Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-30 / 202. szám, szombat

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 30. www.ujszo.com Meghalt Daniela Hivešová-Šilanová Hosszú, súlyos betegség után a napokban elhunyt Dani­ela Hivešová-Šilanová írónő, romológus. 1952-ben született Pozsonyban, ahol esztétika­szlovák szakon végzett. Pályája első felében a gyerekeknek írt meseregényeket, később ideje nagy részét a romáknak szen­telte. Alapító tagja lett a Ro- mathan Színháznak is, amely számára színdarabokat is írt Hely a romák számára (Than perdal o Roma) és Baro, a nagy prímás címmel. De tanított is a kassai roma művészeti iskolá­ban. 1991-től élete része lett a Jekhetane-Együtt nevet viselő egyesület, amely a Romano nevo fii című lapot is kiadta. A lap, bár Eperjesen jelenik meg, országos roma lapként működik, s Daniela Hivešová- Šilanová pár éve engem is be­vont a lap munkatársai közé. Tavaly már magyar nyelvű mel­lékletet is kiadtak, s nem volt olyan hét, hogy ne hívott volna fel, mert újabb és újabb anya­gokat szeretett volna ebből a régióból. 2005-ben az „1000 nőt Nobel-békedíjra” projekt keretében ő volt a két szlováki­ai jelölt egyike. Azon kevesek közé tartozott, akik nemcsak beszéltek az együttélésről, ha­nem tettek is érte. Halála ezért mindannyiunk számára fáj­dalmas veszteség. Juhász Dósa János Grass befejezte önéletrajzi regényét Berlin. A héten kerül a németországi könyvesboltokba Günter Grass önéletrajzi regényének befejező kötete, amely várhatóan újabb részleteket tár fel a Nobel-díjas német írónak a náci párt fegy­veres alakulatához, a hírhedt Waffen SS-hez fűződő múltjáról. Grass két évvel ezelőtt beszélt először arról a Frankfurter Allgemei­ne Zeitung című lapnak adott interjújában, hogy a második világ­háború utolsó hónapjaiban behívót kapott a Waffen SS egyik páncé­los hadosztályába. A néhány héttel később megjelent, Hagymahán­tás közben című önéletrajzi naplójában pedig részletesen beszá­molt múltjának addig titokban tartott epizódjáról. A német író leg­újabb művéből a kiadó ezúttal szándékosan nem juttatott el részle­teket a sajtónak, tartva a két évvel ezelőtti heves támadások és bírá­latok megismétlődésétől. A Doboz - Történetek a sötétkamrákból (Die Box. Dunkelkammergeschichten) című regényről annyit azonban már tudni lehet, hogy egy képzeletbeli párbeszédet mutat be az író és nyolc gyermeke között, amint egy asztal körül ülve be­szélgetnek. A bádogdob szerzőjének beismerését annak idején za­var és értetlenség fogadta Németországban, elsősorban azért, mert Grass mindig azt hirdette, hogy a múlttal való szembenézést nem lehet megkerülni, ám ehhez képest ő maga csak évtizedekkel ké­sőbb tárta titkát a nyilvánosság elé. (mti) A velencei kaszinó „kártérítése" De Sicának Restaurált Biciklitolvajok MTl-JELENTÉS Velence. A szerda este meg­nyílt Velencei Filmfesztiválon az olasz alkotások között Adriano Celentano és Domenico Modugno kultikus zenés filmjei mellett be­mutatják Vittorio de Sica 1948-ban készített Biciklitolvajok című klasszikusát, amelyért a rendező annak idején Oscar-díjat kapott, a másodikat a Fiúk a rács mögött (Sciusciá) után. Hatvan évvel a premier után a nagyon rossz állapotban lévő filmet a ve­lencei városi kaszinó restauráltat- ta. Mauro Pizzigatti, a kaszinó igazgatótanácsának elnöke 2005 óta próbál a rulettek és a black jack közé némi kultúrát is bevinni. Festészeti kiállításokat, koncerte­ket szervez, hogy, mint a Corriere della Sera című olasz napilapnak nyilatkozta, „a kaszinóra ne csak úgy tekintsenek, mint a hazárdjá­ték veszélyes helyszínére“. A film restaurálásáért fizetett 100 ezer eurót tréfásan „kártérítésnek” ne­vezi azért a sok veszteségért, amely de Sicát érte a játékasztal mellett. Manuel de Sica, aki a családban leginkább foglalkozik az apai örökséggel, Pizzigattinak vála­szolva elmondta, hogy a 100 ezer euró (3,01 millió korona) csak kis