Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-03 / 204. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 3. Vélemény És háttér 7 A Moszad az utolsó pillanatban vonta vissza Mengele elfogásának tervét Eichmann fontosabb volt FIGYELŐ Hatalmon marad az MSZP A kisebbségi kormány fennmaradását vagy egy új mi­niszterelnökkel felálló MSZP— SZDSZ kabinet megalakítását valószínűsíti a Vision Consul­ting (Vision). Mindkét változat szerintaz MSZP hatalmon ma­rad. Török Gábor, a politikai elemző cég vezetője a lehetsé­ges őszi, belpolitikai forgató- könyveket ismertette az MTI- vel. Az elemzés négy forgató- könyvvel számol, ám csak a két említett változat valószí­nű. Az intézet szerint kizárha­tó egy előrehozott választás, és egy ellenzéki összefogáson alapuló szakértői kormány megalakulása is valószerűt­len. A legnagyobb esélye an­nak van, hogy a kisebbségi kormány fennmarad, átvésze­li az őszt, talán a költségvetési szavazást is. E forgatókönyv mellett szól az MSZP és az SZDSZ előrehozott választás­tól való félelme, Gyurcsány Ferenc pártján belüli ereje, az SZDSZ és az MDF belső meg­osztottsága. A kisebbségi kor­mány megmaradását, a bur­kolt támogatást „renitens” szabad demokrata és MDF-es képviselők biztosíthatnák tá­volmaradásukkal. A kevésbé valószínű forgatókönyv sze­rint Gyurcsány távozik, új MSZP-SZDSZ bázisú kor­mány alakul, ez lehet szakér­tői jellegű is, melybe a pártok nem frontpolitikusokat dele­gálnak, ám lehet egy új koalí­ció is. E forgatókönyv való­színűségét erősíti, hogy Fodor Gábor SZDSZ-elnöknek nyi­latkozatai alapján ez a célja. Ilyen kormány alakulhat, ha Gyurcsány nem képes megfe­lelő számú ellenzéki politi­kust megnyerni, s így pártel­nökségét megtartva feláldoz­za kormányfői pozícióját. A harmadik forgatókönyv, az előrehozott választás a Vision szerintkizárható. (mti) A Moszadnak kész terve volt 1960-ban Josef Menge­le náci háborús bűnös elfo­gására, de az utolsó pilla­natban feladta e tervet, ne­hogyveszélyeztesse általa Adolf Eichmannak, a „vég­ső megoldás” egyik kiter- velőjének kézre kerítését - közölte egy interjúban az izraeli titkosszolgálat egyik volt vezető tisztségviselője. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ „Felleltük és azonosítottuk Adolf Eichmannt Buenos Airesben, s az­után felfedeztük, hogy Mengele is ott tartózkodik” - mondta el a fran­cia hírügynökségnek adott nyüat- kozatában Ráfi Eitan, a nyugdíjü­gyek minisztere, aki az Eichmann elfogását és Izraelbe vitelét végre­hajtó Moszad-csoportot vezette. Mint elmondta, Eichmann után nyomozva bukkantak Mengelének is a nyomára. Eitan csoportja fellel­te és lefényképezte Argentínában az álnéven rejtőzködő Mengelét, és ismerte a lakcímét is. (A „halál angyalaként” hírhedtté vált náci orvos különösen szadista kísérlete­ket végzett a második világháború alatt zsidó és cigány foglyokon az auschwitzi megsemmisítő tábor­ban, és részt vett utóbb gázkamrá­ba küldött foglyok tízezreinek kivá­lasztásában.) Néhány nappal Eichmann elfo­gása előtt a Moszad akkori vezető­je, Iszár Harel gyorsan tervet készít­tetett Mengele elfogására és Izrael­be vitelére. „Én azonban ellenez­tem a tervet, mert attól tartottam, hogy Eichmann elfogása is meghiú­sulhat (ha egyszerre akarják kézre keríteni mindkét háborús bűnöst)” -mondta Eitan. Harel akkorúgy döntött, Menge­le elfogását későbbre halasztják, akkorra, amikor Eichmann már Iz­raelben lesz. „Mengele azonban eltűnt Buenos Airesből, és egy időre nyomát vesztettük. Kerestük Brazí­liában és Paraguayban, és sikerült is rátalálnunk, sőt le is fényképez­tük, elfogni azonban nem tudtuk” - tárta fel a régi akciók részleteit az egykori Moszad-tisztségviselő. Mengele 1979-ben halt meg Brazíliában. 1992-benDNS-vizsgá- lattal azonosították holttestét. (Két fiából vett DNS-mintákkal vetették egybe a tetemből vett DNS-min- tát.) Eichmann azonban kézre ke­rült 1960 májusában. Izraeli ügy­nökök elfogták Argentínában, és ti­tokban Izraelbe vitték, ahol egy bí­róság halálra ítélte. 1962. május 31-én kivégezték. VISSZHANG A gój motorosok és az Új Szó Az Új Szó augusztus 26-i szá­mában megjelent Ladányi lemá­solná a „gójokat” című cikket személyem ellen irányuló, célza- tos lejáratási kísérletnek tekin­tem. A lap (kiegészítve három to­vábbi cikkel ugyanabban a szám­ban) antiszemita, cigányellenes és szélsőséges társaságként mu­tatja be a magyarországi Gój Mo­toros Egyesületet, emellett bírá- lóan ír arról, hogy én kapcsolatot tartok fent velük. Az újságíró a kérdéseivel nem a megalakítandó szervezet iránt érdeklődött, hanem a gój moto­rosokhoz fűződő kapcsolatomat firtatta, és abból MKP-gój moto­rosok kapcsolatot próbált kreálni. Számomra ez azért furcsa, mert a motoros kultúra a felvidéki ma­gyarság körében is terjed, ebben szerettem volna segíteni, főleg a motorozás iránt érdeklődő felvi­déki magyar ifjúságnak. Az Új Szót nem érdekelte, milyen szer­vezetről lenne szó, már előre, megalakulása előtt szélsőséges színben tüntette fel, és a gój mo­torosok szélsőségesnek bélyegzé­se révén nekem olyan nézeteket tulajdonított, amelyek számomra idegenek és távol állnak tőlem. Az Új Szó részéről ezt célzatos mani­pulálásnak tekintem, és az olva­sókra bízom, hogy az Új Szót és engem is a cselekedeteink alapján ítéljenek meg. Az említett cikkben - „lpj” szig­nóval ellátva - a következők is szerepelnek: „Ladányit nem za­varja, hogy az MKP politikusaként egy élesen a magyar kormány el­len fellépő szervezetről van szó”, nyomatékosítva azzal, hogy „a gój motorosok ellen áprilisban Gyur­csány Ferenc miniszterelnök is felemelte a szavát”. A cikket azzal zárták, hogy a gój motorosok „gyakran megjelennek a romák megfélemlítését célzó akciókon”. A lap Ollós László politológust is idézte, aki személyemet illetően úgy vélte, mérlegelnem kellene, megjelenek-e a magyarországi gyűlöletkampányban, és ezért tá­jékozódnom kellett volna, mielőtt szóba állok velük. Ezekkel kapcsolatban leszöge­zem, hogy a Gój Motorosok Egye­sülete olyan szervezet, amely még sosem került összeütközésbe a törvénnyel. Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterel­nöke pedig a határon túli magya­rok kettős állampolgárságának megadása ellen is felemelte a sza­vát, amikor a 2004. december 5-i népszavazást megelőzően a „nem” szavazatok mellett kam­pányolt. E tény ellenére politikus­ként bármikor kész vagyok együttműködni a magyar kor­mány képviselőivel, a magyar nemzettel - és azon belül a hatá­ron túli magyarsággal - kapcsola­tos kérdések megoldása érdeké­ben. Továbbá nemcsak én, hanem az MKP számos politikusa is szóba áll olyan szervezetek képviselői­vel, amelyek „élesen” fellépnek a mai magyar kormány ellen. Az MKP képviselői egy frakcióban politizálnak az Európai Parla­mentben például a Fidesz képvi­selőivel is, akik szintén rendszere­sen bírálják a jelenlegi magyar kormányt. Nem kétséges számomra, hogy az Új Szót (legalábbis a cikk szer­zőjét vagy megrendelőjét) ko­rántsem egy magyarországi szer­vezet lejáratása vezérelte, hanem a sajtóhadjárat közvetve ellenem, közvetlenül pedig a Magyar Koa­líció Pártja ellen irányult. Máskü­lönben érthetetlennek tűnne, hogy egy napilap csaknem két hó­nappal azt követően bírál engem, hogy együtt jelentem meg a gój motorosokkal a Generációk Ta­lálkozása rendezvényen. A gój motorosok valószínűleg megta­lálják a módját annak, hogy tisz­tázzák magukat, azzal viszont, hogy az Új Szó aznapi cikkei egy­oldalúan, szélsőségesnek mutat­ták be őket, a lap engem is táma­dott. Nem lehet másképp magya­rázni azt, hogy elhallgatták a gój motorosok egyértelműen pozitív jellemzőit, mint például, hogy gyűjtést szerveztek az Olaszlisz- kában meggyükolt Szögi Lajos családjának megsegítésére (több mint 1 millió forintot gyűjtöttek össze!), a Roma Rendőrök Orszá­gos Egyesületével közösen fordul­tak Sólyom László köztársasági elnökhöz a cigányság felzárkózta­tása és társadalmi beilleszkedé­sének segítése érdekében, vagy hogy az egyesület tagjai között olyan személyeket találunk, mint Koltay Gergely és Tátrai Tibor ze­nész, Lázár Zoltán többszörös fo­gathajtó vüágbajnok vagy Gyar­mati Dezső vízilabdázó, négysze­res olimpiai bajnok. Pályafutásom során mindig az eltérő nézeteket valló csoportok közeledésének híve voltam. Az Új Szóban megjelent írások ezért okoztak meglepetést nemcsak ne­kem, hanem ismerőseimnek és támogatóimnak is, akik között vannak - az Új Szó retorikáját használva - „kormányellenesek” és „kormánypártiak” egyaránt. Szerintem a félmilliónyi felvidéki magyarság nem vevő a témaínség­ben szenvedő Új Szó botránykere­sésére, mert az ilyen és az ehhez hasonló írások csak elkedvetlení­tik az olvasót. Remélem, az Új Szó­nak, a felvidéki magyarság egyet- lennapüapjánaknem ez a célja. Ladányi Lajos KOMMENTÁR Durva anyácska JARÁB1K BALÁZS Bár rövidtávon Oroszország a győztes a grúz konfliktusban, hosszabb távon azonban könnyen az ország integritása mehet rá Dél-Oszétiára és Abháziára. Addig viszont egy új nyugati-orosz szembenállás - figyelem, nem hidegháború! - lehet a nemzetközi politika egyik sarkköve. Bár Koszovó kétségtelenül hasonlítható Pandora szelencéjé­hez, a hetvenezres lakosú Dél-Oszétiát és a kétszázezres Ab- háziát vajmi nehezen lehetne életképes országgá kovácsolni a Kaukázusban. Ergo, ezek az „országok” majd kérik a felvéte­lüket az Orosz Föderációba (Oroszország hivatalos neve). Ha Moszkva precedensről beszél Koszovóval kapcsolatban, akkor ez vajon mi lesz? Ráadásul az oroszok nemigen következete­sek, hiszen a két parányi tartomány elismerése mellett illett volna Koszovó függetlenségét is vállalni. Nem tehették. Ennyi, státusukkal elégedetlen és (főleg a múltban) elnyo­mott kisebbsége a világon senkinek sincs. Ezentúl ők is azzal érvelnek a csecseneknek, az oszétoknak (ha egyesülnek, nem akarnak külön államot), az ingusoknak vagy a tatároknak, hogy Dél-Oszétia és Abházia nem precedens, hanem teljesen egyedülálló kérdés? A legnagyobb gond, hogy mit kezdenek a Szibériában immáron hétmillió (tulajdonképpen illegális) kí­naival, amely 21 millió ott lakó „oroszra” elég szép szám. Ferde szemmel néznek rájuk? Nem hiába húzzák a szájukat a szerbek - Moszkva lépése ki­fogta a szelet a „Koszovó ellenes harc” vitorlájából. A másik oldalon viszont Szaakasvili grúz elnök éppen Szerbiától ve­hetne jó példát. Grúzia ezt a helyzetet úgy tudná a maga ja­vára fordítani, ha nem Vojiszlav Kostunicát (a Koszovó- vagy halálvonal fő képviselőjét), hanem Borisz Tadicsot képvisel­né, aki az „EU az első” vonal megalkotója. Ha a grúzok le­mondanak. Ami pedig talán a legrosszabb - az oroszok túlnyomó többsé­ge támogatta a keményvonalas fellépést. Ráadásul az egész orosz politikai elitnek meggyőződése, hogy a grúz konfliktus egyszerűen a Nyugat provokációja, a két tartomány függet­lensége az új Oroszország külpolitikai doktrínája, és ha van­nak nyugati „normák” (például emberi jogok, a nemzetközi jog tisztelete), azt elsősorban a Nyugat tapossa lábbal. Vagy egyszerűen nincsenek, j.b tvoj maty! Ebből egyenesen követ­kezik az orosz anyácska (rogyina maty) mint a világ (de leg­alábbis a régió) megmentőjének szerepe, vagyis lesz minek örülnünk. Moszkva azonban a túlreagált katonai fellépésével elvesztette a „soft power” (az úgynevezett finom hatalom) dimenzióját, ami nélkül még középtávon sem tud tartós ha­talmi bázist kiépíteni, tartós katonai jelenlétre meg rámehet a petródollárok nagy része. Ebben a helyzetben az EU-nak nem kell sem betojni az orosz energiafegyvertől, sem keményked­ni. Csupán megerősíteni, bizonyítani és hatékonyabban kommunikálni Moszkvával és Kelet-Európával azokat a szabá­lyokat, amelyek Közép-Európát is kihúzták a kommunista lat­rinából. Egy időre legalábbis. JEGYZET zett a tigriscsíkos jószágra. A hátsó szobában is csend ho­nolt, de ez sem tűnt fel neki, anyja biológiai órája nem működött olyan pontosan, mint az övé, ezért ő rendszer­telen időközökben ébredt. Összepakolta a táskáját, s ki­sétált a buszmegállóra. Itt még nagyobb volt a csend, mint otthon, s mintha az ég sem akart volna kivilágosodni. Bár még nem kezdődött el az iskolaév, egy-két melós azért bejárt a városba dolgozni. De mivel csütörtök volt, biztosan hamarabb kezdték meg a hosszú hétvégét, gondolta, ilyenkor érdemes elutazni, nem kell pazarolni a drága szabadságot. Csak állt és várt, mikor hangzik fel végre az au­tóbusz berregése, hiszen reg­gelente már a szomszédból idáig hallatszik a hangja. A faluban semmi sem mozdult, a boltban is alig lézengtek pá­ran. Ekkor szólalt meg a ha­rang, pontosan hat órakor. Riadtan nézett az órájára, s rádöbbent, most először meg­csalta a biológiai órája. Ha­zamenni már nem akart, ne­hogy anyja ismét figyelmez­tesse, hogy büntetlenül nem lehet ekkora tempót diktálni, így inkább behúzódott a buszmegálló sarkába, nehogy észrevegyék a lassanként éb­redő falubeliek. Kizökkent az időből JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Késő éjszakáig dolgozott. Ugyan négynapos ünnep kö­vetkezett, úgynevezett hosszú hétvége, a munkáit viszont időben le kellett adnia. Napok óta depresszióval küszködött, mégsem adta fel. Pontot tett az utolsó mondat végére is, s holtfáradtan az ágyba zuhant. Pitymallott, amikor felébredt. Odakint borult volt az ég - ezt csipás szemmel is megállapí­totta. Miért nem csörgött ez a rohadt mobil? - dühöngött, de mivel a biológiai órája ed­dig még sohasem csapta be, feltápászkodott, kiment a mosdóba, s gyorsan rendbe szedte magát. Lámpát nem gyújtott, hiszen behunyt szemmel is ismerte a lakás minden zegét-zugát. A sötétséget a felhők számlá­jára írta, s még az sem tűnt fel, hogy a macska is nyugod­tan szunyókált a küszöbön. Máskor ilyentájt már követel­te a reggelit, de most még a fejét sem emelte fel, amikor átlépett fölötte. Biztos hajna­lig a mezőt járta, szőtte to­vább a gondolatait, s rá se né­(Peter Gossányi karikatúrája- Nem is tudtam, hogy az erdőben is terem dinnye.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents