zárva van, 1997-ben mégis 186 követ borított fel és tört össze három fiatal. Lesz még Újvárnak rabbija? Nem. Szlovákiában mindössze három rabbi van, Pozsonyban, Pöstyénben és Kassán.
