Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-10 / 210. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. szeptember 10., szerda 5. évfolyam, 38. szám Fémlapok jelzik a történelem útját Érsekújvárban az utcák és terek sora a város nagy múltjáról mesél 30. oldal Ellenőrzik a kertvárost és a parkerdőt Motoros rendőrök váltották fel a kerékpáron közlekedőket Érsekújvárban 33. oldal 34. oldal Barti bravúr tíz emberrel Egy tucat gól Dercsikán, hengerelt a sárói együttes Lovasrendőrök kezdték meg a szolgálatot Kassán szeptember 4-én. Az ünnepélyes megnyitón Ján Packa országos rendőr-főkapitány is részt vett. A négy lóból álló alakulat székhelye az Állatorvosi Egyetem lovaspályáján van. A speciálisan kiképzett lovak és lovasaik sport- és kulturális rendezvényeken ügyelnek a biztonságra, valamint a határsávban teljesítenek szolgálatot. Az ilyen lovak kiképzése évekig tart, az állat nem ijedhet meg a zajtól, a füsttől, a lövésektől, a sziréna hangjától. Év végéig szeretnék a lovak számát tízre bővíteni. Jelenleg öt rendőr - négy férfi és egy hölgy - kezdte meg a szolgálatot. (SITA-felvétel) JEGYZET Áthidalhatatlan távolság JUHÁSZ KATALIN A szüleim hat éve voltak utoljára Budapesten. Néha vágyakozva felsóhajtanak a tévé előtt, mintha legalábbis a távoli, egzotikus Jamaicát mutogatnák nekik, nem pedig a Váci utcát és a budai várat. Nyugdíjasok, ráérnének utazgatni, sőt most érnének rá igazán. Rokonok is élnek Budapesten, lenne hol lakniuk. Csak egy baj van: a szüleim alól elhasználódott az autó. Szép lassan szétrohadt, amortizálódott, a végén már nekik kellett fizetniük, hogy a környezet- szennyező, veszélyes hulladékká vált agg Škodát elvontassák az ócskavastelepre. A második hendikep, hogy Rimaszombatban élnek, ahonnét semmilyen közlekedés nincs Budapestre, de még csak a határ túloldalára sem. Az egyetlen Rimaszom- bat-Miskolc-Rimaszombat járat néhány évvel ezelőtt megszűnt, a közeli Losoncról és Tornaijáról sem tudnak eljutni Budapestre, illetve csak hat óra alatt, kétszeri átszállással, Léva és Párkány érintésével. Aki nem hiszi, járjon utána, nézze meg az internetes menetrendet (www.cp.sk). Én sem hittem, sorra próbálgattam a variációkat, ám sorra kaptam a hátborzongató válaszokat, hogy például Tornaijáról az ötven kilométerre fekvő Miskolcra sincs egyenes járat, a Losonc-Miskolc távot pedig három átszállással, hat óra alatt abszolválhatja a kedves utas. Döbbenten konstatáltam, hogy szüleim, ha ugyan nem szövetkeznek egy autós ismerősükkel, vagy nem nyernek a lottón, tényleg nem tudnak eljutni a pesti rokonokhoz, de még a miskolciakhoz sem. Határok megnyitása ide vagy oda, a gömöri kisvárosi ember gépkocsi nélkül mozgás- képtelen. Kíváncsiságból felhívtam az autóbusz-közlekedési vállalatot, és érdeklődtem, hogyan lehetséges mindez 2008-ban egy európai uniós tagállamban. Azt a választ kaptam, hogy a határon át közlekedő autóbuszokra nincs igény, mivel a bevásárlóturizmus már a múlté, senki sem jár a miskolci piacra, Budapestre pedig aztán már végképp senki. Visszakérdeztem: hogyan tudják önök felmérni az utazóközönség igényeit, és honnan veszik, hogy senki sem menne busszal Budapestre, ha lehetősége lenne rá. „Megvannak a módszereink” - közölte röviden a hivatalnok hölgy, és bokros teendőire hivatkozva gyorsan véget vetett a beszélgetésnek. Én meg azóta is keresgélek az interneten, több itteni és magyarországi menetrendkereső honlapon próbálkoztam, de hiába. Azon is csodálkozom, hogy még a nyári szezonban, a vakáció alatt sem jutott eszébe az illetékeseknek, hogy kísérleti jelleggel ideiglenes buszjáratot indítsanak Rimaszombatból a miskolctapolcai fürdőbe, ami ugyebár csupán 70 kilométernyire fekszik, a gömöri kisvárosban pedig a strand bezárása óta nincs fürdési lehetőség. Megbízható szemtanúk állítása szerint teli van a tapolcai barlangfürdő rimaszombatiakkal, úgyhogy badarságnak tűnik az utazókedv lohadására hivatkozni. A bevásárlóturizmus sem szűnt meg teljesen, csak átalakult. Az emberek zöme ma már nem a kínai piacra jár, hanem a nagy bevásárlóközpontokba, amelyek mindig kitalálnak valami vonzó akciót, elképesztő árengedményt, sőt megéri nekik hetente teletömni szórólapjaikkal a rimaszombati polgárok postaládáit. Szóval a vásárlókedvre is nyugodtan lehetne építeni. Úgy látszik azonban, valakiknek egyszerűen nem érdekük, hogy az emberek akadálymentesen átjussanak a szomszédos országba. Más megfejtést nem tudok. Pedig higgyék el, tényleg igyekeztem találni...
