Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-26 / 199. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 26. Riport 13 „Gömörben tulajdonképpen két teljes generáció számára nem képvisel a föld szinte semmilyen értéket" Az otthoniaknak nem kell a föld, a fővárosi és a külföldi befektetőknek annál inkább Vészesen közeledik 2011 májusa, annak az átmeneti időszaknak a vége, amely egyelőre távol tartja a külföldi kis- és nagymágnáso- kat a hazai erdőktől, mezőktől. Addig kizárólag az e célból létrehozott társaságaik révén juthatnak Szlovákiában erdő- és mező- gazdasági területhez - de hogy aztán mi következik, nehéz megjósolni... LŐR1NCZ ADRIÁN A témában jártas szakértők véleménye megoszlik - egyesek a piacnyitás mellett tesznek hitet, rámutatva, hogy mezőgazdaságunk új erőre kaphat a külföldi tőke beáramlása révén. Mások arra apellálnak, hogy könnyen pórul járhatunk, ha eladjuk a lábunk alól a földet. A legvadabb elképzelések már most, három évvel a teljes liberalizálás előtt arról szólnak, hogy a magyar ugar - elsősorban a Kis- és a Nagy-Duna által közrezárt Csallóköz egy része - könnyen arab olajmágnások kezére kerülhet, hiszen a jövőben az ivóvíz többet fog érni, mint a „fekete arany”. Az ország délnyugati részében minden talpalatnyi föld komoly értéket képvisel; az Édentől keletre viszont nem egy esetben nyűg, teher. íme egy konkrét példa. Bárkái pillanatkép Az egy híján ötszázas lélekszámú, döntő többségében magyarok lakta Barka község a nyelvhatáron innen, az egykori Gömör és Torna vármegyék határán helyezkedik el. A Csermos- nya-patak völgyének legkeletebbre fekvő falva; határából vadonatúj aszfaltozott út vezet a Szádelői-völgybe, kataszterének- amelyet főképp erdőségek és hegyi legelők képeznek - háromnegyede a Szlovák Karszt Nemzeti Park védőzónájában fekszik. A múlt század 70-es, 80-as éveiben sokan vándoroltak el a községből- ez volt az utolsó, egyben legerősebb népmozgási hullám e tájon. Csaknem egy teljes generáció tűnt el a faluból - s vele a föld iránti vonzalom is. „A rendszerváltás után a községben megindult egy, az eredeti tulajdonjogok helyreállítását célzó folyamat - mondja leső Béla, Barka polgármestere. - Közel két évtized távlatából nem állíthatom, hogy a lakosság nagy lelkesedéssel állt volna ehhez. Az ügyintézés hosszadalmassága bizonytalanná, bizalmatlanná tette az embereket ezen a vidéken. Az utóbbi évtizedekben beléjük rögződött, hogy míg a ház érték, addig a föld csak egy darab papír, nyűg a nyakukon. így ma ott tartunk, hogy a községből harminc, negyven éve munka után elvándorolt egyének, illetve leszármazottaik ma nagyon könnyen hajlamosak megválni a föld- és erdőtulajdontól. Tulajdonképpen két teljes generáció számára nem képvisel a föld szinte semmilyen értéket...” A község katasztere mintegy 2400 hektár, ebből több, mint 1400 hektár az állami erdészet tulajdonában van, s egy jelentős rész az Szlovák Köztársaság Földalapjáé. Természetes személyek ma körülbelül 650-700 hektárt birtokolnak a bárkái határban. A múlt század nyolcvanas éveiben az itt található szántók nagy részét befüvesítették, legelőnek használva azokat, így szántóföld jelenleg nincs a határban. A régi telekkönyvek viszont mintegy 150-200 hektárnyi szántót tartanak számon. Pangás után fellendülés? A Csermosnya völgyében fekvő Kiskovácsvágása egyik házának falán még néhány éve is jól olvasható felirat volt látható, mely fennen hirdette, hogy „Lépj be a szövetkezetbe!”. A szövetkezet itt nem volt hosszú életű - helyét az állami gazdaság vette át, majd a rendszerváltás után magáncég gazdálkodott itt. Miután az is csődöt jelentett, az „örökséget” széthordták - a gazdasági udvar épületeinek csak az alapjai maradtak meg. Tehették, hiszen nem volt felügyelet, a pusztítás mértéke nem érdekelt senkit. S nincs is olyan tőkeerős helyi vállalkozás, mely felvásárolná és megművelné a bárkái, valamint a völgyben lejjebb található földeket - négy község kataszterében mindössze két gazdálkodó tevékenykedik. Nem csoda tehát, ha nincs itt értéke a földnek. „A terület a kataszter átlagos tengerszint feletti magasságából kiindulva a Mezőgazdasági Kifizető Ügynökség által a H2-es osztályba lett besorolva - mondja a polgármester. - A térség így hegyvidéknek minősül, s ez felkeltette iránta az érdeklődést, hiszen ilyen esetekben az állami támogatás mértéke is magasabb. Itt is megjelentek olyan pénzügyi csoportok, amelyek az emberek tájékozatlanságát kihasználva próbáltak olcsón földterülethez jutni - mégpedig sikerrel. Az sem érdekelte őket, hogy kint, a határban tulajdonképpen teljesen más típusú területet találnak, mint a tulajdonlapon. Felajánlottak egy átlagos árat, majd amikor rájöttek, hogy az emberek még ez alatt is hajlandók eladni a földeket, ezt is lejjebb vitték. A hivatal annyit tehetett, hogy magasabb ingatlanadót vetett ki; azt már nem tudja megakadályozni, hogy egy-egy domináns vállalkozás szerezze meg a földtulajdont a többi természetes személy rovására. Mint magánszemélynek viszont az a véleményem, hogy a lakosok érték alatt adja el a kaszálókat, réteket és erdőket.” A Csermosnya völgyében egy pozsonyi vállalkozói csoport, a Corpora Agro Kft. vetette meg a lábát; s a helyiek tudni vélik, hogy a terület adottságait kihasználva a vidéki turizmus fejlesztését fontolgatják. Turista- szállásokról, sportolási lehetőségekről, sőt golfpályáról szól ma a fáma a karszt és az Érchegység által közrezárt völgyben, ami a jelenlegi állapotoknál lényegesen kecsegtetőbb. Csak tartson ki a lendület... Garancia? Nincs... A bárkái polgármester óvatos becslése szerint a földek felvásárlásának folyamata még korántsem tetőzött, körülbelül a „félidőnél” tartanak, ám a lakosságnak már sikerült az erdők és földek mintegy tíz százalékától végleg megszabadulnia. Lényegesen okosabban gazdálkodik tulajdonával a helyi úrbéri társulás - erdejét tíz évre bérbe adta egy rozs- nyói magánvállalkozónak, aki így a gazdálkodással járó valamennyi felelősséget magára vállalta. Javult a viszony az Állami Erdőgazdálkodási Vállalattal is; a fakitermelés mértéke idén visszaesett, ám a vállalat különleges alapjából megépült a már említett, Szádelői-völgybe vezető 4,5 kilométeres útszakasz, melyet az egyezség értelmében a vállalat tíz évig díjmentesen használhat. Cserébe a község közhasznú munkásai begyűjthetik a fakitermelés során felmaradó hulladékot, s a község azt a nyugdíjas lakosoknak értékesíti jutányos áron. Szociálpolitika ez is - helyi méretekben. ,A lakosok olykor megszólítanak, hogy el akarják adni a földet, tudnék-e rá vevőt - mondja mintegy befejezésképpen leső úr - s ilyenkor vérzik a szívem, amiért nem vagyunk képesek megtartani a tulajdonjogot. Mindamellett semmi garancia nincs arra, hogy 2011 májusa után az eladott földek nem kerülnek nagy haszonnal egy következő tulajdonos kezére; ezért is nézünk nagy reményekkel a pozsonyi cég által ígért beruházások elébe. Ha már látjuk, hogy pénzt forgat a bárkái földbe, biztosabbak lehetünk abban, hogy nem adja ki azt oly könnyen a kezéből. A lakosság egy része viszont továbbra is kitart amellett, hogy az a biztos, ami most van, s kézzel fogható - mert ebben a völgyben már úgyis mindennek vége. Ezt a közfelfogást kellene megváltoztatni...” Hegyvidék a javából - kinek mi célja van vele? (A szerző felvételei)
