Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-25 / 198. szám, hétfő

www.ujszo.com UJSZO 2008. AUGUSZTUS 25. Vélemény és háttér 5 Nagyobb hangsúly az autonóm terület Szerbián belüli részleges önállóságának Éles vita a Vajdaság miatt FIGYELŐ Kellemetlen utóérzet Kellemetlen utóérzést ha­gyott maga után Sólyom László magyar köztársasági elnök keddi beregszászi láto­gatása, amely csak néhány órás volt, de több mint ele­gendő ahhoz, hogy „az ukrán hazafiak piruljanak, a nacio­nalisták pedig bosszúságuk­ban az ajkukba harapjanak” - írta a Zerkalo Nyegyeli című kijevi hetilap. A szombaton megjelent újság szerint akár szemet is lehetne hunyni a fogadó fél olyan szervezési hibái fölött, mint amilyen az volt, hogy a magyar államfő beszéde előtt a magyar him­nuszt kórus adta elő, viszont az ukránt felvételről játszot­ták. Mindazonáltal az ukrán vendéglátóknak elemi köte­lességük lett volna tolmácsot biztosítani a szomszédos or­szág elnöke számára - emlé­keztetett a hetilap. A cikk sze­rint beregszászi beszédében Sólyom László legalább két figyelemre méltó kijelentést tett: mindenekelőtt elégedet­lenségének adott hangot amiatt, hogy az ukrajnai párt­listás választási rendszer kö­vetkeztében a magyar ki­sebbség képviselője nem jut­hat be a parlamentbe, vala­mint kétségét fejezte ki a kétnyelvű oktatásnak a kár­pátaljai magyar iskolákban történő bevezetése kapcsán, mert szerinte az a magyarok asszimilációjához vezet. A hetilap a magyar államfőnek leginkább azt a megállapítá­sát nehezményezte, hogy az államnyelvet - amelyet a köz- társasági elnök szerint is fel­tétlenül tanulni kell a magyar iskolákban - jobb lenne az idegen nyelv módszertana szerint oktatni. „A szomszé­dos ország elnökének termé­szetesen lehet saját vélemé­nye Ukrajna választási rend­szeréről és nyelvpolitikájáról, hasonló kijelentéseket tennie azonban - a diplomácia nyel­vén fogalmazva is - nem egé­szen korrekt” - állapította meg az írás. (MTI) Elektronikus lábbilincs Elektronikus lábbilincset rakatna Jörg Haider karintiai elöljáró az összes külföldi menedékkérőre. Az idegen- és bevándorlás-ellenességé- ről ismert osztrák jobboldali politikus, aki a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) ré­gi-új elnökeként a múlt héten tért vissza az országos politi­kába, a Profil hírmagazin ma megjelenő számában olvas­ható, de előzetesen ismerte­tett interjújában kijelentette: nem hiszi, hogy javaslatával megsértené az emberjogi konvenció előírásait. „Senki­nek sem lesz ellenvetése, el­végre (a bilincs) nem fáj, ez­zel szemben biztonsági ga­ranciát jelent az osztrákok számára” - mondta. A szep­tember végi parlamenti vá­lasztáson a BZÖ kancellárje­löltjeként induló, sarkos meg­fogalmazásairól hírhedtté vált, a kisemberek érzéseire rájátszó karizmatikus elöljá­ró korábban még csak arról beszélt, hogy a bűn- cselekmények elkövetésével gyanúsított menedékkérőket kellene felszerelni elektroni­kus béklyóval. (MTI) Éles belpolitikai vitát idé­zett elő Szerbiában az a hét végén nyilvánosságra ke­rült tervezet, amely inkább érzelmüeg fontos, semmint politikailag jelentős változ­tatások révén nagyobb hangsúlyt próbál adni a Vajdaság Szerbián belüli részleges önállóságának. FAZEKAS LÁSZLÓ/MT1 Az egyetlen szerb autonóm tar­tomány új statútumának terveze­te, amelyet az országos és tarto­mányi szinten meghatározó pozí­cióban lévő Demokrata Párt készí­tett elő, lényegében nem változtat a Vajdaságnak a szerb alkot­mányban meghatározott helyze­tén - nem adhat neki nagyobb ön­állóságot-, de szimbolikus előírá­saival növelheti a vajdaságiak ön­tudatát. Ez önmagában elég volt ahhoz, hogy a szerb ellenzék, el­sősorban a Vojiszlav Kostunica volt miniszterelnök által vezetett politikai erő és szoros szövetsége­se, az Új Szerbia „árulást!” emle­gessen, s azzal vádolja a demokra­tákat, hogy destabilizálni akarják az országot. A tervezetben, amelyet az újvi­KOKES JÁNOS Történelmi párhuzam vonható a Varsói Szerződés 1968-as cseh­szlovákiai és Oroszország mostani Grúzia elleni fellépése között - ál­lítja Václav Havel volt cseh(szlovák) köztársasági elnök. „Úgy vélem, hogy létezik egy sok évszázados orosz probléma. Oroszország nem tudja pontosan, hol kezdődik és hol végződik” - je­lentette ki az exállamfő szomba­ton este a kelet-csehországi Trut- novban. Megjegyezte: Bár Oroszország a világ legnagyobb állama, mégis olyan érzése van, hogy „egy kicsit kicsi, és veszélyeztethetik azok az aprócska szomszédos országok is, amelyek körülötte vannak”. „Grúzia megtámadása és meg­szállása nagyon világos hírt ad a mai putyini (az orosz miniszterel­nök, Vlagyimir Putyin nevével fémjelzett) rendszer jellegéről. Ez déki parlament - a demokraták és szövetségeseik döntő fölénye mi­att - minden bizonnyal simán el­fogad őszi ülésszakán, tartományi kormányról és miniszterekről esik szó, miközben eddig a Vajdaság­nak csak végrehajtó tanácsa és kü­lönböző reszortokért felelős tar­tományi titkárai voltak. Az újvi­déki parlament a jövőben tarto­mányi törvényeket hoz, a kor­mány pedig rendeleteket. Az új helyi alaptörvény szabá­lyozza a vajdasági ombudsman, valamint a tudományos és művészeti akadémia helyzetét is. Kimondja, hogy a Vajdaság a Szerb Köztársaságon belüli auto­nóm tartomány, amely lakosainak különleges nemzeti, történelmi, kulturális és egyéb sajátosságai alapján jött létre, s vált többnemzetiségű, többkultúrájú, többvallású demokratikus euró­pai régióvá. A statútumnak a szerb naciona­listákat „erősen zavaró” részei kö­zé tartozik az a megállapítás is, hogy a Vajdaság parlamentje - amely a szerb alkotmány meg­szabta keretek között tevékeny­kedik - átmenetileg szabályozhat­ja azokat az országos hatáskörbe tartozó kérdéseket is, amelyekről még nem született köztársasági törvény. Ezután tartományi szin­sokkal kifinomultabb rendszer, mint amilyen volt (Leonyid) Brezsnyev idején a kommunista rendszer, de változatlanul magá­ban hordozza a nagyhatalmi ambíciókat” - fejtette ki vélemé­nyét Havel, aki az 1989-es rend­szerváltás utáni Csehszlovákia el­ső elnöke volt. Havel úgy látja, hogy ezzel a ténnyel az európai politikusoknak számolniuk kelle­ne. „Nincs értelme Oroszországot betegként kezelni, akivel különö­sen óvatos, finom hangnemben kell beszélni” - szögezte le Havel, hozzáfűzve, hogy személy szerint az egyenes beszéd híve. Václav Havel véleménye ellen­tétes azzal, amit utóda, Václav Klaus hangoztat. Klaus szerint ugyanis nem vonható semmiféle párhuzam a mai grúziai és az 1968-as csehszlovákiai esemé­nyek között. Klausnak ugyanak­kor meggyőződése, hogy a kauká­ten kell határozni a tervezet sze­rint a mezőgazdasággal, a víz- és erdőgazdálkodással, a területfej­lesztéssel, a turizmussal, a kör­nyezetvédelemmel, a foglalkozta­tással, a közlekedéssel, az okta­tással, a sporttal, a kultúrával, a tudománnyal, az egészségüggyel és a társadalombiztosítással, a tömegtájékoztatással összefüggő kérdések zöméről. A javaslat szerint a nemzeti ki­sebbségeknek - szerzett jog alap­ján - biztosítani kell, hogy lét­számarányosan lehessenek jelen a tartományi irányító szervekben és szervezetekben. Az újvidéki par­lamenten belüli külön testület­ként létrejön a nemzeti és nemze­tiségi közösségek tanácsa is, amelynek felét a többségi szerb­séghez tartozók, másik felét pedig a kisebbségi képviselők alkotják. A nacionalistaként emlegetett szerb pártok által hevesen táma­dott demokrata tervezetet már felkarolta a vajdasági parlament elnökét is adó Vajdasági Magyar Szövetség, a demokratákhoz szo­rosan kötődő G 17 Plus párt, a li­berálisok s minden más, a tarto­mányi parlamenti többséghez tar­tozó politikai alakulat. A legerő­sebb szerb ellenzéki erő, a radiká­lis párt még nem mondott véle­ményt róla. zusi háborút Grúzia robbantotta ki. Kérdésre válaszolva Havel el­mondta: támogatja, hogy ameri­kai radart telepítsenek Csehor­szágba. Szerinte ennek semmi kö­ze ahhoz, hogy az egykori szovjet befolyást most amerikai befolyás­sal helyettesítenék. „Úgy vélem, azért van némi különbség, ha va­laki 600 tankkal és félmillió kato­nával jön ide, mégpedig megkér­dezésünk nélkül, valamint a szö­vetségi kötelezettségek teljesítése között” - jelentette ki Havel. Kife­jezte reményét, hogy a cseh par­lament az amerikai radar telepíté­sét jóváhagyja. A legutóbbi felmérések szerint az amerikai radart a cseh lakosság 70 százaléka elutasítja. A cseh parlament várhatóan legkoráb­ban karácsony előtt foglalkozik a radarral, amelyet jelenleg a koalí­ciós képviselők sem támogatnak egységesen. Václav Havel szerint a mai Oroszországnak újabb nagyhatalmi ambíciói vannak „Kicsit kicsinek” érzi magát az óriás KOMMENTÁR A százalékok margójára LOVÁSZ ATTILA Nem tudom, hány olvasónak jelentett meglepetés az a felmé­rés, amelyről az Új Szó múlt béten számolt be, s amely szerint a szlovák gyerekek a romákat és az idegeneket megelőzve a ma­gyarokat látják a legrosszabb színekben. A felmérés magyaráza­tot ugyan nem ad, de nem is olyan nehéz kitalálni, mi van a háttérben. Sokan mondhatnák, hogy a jelenlegi, úgynevezett szociálde­mokrata-nacionalista kormányzat az oka mindennek. A nemze­tiek vezérének viszonyulását a magyarokhoz és romákhoz be­mutatni nem kell, az ő politikailag motivált viselkedésének két komoly mutatója volt eddig: a pénz és a pénz. Amikor ugyanis a KIA számára felvásárlandó telkekről volt szó, bizony úgy le- butázta szlovák testvéreit, mint ahogyan a magyarokat szokta, ellenben a koreaiakkal szemben soha nem viselkedett elutasí­tóan. Ennyit a nemzeti érzelmekről. Arról viszont két év nacio­nalista kormányzata nem tehető felelőssé, hogy egy teljes nem­zedék néz rossz szemmel a magyar szomszédra. Egyetlenegy dolgot lehet ugyanis elérni két év alatt: nyilvánosságra hozni, húzni az amúgy igenis létező, látens nacionalizmust. A kérdés tehát az, hol ered az a látens, magyarokat elutasító magatartás a szlovákoknál, amely ugyan nem nyíltan és nem fatálisán jelenik meg, de bármikor mozgósítható. A válasz egyszerű: a szlovák gyermek okítása, nevelése, nemzeti értéke­inek bemutatása a 19. századi romantikus nacionalizmus iro­dalma, annak értékrendje révén történik évtizedek óta. A szlo­vák irodalom és történelem nagyjait a szlovák oktatási gyakor­lat bizony úgy mutatja be, mint a magyarok elleni évszázados és - a végén - sikeres harcot. Most teljesen mindegy, hová ju­tott el a történetírás, hol tartanak a történészek és hol tart az értelmiség (egyébként lényegesen jobb a helyzet ebben a szeg­mensben, de hát ahol a tények a fontosak, ott nem is csoda). A 15 éven aluli populáció történelmi, irodalmi és esztétikai ne­velése teljes egészében a magyarellenes hangulatok közt zajlik. Egyrészt a történelemtanításban a Ficótól is tapasztalható, egyébként teljesen fölösleges önigazolgatás, másrészt a magya­rokkal szembeni önmegfogalmazás, mondhatnók: identitáske­resés a jellemző. Ebben a légkörben toleranciáról beszélni, an­nak csíráját is keresni badarság, s ezzel magyarázható az is, hogy a vegyes házasságokban, a több nyelven beszélő nagy csa­ládokban a magyar nyelv szorul perifériára. A ritka kivételek csak erősítik a szabályt. Ha ez az ország korszerű, művelt, a világhoz felzárkózó állam akar lenni, akkor kisebbségeitől vagy meg kell szabadulnia (ezt sokan tartják könnyebb útnak), vagy meg kell tanulnia együtt élni másokkal, ahogyan ezt az angol társadalom teszi. A másik mellett szavaznánk, s akkor ugyanezt kell elmagyaráznunk Bu­dapesten is. De ez már más téma... Illetve dehogy. Pontosan ugyanaz. JEGYZET SVK-HUN villamos JUHÁSZ KATALIN Aki mostanában a kassai 6-os villamos vonalán utazik, egy nem mindennapi járműre lehet figyelmes. Belül olyan, mint a többi villamos: ütött-kopott, szemetes, levegőtlen és több­nyire zsúfolt, kívül viszont sok­kal szebb. Valóságos terápia a szemnek és a léleknek, amikor begördül a megállóba. A kocsit ugyanis ügyes kezek festették színesre és vidámra. Szakava­tott alkotókról van szó, akik le­tettek már egyet s mást az asz­talra nálunk és Magyarorszá­gon. Ez a mű nem titokban, egyetlen éjszaka alatt készült, hanem gondosan megtervez­ték a motívumokat, vizualizál- ták a kívánt célt, és persze megkapták az illetékesektől a villamost. Egy nemzetközi együttműködés, ha úgy tetszik szlovák-rpagyar összefogás eredményét láthatja a kedves utas, egy kültéri, mozgó kiállí­tást. A pozsonyi Védcölöp Alapít­vány hasonló stílust képviselő fiatal képzőművészeket hozott össze a határ két oldaláról, és szerzett nekik egy izgalmas fe­lületet. Ők tízen pedig közös motívumokat kerestek, illetve kiegészítették, továbbgondol­ták egymás ötleteit. A mozgó tárlat október közepéig látha­tó, és létrejötte bizony nagy do­log. Közlekedő járművet sze­rezni művészeti célokra ugyan­is nem olyan könnyű feladat, próbálják csak ki. Nemcsak a helyi közlekedési vállalat, ha­nem a város vezetésének rábó- lintása is kell hozzá, és bizony a döntésben érdekeltek nem mindenütt kedvelik a modem képzőművészetet. Ami tehát Kassán történt, az nem csak a magyar-szlovák vi­szonynak használt a maga sze­rény módján. Jót tett a street art mint képzőművészeti ág társadalmi megítélésének is. A graffitisek ténykedése miatt a street art félreértett művészet lett, nem örvend közszeretet­nek a nagyvárosokban; legtöb­ben vandalizmusnak tartják. Az urbánus folklór elemeit fel­használó és továbbfejlesztő al­kotók viszont „normális“ tárla­tokon is kiállítják műveiket, melyek borsos áron kelnek el. Komnk legdinamikusabb stílu­sát képviselik. És e kezdemé­nyezésnek köszönhetően olya­nok is szembe találják magukat komnk művészetével, akik csak a vasútállomásra, a városi hiva­talba vagy a Maratoni térre akartak utazni. Nyilván van­nak, akik hümmögve csóválják a fejüket, sokan viszont elgyö­nyörködnek a harsány színek­ben és meglepő formákban, a váratlanul felbukkanó látniva­lóban. Ha úgy tetszik, egy ki­sebbfajta forradalom zajlik Kassán. Nem hinném, hogy túlzók... (Peter Gossányi rajza- Vége az olimpiának, már megint tele vannak az utak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents