Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-19 / 193. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 19. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ PROFIL Az Osztrákokat jobban érdekli a pekingi olimpia, mint a szeptemberi parlamenti választásra készülő pártok kampánya - derül ki a Profil osztrák hírmagazinban közölt közvélemény-kutatásból. Az OGM-intézet felmérése szerint a megkérdezettek egyhar- madának figyelmét inkább az ötkarikásjátékok kötikle, míg a választási hadjárat alig tizenhét százalékukat foglalkoztatja elsődlegesen. 24%-uk figyeli mindkettőt, ám hasonló hányadot képviselnek azok is, akiket az olimpia és a választás is hidegen hagy. Ha vasárnap tartanák a választást, a néppárt (ÖVP) a voksok 31, a kancellári tisztséget ellátó szociáldemokraták (SPÖ) a 26%-átszereznékmeg. (mti) Az utóbbi tíz év csaknem 0%-os gazdasági növekedése után Itália lakosai biztonságra vágynak Itáliai csoda száz nap alatt Hivatali idejének első száz napja alatt Silvio Berlusconi alighanem megcsinálta a lehetetlent: a modem Olaszország történetében páratlan mértékben sikerült kiteijesztenie uralmát e látszólag kormányozha- tatlan országra. MTI-ELEMZÉS Az ellenzéki pártokat megbénítja a kölcsönös marakodás, miközben a miniszterelnök támogatott- sági mutatója 55%-os. Ez magasabb, mint az angol és spanyol kormányfőé vagy a francia köztársasági elnöké - mutatott rá elemzésében a Newsweek. Az amerikai hírmagazin meglepőnek nevezi, hogy valaki ennyire sikeres tud lenni Olaszországban. A többi nyugat-európai államhoz képest Itáliában huzamosabb ideje jelentős probléma a korrupció és az a politikai rendszer, amely aránytalanul nagy súlyt fektet a kis politikai pártokra. Berlusconi elődjét, Romano Prodit megbénította balközép kormánya hajszálnyi többsége a szenátusban, illetve a kilenc pártból álló koalíció sokszínűsége. Berlusconi viszont ravaszul kihasználta a 2005-ben jóváhagyott választási törvényt, amely „felszámolta” a kis pártokat. Ennek köszönhetően a 72 éves médiacár földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, amelynek hatásától az ellenzék máig nem tért magához. A kormányfő jobbközép pártjának 174 helye van a szenátusban (a baloldalnak 132), tehát többsége kényelmes. Berlusconi nem. vesztegette az idejét, már tavasszal nekilátott hatalma megszilárdításához. Egyik első lépésként keresztülvitte a parlamentben azt a törvényt, amely büntetőjogi mentességet biztosít a négy legfőbb közjogi méltóságnak (így neki is) hivatali ideje alatt. A tervezetet elsöprő többséggel szavazta meg a törvényhozás mindkét háza, véget vetve a miniszterelnök elleni pereknek. Hogy a fenti törvény nem volt mentes a politikai pikantériától, az sokak számára nyilvánvaló. Mindazonáltal az olaszok túl szegénynek érzik magukat, semhogy nagy figyelmet szenteltek volna e kérdésnek. Az utóbbi tíz év csaknem 0%-os gazdasági növekedése után (a Bankof America 0,5%-ot jósol az idei évre) Itália lakosai biztonságra vágynak - pénzügyi és minden más szempontból. Berlusconi pedig teljesíti az elvárásaikat - bársonykesztyűbe bújtatott vaskézzel. Példaértékű volt, ahogyan rendet tett Nápolyban, abban a városban, amelyet hónapokon át szinte betemetett a szemét, mivel a környező települések nem bíztak abban, hogy a római kormány képes rendet teremteni a szemétlerakók körül. A nagy showman szerepébe bújó Berlusconi Nápolyba hívta össze a kabinet üléseit - beváltva a választási kampányban tett ígéretét, hogy addig tesz így, amíg a szemétprobléma meg nem oldódik -, és „szemétfejedelmet” nevezett ki a gond orvoslására. Júliusban a parlament elfogadta a kormányfő tervét új szeméderakók nyitásáról és új szemétégetők építéséről, lehetővé téve, hogy katonák őrizzék az ideiglenes szeméderakókat a helyi lakosságharagjától. Hasonló elszántsággal látott neki ama közvélekedés orvoslásának, amely szerint terjed az erőszakos bűnözés (bár a statisztika mást mutat), amiért a külföldiek felelősek. Júliusban a kormány rendkívüli állapotot hirdetett ki, hogy fölvegye a harcot az illegális bevándorlással szemben, és a parlament elé terjesztett egy törvénytervezetet, amely kötelezővé tette volna az itáliai táborokban élő romák ujjlenyomatának regisztrálását. Berlusconi végül enyhített a szövegen, miután az éles tiltakozást váltott ki emberjogi csoportok és az EU részéről. Augusztus elején több ezer katonát vezényelt a nagyvárosok utcáira, fokozva az illegális bevándorlók és a bűnözők elleni szigort. Az efféle kemény taktika lehetőséget adhatna Berlusconinak arra, hogy nekilásson az Itáliát gyötrő súlyosabb gondok megoldásának. Az olaszországi adókulcs (43%) a legmagasabbak között van Nyugat- Európában, miközben a fizetések az alacsonyak közé tartoznak. Ennek következménye pedig széles körű adócsalás. Az államadósság változadanul meghaladja a hazai össztermék (GDP) 100%-át; törlesztése évente a GDP 5-6%-át emészti fel. Berlusconi - előző miniszterelnökségével ellentétben - idén azt ígérte, mérsékeli az állami kiadásokat. Ebben az esetben viszont nehéz lesz beváltania az adók csökkentésére, illetve a növekedés ösztönzésére tett ígéretét. Bárhogy áll is a dolog, a kormányfőnek meg kell találnia a kiutat. Az olaszok ma kedvelik őt, ám amit igazán akarnak, az a gazdasági stabilitás. A szemét eltakarítása és a bevándorlók zaklatása nem elégíti ki őket. SZEMSZÖG Sopánka és a többiek Miért hívnak egy hátaslovat Sopánkának? Miért nyúl Grúzia az orosz medve málnásába? Hogyan lehet az, hogy a sokadik napon még nem nyertünk egyeden aranyérmet sem? Minden mindennel összefügg, éppen úgy, mint a magyar olajcég reklámjában: sportolóink sikere az ország sikere. Amíg a magyar miniszterelnök feleségét ledobta hátáról a ló - gonoszkodó netpolgárok szerint a derék négylábú a Sopánka névre hallgat -, Pekingben az olimpia megnyitóján a rendezők semmit sem bíztak a véledenre: a digitálisan kivetített tűzijáték a legújabb kori Kína találmánya. Ivan Gaš- parovič tanult grúz kollégája is ezen a napon látta szükségét besétálni az oroszok mesterien felállított kelepcéjébe. így gazdagodott a hadtörténelem egy újabb hatnapos háborúval. Saját fényesre koptatott gatyáján lefelé csúszó anyaországunk pedig még mindig nem nyert aranyat. Erre fél évszázada nem volt példa az olimpiák történetében. Aggodalomra persze semmi ok, mert csütörtöktől a helyszínen szurkol a magyar sportolók sikeréért Gyur- csány Ferenc miniszterelnök is. Elmondása szerint azért, hogy lelki segélyt nyújtson sportolóinknak. Szinte magam előtt látom a kormányfőt, amint Csemus Imrétől ellesett pózban az igazság gyökeréig hatolva analizálja a kudarcot szenvedett versenyzőket. Megfeledkezve arról, hogy sportminisztersége óta, melyet, miután főnökét pont négy éve az athéni olimpia idején „meg- puccsolta”, a miniszterelnöki bársonyszékre cserélt, a magyar élsportban felgyorsultak azok a tendenciák, amelyek most Pekingben kitelj esedni látszanak. Egyes sikersportágaink szakmai műhelyei, sajtóhírek szerint, a pekingi olimpiára készülve az anyagi ellehetedenüléssel küzdöttek. A Pekingbe címvédőként érkező sportlövő nő pedig a budaörsi önkormányzat aggályai miatt még a lőteret sem használhatta. Az ember nem hisz a szemének, ha ilyen híreket olvas. A 13. helyezés innen nézve nem is kudarc. Ez persze csak a fecsegő felszín, a mélyben ott húzódnak a szociálliberális koalíció hat évén túlmutató okok és összefüggések. A versenysport bázisa évről évre szűkül, a fiatalok ma inkább a számítógép előtt ülnek, minthogy lejárnának az edzőterembe. Ennek káros hatásai nem csak az olimpiai eredményekben köszönnek vissza, hiszen gyakorló pedagógusként magam is szembesülök a civilizációs betegségekkel küszködő: elhízott, allergiás gyerekek tucatjaival. Éppen ezért nagy böszmeség lenne azt állítani, hogy Ferenc testvér lenne nemzeti „sport- nagylétünk” nagy temetőjének főgondnoka. Ezzel együtt a pekingi kudarcok fogadtatása jól illusztrálja az anyaország lélekte- lenségét, depresszióját. Egyrészt azonnal átpolitizálódnak a kudarcok, mint ahogy majd a sikerek is, amelyek váratnak magukra: hiába, a kajak-kenu csak az olimpiavégén kerül műsorra. Másfelől a magyar sportközvéleményben az olimpián csak győztesek vannak és kudarcot vallott versenyzők, utóbbiak a másodiktól mindannyian. Elkényeztettek minket a sportolóink, Magyarország az olimpiák összesített éremtáblázatán a hetedik helyen van. G7 - tetszik érteni? Hát ezért mondom, hogy Sopánka botíása sportbaleset, a grúzok meg hősiesen hülyék voltak, de az olimpiának legalább kölcsönöznek némi melboume-i hangulatot. Akkor, ötvenkét éve, a Rusz medve mancsa minket törölt éppen képen. Fájt. Zádor Ervinnek a medencében vérzett is. Ez volt a „melboume-i véres fürdőbe” torkolló szovjet-magyar vízilabdameccs. Kolek Zsolt KOMMENTÁR ; Jánošík minimálbérrel GÁL ZSOLT A kormány 9 ezer koronára szeretné emelni a minimálbért. Ennek egyetlen oka van: Robert Fico újra a szegény népnek osztogató jóságos télapó vagy Jánošík szerepében szeretne tetszelegni. A kormánypártok képviselői tavaly decemberben módosították a minimálbér megállapítását. Az új jogszabály alapján, ha a szakszervezetek és a munkaadók nem egyeznek meg, a minimálbér automatikusan az átlagbér emelkedésének előző évi tempójával nő. Mivel nem jött létre megállapodás, a minimálbérnek az automatikus mechanizmus szerint jövő januártól 8 690 koronára kellene emelkednie. Akormány azonban nem kívánja alkalmazni a saját maga által elfogadott törvényt. Még meg sem száradt a tinta a jogszabályon, máris azzal ellentétesen 9 ezer koronára emelné a minimálbért Fico. Ha kell, újra törvényt módosítanak, gyorsított eljárásban. A cél: a választók nem láthatják, hogy a minimálbér automatikusan megemelkedik, azt kell hinniük, Robert Fico emelte meg. Mindezt a jóságos miniszterelnöknek köszönhetik, aki szíwel-lélekkel harcol a gaz kapitalista kizsákmányolok ellen, és kicsikarj a belőlük a nagyobb fizetést. És megemel a népnek minden szociális juttatást, amelyek megint csak nem a törvények végett nőnek, hanem mert az igazság bajnoka, Fico a lakosságot boldogítandó több pénzt oszt erre a célra. Csak azt kell elhallgatni, hogy Fico a más pénzét osztogatja, a minimálbér emelésekor a vállalatok és vállalkozók, a szociális osztogatáskor meg az adófizetők zsebében turkál. Jánošík image- ének megtartásához egy 300 koronás különbség is elég. Ficónak ez mindegy, hiszen a terheket újra a cégek, főleg a kisvállalkozások nyakába rakja, miközben a nép többsége nem a neki bért emelő munkáltatót fogja hirtelen megszeretni, hanem ót, a mindent elintéző szeretett miniszterelnököt. A nép többsége úgy sem érti meg, hogy a minimálbérnek nincs jelentősége, hacsak nem emelik túl magasra. Ekkor azonban alapos rombolásra képes. Abérek nagysága ugyanis a cégek termelékenységétől, a munkaerő-piaci kereslettől és kínálattól, mega szociális védőháló nagyságától függ, nem attól, milyen fizetéseket határoz mega kormány. Ha ez nem így lenne, akkor Fico felemelhetné a minimálbért akár 100 ezer koronára is, s minden dolgozó boldog milliomos lenne. Vagy inkább a szlovák vállalkozók és cégek túlnyomó többsége (mivel képtelen lenne kigazdálkodni a béremelést) csődbe menne, tömeges elbocsátásokba kezdene, és legjobb esetben is a feketemunkára térne át, minek következtében országunk gazdasága összeomlana. A 9 ezer körüli minimálbér (a korona erősödésével és a kiterjesztett kollektív szerződésekkel párosulva) még csak pár ezer munkahelyet fog megszüntetni és hasonló számú új munkahely létrejöttét fogja megakadályozni. Ezt a nagyvállalatokban létrejövő új munkahelyek száma bizonyára ellensúlyozza. A gond csak az, hogy a megszűnő, illetve a létre nem jövő állások az alacsony képzettségűeket foglalkoztató gyárakban és kisvállalkozói szférában összpontosulnak. Pedig épp ilyen munkahelyekre lenne szükség a leszakadó régiókban, ahol a kormányjelenleg a hozzá közel álló cégeknek osztott szét négyszázmillió koronát szociális foglalkoztatásra. JEGYZET Skodával szállni élvezet JUHOS MELINDA Néha pöfög, nehezen gyújt, de még gurul, szoktam mondani azoknak, akik kinevetik a járgányomat. Pár hónappal ezelőtt magam sem gondoltam volna, hogy így beszéleka „kicsiről”. A jogosítvány megszerzése után mindent megtettem, nehogy testközelbe kerüljünk, egyszer nagyanyámat fuvaroztam vele, de amikor már ő is intett, nem így illene vezetni, feladtam. Aztán munkába álltam, és rá vitt a kényszer, hogy pár próbakör után használatba vegyem. A kis Škoda 120-as harmincéves lesz, már a szüléimét is szolgálta. Most én rovom vele a küométe- reket - a többi autóvezető nagy örömére. Nem mindenki szereti ugyanis a régi kocsikat, holott tud még a kis „szürke őrület” százzal is süvítem. Dudálnak rám a nagy dzsipekből, ha kell, ha nem. Igaz, néha pár percig villogni hagyom az irányjelzőt, így jár az automatához szokott ember. Elvből előznek, nemár, hogy egy Škoda haladjon előttük. Nemrégiben defektet is kaptam . Amikor a rokonság férfitagjai meghallották, hogy észre sem vettem, nem tudták, sajnáljanak-e, vagy kinevessenek. Először azt gondoltam, a kormánnyal történhetettvalami, jobbra húzott a kocsi. Aztán fék és lám, defekt a jobb elsőn. Telefon öcsinek-öt perc múlva segítség. Egy nagy esőzéskor elázott a bal lábam. Nézegettem, mi történhetett, de valószínűleg ezt is szakember mondj a meg, mint ahogy a minápi rejtélyes csikorgásra is tőle várom a választ. A körülöttem lévők azt hitték, vonatjön. Aztán a szerelő szakszerűen átnézte a fékeket, a motort. Két hétig minden rendben volt, de ma reggel ismét csángóként érkeztem a Csalló- közközpontjába. Az elektromos ablakemelőtől és a központi zártól a nagyautókkal közlekedők is befagynak. Akad gond is a „szürke őrülettel”. Bármibe tankolok, csak ebbe ne kelljen. Régebben próbáltam úgy intézni, hogy valamelyikférfi pajtásomjelen legyen a tankolásnál. Amióta viszonylag korán megyek el otthonról, és későn jövök haza, magamnak kell intéznem. Minden „kékbenzintankolás” után kínok közt csavarom vissza a tanksapkát, a levételről már nem is beszélve. Szerencsére mindig akad a töltőállomásokon készséges férfi. (Minden kutasról ugyanez nem mondható el.) Ezzel együtt már nehéz lenne azéletemakis szürke őrület nélkül. A reggeli és esti füstfelhó, a szivató felhúzása, majd megfelelő idő után leeresztése pedig már mindennapi szertartás. Ezt csak a motorozás múlhatja felül, de az már egy másiktörténet. (Peter Gossónyi karikatúrája- Ne izgulj, drágám, biztosan megkapaszkodsz, elvégre nem vagy miniszter.
