Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-25 / 198. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 25. www.ujszo.com RÖVIDEN Tolsztojok kongresszusa Moszkvában Moszkva. Mintegy százhúsz Tolsztoj gyűlt össze Moszkvában a világ minden tájáról Lev Tolsztoj születésének 180. évfordulója alkalmából. A világirodalom egyik kimagasló alakjának tekintett író (1828-1910) rokonai, utódai az Egyesült Államokból, Angliá­ból, Franciaországból, Svédországból, de még Uruguayból is eljöt­tek a rendezvényre, hogy megtekintsék A Tolsztojok családjának története című ldállítást a Puskin Múzeumban, és persze felkeres­sék az író lakhelyeit, természetesen elsősorban Jasznaja Poljanát, ahol az író életének nagy részét töltötte. A Jasznaja Poljana-i mú­zeum igazgatója, Vlagyimir lljics Tolsztoj maga is egyenes ági ro­kon. Szerinte a Tolsztojok mindannyian nagyon egyenes emberek, nem rejtegetik érzelmeiket, (mti) Elmúlt szerelmek múzeuma Nyitra. A nyitrai nemzetközi színházi fesztivál egyik érdekes kí­sérőrendezvénye lesz egy egyedülálló nemzetközi, az Elmúlt sze­relmek múzeuma című vándorkiállítás. Erre olyan tárgyakat gyűjtöttek össze, amelyek emlékként maradtak meg az emberek szétesett kapcsolata után. A Nyitra Menti Múzeumban szeptember 26. és október 19. között lesz megtekinthető a gyűjtemény. A kiál­lításhoz hozzájárulhat minden szlovákiai érdeklődő is, olyan tárgy ajándékozásával vagy kölcsönzésével, amely volt párjuk után ma­radt meg. Az „adományozást” augusztus 28-ig tehetik meg. A kiál­lított „leletek” között található egyebek között lábprotézis, Vespa motorkerékpár, balta, esküvői ruha, fényképalbum és lakáskulcs is. További részletek és az ajándékozói formanyomtatvány a fesz­tivál honlapján található meg. (sita) Mizser Attila regénye olaszul Pozsony. Grendel Lajos Éleslövészet (1981) című regényének olasz fordítása (2004) után Mizser Attila Szöktetés egy zsúfolt te­rületre című könyve a második olyan regény, mely szlovákiai ma­gyar szerző műveként olasz nyelven is olvasható. Az eredetileg a Kalligramnál Könyvkiadónál 2005-ben megjelent Mizser-regényt Fuga verso un’area affollata címen Monica Savoia ültette át olasz nyelvre, (cs) N. Tóth Anikó káprázatos kisprózája Tallózás a Palócföldben LAPAJÁNLÓ Ismét megbízható színvonal és besorolásának (Irodalmi, művé­szeti, közéleti folyóirat) megfele­lő változatosság jellemzi a Palóc­föld legutóbbi számát, melyet a nyolcvanöt éves Réti Zoltán festőművész alkotásai illusztrál­nak. Az illusztrációkhoz a Kép-tér rovatban két tanulmány is tarto­zik, ezek egyike (Debreceni Bog­lárkáé) a sokoldalú Réti Zoltán képzőművész-pályafutásának re­cepcióját taglalja, a másik (szer­zője H. Szilasi Ágota) Rétinek a Mózes című Madách-drámához készült akvarelljeit mutatja be. A festőnek több alkalommal volt kiállítása Szlovákiában is (Loson­con, Komáromban, Besztercebá­nyán, Zsolnán). Képzőművészeti tárgyú a Találkozási pontok rovat írása is, ebben Bedegi Dea Cene gál István festőművésszel beszél­get. S mind a képzőművészet, mind a költészet felől látható (ol­vasható) Papp Tibor Órakölte­mények című sorozata, melyből fekete-fehérben és színesben is több darabot közöl a lap. A hátsó belső borítón elhelyezett Szám­lap no 2. című a szerző korábbi, térillúziót keltő, labirintusszerű gyűrűkompozícióinak folytatása- ként-továbbgondolásaként olvas­ta tja-láttatja magát. Jól illeszke­dik ide Bedecs László „Bélyeg he­Palócföld IrairfoL »ű*fszrii.k?tólrtí f atyján* UV. évtotwCT . 290%a Kukorelíy Endre Föllágh Péter Turezi István verse N. Tóth Anikó >1|: Tétényi Csaba prö/ája'S lyett kukac van” (Költészet a digi­tális korszakban) című tanulmá­nya. A lap Ami marad című kritika­rovata hét új könyvet ismertet: Nagy Csilla a Panelrés című Kiscse- ri Mihály-verseskötetet, Halmai Nikolett a Kerge ABC című három- szerzős gyermekkönyvet (melyet Szabó T. Anna, Tóth Krisztina és Varró Dániel jegyez), Molnár Krisztián Jean-Dominique Bauby regényét (Szkafander és pillangó; V. Deák Éva fordítása), Baráthi Ot­tó Andrásfalvi-Faragó Zoltán Öt íjász című történelmi regényét, Hatvani József a Hidak Nógrád megyében című albumot, Róna Z. Péter Christina Lamb kötetét (A herati varrókörök. Egy angol hadi- tudósító afganisztáni feljegyzései; Szántó Judit fordítása), Handó Pé­ter pedig A pálya mentén című be­szélgetőkönyvet (Papp Tibort Prá­gai Tamás faggatja). A próza (Próza és vidéke) öt szöveget közöl (köztük Papp Tibor egy órakölteményét), a líra (a „ká­véházi szegleten...” rovatban) öt verset. A költők közt Turczi István, Nyilas Attila, Pollágh Péter és Papp Tibor kapott helyet, a prózaírók közt Vadas Vera, Petrik Barbara és Tétényi Csaba. Igényes, élvezetes irodalmi szemle. Két nevet a végére hagytunk, nem a név, hanem az általuk itt képviselet irodalom nagysága okán. Előrebocsátva, hogy nyil­vánvalóan minden folyóirat-olva­só másként és mást szeret, a Pa­lócföld 2008/2-es számának szá­munkra ezek az abszolút nyerte­sei. (Vágy fordítva: ezeknek kö­szönhetően a folyóirat szóban forgó száma olyan darabbá válik, melytől nem válunk meg, de köl­csön sem szívesen adnánk.) A ver­seket ugyanis Kukorelly Endre két igen-igen jó darabja nyitja, a pró­zában pedig N. Tóth Ánikó két szövege érdemel kitüntetett fi­gyelmet: ezek közül az első, a há­rom tételből álló Szonáta okkal ajánlható úgy is, mint a kortárs kispróza-irodalom felejthetetlen gyöngyszeme, (cs) A kortárs ír sztárszerzőt vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem Sajnos, Füleken is McDonagh Nagy András, Balázs István és Bódi Andrea (Fénykép: a színház archívuma) Martin McDonagh hozzánk is begyűrűzött. Magyaror­szágra már 1998-ban meg­érkezett, amikor Kaposvá­ron bemutatták a Leanane szépét, mely egy trilógia kö­zépső része, ezt követte A kripli és az Alhangya, vagyis Az inishmoore-i hadnagy. McDonaghtól a színházigaz­gatók azt remélik, hogy a fe­kete humorra általában job­ban fogékony fiatalabb ge­nerációkat sikerül színházba csábítaniuk, de ez vagy be­jön, vagy nem. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Komáromban annak idején a Macskabaj nem csábította szín­házba a Selye Egyetem hallgatóit. Talán közhelyesnek tűnik, de tényleg igaz, hogy McDonaghot vagy nagyon szeretik, vagy na­gyon nem. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy nem tartozom a rajongói közé, s az utóbbi évek ál­talam látott előadásai sem győz­tek meg arról, hogy ennek a szer­zőnek s az általa kínált közlés­módnak helye van a színpadon. Általános meglepetésre a füleki Zsákszínház is McDonagh egyik darabját vette elő, aminek több oka is lehet(ett). Egyrészt a társu­latra az utóbbi időben jellemző krónikus színészhiány (Molnár Üvegcipőjét kezdte el próbálni a társulat, de meghaladta az erejét), másrészt a fülekiek is megpróbál- tak a fiatalabbak felé fordulni. Még emlékszem, mennyire megdöb­bentett a kilencvenes évek elején, amikor először láttam a Katona Jó­zsef Színházban a Csirkefej című darabot, hogy az előadásban sűrűn káromkodnak. De Spiró na­turalista színezetű drámájában minden a helyén volt, ismerős szi­tuációk, ismerős figurák köszön­tek vissza. Megvolt a helye a vulgá­ris beszédnek is. Ezt a nyelvet Schwajda és Egressy abszurdba mártott helyzetkezelésével reme­kül beszélte a füleki Zsákszínház is, hisz mind a Csoda, A szent csa­lád vagy Egressy Portugálja mél­tán hozott megannyi szakmai és nézői elismerést a társulatnak. Sajnos, McDonagh darabjának sokkal szerényebb az eszköztára, s azt hiszi, hogy a teljesen hihetet­lennek tűnő jelenetek tömény ká­romkodással fűszerezve képet ad­hatnak eldurvult világunkról. Pe­dig gyorsan kiderül, hogy semmi közünk hozzá, és pár perc után már csak szánalmas figurák ver­gődését látjuk a színpadon. A Zsákszínház Elveszett erköl­csök címmel játssza a The loneso­me West című opust, amelyet pár éve a Pesti Színház is bemutatott Vaknyugat címmel, Varró Dániel fordításában. Az előadás, bár a szakma többnyire dicsérte, a né­zők körében megbukott, s alig volt olyan, ahol a nézők fele ne távo­zott volna a szünetben. Ez Füleken nem fordul(hat) elő, hiszen a né­zőket felültetik a színpadra, a füg­gönyt behúzzák, az előadást pedig szünet nélkül, a szöveget jelentő­sen megkurtítva adják. A fordítás a színlap szerint Bódi Andrea és Meló Roland munkája, s nem an­golból készült, hanem a szlovák fordítást magyarították. A dara­bon az alkotók (a rendezést Mázik István és Nagy András vállalta) je­lentős dramaturgiai átalakítást végeztek, hiszen nem akadt két olyan színész, aki a két fiútestvér szerepét el tudta volna játszani. Ezáltal hangsúlyeltolódások ke­letkeztek, de ez se el nem vesz, se hozzá nem tesz az előadás minő­ségéhez. A darab egyébként a Piszkavas folytatásának tekinthe­tő, s egy-egy részletére utalnak is a szereplők. Itt is egy szörnyű gyil­kosság után vagyunk, hisz Clim puskával agyonlövi az apját, amit Vick azzal a feltétellel tussol el, ha Clim lemond az örökség rá eső ré­széről. A faluban emellett is furcsa emberek élhetnek, de hiába tud­juk meg a pap elbeszéléséből, hogy többen is gyilkosok vagy ön­gyilkosok lesznek, a szavak hide­gen zúgnak el a fülünk mellett, az a baljós vüág, ami pl. olyan szépen megjelenik a Nyitrán játszott szin­tén kortárs ír szerző, Marina Carr Portia Coughlan című darabjában, itt nincs sehol. Csupán puszta vul- garitást kapunk, ami nagyon gyor­san unalomba fullad, s már legke­vésbé sem érdekel, hogy mi lesz Vick sütőjével vagy a hülyére gyűjtött szentképeivel. Nagy Ánd- rás és Bódi Andrea mindenesetre felvülantja azt, hogy mit lehetett volna megmutatni ezekből a meg nem írt figurákból, de veretes és használható szöveg híján többre nem képesek. Még nagyobb baj, hogy a velük diametrálisan szem­ben álló és erkölcsről papoló lel­kész szerepe nem találja meg Gu­lyás Lászlót, aki annak idején Spi­ró Csirkefejében a Fiú szerepében fel tudta mutatni a semmiben ta­pogatózó, a világban önmagát ke­reső, lelküeg sérült kamaszt - itt a reverendája mögül elő-előbukka- nó tetoválások árnyékában mint­ha a távoli múltból rebegne el egy szöveget. Az előadás negyedik fi­gurája az eredeti szövegtől eltérő­en fiúvá átvedlett pálinkavigéc Girly szerepében Balázs István, aki most kap először fontosabb szerepet profi színpadon, de nem sok köze van az előadáshoz. Többször is írtam már arról, hogy nagy szükség volna Szlová­kiában egy harmadik magyar profi társulatra. Füleken az elmúlt évti­zedekben voltak biztató kezde­ményezések, több profi színé­szünk is itt kezdte a pályáját, s lát­tunk a társulattól remek előadá­sokat. Az út tehát adott, de nem biztos, hogy a hasonló hangvételű darabok segítenek a maradék táv legyűrésében. S nem hiszek abban sem, nézvén a hasonló típusú elő­adásokat, hogy jobbá lenne a lel­künk. Legfeljebb felfordul a gyomrunk. Bár idővel talán, ahogy a tévéhíradók véres jelene­teit, ezt is megszokjuk. OTTHONUNK A NYELV- - -J MMMi > > "*•> ■" - -»*»'>• • 1 - .r- W ' m . ■v",'< ■ jM Új törvény - új fogalmak - új kifejezések (3) SZABÓMIHÁLY GIZELLA Az iskolai végzettséget évtize­dekig három szinten tartottuk nyüván: alapfokú, középfokú és felsőfokú végzettségről beszél­tünk aszerint, hogy valaki csak alapiskolát, középiskolát vagy fő­iskolát, egyetemet végzett-e. Amint az előző írásaimban már utaltam rá, a szlovák oktatási kormányzat az új közoktatási tör­vénnyel a nemzetközi oktatássta­tisztikában használt részletesebb felosztást vezette be. Ezzel azon­ban az egyes szintek megnevezése is megváltozott, s mivel az átvett ún. ISCED-97 osztályozás termi­nológiája angol nyelvű, a szlovák kifejezéseket a megfelelő angol megnevezések lefordításával al­kották meg. Szintén volt már szó róla, hogy Magyarországon az oktatássta­tisztika alkalmazza ugyan ezt a rendszert, a közoktatási törvény­ben viszont a „hagyományos” megnevezések szerepelnek, vagy­is Magyarországon az újabb vég­zettségi szintek megnevezése leg­feljebb csak a statisztikában vagy a kérdéssel foglalkozó szakiroda- lomban fordul elő. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy ezekben a szövegekben is az angol megne­vezés lefordításával nevezik meg az adott végzettségi szintet, en­nek következtében a magyar és a szlovák megnevezés szerkezete azonos. Jól látható ez az általános alapiskolai képzést követő szintek esetében, amellyel most foglalko­zunk. A szlovák közoktatási tör­vény ebbe a csoportba négyféle képzést és végzettséget sorol. A legalacsonyabb szintű vég­zettség az ún. nižšie stredné od­borné vzdelanie. A nemzetközi be­sorolás szerint ez a képzés ISCED 2C szintű, ami azt jelenti, hogy nem minősül középfokú oktatás­nak, célja elsősorban valamüyen egyszerű szakma elsajátítása. Ilyen végzettséget szerez például az a diák, aki speciális szakiskolá­ban kétéves szakképző program szerint tanul. Mivel Magyarorszá­gon hasonló képzést a szakiskolák nyújtanak, a vonatkozó doku­mentumok a szakiskolai végzettség kifejezést használják. Tekintetbe véve azonban egyrészt a többi végzettségi szint magyar nevét, a nižšie stredné odborné vzdelanie ki­fejezést célszerű volna alsó közép­fokú szakmai végzettségnek vagy alsó középfokú szakvégzettségnek nevezni. Á szakvégzettség szó jóval ritkább előfordulású (ezért kissé szokatlan), mint a megszokott szakmai végzettség szókapcsolat, előnye viszont, hogy az összetett szó választása következtében a terminus rövidebb lesz. A többi képzés a törvény szerint középfokú képzésnek minősül, így az ISCED 3-as szintnek felel­nek meg. Ide a szintén jól ismert három- vagy négyéves szakmun­kásképzés, valamint a szakközép­iskolai és gimnáziumi oktatás tar­tozik. A szakmunkásképzést elvégző diákok végzettségét a törvény így nevezi meg: stredné odborné vzde­lanie, a korábban leírtaknak meg­felelően magyar megnevezése ez lehetne: középfokú szakmai vég­zettség vagy középfokú szakvég­zettség. A végzettséget igazoló irat - akárcsak az előző, a 2C szint esetén - a výučný list, azaz a szak­munkás-bizonyítvány. A két utolsó alcsoportba érett­ségi vizsgával záródó képzések tartoznak, azaz a végzősök fel­sőbb szinten folytathatják tanul­mányaikat. Ezt a két végzettséget a törvény közösen a már ismert és korábban is használt úplné stredné vzdelanie kifejezéssel nevezi meg, ezen belül azonban megkülön­böztet úplné stredné všeobecné vz­delanie végzettséget, ami a gim­náziumi végzettségnek és az úplné stredné odborné vzdelanie végzett­séget, ami pedig a szakközépisko­lai végzettségnek felel meg. A magyarban ezeket így nevezhet­jük meg: teljes középfokú általános végzettség és teljes középfokú szakmai végzettség vagy teljes kö­zépfokú szakvégzettség. A végzett­séget igazoló irat mindkét esetben a maturitné vysvedčenie, azaz az érettségi bizonyítvány.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents