Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-21 / 195. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 21. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Dmitrij Medvegyev orosz és Aljakszandr Lukasenka fe­hérorosz elnök Szocsiban tar­tott keddi találkozójának idő­pontját már a dél-oszétiai har­cok előtt kitűzték, de Moszk­vában ingerültséget keltett, hogy Minszk hallgat. Luka­senka viszont élt a keddi eséllyel, és így sikerült megol­dani a problémákat - írta az orosz sajtó. A Kommerszant emlékeztetett arra, hogy Oroszország minszki nagykö­vete bírálta a szomszéd állam hallgatását, Putyin kormány­fő hűvösen fogadta augusztus 14-én fehérorosz kollégáját. Az orosz elnök felajánlotta Lukasenkának, beszéljenek a Dél-Oszétia elleni grúz ag­resszióról, s az támogatásáról biztosította Moszkvát, (mti)- Kár, hogy az olimpiai számok közt nem szerepel a megvesztegetés. A hivatalnokaink biztosan rengeteg aranyat nyernének. (Peter Gossányi karikatúrája) A Varsói Szerződés öt tagországa internacionalista segítségnyújtás címén vonult be Csehszlovákiába A Prágai Tavasz krónikája Negyven éve, 1968. augusz­tus 21-ére virradóra vonultak be aVarsói Szerződés csapa­tai Csehszlovákiába, véget vetve a prágai tavasz néven ismertté vált demokratizálá­si folyamatnak. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Január 3-5. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának plénumán leváltják el­ső titkári tisztségéből a sztálinista vonalat képviselő Antonín No- votnýt. Helyére Alexander Dub- čeket választják. Új reformirány­vonal bontakozik ki. Január 22-23. Az SzlKP KB első titkárává választjákVasif Bilakot. Március 6-7. A Varsói Szerző­dés tagállamai Politikai Tanácsko­zó Testületének szófiai ülésén tá­mogatják a CSKP új irányvonalát azzal, hogy a párt akadályozza meg a kommunista- és szocialistaelle­nes erők aktivizálódását. Március 22. Lemond Antonín Novotnýkôztársasági elnök. Március 27. Létrejön a K 231 klub, az 1948 után jogtalanul sé­relmet szenvedett állampolgárok ideiglenes képviselete. Március 30. A Nemzetgyűlés Ludvík Svobodát választja köztár­saságielnökké. Április 1-5. A CSKP KB plénuma Akcióprogramot fogad el a közélet megújhodásáról, demokratizálá­sáról, a polgári jogok elismeréséről. Április 8. Ludvík Svoboda köz- társasági elnök Oldrich Čemík ve­zetésével új kormányt nevez ki. Április 18. A Nemzetgyűlés új elnöke Josef Smrkovskýlesz. Május 3. A Nemzetgyűlés elfo­gadja az új kormány programját, amely fő feladatának tartja az ál­lami szervek munkájának demok­ratizálását, a csehek és szlovákok államjogi viszonyának rendezését, az 1949 óta jogtalanul perbe fogot­tak rehabilitálását, új gazdaságirá­nyítási rendszerbevezetését. Május 31. Hadgyakorlat ürü­gyén szovjet csapatok lépik át a csehszlovák határt. Június 20-30. A Varsói Szerző­dés Fegyveres Erőinek vezérkara Šumava fedőnévvel hadgyakorla­tot tart Csehszlovákiában. (A szov­jet és a lengyel törzsek az országban maradnak.) Június 24-26. A Nemzetgyűlés elfogadja a Cseh Nemzeti Tanács létrehozásáról, az 1948 óta igaz­ságtalanul elítéltek rehabilitálásá­ról szóló törvényt, a Csehszlovákia szövetségi állammá alakítását cél­zó előkészületek alkotmánytör- vény-tervezetét és a cenzúra megszűnését szentesítő sajtótör­vény-módosítást. Június 28. Megjelenik a „Két­ezerszó”. Július 9. A bolgár, a magyar, a keletnémet, a lengyel és a szovjet pártvezetók Varsóba hívják a CSKP vezetőit a csehszlovákiai esemé­nyek értékelésére. Az Elnökség el­utasítja a részvételt. Július 14-15. Bulgária, Ma­gyarország, Lengyelország, az NDK és a SZU kommunista és munkás­pártjainak vezetői levelet intéznek a CSKP KB Elnökségéhez, melyben sürgetik a határozott fellépést az el­lenforradalmi erők és a szocializ- mustfenyegető veszély ellen. Július 20. Kádár János vülájá- ban titokban találkozik Pjotr Se- leszt, az Ukrán KP KB első titkára, az SZKP KB PB tagja és Vasif Bilak, a Szlovák KP KB első titkára, akinek tudtára adják, hogy segítségkérő levélre van szükség a csehszlovák helyzet rendezéséhez. Július 29.