Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-30 / 202. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 30. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Elöregszik alakosság Az Európai Unió népessé­gének elöregedése tovább folytatódik a következő 50 évben - derül ki egy friss Eu­rostat jelentésből. Kelet-Eu- rópában és Németországban a legaggasztóbb a helyzet. Az unió statisztikai szolgálatá­nak jelentése szerint 2060-ra az EU lakóinak közel harma­da 65 éven felüli lesz. Jelen­leg 100 uniós polgár közül 17 életkora haladja meg ezt az értéket. Különösen a kelet­európai tagállamokban ag­gasztó a helyzet: Lengyelor­szágban várhatóan 36,2, Szlovákiában pedig 35 száza­lék lesz a 65 éven felüliek aránya. Az Eurostat kutatása szerint míg most minden 65 éven felülire négy aktív korú ember jut, addig 2060-ban már csak kettő fog. A kutatás az unió népességénekszámát is vizsgálta. Míg 2007 első napján az EU lakossága 495 millió volt, a számítások sze­rint 2035-ben az a szám 521 millióra emelkedik majd, 2060-ra azonban 506 millió­ra csökken. Németország el­veszti „az unió legnépesebb tagállama” címet, mivel 80 millióról várhatóan 71 millió­ra csökken lakossága, míg az Egyesült Királyságé és Fran­ciaországé 77, illetve 72 mil­lióra nő. A magyar lakosság a mostani 10 millió 45 ezerről 2035-re 9 millió 501 ezerre, 2060-ra pedig 8 millió 717 ezerre apad. Szlovákia bezzegország Csehország elveszítheti német befektetőit: az erős cseh korona hatására a német cégek egyre inkább Szlováki­át választják. Több mint 22 német cég vette fontolóra, hogy elhagyja Csehországot - idézi a Prague Daily Monitor Martina Kyselovát a Cseh- Német Kereskedelmi és Ipar­kamara részéről; Kilenc gyár, három szolgáltatócég, hét közép- és két kisvállalat fe­jezné be aktivitását a csehek­nél, s ez azonban messze nem a végső szám. Az ok a kedve­zőtlen valutaátváltási arány. „240 megkérdezett cég két­harmada jelezte, jelentős veszteséget könyvelt el az ár­folyamesés miatt” - mondta Kyselova. Ezen cégek 86 szá­zaléka Szlovákiát megfelelő alternatívának nevezte - igaz, azzal a fenntartással, hogy szerintük a szlovákok csak átmenetileg ilyen von­zóak; 3-5 éven belül elmúlik a varázs szerintük. Bevetik az olajfegyvert? Oroszország már a napok­ban korlátozhatja nyugatra irányuló olajszállításait, vála­szul az EU szankciófenyege­téseire és a NATO fekete-ten­geri akcióira - írta a The Daily Telegraph. A brit konzervatív lap szerint Moszkvában olyan értesülések bukkantak fel, hogy az orosz olajcégek utasí­tást kaptak a Kremltől a né­met és lengyel olajkivitel csökkentésének előkészítésé­re. A vezető olajtermelő cég, a Lukoil igazgatóit állítólag „készültségbe helyezték” a hétvégére, (mti) HÉTVÉG(R)E Phelps, Husák és a többiek Épül a nemzeti panteon a la Fico: Jánošík egész alakosa mellé most beállította Gus­táv Husákét is. Előbbi egy betyárocska volt, aki lo­pott, de mivel az akkori multiktól tette, spongyát rá. Utóbbi meg a hetvenes évek fő normalizátoraként milliók életét keserítette meg vagy tette teljesen tönkre, csak mert nem úgy gondolkodtak, mint ő. MOLNÁR NORBERT Gondolom, a miniszterelnök már saját helyét is készítgeti a panteonban - ez lenne élete fő műve, a kriptokommunizmus megkoronázása -, államosítani készül, legalábbis ezzel fenyegeti az újkori multikat. Valaki már elmagyarázhatná neki, hogy a kommunizmus,- a butaság, a na­cionalizmus, a balkánbeütés, a diktatúra, a süketelés, a klientel- izmus stb. nem feltétlen velejárói a szociáldemokráciának. De sze­rintem nem érti ő ezt a szót. A 15 millió magyar még min­dig a sebeit nyalogatja. A pekingi sebeit. Nem jött be ez az olimpia, tíz érem a kutyának se jó, három arany egy nemzetnek, mikor a Phelpsnek magának van nyolc, a politika tehet mindenről, soha ilyen rosszul nem szerepelt még a magyar öt karika alatt, meg a ha­sonló badarságok. Szó mi szó, úgy a tizedik napon már nekem is hiányérzetem támadt, hajnali négykor felkeltem, megnéztem, nem jutott-e valaki döntőbe, de nem. Úgy a 13. nap környékén már émelyegtem egy cseppet, megjelent szemem előtt hatodik karikának a nulla, de úgy döntöt­tem, ez sem lenne tragédia, kel­lenek a pofonok a népnek. Jó mélyről öröm felkapaszkodni, meg könnyebb is, lásd szlovák gazdaság. Persze, egy népet nem a riporterek alapján kell megítél­ni, de meghatározó mutató lehet: a riporter és a politikus. Az olim­piát Pekingből hazadúdoló ma­gyar riportereknek egyetlen kö­zös nevező jutott: minden bíró barom, de legfőképp minden bíró ellenünk van, mert mindenki a magyarok ellen van. Nos, szerin­tem a riporterek voltak a magya­rok ellen, mert megpróbálták el­hitetni a nézővel, hogy valójában nekünk járt volna a győzelem, pedig ez nem igaz, hiú ábránd, a fájdalmi küszöbök szűkítése, a néző átverése. Nem voltak elle­nünk a bírók, egyszerűen gyen­gén muzsikáltunk. Vagy meg nem, pl. a vízilabdázók, de mint­ha már őket is védeni akarta vol­na preventive a riporter, mert a medencében is mindenki, de mindenki ellenünk volt. Pedig nem. Kedvencem Szántó Dávid, aki miután Phelps megúszta hatodik aranyát, elkezdett kiabálni a ren­dezővel, hogy ki a francot érdekel ez a Phelps, ne őt mutassák, ami­kor Cseh Laci megint ezüstöt úszott... De hiába próbálják megutáltatni a magyar riporterek a magyar sportolókat, nem fog menni. Három aranyunk van, marhajó! És mennyi ezüst! Majd lesz több is. Melózni kell és sutba vágni az ellenségképet. Annak viszont örülök, hogy vé­ge az olimpiának, mert végre nem egy olyan országra figyel a világ, amelyben Husákok és Jánošíkok a vezetők. Bár, most lobbant fel a paralimpiai láng, arra csak fél szemmel figyelünk... A szakadár vezetők Oroszország gondoskodásában látják a megoldást Álom az abház és déloszét államiság MTI-HÁTTÉR Távoli álomnak tűnik az álla­miság a két szakadár grúz terület, Abházia és Dél-Oszétia számára, még akkor is, ha Oroszország már elismerte őket független állam­ként. Eddig is teljesen rá voltak utal­va Oroszországra, és ez valószínűleg ezután is így lesz. Ebből kifolyólag gyakorlatilag minden döntést a Kremlben hoz­nak meg velük kapcsolatban, „Tulajdonképpen semmi nem változik abban a tekintetben, hogy ki gyakorolja a hatalmat a két térségben, mert ez eddig is Oroszország volt” - jelentette ki Svante Cornell Grúzia-szakértő, a stockholmi Biztonság- és Fejlesz­téspolitikai Intézet munkatársa. Mindkét terület megalkotta már állami jelképeit, de kérdés, hogy lesz-e belőlük életképes en­titás. Elképzelhető, hogy Abházia a saját becslése szerinti 340 ezer lakosával, szubtrópusi éghajlatá­val és idegenforgalmi potenciál­jával tudna független államként működni, persze csak orosz védő­ernyő alatt. Dél-Oszétiának azon­ban a 70 ezer fős lakossággal és je­lentéktelen gazdasági erővel önál­lóan kevés esélye van az autonóm létre, és hosszú távon Oroszor­szág részeként képzeli el magát. Egyelőre az abbáz és a déloszét vezetők is Oroszország gondos­kodásában látják a megoldást. Mindkét területen a lakosság több mint 80 százalékának van orosz útlevele, az orosz a legáltaláno­sabban beszélt nyelv, és a keres­kedelem is orosz rubelben folyik. Az abháziai nyugdíjakat az orosz kormány fizeti. Az egyik legnagyobb külső befektetés, egy kereskedelmi központ a főváros­ban, Szuhumiban, a moszkvai polgármesteré, Jurij Luzskové. Abházia valószínűleg felajánlja az orosz hadseregnek, hogy terüle­tén hozzon létre egy állandó tá­maszpontot. Ezzel gyakorlatilag az orosz katonák jelenlétének jogcímét változtatják csak meg, hiszen békefenntartóként évek óta ott vannak. Egy déloszét kor­mánytisztviselő tavaly úgy nyilat­kozott a brit hírügynökségnek, hogy a terület központi költségve­tése bevételi oldalának 60 száza­lékát az orosz állam adja. Eduard Kokojti déloszét elnök pedig azt mondta egyik sajtóértekezletén: orosz szakértőket hív a chinvali kormányba. „Nincs ebben semmi törvénytelen. Mindannyian az Orosz Föderáció állampolgárai vagyunk.” Oroszország független állam­nak tekinti Abháziát és Dél- Oszétiát, de elismeri, hogy szük­ségük van Moszkva segítségére. „Oroszország az átmeneti időszak megkönnyítésére kétségtelenül együtt fog működni velük” - mondta Dmitrij Peszkov, Vlagyi­mir Putyin orosz miniszterelnök szóvivője. Elemzők szerint, ha mégis vál­tozik valami a függetlenség elis­merése után, akkor annyi, hogy Moszkva még szorosabbra fűzi ölelését a két grúz szakadár terü­let körül. KOMMENTÁR A vírus száma BALLAD. KÁROLY Az emberekben van némi hajlam arra, hogy egyes szám- és betű­sorokat különleges jelentéssel ruházzanak fel. És itt nem a kabalisz- tika vagy a babona számaihoz tapadó vélekedésekre gondolok, ha­nem olyasmire, mint az ezredfordulós Y2K-hisztéria, amikor is a dá­tum „lenullázódásávaľ’járó számítógépes katasztrófával riogatták az emberiség nem jelentéktelen részét. De hasonló rettegés fogta el évekig az amerikaiakat a 0911 számsor láttán. Vagy gondoljunk ar­ra a félelmünkre, amelyet egy időben a H5N1 jelsor váltott ki belő­lünk (mint a madárinfluenza új, emberre is veszélyes vírusának törzsszáma). Kárpátalján most a 461 -es szám kelt riadalmat. Az uk­rán oktatásügyi miniszternek 2008. május 26-án kiadott és elhíre- sült rendelete viseli ezt a sorszámot. Ez a rendelet helyezte hatályba a nemzetiségi iskolák számára „az ukrán nyelv oktatásának javítása céljából” kidolgozott, 2008-tól 2011-ig érvényes programot. A cse­lekvési terv alapján az új tanévtől kezdődően a nem ukrán iskolák­ban az egyes tantárgyak oktatását illetően a nemzetiségi nyelvről fokozatosan az államnyelvre kell áttérni. A rendelet méltán keltett felháborodást a kárpátaljai magyar közösségben. Már csak azért is, mert az itteni tanügyi szakemberek évek óta cikkeznek arról, hogy az ukrán nyelv oktatásának a módszertanát országos szinten hibás alapelvre helyezték, az ukránul egyáltalán nem beszélő, más anya­nyelvű kisiskolásoknak az elemiben grammatikai ismereteket kell elsajátítaniuk anélkül, hogy beszédkészségüket kifejlesztették vol­na. Az ukránt nem idegen nyelvként, hanem közel azokkal a mód­szerekkel tanítják, mint az anyanyelvet, aminek aztán az lett az eredménye, hogy a független Ukrajna létezése óta felnevelkedett más ajkú nemzedék alig-alig beszél és ért az államnyelven. (Ennek szomorú eredménye az idén látható volt az emelt szintű érettségin kötelezőnek előírt ukrán nyelv- és irodalomvizsgán.) Ahelyett azonban, hogy az oktatásügy országos vezetői változtattak volna az oktatás módszertanán, ahelyett, hogy gondoskodtak volna megfe­lelő számú és minőségű tankönyvről és szótárról, ahelyett, hogy tet­tek volna valamit a nemzetiségi iskolákban tanító ukrántanárok képzése terén - ahelyett az oktatás nyelvének fokozatos megváltoz­tatása mellett döntöttek. Amitől persze még a kárpátaljai magyar gyerek nem fog jobban tudni ukránul, hanem ezután már a számára alig érthető nyelven előadott történelmet, földrajzot, matematikás sem fogja megfelelően elsajátítani. Mégkevesebb lesz a továbbta­nuló magyar diák, még a mostani hiányokat is felülmúlóan nem lesznek magyar orvosok, ügyvédek, mérnökök... Mindenki rossz megoldásnak tartja, a magyar szülők sokasága kényszermegoldás­ként mégis azt a kiutat választja, hogy eleve ukrán iskolába íratja gyermekét. Úgy tűnik, a megalakulása után nemzetiségeivel szem­ben évekig toleránsnak mutatkozó Ukrajna most bekeményített, meg akarja mutatni, hogy csak azért is nemzetállamot farag a soknemzetiségű országból. Az oktatási miniszter például egy múlt heti értekezleten közölte, a vonatkozó rendeletet a külföldi tiltako­zások ellenére is végrehajtja, mert Ukrajnában egységes oktatási rendszernek kell érvényesülnie. Az államnacionalizmus 461-es törzsszámú vírusa tovább fenyeget. JEGYZET Részletre is jó lenne TALLÓSl BÉLA Elképzelem magam, hogy annak rendje és módja szerint, jó elő­meneteld kisdiákként bevonu­lok valamely alma mater marga- rétavirág-füzérrel körbe font kapuján szeptember elsején asz­parágusszal tűzdelt, felkunkorí- tott aranycsíkkal megkötött és színes fejű gombostűvel össze­tűzött celofánba csomagolt szegfűcsokorral a jobbik kezem­ben, a balban vadonatúj, fülesés hátszíjas műbőr táskámat lóbál- va. És ittjönneka problémák sorba! Mivelhogymár az évkez­dést köszöntő örömbokrétám is elavult (vagy csakretró?). Olybá tűnhetek fel, mint aki még a le­nini hármas tanulás- és tűrésha­tár (Tanulni, tanulni, tanulni!) elaggott mezsgyéjén érkezik meg, és pottyan be a mai nebu- lókközé. S akkor mégnem ecse­teltem a képet a folytatásról. Naftalinnaltartósítottvasutas- kék, nyolcosztályos (a felső ta­gozat négy, valamint a gimnázi­um ugyancsak négy évét kiszol­gáló) öltönyömről, kifordított gallérú fehér selyemingemről, melyet mandzsetta bizsugomb- balpasszítokakézfejemre. Mi­vel a háromsarkas pionírkendő viselésével hosszú évek során hozzászoktam a mindent bebo­rító vörös színhez, piros színű (de nem Beatrice-pöttyözött) nyaktekerészeti mellfekvencet kötökagalléralá. Ilyen voltam, ilyenekvoltunk. (Alányokpiros zsabótkötötteka fehér, puffos ujjú blúzukhoz, amelyet vas­utas-kék, rakott szoknyába tűrtek be. Néha a kombiné alja kilógott a szoknya alól, s komoly erőfeszítésbe telt, hogy a magnó hangfalából harsogó Föl, föl, ti rabjai a földnek!... -et ne röhög­jük végig a kilógó ruhadarab lát­tán.) Ballagok virtuális vonulás­sal az iskolakezdő bulira. Látom magam, ahogy vonulok a Maky- ta Púchovból még a szocialista munkaversenyidejéből beszer­zett kövület designommal, s bő- dülten vigyorognak rajtam a Di- or-kvalitású divatházak márkás költeményeiben páváskodó új­kori happy hippik. Akiket szüleik üzletvárosokból, azaz city-plá- zákból ruháztak fel alapöltözet- tel. Ezekhez az iskolakezdéshez kiválogatott, óriásplakát méretű márkajeggyel fityegő tenyérnyi rucikhoz ugyancsak nem stan­dard üzledáncokban, hanem vi­lágmárka-butikokban szereznek be extravagáns extrákat, olyan összegekért, amilyeneket annak idején Jack London aranyásói életük árán sem tudtak kiaknáz­ni a hófödte Alaszkában. Kava­rog bennem vigasz és bú, amikor begyömöszölöm a mosógépbe kétéves macinacimat, hogy a fia­talságoméin adjákingyen. De nekemmárrészletre se. (Egy olvasónk küldte a felvételt) Hogy fogják hívni az új lakót?

Next

/
Thumbnails
Contents