Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-17 / 215. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 17. Oszt-Veszt 27 Falvak sora építtet bérházakat, hogy részben a betelepülő családokkal stabilizálja vagy növelje a lélekszámát Maradjanak, jöjjenek a fiatalok Lakásátadás Tornaiján (Szekeres Éva felvételei) Gesztetén a gyermekek száma a legfőbb szempont Kizárólag szociális lakások Falusi idill: Zsigárdon a sorházak lakói sajátjukként gondozzák a közös területet is (Szőcs Hajnalka felvétele) SZÁSZ1 ZOLTÁN Rimaszombat/Tornalja/Geszte- te/Nemesradnót/Méhi. A rendszerváltás óta eltelt 19 év alatt a Rimaszombatijárásban szinte teljesen leállt a bérlakások építése. Rimaszombatban az utolsó bérlakásokat 1990-ben adták át, azóta csak alacsonyabb komfortu szociális lakások épültek a városban. Idén nyár elején, az építésügyi miniszter látogatásakor újabb húsz lakás építésének terve merült fel. Ezek az épületek valószínűleg a Dúsa utcában állnak majd, a pályázat előkészítése már megkezdődött. Az igény óriási, a telepen, ahol a becslések szerint jelenleg mintegy ezer ember él, legkevesebb 25-30 fiatal családnak lenne szüksége önnáló lakásra. Tornaiján tavaly év végén adtak át 16 szociális lakást, idén október végén remélhetőleg újabb 16-ot sikerül befejezni. Ezeket a beruházásokat jórészt az Állami Lakásfejlesztési Alap és uniós források támogatásából valósították meg. Érdekes módon a kistelepüléseken komoly sikerrel folyik a szociális lakásépítési program. Kiemelkedően jó eredményeket ért el például Gesztete község, ahol kétszer is sikeresen pályáztak, és ma már 28 új lakásban élnek emberi körülmények közt a helyi romák. Ne- mesradnóton az idén ősszel kezdődik a lakótömb építése, az első szakaszban tíz lakásra van anyagi fedezet, ám a falu polgár- mestere, Tóth Elemér már a második tömb elhelyezésén, a további bővítésen gondolkodik. Ezen a településen főleg a sokgyermekes családok helyzetén kívánnak javítani, az új lakók kiválasztásakor a gyermeklétszám volt az egyik fő szempont. Egy tízlakásos lakótömb felépítése viszont komoly terheket ró az önkormányzatra, még akkor is, ha a költségek 80 százalékát támogatásként kapja meg. A fennmaradó önrész így is többmilliós nagyságrendű lehet, ami azért probléma, mert a kistelepülések éves költségvetése alig másfél-két millió korona. A megoldást csak a banki hitel jelentheti. Méhi községben a napokban kapták meg az alacsony komfortú lakások építéséhez elnyert támogatást, rohamtempóban láttak neki a munkának, hogy még a tél beállta előtt tető alá hozzák a tíz lakást. Standard komfortfokozatú községi, ill. városi bérlakások vagy szövetkezeti lakások építése a régióban a közeljövőben - információink szerint - nem indul. Ingatlanfejlesztő társaságok, beruházók sem keresik még ezt a térséget. Gömörben a becslések szerint még legkevesebb fél évtizedig nem várható komolyabb változás. A lakások iránti vásárlói igény is változó, egyelőre nincs túlkínálat, és az árak a vidék gazdasági erejéhez mérten magasnak mondhatók. Változást csak akkor lehet remélni, ha a járásban legalább tíz százalék alá csökken a munkanélküliek aránya, és lényegesen javul a szociális helyzet. Még mindig a Rima- szombati járásé ugyanis az országos elsőség: itt van a legnagyobb, megközelítőleg 28 százalékos munkanélküliség. Minden koponya bevételt hoz. Ezenfelül a fiatal családok gyerekeket jelentenek, az óvoda, iskola megmaradását, és végső soron - a település jövőjét. Ezt a tételt az elmúlt években sok kistelepülés végiggondolta, amikor elindította lakásépítési programját. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A városok jelentős részében a bérlakások kánt megnyilvánuló érdeklődés messze felülmúlja a lehetőségeket, jobb esetben is várólistán töltött hosszú évek után juthat a hőn áhított kulcshoz a kérelmező. Elgyanakkor számos falu ragadta-ragadja meg a lakásépítési támogatások, kedvező hitelek formájában felkínálkozó lehetőséget, hogy otthonmaradásra búja a helybeli fiatalokat. Sőt: kistelepülések sora építtet a belső igényeket meghaladó bérlakokat, hogy betelepülő családokkal stabüizálja vagy növelje a lélekszámát. Összeállításunkban az ország nyugati és keleti végein néztünk körül, milyen eredményt hozott a falvak építőkedve. Bodrogközi körkép Az elmúlt években állami támogatással több bodrogközi községben is építettek bérházakat: Kis- és Nagytárkányban, Bélyben, Dobrán, Leleszen, Szentmárián, Szomoto- ron és Perbenyikben. A beruházások költségeit először fele-fele arányban állami támogatásból, valamint hosszú lejáratú kölcsönből fedezték az önkormányzatok. Később a lakásépítési program finanszírozási feltételei megváltoztak. A költségek fedezésére 30 százalékban vissza nem térítendő állami támogatást kaptak a falvak, a fennmaradó részt ugyancsak hosszú lejáratú kölcsönből fizetik. Nagytárkányban két, egyenként tizenkét lakásos bérházat adtak át, az egyiket 2003-ban, a másikat 2005-ben. Bár kezdetben a falu lakosai közül néhányan úgy vélték, az új otthonok jó része üresen fog maradni, az eltelt idő az önkormányzat döntését igazolta. A lakások gyorsan gazdára találtak, a bérlők egy része helybeli, illetve a környékbeli településekről származik. Á földgázzal fűtött és a csatornahálózatra kapcsolt háromszobás lakások bérleti díja alig haladja meg a havi háromezer koronát (kb. 100 euró). A rezsiköltségek, fogyasztástól függően, havi 2000- 2500 koronás (66-83 euró) kiadást jelentenek a bérlőknek. A községi hivatalban kapott tájékoztatás szerint a lakásépítési program elindításának egyik célja épp az volt, hogy a településről a fiatalok ne vándoroljanak el, illetve hogy új, fiatal családok költözzenek ide. Az egyik bérházba például két környékbeli pedagógus házaspár is költözött, akiknek a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolában kínáltak munkát. Megfigyelhető, hogy manapság viszonylag sokan költöznek el Ti- szacsernyőből. Ez a jelenség részben a városban mostanság uralkodó állapotokkal (a munkanélküliséggel, a gazdasági nehézségekkel, a közbiztonság jelenlegi állapotával stb.) indokolható. Sok innen elköltözött család valamelyik környékbeli faluban telepszik le: vagy régebben épült családi házat vásárol, vagy az említett bérházak valamelyikébe költözik. Nagytárkányban az elmúlt években nőtt a lakosok száma, a helyi óvodába és is-, kólába évről évre több gyerek jár. A faluban a közeljövőben újabb bérházak építését tervezik, az itt építkezni szándékozóknak pedig kedvezményesen kínálnak majd építési telkeket. Dobrán 2003 óta szintén két új bérházat építettek. A Ki- rályhelmechez közeli kisközség fejlődésére ez a beruházás rendkívül kedvező hatást gyakorolt, hisz itt a múlt rendszerben - a tisza- csemyői vasúti átrakóállomás közelsége miatt - hosszú ideig lakásépítési tilalom volt érvényben. Pillantás Mátyusföldre A Galántai járásban Kismácsé- don, a Diószegtől néhány éve önállósult kisközségben egyelőre négy bérlakás építéséhez kért az önkormányzat uniós támogatást. A lakásokat az óvodaépület bővítésével alakítanák ki. A tervek szerint itt kínálhatnának fel új otthont azoknak, akiknek a telkét éppen további bérlakások építésére szeremé megvásárolni a község. Egy másik kisközségnek, Alsóhatárnak - amely Királyrévből vált ki - ennél jóval nagyobb tervei vannak. A helyi ön- kormányzat eltökélte, hogy megbízatási időszaka végéig megduplázza a célkitűzés megfogalmazása idején 250 lakosú falu lélekszámát. 2006-ban 15 bérlakást adtak át, tizenháromba más településről költöztek lakók, és a falu lélekszáma elérte a 300-at. Az idén áprilisban átadott 18 új bérlakásból 17-be betelepülők költöztek, ami további kb. 60 fővel növelte a lélekszámot. A tervek szerint még az idén további 12 lakást adnak át, a választási időszak végéig pedig további 47 lakás építését tervezik. A Vágsellyei járásban a legsikeresebb bérlakás-építési programmal Zsigárd dicsekedhet. Elsősorban a helybeli igénylők lakáshelyzetén kívánnak segíteni, így akarják megtartani a fiatalokat. Az utóbbi 10 évben 80 bérlakást adtak át, és ez év végéig további 24 készül el (ezek fele alacsonyabb kategóriájú, ún. szociális lakás lesz). Zsigárd elsősorban azokkal a terekkel, ingatlanokkal próbált meg hatékonyan gazdálkodni, amelyek a rendelkezésére álltak. 1999-ben a tűzkár után felújított orvosi rendelő tetőterében alakítottak ki három lakást, majd 28 egységet abban az épületben sikerült létrehozni, amelyet még az 1989-es változás előtt sportcsarnoknak terveztek. Ma lakások vannak a régi községháza épületében, az egykori szövetkezeti konyha és étkezde helyén... Ha nem is ilyen mértékben, de a járás többi településén is épültek, épülnek bérházak. Ezzel szemben akad olyan község, ahol az elmúlt két évtizedben egyáltalán nem gyarapodott a lakásállomány. A 900 lakosú Vághosszúfaluban hiába szeremének bérházat építeni, nincs erre megfelelő, községi tulajdonban lévő terület. „Annyira elaprózottak a parcellák és bonyolultak a tulajdonviszonyok, hogy a néhány áras telkeknek is tizenegynéhány tulajdonosuk van, vagy ismeretien a tulajdonos” - mondta el Izsóf Róbert polgármester, (leczo, gl) Szükséglakások a városon kívül, kilakoltatások, behajtás és árverezés, alacsonyabb komfortfokozat - egyelőre ez van a megoldások tárában Lakbérhátralékkal merre visz az út? Az érsekújvári kilakoltatottak közül sokan azt állították, rendezni tudnák a várossal szembeni tartozásukat (Csuport István felvétele) ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Érsekújvár/Komárom/Duna- szerdahely. Az önkormányzatok szempontjából a bérlakások egyik legjelentősebb kockázatát a lakbérhátralékos lakók jelentik. A megoldások a közelmúltban több városban is felborzolták a kedélyeket. Érsekújvárban az építésügyi hivatal tavaly szeptemberben lakhatatlanná nyüvánította a Laktanya és a Vár utcai bérházat, majd az ingatlant eladták. A lakbért viszonylag rendesen fizetőket a Murgaš és a Jánošík utcában található szociális lakásokba költöztették át. A két lakhatatlanná vált lakóház új tulajdonosai a lakbérhátralékosoknak a városon kívül biztosítottak szükséglakásokat. A legtöbben azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel, inkább rokonoknál, ismerősöknél húzták meg magukat. Néhány, korábban falura költöztetett roma család azt hallotta, hogy az egyik lakbérhátralékos - miután kifizette a várossal szembeni tartozását - kapott szükséglakást a várostól. Az illetőnek azonban csak valamivel több rrünt ötezer koronát kellett kifizetnie. Ezzel szemben Lakatosék, akik hajlandók voltak beszélni a témáról, jóval jelentősebb hátralékot halmoztak fel: Jozef Lakatoš 91 ezer koronával (3020 euró), Zdena Lakatošová családja 141 ezerrel (4680 euró) és Vladimír Lakatoš 65 ezer koronával (2157 euró) tartozott a városnak. Érsekújvár önkormányzatának a bérlők összesen 3,5 millió koronával tartoznak (116178 euró). A városi hivatal évente 300-400 ezer koronát (12-13 ezer euró) költött a Laktanya és Vár utcai két lakóház takarítására. Tavaly és tavalyelőtt a nyári hónapokban vérhas ütötte fel a fejét mindkét házban, ezért az önkormányzatnak egy fertőtlenítő munkálatokat végző céget kellett bérelnie a járvány megfékezésére, ami újabb kiadásokat jelentett. Az aktuális helyzet a következő: a Jánošík utcában élőkre nincs panasz, a Murgaš utcai szociális lakások bejáratánál pedig portát hoztak létre, csak az itt bejelentett lakók lakhatják az otthonokat. Komáromban lassan rendeződni látszik a nem fizető bérlők problémája. Ezt a terhet az önkormányzat hosszú évekig görgette maga előtt, mígnem 2005-ben átfogó koncepciót fogadott el a helyzet normalizálására. A nem fizető bérlők ugyanis évente mintegy 15 millió korona (497 910 euró) tartozást halmoztak fel, és számuk meghaladta a háromszázat; ez a szám ma mintegy ötvenre tehető. Első lépésként a város megvásárolta a volt építési vállalat (OSP) épületét, és ott 68 lakást alakított ki. Ide elsősorban azokat a lakbérhátralékos polgárokat költöztették, akiknél esély volt arra, hogy az alacsonyabb bérleti díjat fizetni tudják. Megüresedett lakásaikat aztán elárverezték. Szigorodott a kintlevőségek behajtása is, sokan, akik addig szinte sportot űztek a nem fizetésből, az esetleges küakoltatás- tól tartva fokozatosan rendezték tartozásaikat. A város szorgalmazta azt is, hogy aki teheti, vásárolja meg bérleményét. Több mint 60 lakást egy vállalkozó vett meg, mégpedig azzal a feltétellel, hogy az ott élőket - szülte kizárólag lakbérhátralékos családokat - a város határán túlra költözteti. A vállalkozó a megüresedett és a végletekig lelakott bérházakat folyamatosan újítja fel - a környéken lakók örömére. Dunaszerdahelyen 1990-ben adták át a Karcsai úti szociális lakásokat, azóta újak nem épültek, hanem a meglévőket újították és bővítették városi vagy állami támogatásból. Jelenleg 33 szociális lakás található a telepen, 24 család él ott, de hamarosan mintegy 320 személynek lesz az otthona. Ezt Ravasz József, a Romológiai Kutatóintézet igazgatója mondta el lapunknak több információ kíséretében. Mint ismeretes, a város kilakoltatja a Lőrincz Gyula utcai blokk lakóit, nagy részük a Karcsai úton kap helyet. Ravasz fontosnak tartotta elmondani, hogy ezek a lakások összkomfortosak voltak, de 15 év alatt leélték őket. „Az emberek igazságtalanságnak tartották, hogy a város szélére kerültek. Pedig le kell szögezni, hogy ez nem igaz, ugyanis amennyi lakbérhátralékkal és amilyen háttérrel rendelkeznek, a törvény értelmében már az utcára is kerülhettek volna” - mondta Ravasz, akinek tudomása szerint az önkormányzat tervez alacsonyabb komfortfokozatú lakásokat, de egyelőre nincs megfelelő terület. Pedig igény az alacsony rezsiköltségek miatt lenne rá. Egyébként a szociális lakások mindegyikében választható a villany-, gáz- és vízszolgáltatás. Mivel anyagi szükséghelyzetben levőknek ad otthont, közös energiaszámlálókkal van felszerelve a ház, amelyet szociális munkások felügyelnek, és a költségeket megosztják a lakók között, (száz, vm, jóm) Jövő heti számunk témája: Óvodába megy a gyerek... A rovatot szerkeszti: Lakatos Krisztina