része annak, amit apja a kaszinó­ban hagyott. „Minden pénzt elját­szott, még a kollégák fizetését is. Adósságot csinált. A játék számá­ra adrenalin volt, de elegáns játé­kos volt.” A család mindig olyan helyeken nyaralt, ahol működött kaszinó. De Sicát felesége hiába akarta visszafogni, végül ő is eljárt vele a Játékbarlangokba”, hogy leg­alább ellenőrizhesse a férjét. És ő néha még nyert is. A Biciklitolvajokat „előjegyez­ték” egy Kristály Oroszlánra. Moldoványi Ferenc dokumentumfilmje gyerekekkel vetíti ki korunk morális válságát Ahol az álom is szemétből van flwitV fkoto*jr«fkvj fcr«tor-fro4wer UK Minié nm máthé h.u. fulwc holmfávvi i AMTHLIL flME-T MÁSIK SóLVťŕÓ PRESENTED IN THE INTERNATIONAL YEAR OF PIANEI EARTH *\éžéh&k^saá. feafeffclspéliéüir k&aMÉKÜááM Um* % i Snite M §mi tern hi h && Isafe, tme. tóé, Utk tá áss Sím S&fc&SL fám VUftllf S;* Mr rMÍ mm kfáafáSm k «wwtHnnnMilf« /a»* ismsawihw mame i«*s Éjszakai utcai árusok. Könnyes szemű, kis pros- tik. Szeméttelep-búvárok. Fegyveres katonák. De mind gyerekek. Nyolc-, ki­lenc-, tízévesek. Kongóban, Kambodzsában, Ecuador­ban. Hol vagy, UNICEF? Melyik pontján a világnak, ha itt nem? SZABÓ G. LÁSZLÓ „Azok a fénypontok az éjszakai égbolton - vajon látnak minket? A csillagok döbbenten és félelem­mel eltelve hunyorognak. Nem ér­tik, hogy ez a mi világunk hogyan foroghat még mindig, miközben olyan odaadóan dolgozik a megsemmisülésén.” Eduardo Galeano szavait csa­tolja kilencvenöt perces színes dokumentumfilmjéhez, ehhez a fájó, de igaz, szívbemarkoló, de őszinte, lehangoló, de nem szen­timentális, emberi és mégis meg­szégyenítő opushoz, a Másik bolygóhoz Moldványi Ferenc rendező. Ha azt gondolná valaki, már mindent tud, látott és hallott ko­runk nincstelenjeiről, Afrika, Ázsia és Dél-Amerika szegénység­gel sújtott országairól, az éhség miatt méltóságukkal már mit sem törődő gyerekekről, akik nem is biztos, hogy eljutnak a felnőttkor küszöbéig, akkor ezzel a dermesz­tőén drámai alkotással üzenem nekik: a neheze még hátra van. Egészen más olvasni vagy három­perces tudósítást látni arról, ami ésszel amúgy is felfoghatatlan, és egészen más a szemünk előtt ki­bontakozó, személyes sorsok ré­vén szembesülni azzal, mi zajlik a világban, túl a második ezredfor­dulón. Moldoványi Ferenc világi dokumentátor és Máthé Tibor nagy empátiáról tanúskodó ope­ratőr egy sarkából kifordult világ morális válságát mutatja meg a kiszolgáltatottság legkülönbö­zőbb helyzeteit megörökítve. A Másik bolygó hősei nem is gondolnak a holnaputánra, nekik már a holnap is távoli jövő, hiszen nincs mit enniük, nincs egy váltás ruhájuk, lábbelit pedig igazából csak a cipőpucoló kisfiú lát közel­ről. Ez a világ egy másik világ. Egy másik planéta, amely nem gyer­meknek való, bár felnőttnek sem olyan nagyon. Ez a világ nem rej­tegeti sivár, semmivel sem ke­csegtető arcát, odateszi, megmu­tatja, a képünkbe vágja, hogy itt az álom is szemétből van, túrhatsz és keresgélhetsz benne nap­hosszat, a szerencse nem erre jár. Indián kislány szimbolikus alakja formálja egésszé az egy­mástól távoli, mégis közeli epizó­dokat. Ott sétál egy tó partján, amely elnyeli a gyerekek lelkét. A gyerekekét, akik felnőtteket meg­szégyenítő tartással próbálnak át­evickélni a mocskon, az üressé­gen, a kisemmizettség kegyetlen poklán. A gyerekekét, akik nyak­ba akasztott pulttal ácsorognak az éjszakában, hogy eladjanak egy doboz cigarettát vagy egy szál gyufát, mert pénz nélkül nem me­hetnek haza, a saját édesanyjuk veri őket lilára. Mások végtelen szeméthegyek „aranyásói” vagy csontsoványan és elgyengülten cipelik a téglagyári agyagot, hét­nyolcévesen tolják a náluk is ma­gasabb, megrakott furgont. Meg­szólal a filmben egy kislány, aki még a tizedik évét sem töltötte be, amikor egy amerikai turistának adta ártatlanságát, hogy pénzt vi­hessen haza, és egy marék rizzsel enyhíthesse éhségét. Ugyanakkor a világ másik pontján egy kiska­masz keresi kuncsaftját, akinek kisuvickolhatja méregdrága cipő­jét. Kézfeje sebes a munkától, szemében azonban még ott a re­mény, hogy egyszer majd változ­tatni tud siralmas életén. A film utolsó képsorain kúszógyakorla­tokat végző gyerekkatonák, vál­lukon fegyver, amely talán többet nyom, mint ők maguk. Gyermek­rabszolgák. A disznófejű nagyúr védtelen áldozatai. Moldoványi Ferenc a kiszolgál­tatottság irreális állomásait járja végig kiskorú hőseivel, akik láza­dás nélkül, megadóan, de mégis mindent tisztán látva vállalják sorsukat. 2000 tavaszán koszovói albán és szerb gyerekekről készí­tett szívszorongató filmet a ren­dező. A Másik bolygóval messzebb ment, földrajzilag is, morálisan is. Nem könnyű elvo­natkoztatni a filmtől, de ebben már Máthé Tibor operatőrnek és Szemző Tibor zenéjének is fontos szerepe van. Együtt, hárman tesznek elénk egy hatásvadászat­tól mentes, sok kérdőjeltől terhes, nagy erejű dokumentumfilmet, ami ellene szól mindennek, amit korunk humánus gondolkodásá­ról ez idáig hittünk. A nagy nyári viharokban az 1848/49-es szabadságharc pozsonyi vértanújának sírja is megrongálódott Októberig szeretnék helyreállítani Rázga Pál sírját MISLAY EDIT Pozsony, Rázga Pál sírja is megsérült az országszerte nagy károkat okozó heves nyári viha­rok egyikében. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadság- harc pozsonyi mártírjának sírem­lékét, amely a Kecskekapu utcai evangélikus temetőben áll, egy rázuhanó faág zúzta szét. Duka Zólyomi Árpád, a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság elnö­ke lapunknak elmondta: „Rázga Pál síremléke, valamint a másik pozsonyi vértanú, Jeszenák János gróf sírboltja a pozsonyi magyar­ság október 6-ai emlékünnepsé­gének színhelye. Az evangélikus temetőt is gondozó Marianum bennünket értesített a vihar okoz­ta kárról, mivel a sírhely gesztora a Petőfi Sándor Emlékmű Bizott­ság. Az a célunk, hogy az idei ok­tóber 6-ai emlékünnepségre a sír­emléket rendbehozzuk. A helyre- állítást vállaló céggel is abban ál­lapodtunk meg, hogy októberig mindenképpen befejezik a mun­kát. Az ezzel járó költségeket, ami akár 100 ezer koronára is rúghat, mi fedezzük.” A Petőfi Sándor Emlékmű Bi­zottság - melynek tagjai Duka Zó­lyomi Árpád, Miklósi Péter, Szabó Rezső és Cséplő Éva - annak ide­jén azzal a céllal jött létre, hogy a költő hányatott sorsú pozsonyi szobrát helyreállíttassa és új, mél­tó helyet találjon neki. Mint köz­tudott, a szobrot 2003-ban avat­ták fel ünnepélyes keretek között a Medikus-kertben. A rongálóktól sajnos új helyén sincs teljes biz­tonságban a költő emlékműve, így a bizottságnak továbbra is akad munkája. Legutóbb az idei márci­usi ünnepségek után voltak kény­telenek feljelentést tenni ismeret­len tettes ellen. A bizottság pár éve úgy döntött, a Petőfi-szobron kívül a pozsonyi vértanúk síremlékének helyreállí­tásáért is megpróbál tenni valamit. Mivel Jeszenák János gróf sírbolt­jának teljes felújítására nem volt elegendő anyagi forrásuk, meg­próbálták legalább részlegesen helyreállíttatni, „konzerválni”, és Rázga Pál sírhelyét is rendbehoz­ni. Ezek a munkálatok tavaly feje­ződtek be. De amint azt a történtek is bizonyítják, nem várt esemé­nyekkel, egy nyári vihar okozta ká­rokkal is számolniuk kell. További terveikkel kapcsolat­ban Duka Zólyomi Árpád elárulta: emléktáblát szeretnének elhe­lyezni azon az Apácapálya utcai házon, amelyben Petőfi Sándor annak idején, pozsonyi tartózko­dása során lakott. „Valamikor volt ott egy tábla, ha nem tévedek, a Toldy Kör helyezte el. Aház jelen­leg az evangélikus egyház tulaj­dona, velük sikerült megegyez­nünk. Nem tudom, sikerül-e még ebben az évben ünnepélyes kere­tek között visszahelyezni a táblát, mi mindenesetre szeretnénk.” Rázga Pál síremléke a Kecskekapu utcai evangélikus temetőben évek óta az október 6-ai pozsonyi emlékünnepségek színhelye (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents