Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-30 / 202. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 30. P Tudomány-hirdetés 7 Neki ítélték az 1911-es fizikai Nobel-díjat, s a róla elnevezett sugárzási törvény továbbgondolásaként született meg Max Planck kvantumhipotézise A kvantumfizika nagypapája - Wien halálára „Ezt a fiatalembert feneket­len tudatlanság jellemzi” - csattant fel Wilmhelm Wien, a müncheni egyetem vizsgabizottságának elnö­ke. A témavezető, Arnold Sommerfeld, a modem atomelmélet egyik megal­kotója teljes mellszéles­séggel kiállt a bukásra ítélt doktorandus, Wemer Hei­senberg mellett: „páratlan tehetség” - győzködte a Nobel díjas tudóst. Wien megkegyelmezett a fizikus­jelöltnek, hagyta átmenni. OZOGÁNYERNŐ Nem kellet megbánnia tettét, az általa zavarosnak ítélt elmé­letért Heisenberg 1932-ben át­vehette a fizikai Nobel-díjat. De ezt egykori vizsgáztatója már csak az égi fizikustársaság tag­jaként láthatta: négy évvel ko­rábban, 1928. augusztus 30-án elhunyt. A történet sajátos pi­kantériája, hogy a Heisenberget a kvantummechanika legna­gyobb alakjaként tartjuk szá­mon, míg Wilhelm Wien leg­főbb felismerése, aminek kö­szönhetően neki ítélték az 1911-es fizikai Nobel-díjat, a róla elnevezett sugárzási tör­vény volt, aminek továbbgon­dolásaként született meg Max Planck kvantumhipotézise. E nélkül pedig aligha alakulhatott volna ki a Heisenberg által ki­alakított tudományág. Fizika­elméleti szempontból nyugod­tan tekinthetjük Wient Heisen­berg szellemi nagypapájának. A fenti történet pontos lenyomata a huszadik század első évtize­deiben lejátszódó forradalmi változásoknak: ebben az időben olyan rohamos gyorsasággal váltották egymást az esemé­nyek, annyi új felfedezés szüle­tett, sőt oiy mértékben megvál­tozott a fizikai világkép, hogy egy-két generációnyi különbség egyben homlokegyenest szem­benálló nézőpontokhoz veze­tett. Emiatt is érdemes köze­lebbről megismerkedni annak a tudósnak a tevékenységével, akinek köpönyegéből a mai fi­zika egyik legfontosabb ága bújt elő. Wilhelm Wien 1864. január 13-án paraszti családban a Ke­let-Poroszországi Fischhausen- ben született. Mivel édesapja tönkrement, két évvel később Drachsteinbe költöztek. Iskoláit Rastenburgban végzi, majd a heidelbergi egyetem diákja lesz. Tanulmányait Göttingenben folytatja, itt ismerkedik meg Hermann Helmholtzal, a kor egyik legjelentősebb fizikusá­val, akinek az asszisztenseként dolgozik egészen 1885-ig. Ezt követően több jeles német egyetemen tanít, a többi között Lipcsében és Münchenben. Fő kutatási területe a fekete test sugárzásának kérdése. A fi­zikában ezzel a fogalommal azt a testet jelölik, amely minden ráeső sugárzást elnyel, így csak­is saját erőforrásból ered a belő­le kiáradó fény. Ezt a gyakor­latban úgy oldották meg, hogy egy fekete falú üreges henger­ben irídium szálat izzítottak, amelynek fényét egy keskeny résen át vezették ki a megfigye­lő műszerbe. A kor legjelentő­sebb elméi tanulmányozták a kisugárzott fényt, aminek eredménye végül is a modem kvantumelmélet kidolgozása lett Max Planck, majd később Albert Einstein által. Csakhogy az ő világrengető felfedezéseik­hez még meg kellett néhány törvényszerűséget határozni, amelyek közül kétségkívül a legfontosabb a Wien-féle elto- lódási törvény volt. Wien 1894-ben elvégzett egy szokatlan gondolatkísérletet. Eszerint a „fekete sugárzással töltött teret“ lezárják egy tük­röző dugattyúval, amelyet las­san (adiabatikus módon) moz­gatnak. A mozgó dugattyún a visszaverődő hullámok a Dopp­ler-effektusnak megfelelően rezgésszámváltozást