Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-10 / 210. szám, szerda

22 Autószalon ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 10. www.ujszo.com Talán valamennyi modell közül a legfantasztikusabb az F1-es géneket felvonultató Enzo. Már a formája is elképesztő, adatai olvastán pedig eláll a lélegzetünk Áhítattal átszőtt látogatás a Ferrari múzeumában Aki Maranellóban jár, nem hagyhatja ki programjából a Ferrari-múzeumot. A16 ezres kisváros Dino Ferrari nevű útján fekszik, a 43-as szám alatt. Eltéveszteni sem lehet: rengeteg parkoló au­tó és falra szerelt Ferrari jel­zi, hogy megérkeztünk. BESZÁMOLÓ Az első kiállítási terem felbecsül­hetetlen értékű Forma-l-es erek­lyéket rejt. Már az 1963-as, hathen­geres Fl-es Ferrari is 485 lóerős volt, a legbrutálisabb bestiák per­sze azért mégis a turbó-érából szár­maztak. A falakról pedig a bajno­kok, a nagy Ferrari-család képei néznek le ránk, és nyomon követ­hetjük a motorok, a karosszériák fejlődését is. A következő állomás a ritka, különleges Ferrarik szobája, ahol utcai és versenyautók egya­ránt jól megférnek egymás mellett. A minden idők legjobb sportkocsi­jának megszavazott 1962-es évjá­ratú 250 GTO, a Scaglietti (később Pininfarina-karosszériával), vagy az 500 Mondial azt is nagyszerűen érzékelteti, hogy régen sokkal el- mosódottabb volt a határ az utcai és a versenyautók között. Mi több, ezek a mai veteránok annak idején mindkét aszfaltcsíkon kiválóan megállták a helyüket. A nagy verse­nyeket nyert modellek közé tarto­zik például az 1948-as évjáratú 166 MM, az Amerikában is diadalt dia­dalra halmozó 1957-es 250 GT Tes­ta Rossa, de a többieket (Dino 206 S/375 Plus) is jó néhány babérko­szorú díszíthetné. Az újabb hatalmas teremben újabb legendás Ferrarik várnak, ezúttal az országúti modellek. Ta­lán valamennyi közül a legfan­tasztikusabb az Enzo, amely le sem tudná tagadni Fl-es génjeit. Már torpedó formája is elké­pesztő, adatai olvastán pedig eláll az ember lélegzete. 660 lóerő. Gyorsulás nulláról százra 3,4 má­sodperc alatt. Végsebesség 350 km/óra felett... Elődjéről, az F50- es Ferrariről szintén csak szuper- latívuszokban lehetett beszélni; a mindössze 349 példányban le­gyártott egzotikus autóval fennál­lásának 50. évfordulóját ünnepel­te az olasz cég. Mellettük parkol az 512 TR, azaz Testa Rossa, amely annak idején széles és ala­csony karosszériájával hódította meg a rajongók szívét. Az 1968-tól 1976-ig gyártott Di­no is a középmotoros sportkocsik családját gyarapította, ám - hat­hengeres motoija miatt - nem vi­selhette a gyáralapító nevét. Sokan mégis a legjobb Ferrarik közé so­rolták a később V8-as erőforrással is megrendelhető Dinót, melynek formája a tökéleteshez közelít. A 166 Inter pedig az első Ferrari GT- nek (Gran Tourismo) számított a maga idejében, vagyis a 40-es évek végén. Az elegáns kupé karosszéri­ája a Carrozzeria Touring műhe­lyében készült, hosszú motorház­teteje alatt pedig egy 1995 cm3-es V12-es rejtőzött. A gyönyörű álla­potú Ferrarik mindenesetre csodá­latos időutazásra csábítanak min­denkit, akinek akár egy deciliter­nyi benzin is csörgedezik az erei­ben... (av) 11 1 ríjii 1. Iffl ’ U jL' ■' V iI ..• š tBo ápi 11 ég A jelenlegi csúcsmodell, az Enzo 250 SWB 599 288 GTO Ferrari-üzlet Maranellóban 430 246 GT Forma-1-es versenyautók az 50-es'évekből

Next

/
Thumbnails
Contents