Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-20 / 218. szám, szombat
Szalon 13 Iguetinél grúz és örmény diákok tüntetnek az ország orosz megszállása ellen Pravoszláv pap egy orosz katonai ellenőrzőpontnál - 2008 augusztusa Hogyan sikerült interjút készíteniük Szaakasvili elnökkel? A. B.: Miután visszatértünk Tbiliszibe, többször hívtak bennünket telefonon a külügyminisztériumból, hogy az elnök az esti órákban hajlandó fogadni minket. Végül éjszaka fél egyre kaptunk időpontot. Előttünk még a BBC és a Wall Street Journal munkatársai várakoztak. Végül fél kettőkor mi is bejutottunk hozzá, és egy negyedórát beszélhettünk Mihail Szaakasvilivel. Milyen hangulatban fogadta önöket? J. M.: Meglepően jó hangulatban és kondícióban volt. Mivel az USA-ban tanult, tipikus amerikai hanglejtéssel beszélt, a stílusa és a gesztusai is az ott használatosakhoz voltak hasonlóak. A. B.: Számomra kicsit mesterkélt volt a viselkedése. Természet- ellenesen energikusan, hadarva tartott gyors eszmefuttatásokat. Miről beszélgettek? A. B.: Feltettük neki a helyzetre vonatkozó, előre megfogalmazott kérdéseinket, ő pedig válaszolt. Valószínűleg tudatában volt annak, hogy 2008. augusztus 21-én milyen szimbolikát rejt egy olyan ország riportereit fogadnia, melyet 40 évvel korábban ugyanúgy lerohantak az orosz tankok, mint ahogyan most Grúziát. Tudott arról, mi történt ’68. augusztus 21-én Csehszlovákiában? A. B.: Igen, bár azt mondta, az akkori eseményekre nem emlékezhet, hisz még csak féléves volt akkor. Szerinte az oroszok hasonló érveket hoztak fel Grúzia megszállásakor, mint amilyenekkel a Csehszlovákiába való bevonulásukat magyarázták: például, hogy csak megvédeni jöttek a lakosságot. Azt is megkérdeztük tőle, hogyha módja volna rá, mit csinálna másképp. Azt válaszolta, semmilyen hibát nem vétett, nem viselkedne másként, mintahogyan viselkedett. Az elnök bízott abban, hogy rövid időn belül megoldható az országban kialakult helyzet? A. B.: Abban reménykedett, hogy a történtek meggyorsítják Grúzia NATO-csatlakozását. oroszokat, hanem az elnököt is hibáztatni fogják. Alkalmuk volt beszélgetni az egyszerű emberekkel is. Mi volt az ő véleményük a Grúziában kialakult helyzetről? A. B.: Minden általunk megkérdezett grúz azon a véleményen volt, hogy országukat megtámadták, és hogy az oroszok megszállók. Arról, hogy Dél-Oszétiában mi történt, keveset tudtak. A grúzok tudatosították, hogy egy olyan állam támadta meg őket, amely ellen esélyük sincs védekezni. A Nyugat segítségére számítottak... Mi a véleményük a grúz-orosz konfliktusról? A. B.: Mi ott voltunk Grúziában, ám nincs olyan kategorikus véleményünk a történtekről, mint egynémely hazai politikusnak vagy elemzőnek. Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk az eseményekről, Chinvaliba és Dél-Oszétiába is el kellett volna mennünk, ám oda az oroszok nem engedtek be minket. Fotósként, riporterként szívesen visszatérnék, hogy az ottaniakat is megkérdezzem, és hogy a saját szememmel lássam azokat a helyszíneket. Ehhez azonban jelenleg Oroszország engedélyére lenne szükségem. Ám abban paradoxont érzek, hogy egy másik országtól kell engedélyt kémem ahhoz, hogy egy Grúziához tartozó régióba mehessek, ezért üyen engedélyt nem akarok kérni, és semmi kedvem egy orosz „propagandaút” keretében egy orosz katonai teherautó platójáról fényképezni a térséget. J. M.: Grúziában rengeteg orosz katonát láttunk. Ha valóban Dél- Oszétia lakosait mentek megvédeni, semmi keresnivalójuk nem volt e területeken. Azt hiszem, ami most Grúziában történik, a Kaukázus térségében zajló orosz hatalmi harc részét képezi. Értelemszerűen Oroszországnak nem érdeke, hogy Grúzia a NATO tagja legyen, hogy az országot egy nyugatorientált kormány vezesse, illetve hogy az állam energetikaüag függetlenedjen. Úgy vélem, ez a konfliktus orosz provokáció eredménye. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a provokációra Grúzia a megfelelő válaszlépéseket tette-e, vagy sem. Az föl sem merült benne, hogy A hazatérésük óta már eltelt elveszítheti a hatalmát? néhány hét. Megfelelőnek tartják J. M.: Erről nem beszélt. Az ott azt, ahogy az Európai Unió or- tapasztaltak szerint úgy vélem, ez a szágai reagáltak a helyzetre? mostani, nehéz helyzet összeková- J. M.: Számomra annál, hogy az csolta az ellenzéket és a kormányt, uniónak például nincs egységes me- Kérdés azonban, hogy meddig tart zőgazdasági politikája, sokkal na- ez az összefogás. gyobb problémát jelent, hogy a tagA. B.: Az oroszok időközben országok nem képesek egységesen gyakorlatilag bevallották, katonai reagálni egy ENSZ által elismert akciójuk egyik célja az volt, hogy független állam megszállására, lemondásra kényszerítsék Szaa- A. B.: Sokat elárul az is, hogy az kasvilit. Ez egyelőre nem sikerült, orosz fellépést általában épp azok Ha a rendkívüli állapot tartóssá vá- az államok ítélik el a legkeményeb- lik az országban, azért az emberek ben, amelyek Oroszországnak köz- egy idő után vélhetően nemcsak az vetlen szomszédai, vagy a törtéGoriban a legnagyobb pusztítás az egykori katonai bázishoz közeli lakónegyedben volt látható Sztálin szülővárosának főtere. A kirakat üvegét orosz katonák gépfegyveréből kilőtt golyók lyuggatták át (Andrej Bán felvételei) nelmük során valamikor annak a részei voltak. Mi lehetne a grúziai válság megoldása? J. M.: Az nem kétséges, hogy az oroszoknak ki kell vonulniuk Grúziából. Aztán a térségbe nemzetközi békefenntartókat kellene küldeni. A. B.: Sajnos a válság kapcsán az Európai Unió már megmutatta a gyengeségét. Oroszország nem respektálja a békeszerződést sem, csak azért, mert az abban leírtakat „másképp értelmezi”. Az unió pedig azzal is bizonyította tehetetlenségét, hogy engedett az agresszor- nak. És ez, a 20. század történéseit ismerve, rémisztő.