-augusztus 1. Az SZKP KB PB és a CSKP KB Elnöksége Ágcsemyőn találkozik Brezsnyev és Dubéekvezetésével. Augusztus 3-4. Bulgária, Cseh­szlovákia, Magyarország, Lengyel- ország, az NDK és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjainak vezetői pozsonyi közös nyilatkoza­tukban a szocialista országok egy­ségét, internacionalista kötelessé­geit, tevékenységük koordinálását hangsúlyozzák. Vasil Bilak titok­ban behívó levelet ad át Pjotr Se- lesztnek a KGB közreműködésével. Augusztus 17. Kádár János, az MSZMP első titkára Komáromban a csehszlovák helyzet veszélyeire fi­gyelmezteti Dubčeket. Augusztus 18. Moszkvában öt VSZ-tagország pártvezetője előtt Brezsnyev ismerteti öt szovjetbarát csehszlovák politikus - Bilak, Ind­ra, Kapek, Kolder, Švestka - au­gusztus 3-án és 17-én kelt segítség- kérő levelét, s előterjeszti a Varsói Szerződés csehszlovákiai bevonu- lásánaktervét. Augusztus 21. Augusztus 20-áról 21-ére virradóra a Varsói Szerződés öt tagországa (Bulgá­ria, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK és a Szovjetunió) in­ternacionalista segítségnyújtás címén bevonul Csehszlovákiába. Az akcióban Románia nem vett részt. A CSKP KB Elnöksége hatá­rozatban utasítja el az akciót, tu­datja a lakossággal a megszállást, és nyugalomra szólít fel. A cseh­szlovák vezetőket letartóztatják és internálják. KÉZ, IRAT Retro '68 MIKLÓSI PÉTER Ezerkilencszázhatvannyolcban, hála a Prágai Tavasznak, Aštól Tiszacsemyőig, sokan azt hit- ték/hittük, hogy Csehszlovákia maga a világ közepe. A Nyugat szeme Prágára tekint- írták újra meg újra a hazai lapok; az au­gusztus 21-ei katonai invázió után pedig ezek a hangok fortis- simóba csaptak. Még Milan Kun- derát is annyira elragadta a hév, hogy egy helyütt aztítja: aFöld- nek ez a csücske a középkor óta először került a világtörténelem középpontjába, és a jövő célja a tett, meg a szólás szabadságát en­gedélyező szocializmus... Az akkori Csehszlovákia megszál­lásának 40. évfordulója kézen­fekvő alkalom arra, hogy örökre eltemessük Csehszlovákia '68-as hasonlíthatatlanságának kliséjét. Épp a kereken négy évtizeddel ezelőtt történtekkapcsán kell végleg leszámolni avval az illúzi­óval, hogy a Prágai Tavasz jegyé­ben kibontakozott társadalmi er­jedés képes lett volna megrefor­málni, emberszabásúbbá tenni az alapjaiban egypárti és bolsevik politikai rendszert. A katonai in­vázió pedig „csak” egy újabb feje­zete és „csücske” volt a szovjet szemléletmód birodalmi jellegé­nek- akárcsak '56-ban Magyaror­szágon. Avagymégkorábban: például '44-benVarsóban, amikor Sztálin azért nem segített a néme­tek ellen lázadó lengyeleknek, mert e felkelés élén nem szovjet- barát emberek álltak; így a gene- ralisszimusznak nem volt garan­ciája arra, hogy Lengyelország a szovjet hatalmi övezet befolyása alákerülhet.Deamamár csupán emlékként élő Csehszlovákia '68-ban azért sem lehetett a világ közepe, mert azokban a hóna­pokban számos egyéb dráma is le­játszódott. Amerikában április­ban Martin Luther Kinget, június­ban Robert Kennedyt is meggyil­kolták, Vietnamban dúlt a hábo­rú, Párizs diáklázadások színhe­lye volt, Kínában véget ért a kultu­rális forradalom. Ugyanakkorta- gadhatatlan tény, hogy a „varsói ötök” katonai inváziója valóban a világlapok címlapj ára emelte Csehszlovákiát. Most, negyven évvel később, hamis mítoszok kergetése helyett, két tükröt tart- hatunka rossz emlékű 1968. au­gusztus 21-e elé. Az első az er­kölcs tükre, amelyben a történe­lem ideológiáktól mentesen jele- nikmeg. így szemlélve az ese­ményt, a cselekvés válaszútjai egyszerűek maradnak: a leroha­nok s az ország reformkommunis­ta vezetőségét fegyverrel eltávolí­tók oldalán nem állt semmi más, pusztán az erősebb úgynevezett jogaésegyolybirodalomgeopoli- tikája, amelynekha az órái nem is, ám az évei meg voltak számlálva. Amásik, azaz az ideológiailags politikailag értékelt história tük­rében a katonai megszállás ese­ménye márbonyolultabb képet ölt. Rövidre fogva: ez a nap volt a reformszocializmus negatívsors­fordulója. Persze, adódik a kér­dés: vajon valóban a katonai meg­szállásig kellett-e várni a remény- vesztéssel, nem lehetett-e koráb­ban is tudni, hogy a Prágai Tavasz köntösébenjelentkező „emberar­cú szocializmus” egy eleve ment­hetetlen, reformálhatatlan vál­lalkozás? Jómagam, aki akkor hu­szonkét éves voltam, ma azt mon­dom: igen, aPrágaiTavasznak ra­dikalizmus és drámai lendület hí­ján is volt egy megvilágosító sajá­tossága - a felemássága és éret­lensége. Az akkori eseményekki- váló szociológiai-történelmi elemzője, Petr Pithart szavaival: ’68 nagysága abban állt, hogy nem tudott és nem is akart győzni, hiszen az csakkompromittálta volna a retorikáj át. Az 1968-atkövető két évtized konszolidációja ezért válhatott keserűen szennyes bohózattá; 1989-ben pedig ezért hihettük el újra, hogy egyeden ostorcsapás­sal olyan kirakatszerű demokrá- cialeszitt, amelyben úgy ragyog majd minden, akár a svájci óra... KOMMENTÁR Már a látszat sem fontos MALINÁK ISTVÁN Európa megosztott abban a kérdésben, müyen választ kellene - vagy tudna - adni Moszkvának Grúzia, egy szuverén ország lero- hanása miatt, ez az uniós külügyminiszterek múlt heti rendkívüli ülése után egyértelmű volt. Aki azt hitte, hogy a NATO-külügymi- niszterek tegnapelőtti rendkívüli értekezlete - az amerikai részvé­tel miatt - másképp végződik, az tévedett. Hiába fenyegette meg az EU elnöki tisztét betöltő' Sarkozy kétszer is Moszkvát az EU-orosz kapcsolatok átértékelésével, a valóság az, hogy az unió csapdahelyzetben van. Ha hű akarna maradni az elveihez, akkor komoly szankciókat kellene foganatosítania az oroszok ellen, de ezt nem teheti meg, mert egyre nagyobb az energiafüggősége Moszkvától. Itt mutatkozik meg a legmarkánsabb különbség a régi és néhány új EU-tag - főleg a dühödten oroszellenes Varsó és a balti államok - között. (A lagymatag-opportunista Szlovákia se­hová sem sorolható be, csak van.) ANATO-külügyminiszterekközleménye ebben a válságban nem ér többet a szenteltvíznél. A legfontosabb eredménynek azt tartja, hogy sikerült megőrizni a NATO egységét, és közösen követelték az orosz csapatok kivonulását Grúziából. Amire Moszkva fütyül, majd akkor teljesíti a Medvegyev által aláírt hatpontos béketervet, ami­kor neki tetszik. Az egyetlen, Moszkvát érzékenyen érintő válasz az lett volna, ha Grúzia konkrét, időhatáros ígéretet kap arra, hogy meghívják a NATO cselekvési akciótervébe, ami a NÁTO-tagság előszobájának számít. De ez nem következett be, mintha a tavaszi bukaresti NATO-csúcs óta mi sem történt volna. Ehelyett ígért a NATO segítséget Tbiliszinek a helyreállításban, újjáépítésben, és elejtett egy mondatot Grúzia területi épségének támogatásáról. Az nyilvánvaló, hogy Európának kezd nagyon elege lenni Putyinból és az általa képviselt új orosz agresszivitásból, másrészt együtt akar vele működni. Az említett NATO-egység valószínűleg azt jelenti, hogy kedden sikerült leszavazni a kemény fellépést sürgető Lon­dont meg Washingtont, azt a javaslatot, hogy szüntessék be az együttműködést Moszkvával a kollektív biztonság terén. Csupán Rice amerikai külügyminiszter merte azt mondani még a NATO- ülés előtt, hogy az oroszok meg fognak fizetni Grúziáért, és a NATO biztosan nem fogja megengedni, hogy Moszkva ismét kettéossza Európát. E mögött annak a veszélynek a felismerése áll, hogy az új orosz agresszivitás már átcsapott a földrajzi terjeszkedésbe, a régi szovjet irányvonal, a sztálini-brezsnyevi hagyományok szellemé­ben. Magyarul: Grúzia orosz befolyási övezet volt és az is marad, akárcsak Csehszlovákia 1968-ban. Ezt a veszélyt ismerte fel a len­gyelekkel együtt a joggal aggódó három balti állam - meg az egye­lőre sehová sem tartozó, de most markánsan szerepet vállaló Ük- rajna. De Rice fenyegetését azért nem veszik komolyan az oroszok, mert a távozó Bush-kormányzat már nem sokat tehet. Egy esetleges katonai konfliktus senkinek sem érdeke. Egyéb esz­közök a hataloméhes és birodalomépítő Putyin megzabolázására jelenleg szinte nincsenek. McCain republikánus elnökjelölt javas­lata, hogy Moszkvát ki kell zárni a G8-ból, a Kremlnek nem sokat számít. Hasonlóan a többi ödethez, mint amilyen az orosz-WTO- tárgyalások megtorpedózása, az új EU-orosz partnerségi szerző­dés elodázása. A Putyin által szilárdan ellenőrzött Gazprom-vezé­rek akkor szorítják sarokba Európát, amikor akarják. És Putyinnak akorábbi évekkel ellentétben már az sem fontos, hogy a demokrá­ciának, a tisztességes politizálásnak legalább a látszatát keltse. fIGYILŐ ___________ Fedőneve: Vltava 666 Negyven éve, 1968. augusz­tus 21-re virradóra vonultak be a Varsói Szerződés csapatai segít­ségnyújtás címén Csehszlováki­ába, hogy véget vessenek az „el­lenforradalmi fordulatnak”. A Vltava 666 fedőnéven jegyzett intervenciónak 108 halálos ál­dozata volt, a hadműveletben részt vevő szovjet, bolgár, len­gyel, magyar és keletnémet csa­patok egy nap alatt rombolták le az „emberarcú szocializmust”, az Alexander Dubček főtitkár nevével fémjelzett demokrati­kus reformokat. A bevonulás, a katonai nyomás gondolata ápri­lis közepén megszületett. Grecs- ko marsall, szovjet honvédelmi miniszter augusztus 18-ánegy el­igazításon tájékoztatta a katonai vezetőket arról, meghozták a végső politikai döntést a bevonu­lásról, s ezt akkor is végrehajtják, ha a harmadik világháború kitö­rését kockáztatják. Csehszlová­kia eltávolodását a szocialista tábortól megakadályozandó 20 hadosztály több százezer kato­nája lépte át a határt, ezeket még tíz követte. Az akcióban négy or­szágkatonái vettekrészt, az NDK néhány hadosztályát keletné­met területen tartották vissza, mivel Grecskó szerint „nem 1939-et írunk” - a politikusok úgy gondolták, a rossz történel­mi emlékek miatt németek ne vegyenek részt egy Csehszlová­kiát érintő katonai akcióban. Szovjet ejtőernyős elitegységek előbb a prágai repülőteret foglal­ták el, majd a Szovjetunió, Ma­gyarország, Lengyelország terü­letéről szárazföldi csapatok ha­toltak az országba. A csehszlovák hadsereg nem tanúsított ellenál­lást, de az akciót a csehszlovák kommunista párt határozatban utasította el; tudatta a lakosság­gal a megszállást, és nyugalomra szólított fel. A Prágai Tavasz leg­ismertebb vezetőit letartóztat­ták és internálták, a megmaradt vezetést Moszkvába rendelték. A tárgyalásokba Svoboda elnök nyomására a szabadon engedett Dubčeket, a CSKP KB első titká­rát, Čemík kormányfőt és Smr- kovský nemzetgyűlési elnököt is bevonták. A politikailag és em­berileg is megtört vezetők - ki­véve František Kriegelt, a Nem­zeti Front elnökét - aláírták a „normalizálásról” szóló jegyző­könyvet. 1969 áprilisára a re­formereket, köztük Dubčeket eltávolították a kommunista párt éléről. Helyére Gustáv Hu- sákkeriilf (mti)-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents