Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-19 / 193. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 19. www.ujszo.com Joe Zawinul halála után népszerű klubja is bezárt Csődbe ment a Birdland Hetvenöt éves Roman Polanski rendező, a mozi világának egyik legellentmondásosabb személyisége A zongorista Oscar-futamai Polanski tavaly Szlovákiában járt, a trencsénteplici Artfilm fesztivál vendége volt, ahol a szemle igazgatójával, Milan Lasicával ballagott fel a Hírességek hídjára (CTK-felvétel) POSTA ÁKOS ISTVÁN Bécs. Ausztria legnevesebb jazzklubja, a Birdland augusztus közepén csődhelyzetet jelentett be, miután a városvezetés megvonta a szórakozóhely további anyagi támogatását. A legendás klub alapítója a tavaly elhunyt magyar származású osztrákjazzmuzsikus, Joe Zawinul volt. A világhírű zenész annyira közkedvelt volt, hogy az osztrák posta még életében bélyeget jelentetett meg róla! A 75 esztendősen elhunyt művész 2004-ben alapította saját jazzklubját, amelyet kedvenc New York-i klubja, a Birdland nyomán nevezett el. Egy évtizednyi keresgélés után talált rá a megfelelő helyszínre, a Hilton szálló pincéjére, amely Bécs III. kerületében áll. Zawinul egy világszínvonalú jazzklub kialakítását tűzte ki célul, amihez a városvezetés jelentős anyagi segítséget is nyújtott. A klub csakhamar a város legelitebb klubjainak egyikévé vált, olyan neves előadók léptek ott fel, mint John Mayall, Marianne Mendt, Djabe, Peter Lipa, Louie Austen, Georg Danzer. Jómagam Mari Boine bécsi koncertjén voltam a dekoratív és kellemes kialakítású szalonban. Ez azonban túl sokba került az üzemeltetőknek, így már jó ideje hallani lehetett arról, hogy lázasan szponzort keresnek. Miután tavaly - nyári turnéjának befejezése után egy héttel - bőrrákban elhunyt az alapító, a klub jövője kétségessé vált. A legendás muzsikus halálát követően a város kulturális vezetése - vélhetően - nem látta garantáltnak a színvonal megtartását, így megvonta a támogatást. Ekkor sokakban felmerült a kérdés: vajon kell-e támogatni egy jazzklubot, vagy a piacképesség legyen mérvadó ezen a téren is? A támogatások megvonása miatt az ellenzék kritizálja Michael Háupl főpolgármestert és Andreas Mailath-Pokorny kulturális ügyekért felelős alpolgármestert, mondván, az ő felelőtlenségük, hogy a klub a jelentős állami támogatás ellenére csődbejutott, hiszen nem ellenőrizték kellőképpen a pénzek felhasználását. Az átépítési költségek fedezésére 726 728 eurót adott az állam a klub létesítésekor, ami miatt sok, akkor már meglévő szórakozóhely tiltakozott. A Néppárt szakemberei szerint a városvezetés szabotálta a klub pénzügyeinek rendezését, hiszen ők többször is felhívták az ügyre a városvezetés figyelmét. A Zöldek szerint a Birdland- koncepció eleve bukásra ítéltetett, kár volt beleinvesztálni ennyi pénzt. A szocialisták ugyanakkor megvédik a döntésüket, hiszen szerintük a kortárs kultúrát támogatni kell, de bizonyos határokon nem lehet túlmenni. Sajnálatosnak tartják, hogy a klub megszűnik, az eddigi állami segítség és a világszínvonalú koncertek ellenére is. Párizsban született, ám amikor hároméves lett, szülei Krakkóba költöztek, ahol azonban a háború alatt, származásuk miatt, üldözötté váltak. TALLÓS1 BÉLA Polanski előbb a színészet felé kacsingatott. Andrzej Wajdának A mi nemzedékünk című 1955-ös háborús drámájában még a színészek táborát gazdagította, s több korai lengyel mozgókép stáblistáján is szerepel a színészek között vagy forgatókönyvíróként. Később a lódzi filmművészeti főiskola rendező szakos hallgatójaként átállt a kamera mögé. 61-es, Kés a vízben című, első nagyjátékfilmes rendezői opusa, amely már jelezte nagyságát, hiszen Oscarra jelölték, még lengyel nemzeti színekben készült. Talán a kommunista párt nemtetszése miatt, ahogy az a Kés a vízbent fogadta, „nyugatabbra” evezett, s nemzetközi karrierjét és a psychohorror alapját már angol „mezben” alapozta meg, trilógiája első darabjával, az Iszonyattal. A Vámpírok báljával - amely már az álomgyári stúdiókból látta meg a napvilágot, illetve a mozik vásznát - vígjátékba oltotta a horrort, hogy végül a műfajt egy igencsak komoly darabbal, a Rosemary gyermeke című klasszikussal járassa csúcsra. Hollywooddal aztán magánéleti botránya miatt szakítania kellett, az amerikai törvény elől Európába menekült, Franciaországba telepedett le. Itt valódi „nemzetközi-” filmessé lett, úgy tűnt, legtávolabb az amerikai színekben készült Kínai negyed című krimivel jutott, amellyel rendezői pályája Árany Glóbusz-os fordulatszámot vett: a Los Angeles-be akkreditált filmes újságírók a legjobb film és a legjobb rendezés kategóriákban is Polanski mester munkáját emelték ki. 2003-ban adták rá művészetére, méltán, az Oscar-védjegyet A zongorista című opusáért. A zongorista lehetett volna egy a hasonló dramaturgia alapján építkező holocaust-filmek sorából, ha nem Wladyslaw Szpilman, a nagy tehetséggel megáldott lengyel zongorista állna a középpontban, akinek fiatalkori üldözött énjét Adrien Brody a túlélésért remegő zenész lelkének finom érzékelésével kelti életre. S ha a film végén nem jelenne meg a német Wilm Hosenfeld százados (Thomas Kretsch- mann alakítja remekül), akinek parancsára Szpilman felkavaró, emlékezetes, döbbenetes élet-halál futamot játszik a fekete-fehér billentyűkön. Kettősük, a két színészi teljesítmény, ez a végkifejlet emeli a filmet az ebben a témában készültek közül addig nem érintett magasságokba. Nem véletlen, hogy az Amerika Filmakadémia is meghajolt előtte. A Birdland, amikor még „ma esti program"-ot hirdetett (Képarchívum) MAGYAROK A 75 EVES ROMAN POLANSKIROL A magyar közönség elsősorban magánéleti botrányairól és A zongorista című filmjéről ismeri a 75 éves Roman Polanskit, aki a mozi világának egyik legellentmondásosabb személyisége, egy igazán érdekes, ugyanakkor nagyon jelentős figura - mondja Báron György filmkritikus. Véleménye szerint Polanski igazi „csodagyereknek” számított, mely szerepkörből azóta sem lépett ki: „valahogy sohasem tudott felnőni, csodagyerek maradt 75 éves korára is”. A filmkritikus szerint a lengyel származású színész-rendező Magyarországon is hatalmas ismertségnek örvend, ez azonban nem feltétlenül párosul elismertséggel, sokan ugyanis nem a legjobb oldaláról, tehát mesteri filmjeiről, hanem sokkal inkább „gyermekded botrányairól” ismerik. A botrányok sora a Manson-banda 1969-es merényletével indult: a fanatikus szekta tagjai lemészárolták a rendező terhes feleségét, a színésznő Sharon Tate-t és több barátjukat Polanskiék Los Ange- les-i házában. Ebben természetesen nem, életének következő, szintén hatalmas médiavihart kiváltó eseményében azonban már Polanski is vétkes volt - jegyezte meg a filmkritikus. Polanskit letartóztatták és bíróság elé állították egy 13 éves kislány megerőszakolásának vádjával. A rendező nem várta meg az ítélet- hirdetést: Európába utazott. A díszlettervező, zenész, színész Kentaur többször is találkozott Polanskival a Vámpírok bálja című produkció kapcsán, és szerinte a rendező nagyon közvetlen és fiatalos, lazasága és kedvessége a stáb minden tagját lenyűgözte. Kentaur, aki a világ több pontján hatalmas sikerrel futó musical magyar verziójának díszlettervezője, elmesélte, hogy amikor Polanski Magyarországra látogatott, hogy főrendezői minőségében elvégezze a végső simításokat a darabon, az előadásnak otthont adó Magyar Színház büféjében a lehető legnagyobb természetességgel leült a földre, és órákig beszélgetett a jelen lévő táncos lányokkal és fiúkkal. Kentaur elmondása szerint a hetvenöt éves művészre elképesztő vitalitás és nyitottság jellemző, csak úgy árad belőle az életöröm. (MTI) Néprajzkutatói munkája és a helytörténeti feldolgozások iránti vonzalma mögött is egyre inkább e táj identitásának gyökeréig hatolni igyekvő törekvés munkált Az Ung-vidék szerelmese volt - Géczi Lajos hagyatéka KISS JÓZSEF Mintha csak tegnap lett volna, hogy többek között az Új Szó is születésének 80. évfordulóján köszönthette Géczi Lajos nagykaposi nyugalmazott gimnáziumi tanárt, néprajzkutatót és közírót. A jubileum alkalmából jólesően gondolhatott arra, hogy egy emberöltőn át, szinte egész haddá gyarapodott az egymást követő évjáratok tagjainak száma, akiket magyar-orosz szakos tanárként elkísért az érettségiig. Tanítványai életútjának alakulását nyugdíjasként is figyelemmel kísérte. Lelke mélyén az alighanem élete főművének tartott nagykaposi gimnázium sorsát mindvégig szívén viselte. S e szív pár nappal ezelőtt megszűnt dobogni. Oly hirtelen, hogy ez megszabadította a lidérc hajtogatásától: nem omlik-e össze az álomból öt évtizeddel ezelőtt valósággá vált építmény, mely személyes büszkeséggel is eltölthette? Roppant erőfeszítések árán sikerült kikényszeríteni 1957-ben, a hatalom helyi és országos képviselőivel szemben, hogy a Nagykapos környéki magyar és szlovák diákoknak ne kelljen többszöri átszállásokkal fél napokat utazniuk a ki- rályhelmeci magyar, illetve a nagymihályi szlovák középiskolába. Géczi Lajos oroszlánrészt vállalt ebből a jó ideig kilátástalannak tűnő küzdelemből. S íme, pár éve ismét feltörtek az egykori érvek, ezúttal a szűkös anyagi forrásokra hivatkozva. Nem nagy jövőt jósoltak 1957-ben a nagykaposi középiskolai oktatásnak. Ehhez képest már az első érettségizett évjáratokból a pozsonyi Komenský Egyetem magyar tanszékére jelentkezett diákok felvehették a versenyt a kassai, a királyhelmeci és a komáromi gimnázium végzettjeivel. Géczi Lajos magyar irodalmi órái élményszámba mentek, miközben maga is levelezői tagozaton szerzett tanári oklevelet. A háború utolsó éve a tekintélyes ungvári kereskedelmi iskolában már testközelbe került érettségitől megfosztotta Géczi Lajost. Tizenhét évesen hurcolták el a kegyetlen sorscsapás szinonimájává vált „málenykij robotra”: civilként (Képarchívum) lett hadifogoly. Hasonló címmel írta meg a rendszerváltozás után - az igényes tényirodalom stíluseszközeit felhasználva - a túlélés emlékeit. Immár huszonévesen ült be az eperjesi kereskedelmi iskola padjaiba, hasznosítva orosz nyelvtudását. Aztán a magyar tannyelvű oktatás újraindulása után tanfelügyelőként vette ki részét ebből a helyi, az 1945 utáni magyarellenes intézkedések végrehajtóinak rejtett aknamunkájába ütköző meggyőző-szervező munkából. A 60-as évek közepére már kiépült a magyar alapiskolai és a több mint 30 középiskolára kiterjedő oktatási hálózat. Géczi Lajos ez idő tájt a korabeli kifejezéssel népművelésnek nevezett Cse- madok-tevékenység igényesebb formáinak a meghonosításán fáradozott. Egyes helyi funkcionáriusok és a felsőbb szervek - még a Csemadok csúcsvezetésén belül is - nem szívesen látták ebbéli fáradozását. Kiváltképp ellenállásba ütközött a hagyományápolásnak, a magyar szellemi értékeknek a nagykaposi közegben közvetlen közéleti hatóerővé váltani igyekvő elszántsága, a nemzetiségi jogvédelem melletti határozott kiállása, a magyar szellemiség életben tartásában megnyilvánuló következetessége. A hatalom képviselőinek el kellett viselniük Erdélyi János szobrának 1968-ban történt felavatását, s az ehhez kapcsolódó, a magyar közösséget bátorító rendezvények szorgalmazását. Több volt ez, mint a helyi Erdélyi János-kultusz megteremtése. Általa a némi iróniával Távol-Keletnek nevezett, természetes szellemi hátterét elvesztő Ung-vidék bekapcsolódott a Csemadok berkeiben és a lapok hasábjain kiterebélyesedő szlovákiai magyar szellemi élet vérkeringésébe. A néprajzi feltárómunka és helytörténeti feldolgozások iránti vonzalma mögött is egyre inkább e táj identitásának gyökeréig hatolni igyekvő törekvés munkált. Erről tanúskodik az Ungi népmesék és mondák (1989), majd az Ondava menti népmesék és mondák (1994) címmel megjelent néprajzi feldolgozása. Ez irányú munkássága komoly szakmai elismerésben részesült. Időközben ennek a Kárpátaljához simuló, sőt azzal össze is olvadó tájegységnek, Ungvár szellemi és adminisztratív vonzáskörének történelmi légkörét felelevenítő szándék érhető tetten abban a két évvel ezelőtt megjelent könyvében, melyben Nagykapos és vidéke 20. századi történetének sajátos műfajú felvázolására vállalkozott. Úgyszintén a táj múltjának az egységben láttatása, a dimenziók kiszélesítése adta az ösztönzést a most már végleg torzóban maradt munkájához, amit az Ung-vidéki nemescsaládokról tervezett megjelentetni. Most, hogy Géczi Lajos eltávozott az élők sorából, a mai nemzedék talán nem is tudatosítja, milyen örökséget hagyott hátra. Kedvező visszhangja van Ung-vi- déken a határ menti együttműködés elmélyülésének. De ez szinte csak mozzanata a globalizáció folyamatában végbemenő integrációnak, melynek igazi terepe a regionális nagytérségek kialakulása. A globalizálódás körülményei közötti tőkemozgás útjai kiszámíthatatlanok. Szinte egyik napról a másikra is megtörténhet, hogy a tőke megtelepedik abban a nagytérségben, mely kiterjed a Kárpátaljával érintkező Ung-vidékre, a Bodrogközre, Észak- és Dél-Zemplénre. S ez könnyen válhat olvasztótégellyé. Géczi Lajos személyes krédóvá vált szemlélete példamutató lehet ahhoz, hogy a térségben valamennyi nemzeti és nyelvi közösség megőrizze önazonosságát és kollektív létét.