szenved­nek, miközben a bezárt térrész energiája a dugattyú mozgásá­nak eredményeként megnő. Mindezt laboratóriumi kísérle­tekkel alátámasztva kiderült, ha a hullámhossz függvényében vizsgáljuk a kibocsátott sugár­zás intenzitását (erejét), akkor minden hullámhosszra egy meghatározott, harang alakú görbét kapunk. Más-más hő­mérsékleten eltérőek a görbék, viszont valamennyire kimond­ható, hogy a maximális intenzi­táshoz tartozó hullámhossz és a sugárzási hőmérséklet szorzata mindig állandó, vagyis ugyan­azt az értéket adja. Ennek kö­vetkezménye, hogy a görbe maximális értéke növekvő hő­mérséklettel egyre inkább a rö- videbb hullámhosszak felé to­lódik el. Ezt ma Wien-féle elto- lódási törvényként tárgyalja a szakirodalom. Ezt a törvény- szerűséget továbbgondolva ju­tott el Max Planck a kvantum­hipotézishez, amiből a későbbi­ek folyamán az egész kvantum- elmélet, majd kvan­tummechanika kialakult. Wilmhelm Wien egyike volt azon klasszikus fizikusoknak, aki felfedezéseikkel hozzájárul­tak a mai tudományos világkép kialakításához. Azt igazságta­lanság lenne a szemére vet­nünk, hogy nem ismerte fel a későbbi nemzedékek felfedezé­seinek nagyságát. Annál is in­kább, mivel valamennyi jeles utóda ugyanezen az úton járt: Max Planck, aki az ő nyomdoka­iban haladt, 1913-ban a porosz tudományos akadémiának írt ajánlásában azzal mentegeti pártfogoltját, Albert Einsteint, hogy nagy fizikusnak tartja őt annak ellenére, hogy olyan ba­darságokban hisz, mint a fény kvantumjellege, Albert Einstein viszont évtizedeken keftsztül igyekezett bebizonyítani, hogy a kvantummechanika Heisenberg által felállított törvényszerűségei nem érvényesek. Minden eset­ben kiderült, hogy a fiataloknak van igazuk. Hát ezért is csodála­tos tudomány a fizika. Wilhelm Wien tudományos eredményekben gazdag életet követően hatvannégy évesen, 1928. augusztus 30-án hunyt el. Nélküle bizonyosan csak vargabetűk útján juthatott volna el a fizika mai ismerettárához. Wilmhelm Wien 100 000 koronát (3319,39ínyért Batta László, Királyhelmec 50 000 koronát (1059,090 nyert Tóth Attila, Kisgyarmat 25 000 koronát (829,84 e) nyert Takács István, Bottyán 5 000 koronát (165,96 €) nyert Labancz Eszter, Bátorkeszi 1 000 koronát 5 000 koronát (165,96 €) nyert Kuchta Zsuzsa, Komárom 1 000 koronát 5 000 koronát (165,96 €) nyert Nagy József, Bős 1 000 koronát 5 000 koronát (165,96 €) nyert Iván György, Tornaija 1 000 koronát 5 000 koronát (165.96 €) nyert Szabados Irén, Felsőszeli 1 000 koronát 5 000 koronát (165,96 €) nyert Poór Ferenc, Szene 1 000 koronát 5 000 koronát (165,96 €) nyert Gál Katalin, Harkács 1 000 koronát 5 000 koronát (165,96 €) nyert Pál Lajos, Sellye 1 000 koronát 5 000 koronát (165,96 €) nyert Csontó Gizella, Vámosladány 1 000 koronát 5 000 koronát (165,96 €) nyert Penczinger Katalin, Dunaszerdahely 1 000 koronát (33,19 €) nyert Zsebik Károly, Királyhelmec (33,19 €) nyert Holczl Ferenc, Nagymegyer (33,19 €) nyert Bedros László, Zselíz (33,19 €) nyert Fazekas László, Gömörhorka (33,19 €) nyert Takács Mihály, Csallóközkürt (33,19 €) nyert Tóth Zoltán, Lénártfalva (33,19 €) nyert Mikóczy Jolán, Nagypaka (33,19 €) nyert Navrátil Károly, Dunaszerdahely (33,19 €) nyert Šamo Katalin, Tornaija (33,19 €) nyert Miklós Péter, Dunaszerdahely A nyerteseknek gratulálunk! A szerkesztőségünk telefonon veszi fel velük a kapcsolatot, de a 02/59 233 274-es telefonszámon is szívesen adunk további információkat. Az 5 000 koronát (165,96 €) meghaladó nyeremények a jövedelemadóról szóló törvény értelmében adókötelesek, adójuk 19%.

Next

/
Thumbnails
Contents