Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-11 / 211. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 11. www.ujszo.com RÖVIDEN Mestersége színész: Máthé Erzsi Máthé Erzsi portréinterjúját vetíti az m2 holnap, a Nemzet Szí­nészeit bemutató sorozatban. A Kossuth-díjas, Kiváló Művésszel Alföldi Róbert beszélget 17.55-től. Máthé Erzsi színészi karrierje a Vígszínházban indult 1948-ban. Tíz évig játszott Pécsett, három évtizedre a Nemzeti Színházhoz szegődött, majd 1983-tól, meg­alapítása óta a Katona társulatának tagja. A holnapi portréinteijú- ban a színházról, a színpadról, az öltözők világáról mesél, és arról, hogy előadás után nem lehet hazamenni. Színház nélkül elárvul. Hiába van otthon nála rend, az nem az ő életformája. Oda csak vendégségbe jár. Alföldi Róbertnek azt is elmondja Máthé Erzsi a holnapi, ötven perces interjúban, miért vált meg egy évre a színé­szi pályától, s utazott el Marokkóba 1966-ban. Mesél arról, mit je­lentenek neki a férfiak, miért kérték rögtön feleségül őt. Hogy el- alvás előtt kis sztorikat talál ki, szkeccseket, amelyekben ő a sze­replő. S beszél arról is, hogy miért alapított díjat az egzisztenciális problémákkal küszködő színészek, valamint a kutyamenhelyek támogatására, (mtv) Otthon érzi magát Kassán a pozsonyi Magyar Intézet Figyelnek a fiatalokra JUHASZ KATALIN Az illetékes nemzetközi testü­let kedden döntött arról, hogy 2013-ban Kassa lesz Európa kul­turális fővárosa. A döntőben a ke­let-szlovákiai városnak Nyitrával, Turócszentmártonnal és Epeijes- sel kellett megmérkőznie. A pro­jekt kapcsán Kassa 2,4 milliárd korona tőkeinjekcióval számol, az összeg 53 százaléka várhatóan az uniós strukturális alapokból érkezik. A győztes projekten összesen mintegy száz szakember dolgo­zott, akik közel ezer kulturális rendezvényt terveztek a városban az elkövetkezendő öt évben, ez többszöröse a mostani kínálat­nak. A paletta színesítésében a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézete is aktív szerepet vállal. Az intézet vezetése már évekkel ez­előtt felismerte Kassa kultúrpoli­tikaijelentőségét, felvették a kap­csolatot a helyi kulturális élet irá­nyítóival, rendszeresen támogat­ják magyar művészek vendégsze­replését, ötleteket adnak a helyi­eknek, illetve számos rendez­vényt szerveznek a városban. Az eddigi legváltozatosabb és legsi­keresebb „kultúrdömping” 2007 októberében zajlott, amikor összesen tizenöt programot kínál­tak a kassaiaknak, a kortárs tánc­tól a vizuális performanszon át a jazzkoncertekig. „Különös figyelmet fordítunk a fiatalok igényeinek kielégítésére, akik eddig valahogy kívül estek a helyi kultúraszervezők látókörén, illetve a szórakoztató-ipari pro­dukciókon kívül kevés tartalmas programot kínáltak nekik. Pedig a tizen- és huszonéves generáció a legfogékonyabb az új irányzatok­ra, a szokatlan és meglepő dolgokra”- állítja Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének pozsonyi igazgatója. Úgy tűnik, időközben a helyiek is rájöttek erre, a város vezetése ugyanis a kulturális főváros-pro­jekt előkészítésénél figyelembe vette az addig kizárólag saját, il­letve alapítványi forrásokból működő, alternatív kultúrára sza­kosodott Bona Fide Egyesület vé­leményét, sőt jelképes összegért bocsátott rendelkezésükre egy volt laktanyakomplexumot, ame­lyet - részben városi pénzből - kultúrparkká alakítanak át. „Inté­zetünk már akkor együttműkö­dött ezekkel a lelkes és nyitott fia­talokkal, amikor még egy külvá­rosi kultúrházban dacoltak az elemekkel. Örülök, hogy ötletei­ket és javaslataikat immár városi szinten is elfogadják” - jegyezte meg a pozsonyi Magyar Intézet igazgatója. A soron következő közös ren­dezvény is bizonyítja, hogy a partnerek a jövőbe látnak. Az ősz folyamán egy időben bűvölik majd a lemezeket magyar under­ground DJ-k Kassán, valamint Pé­csett, a két város között pedig on­line kapcsolat jön létre. A két ren­dezvény résztvevői kivetítőn lát­hatják egymást, és az interneten •keresztül üzenhetnek egymásnak. A kezdeményezés összekapcsolja a 2010-es év kulturális fővárosát a szlovákiai győztessel. 2013-ban Franciaország és Szlovákia adja Európa két kultu­rális fővárosát. A francia városról a jövő héten születik döntés. A regény mintha ironikus újraírása lenne az őrület kérdését (is) feszegető XIX. századi orosz klasszikusoknak Hamis nyomok Vladimir Nabokov azok kö­zé az írók közé tartozik, akik már a legelemibb szin­ten képesek zavarba ejteni olvasójukat. Ha például egy Nabokov-olvasó azt a kérdést teszi fel egy másik­nak, hogy „Olvastad már a mesternek azt a könyvét, amelyik egy őrült sakkozó­ról, bizonyos Luzsinról szól?”, akkor a másik - ha kellően tájékozott - így is válaszolhat: „Igen. De me­lyikre gondolsz?” KESERŰ JÓZSEF Ilyen regényből ugyanis kettő van: egy Zascsita Luzsina című orosz nyelven írt regény, amely elő­ször 1930-ban jelent meg Berlin­ben, valamint ennek angol nyelvű változata, a The Defense, amelyet több mint harminc évvel később maga Nabokov fordított le egy társ­fordító közreműködésével. Persze nem Nabokov az egyet­len író, akiről elmondható, hogy több nyelven írt, és maga fordítot­ta korábban írt műveit. A szóban forgó regénynek azonban van még egy érdekessége, amely a szöveg magyar nyelvű fordításá­val, pontosabban fordításaival kapcsolatos: az ugyanis, hogy két magyar fordítása is van. A koráb­bi, amely az orosz eredetit veszi alapul, 1990-ben jelent meg Hor­váth Sz. István tolmácsolásában Végzetes végjáték címmel. A ké­sőbbi pedig, amely az angol válto­zatot követi, idén jelent meg az Európa Könyvkiadó Nabokov-so- rozatában. Ha azonban összevet­jük a két szöveget, hamar rájö­vünk, hogy csupán néhány apró eltérés van közöttük. A Luzsin-védelem nem is emi­att érdemel figyelmet elsősorban. Hanem azért, mert egy olyan re­gényről van szó, amely nemcsak Nabokov korai pályaszakaszában foglal el jelentős helyet, hanem számos vonásában megelőlegezi a később posztmodernnek nevezett írásmódot. Ha egyetlen szóban kellene megragadnunk a regény legfontosabb jellemzőjét, azt mondhatnánk: játék. Talán meg­lepő, de nem a sakkra gondolok elsősorban, amely a szöveg egyik központi témája, és nem is a puzzle-ra - vagy ahogy a regény­ben olvashatjuk: „puzeljára” -, amelyben a főhős gyermekkori énje alkalmi szórakozásra lel. A játék, amely az egyszerű tartalmi összefüggéseknél sokkal mélyeb­ben áthatja a szöveg világát, in­kább abban a módban nyilvánul meg, ahogyan a szöveg irányítja olvasóját. Mindig ígér valamit, de sosem azt adja, amit megígért. Más szóval hamis nyomokat hagy. Először is adva van egy különös kisfiú, Luzsin (akinek keresztne­vét érdekes módon csak a regény utolsó soraiban tudjuk meg - va­jon miért csak akkor?); hamaro­san kiderül, hogy rendkívüli sakk­tehetség; karrietje felfelé ível, majd bekövetkezik az összeomlás, íme egy zseni élettörténete a gyermekkortól a halálig. Csak­hogy A Luzsin-védelem nem élet­rajz és nem is fejlődésregény. Ah­hoz, hogy e műfajok valamelyike­ként olvashassuk, több folytonos­ságra lenne szükség az egyes ré­szek között. Nabokov azonban a gyermekkori éveket taglaló első négy fejezet után beiktat egy lát­szólag oda nem illő, valójában azonban nagyon is fontos részt az idősebb Luzsinról, és annak iro­dalmi ambícióiról, s az ezt követő fejezetben már a felnőtt sakkmes­NABOKOV U.-8ÓPA I A Luzsín-veueiem tér Luzsint látjuk. Arról pedig, hogy hogyan lett azzá, amivé, nem tudunk meg semmit. A lélektani regény terminusa ugyancsak félrevezethet bennün­ket. Elég, ha arra gondolunk, hogy mennyire problematikus az a - regény fülszövegében is olvas­ható - állítás, mely szerint „A Lu- zsin-védelem arról szól, hogyan őrül meg egy magányos sakkzseni.” A megőrülés folyama­táról akkor beszélhetnénk, ha az elbeszélő lépésről lépésre bemu­tatná, hogy mi játszódik le a re­gényalakban (Nabokovtól azon­Vladimir Nabokov ban mi sem áll távolabb). De az is eszünkbe juthat, hogy jól látható­an már a gyermek Luzsinnal sincs minden teljesen rendben. Nabo­kov regénye mintha ironikus újra­írása lenne az őrület kérdését (is) feszegető XIX. századi orosz klasszikusoknak: a Bűn és bűnhődésnek, az Oblomovnak, a Holt lelkeknek. Annál is inkább, mert maga is utal ezekre a művekre, és ezeken kívül továb­biakra, amelyek felsorolásától ez­úttal eltekintünk. Az orosz irodalomban kicsit is jártas olvasó hamar észreveszi ezeket az allúziókat, s így hamar felfedezi, hogy a felszínen zajló sztori mellett (vagy alatt) egy má­sik szöveg, egy másik regény is íródik. A Luzsin-védelem meta- narratív mű, azaz olyan szöveg, amely folyamatosan reflektál sa­ját magára, értelmezi saját magát. Ez a metanarrativitás azonban nem olyan látványos, mint egyes posztmodem regényekben. Na­bokov itt még visszafogottabban él a későbbiekben olyannyira kedvelt tükrözésekkel. (Arra azért felfigyelhet a jószemű olvasó, hogy a Luzsin-házaspár otthoná­ban található metszet - „egy cso­dagyerek földig érő hálóingben hatalmas zongorán játszik, és az apja, szürke köpenyben, gyertyá­val a kezében, kővé váltan les be az ajtón” - valójában az idősebb Luzsin vágyainak kivetülése, s egyben visszautalás a regény ötö­dik fejezetére.) Az ilyen és az ehhez hasonló ré­szek egyaránt a regény megalko- tottságát, szövegszerű jellegét, s egyúttal játékosságát helyezik előtérbe. A játékosságról mondot­takat alátámaszthatja a szerzői önértelmezés is. Nabokov több­ször hangsúlyozta, hogy műveivel nem akar semmiféle eszmét vagy ideológiát közvetíteni, s hogy egyetlen mércéjét ismeri annak, hogy jónak tartható-e egy regény: mégpedig hogy milyen mértékben képes esztétikai élvezetet okozni. A Luzsin-védelem maradéktala­nul eleget tesz ezeknek a kívá­nalmaknak. A főhős nem lesz egy eszme rabja, a regényről pedig igen nehéz egy lekerelu'tett értel­mezést adni. S persze az sem utol­só szempont, hogy nagyon élveze­tes olvasmány, tele apró trükkök­kel és ötletes megoldásokkal. (Vladimir Nabokov: A Luzsin- védelem, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008, Fordította Horváth Sz. István) Pozsonyi kiállítás a Duna középső szakasza mentén fekvő táj szépségeiről, páratlanul gazdag építészetéről, valamint a természet és az ember harmóniájáról ■ . ja life-; m A kiállítás fotográfiái az elmúlt évek kutatómunkájának eredményeit tárják a közönség elé (A szerző felvétele) A hármas örökség kor- és kórképei TÁRLATAJÁNLÓ Pozsony. Kedden nyitották meg az Osztrák Kulturális Fórum Zöld utcai termeiben azt a kiállítást, amely az osztrák-magyar-szlovák hármas térség természeti és kultu­rális örökségét, népi építészeti em­lékeit mutatja be. A Partnerség az Örökségért projekt hátterében a szentgyörgyi (Svätý Jur) székhe­lyű Academia Istropolitana Nova áll, támogatói között az alsó­ausztriai tartományi kormány, va­lamint Pozsony megye is szerepel. Célja, hogy felhívja a figyelmet a Kis-Kárpátok térségében fellelhető kulturális és természeti értékekre, illetve azok fontosságára a régió fejlesztése során. A hármas határ térsége rohamosan urbanizálódik és iparosodik; ez elsősorban a népi építészet fennmaradt emlékeit ve­szélyezteti, hiszen új tulajdonosa­ik nem feltétlenül törekednek azok eredetiségének megőrzésére. A projekt megvalósítása során így a továbbiakban fokozott figyelmet kívánnak szentelni a még meglévő objektumok feltérképezésének, egy átfogó adatbázis létrehozásá­nak, illetve a felvilágosító tevé­kenységnek. A tervek között a szakmai és a laikus közönség szá­mára előadások, szimpóziumok szervezése is szerepel. A 2007. március 1-jén rajtolt projekt megvalósításába neves műépítészek kapcsolódtak be - egyebek közt az Ausztriában élő Eva Hody. A kiállítson megtekint­hető fotográfiái az elmúlt évek ku­tatómunkájának eredményeit tár­ják elénk. Mint azt a megnyitón elmondta, a hármas határ térsége páratlanul gazdag építészeti em­lékekben és remekekben, s fontos, hogy ezek megőrzéséből ne csak a szakmai közönség vegye ki a ré­szét. Felvételei - legyenek azok a Kis-Kárpátok, illetve a Duna kö­zépső szakaszát övező táj szépsé­geit megörökítő, avagy a népi és polgári építészet formai gazdag­ságát dokumentáló fotók - kor- és kórképként egyaránt felfoghatók, ugyanakkor a tartalom és a forma, a célszerűség és az esztétikum köl­A térség rohamosan urbanizálódik és iparoso­dik, s ez elsősorban a népi építészet fennmaradt em­lékeit veszélyezteti. csönös viszonyáról is szólnak. El­sősorban azonban annak a még fel­lelhető örökségnek a szépségét di­csérik, melynek a holnapba törté­nő átmentése elsősorban a térség eredeti arculatának megőrzése szempontjából fontos, (-la-)

Next

/
Thumbnails
Contents