Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-02 / 179. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 2. Presszó 27 Manapság testsúlytól függetlenül minden lány még vékonyabb szeretne lenni, ennek pedig vagy egy étkezési zavar, vagy öngyűlölet lesz a következménye Testképzavarok - és ami mögöttük van A nők többsége örökös harcot folytat a testével. A testképzavarok azonban nem a kilókról szólnak. Mindig érzelmi problémát jeleznek, tünetek csupán. A megoldáshoz gyakran mélyre kell ásni, sokszor egészen a gyerekkorig. ISMERTETÉS „»Ne felejtsétek, lányok, a vékony a gyönyörű - mondta az alacsony, köpcös férfi. — Viszlát mindenkinek! Találkozunk a jövő héten!« Ahogy vége lett a balettórának, kitörtünk a rendezett sorból - meséli Kinga -, és szaladtunk az öltözőkbe. Ledobtuk magunkról a tüllszoknyát, a rózsaszín harisnyát, a balettcipőt, és gyorsan bepakoltuk a bőröndbe. Magunkkal vittük a feszes spiccek és a piruettek emlékét, meg a balettóra zárómondatának lenyomatát: »A vékony a gyönyörű.« Kétségkívül mindegyikünk leikébe kellőképpen beleivódott az üzenet. Én még a naplómba is feljegyeztem, és díszes keretbe foglaltam.” Ideálkép Aki nem jár balettórákra, ugyanúgy találkozik ezzel a bizonyos mondattal, hiszen szinte mindenhonnan az árad felénk, hogy a vékony nő a gyönyörű. Ezt látjuk a filmekben, a kifutókon, a tévében. És persze, mivel minden nő gyönyörű szeretne lenni, így soha nem fogja magát annak tartani, míg elég vékonynak nem érzi magát. A hangsúly az elég vékonyon van. Testsúlytól függetlenül manapság minden lány még vékonyabb szeretne lenni. Ennek pedig vagy egy étkezési zavar lesz a következménye, vagy öngyűlölet. A testképzavarok hátterében önértékelési problémák, kisebbségi komplexusok, megfelelési kényszer és egyéb fel nem dolgozott érzelmi problémák húzódnak meg. A, jó kislány” szindróma Ágit mindenki irigyelte a gimi- ben. Gyönyörű volt, jól tanult, az összes fiú szerelmes volt belé, és a színjátszó körben is mindig ő kapta a főszerepeket. „Mindig jól kellett teljesítenem, akár akartam, akár nem, mert mindenki ezt várta el tőlem. Otthon én voltam a jó kislány, az iskolában a jó tanuló, a randikon az elbűvölő nő, és még sorolhatnám. Ez a megfelelési kényszer észrevétlenül behálózta az egész lényemet. Rányomta a bélyegét minden tevékenységemre.” Testi tünetei lettek a lelki nyomásnak. Ági egyre szigorúbbá vált az étkezések és az edzések terén is. így csapódtak le benne a környezete felől jövő elvárások. „Szülte csak zsírégetőn és táplálékkiegészítőkön éltem. Annyira aggódtam a testsúlyom miatt, hogy nem mertem az étteremben pizzát vagy - mondjuk - egy fagyikelyhet rendelni, és egyre fanatikusabb voltam az edzéseken is. Eluralkodott raj tam a tökéletességmánia, de közben attól rettegtem, hogy nem vagyok az.” Egyszer átszakad __________agát__________ „Aztán egy vasárnap délután rám tört valami furcsa, csillapíthatatlan falánkság. Mindent befaltam, ami csak a szemem elé került. Teljesen kiborultam. Kimentem a mosdóba és megszabadultam az egésztől. Miután rájöttem, müyen könnyen meg tudok szabadulni a fölöslegesen bevitt tápláléktól, egyre gyakrabban kezdtem »bűnözni«. Szinte mindennapossá váltak ezek a kicsapongások és az azt követő hányások. Mivel csak a fölösleges tápláléktól akartam üyen módon megszabadulni, elkezdtem a »répajelző« módszert alkalmazni. Az egészséges étkezéseket répával fejeztem be, így tudtam, ha a hányás során elérek a répákig, akkor megszabadultam attól, amit nem lett volna szabad megennem.” A bulimiások gyakran a jó kislányok, a kitűnő tanulók, a tehetségesek, akiktől sokat várnak el. Ez egy erős megfelelési kényszerbe került személy tünete, aki nem képes kezeim azt a helyzetet, amelybe került. Természetes emberi hajA nők 89%-a fogyni szeretne Egy angol felmérés szerint a nők 56%-a teljesen elégedetlen a külsejével, 89%-uk pedig fogyni szeretne. Ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy csupán a nők egyeden százaléka volt tökéletesen megelégedve a külsejével. Ez pedig azt jelenti, hogy majdnem minden nő, aki ezt a cikket olvassa, azonosulni tud valamelyik szereplővel. A mai nőknek sok szerepben kell teljesíteniük, ezért sokan érzik úgy, hogy a testmozgás és az evés is valami olyan dolog, amelyet uralni kell. tóerő az, hogy mindig a jobbra törekszünk, de tudatosítani kell bennük, hogy a hibátianság vagy a tökéletesség nem normális elvárás. Erre senki nem képes. A „kilógsz a sorból” szindróma Bea gyerekkorában helyes, pufi kislány volt. Szülei nem kezelték súlyfeleslegét problémaként, azt gondolták, egyszer csak kinövi. Az osztálytár sai azonban már nem voltak üyen elnézőek, jöttek az első pofonok. „Csúfoltak és kiközösítettek a többiek - meséli Bea. - Kövérnek tartottak, és ez nagyon bántott. Ekkor szembesültem először azzal, hogy a külsőm akadálya lehet a beilleszkedésnek.” Beában fokozatosan kialakult az önutálat érzése. „A testem a fő ellenségemmé vált. Fogyókúra fogyókúrát követett, mindent kipróbáltam. Hiába. Amikor aztán megtudtam, hogy a zselatin képes megszüntetni az éhségérzetet, belekevertem a fogyókúrás italomba, és hónapokon keresztül kizárólag ezen a turmixon éltem. így lettem kövérből anorexiás.” Súlyos önértékelési zavart okozhat, ha valakit sok hántás ér, vagy kiközösítik a többiek gyerekkorában. Az öngyűlölet égjük tünete az anorexia, az étel elutasítása, az önbüntetés. „Végül egy terápia során megtanultam elfogadni és szeretni önmagamat. Ez volt a kiút. Valószínű, hogy sosem leszek egy macskanő, de ezt most már meg tudom bocsátani magamnak.” A „túl magas léc” szindróma A teljesítménykényszer és a versenyhelyzet is testképzavar kialakulását okozhatja. „Ötéves korom óta jártam balettre - meséli Kinga. - A kezdetektől fogva arra neveltek minket, hogy profi balerinák legyünk. Napi hat-nyolc órát edzettünk, és mindig formában kellett lennünk. A tanárok rögtön kiszúrták, ha felszedtünk akár csak egy küót. Le is szidtak érte. Egész nap a tükör előtt álltunk, gyakoroltunk, és bámultuk magunkat, meg persze egymást.” Elkezdődtek a szorongást okozó összehasonlítgatások. Ki a hajlékonyabb, ki a vékonyabb, ki a szebb. „Mindenki vékonyabb volt nálam. Kövérnek éreztem magamat közöttük, pedig normál súlyom volt. Tudtam, hogy ezzel a testalkattal sosem fogok jó szerepeket kapni, így elkezdtem hashajtókat szedni. Egy nap azonban ráébredtem, hogy vagy egy elfuserált, anorexiás balerina leszek, vagy felülemelkedem ezen az egészen.” Ha egy gyerek nem éri el a szülők vagy edzők által elvárt eredményt, akkor a „nem vagyok elég jó” érzés olyan mélyen beleivódik a leikébe, hogy szinte leheteüen megszaNem szabad mániákusan önmagunkkal foglalkoznunk Egy angol felmérés szerint a nők 56%-a teljesen elégedetlen a külsejével badulni tőle. Nem minden gyerek személyisége búja el ezt a terhet. Egy üyen élmény sok nehézséget okozhat a későbbiekben. Cseberből vederbe Kinga abbahagyta ugyan a balettet, és nem lett anorexiás, de a testképzavara nem múlt el. A belenevelt teljesítménykényszer most túl- edzésben nyüvánul meg. „Személyi edző lettem - folytatja. - Bicikliztem, hegyet másztam, úsztam, futottam. Mindennap több órát edzettem. Muszáj volt, mert különben nem mertem enni. Talán belül még mindig attól rettegtem, hogy nehogy meghízzak. Hat év múlva Melyik szindróma ismerős? Egy-egy testképzavar vagy étkezési probléma kibogozása során nagyon gyakran kihívásokkal teli vagy érzelmileg terhelt gyerekkor kerül felszínre. Egy testképzavar azonban sokféle méretet ölthet. A mai vüágban, mivel a vékonyság korszakát éljük, a legtöbb probléma innen ered. Ha azt veszi észre, hogy függ a lelki békéje az evéstől vagy a sportolástól, akkor ez valószínűleg egy tünet, amely mélyen meghúzódó érzelmi problémát jelez. Érdemes felkutatni az igazi okokat egy pszichológus vagy terapeuta segítségével. Ha nincs Üyen előrehaladott állapotban az ügy, akkor talán elég, ha csak végiggondolja az eseteket. azonban a krónikus kimerülés áüa- potába kerültem.” Az új életmód is megbosszulta magát. „Ekkor megértettem, hogy nem terhelhetem túl a szervezetemet. Nem szabad mániákusan önmagámmal foglalkoznom. Talán ehhez bizonyos fokú érettségre is szükség van. Mostanra megtanultam a testem nyelvét. Azt eszem, amit megkívánok, és akkor edzem, amikor jólesik. Püatest oktatok, és jól érzem magam a bőrömben. Megtanítom az embereknek szeretni és tisztelni a testüket. És nem a szépségért, hanem az egészségért.” A „szeretethiány” szindróma Az érzelmüeg „üres” gyerekkor is elvezethet a táplálkozási problémák és a testképzavarok kialakulásához. Anna, ha a gyerekkorát kellene felidéznie, valahogy így festené le: „húzd ki magad”, „ne beszélj az asztalnál”, „tanulj szorgalmasan”, „ne tegyél fel kérdéseket”. „Még könyveket is kellett a hónom alá szorítanom, hogy a helyes testtartást gyakoroljam. Eleganciára és kifinomultságra akartak tanítani a szüleim. Hiányzott a sok nevetés, játék, ölelés. Szabályok közt éltem, egy magányos vüágban. Még testvérem sem volt.” (sxc.hu-felvételek) Azok a gyerekek, akik kevés érzelmet kapnak, szigorúan nevelik a szülei, vagy a szülők eseüeg nem tudják kimutatni az érzelmeiket, hajlamosak ezt az érzelmi hiányt evéssel pótolni. Ez az úgynevezett vigaszevés. A hízás eben pedig később jönnek a jól bevált módszerek. Hashajtók, étvágycsökkentők, és már ki is alakult az anorexia vagy a bulimia. A „rossz örökség” szindróma Az olyan anyukák, akik maguk is táplálkozási zavarral küzdenek, gyakran átörökítik ezt lányuknak is. Az alacsony önértékelésük miatt nem tudják belenevelni gyerekükbe az önbecsülést. A gyerek üyenkor nem lát otthon normális szerepmintát. „Sosem ettünk otthon egészségtelen ételeket - folytatja Anna. - A mogyoróvaj egyenesen méregnek számított. Még arra is emlékszem, hogy az apám azt mondta egyszer anyámnak, hogy »nem tudlak így szeretni, ha nem fogysz le«. Azt hiszem, neki is megvoltak az étkezéshez kapcsolódó félelmei. Azt láttam otthon, hogy a szeretet összefügg a testsúllyal. Ebben a hitben nőttem fel. Nem csoda, hogy én is alig mertem enni.” (nlc)
